Heti Válasz, 2002. szeptember-október (2. évfolyam, 36-44. szám)
2002-09-06 / 36. szám
OLVASÓINK ÍRJÁK KARÁTSON GÁBOR: JÉZUS ÉS JÚDÁS Heti Válasz, július 26. (62-63. old.) Kedves Gábor! Végre találkozunk. Most tavasz óta hallok gyakrabban ismét. Igaz, ma jobban érdekel, mi történik a közéletben, mint április előtt. Merthogy nekem is, mint neked és sokaknak ez a mostani áprilisi találkozás ott a Parlament előtt „megvilágosodás" volt. Ha már ezt a szót Te is használtad erre az élményre: „Eltalált minket az a villám, s belülről megvilágosított." Így rólad eszembe jutott Buddha a fügefa alatt a csöndben. Ő akkor átlátta az Élet, mi pedig a közélet(ünk) értelmét. Gondoltam rád, hogy mit gondolhatsz, végül örültem, hogy „polgári lapokban" is olvaslak. Persze miért is csodálkozom azon, hogy Te ebben a körben jeleníted meg gondolataidat: neved és a Duna összefonódott, és a Duna nem szocioliberális, törvényes millió évek alatt mit sem változtak... (Ebben a furcsa világban „similis simile gaudet" - ma is úgy keressük egymást, „polgárok", mint a keresztények '89 előtt. Sokszor nem merünk szólni, csak figyelünk.) Mindenki elhelyezi magát, most nem lehet közömbösnek maradni, bár én nem érzem magam „konzervatívnak", és „jobboldalinak" sem. Ezek a szavak egy másik csoporttól való elkülönülést határoznak meg, és én nem akarok más oldalon lenni, mint más. Épp ezért volt számomra is annyira releváns a Te meghatározásod: „a politikai állásfoglalás mindenekelőtt Ízlés dolga" (Heti Válasz, július 5., 62. oldal). Olvasom, amit gondolsz, és úgy érzem magam, mint akkor, 1996 októberében, amikor az ökumenéről beszélgettünk. Jézusról, Júdásról, a besúgókról, „prostituáltakról" és a „futtatókról" írtál most. Azért örülök (is), hogy a rendőrség elzárta a hangosítót, különben talán nem írod le a szavaid... A besúgás tehát többek szerint nem bűn. Az erkölcsi romlottság elidegenítő. Ez az elmúlt 40 év legfőbb eredménye. Az „...akkor is meg kellett élni valahogy...", ezt hozta létre. Kár, hogy csak az elszegényedésről meg az államadósságról beszélnek... A testi, szellemi és lelki sivárság a felszínen és a mélyben, a kapcsolatrendszerekben, ez a mi örökségünk. Amit egy-egy ember tárgyiasításával (lásd Pákozdi János) meg mertek tenni, azt tették a Dunával is. Nem élő (ti. ökológiai) rendszerként kezelték, hanem tárgyként. „Prostituálták." Ezt tették velünk is, és merthogy ők loptak, minket is lopattak, és felépült néhány örök érvényű víkendház. Az egyes ember életviteli választása, „ízlése", döntése alapvető, és majd a végén úgyis számot kell adni, mégse gondolom, hogy más lennék a másik boly egyéb magamfajtájához képest. Annál is inkább, mert az ökumené megtanított arra, hogy ne álljak meg a toleranciánál, hanem keressem az egységet: „Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékében fenntartsátok a lelki egységet." (Szent Pál Efezusiakhoz írott levele). Nehéz ezt megélni, mert nem értem, hogy a mások miért nem értenek minket. Számomra a lelki hovatartozás mégis talán a „konzervativizmus". Te Jézusról beszéltél, hadd idézzem most helyette Laocét: „Juss el a végső ürességig; állhatatosan őrizd a csendet; a tízezer dolog mind együtt föláll; látom, ahogy fordulni kezdenek; a dolgok valamennyien; visszafordulnak gyökereikhez; a gyökerekhez visszatérni: csend; azt mondjuk: az Ég elrendelése; mennyei sorsához aki visszatér: maradandó; a maradandót megismerni: fény; nem ismerni a maradandót: téboly és verem; a maradandó ismerete: türelem; aki türelmes, abban nincsen előítélet; nincsen benne előítélet, közben halad; közben halad, vagyis nagy; nagy, vagyis ő maga az Út...". (Lao-ce: Tao te king, 16. vers részlete, Karátson Gábor fordítása). Lenne ez most az abszolútum a relativitások között... A mostani út, Útunk pedig a hiányzó középosztály és az erkölcs újrateremtése lenne, ami a numerus clausus óta '89-ig előbb csak a zsidó, később szinte az összes ipari, mezőgazdasági vállalkozó és értelmiségi pusztulása, majd kontraszelekciója után létkérdés. Vajdovich Péter, Budapest 4 ► heti Válasz 2002/09/06 A ZSIDÓK TÖRTÉNELEMLECKÉJÉRŐL - MÁSKÉNT, Heti Válasz, augusztus 23. (58-60. oldal) Teljesen egyetértek György Lajos írásával, mint ahogy nagy örömmel fogadtam az augusztus 23-i rendhagyó Sajtóklub alkalmával Bayer Zsolt figyelmeztetését dr. Regős Péter ízléstelen, hazug és igazságtalan, magyarellenes leveleinek felolvasása után, amikor az általánosítástól óvott, így hát már majdnem minden elhangzott, aminek el kellett hangzania, mégis szeretnék valamit hozzátenni. Én evangélikus hitben nevelkedtem, egyik nagyapám presbiterségig vitte, mindazonáltal '44-ben, miután mind a négy nagyszülőm zsidó származásúnak minősíttetett, családom nagy részét megölték. A megmaradtakat 1950- től mint kapitalistákat és földbirtokosokat üldözték. Kitelepítettek, földönfutóvá tettek, így ha valakit, hát engem elkerülhetetlenül középre rúgtak - szívből utálom mind a nácikat, mind a kommunistákat. (Éljen a Terror Háza!) Eredetileg csak azt szerettem volna kikérni magunknak, hogy a förtelmes Péter-triumvirátus: Kende, Tasnádi és Regős a zsidóság nevében beszéljen. Erre őket senki fel nem hatalmazta. Regős, aki mint mondja, nem is élt még '44-ben, csak a „génjeiben" őrzi Auschwitzot, nem beszélhet arról, hogy ez a gyilkos magyar nép nem mentett meg senkit, amikor minden zsidó, akinek sikerült életben maradnia, ezt olyan árjáknak köszönheti, akik érte életüket kockáztatták (volt, aki el is vesztette). Regősék szándékosan az antiszemitizmus gerjesztésén munkálkodnak. Ne dőljünk be nekik! Nem képviselnek senkit. Kovács Mária, Budapest BALHORGOKÉRT KERESZTEK Heti Válasz, augusztus 30. (14-15. oldal) Múlt heti cikkünkben Farkasházy Tivadar lapunknak adott nyilatkozatát kommentálva azt írtuk, Sándor György az utóbbi időben nem kapott állami elismerést. A humorista Sándor György 1994- es Tisztikeresztjére kívánt utalni, lapunk viszont azt akarta tudatni, hogy a humoralista az Orbán-kormánytól nem kapott kitüntetést. Szerkesztőségünk a közléskor a 2002-es Ki kicsoda adatait vette alapul, abban pedig nem szerepel ez az elismerés. A Miniszterelnöki Hivatal kitüntetési irodájától utóbb tudtuk meg, hogy Sándor György 1994-ben a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta meg.