Heti Válasz, 2003. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)

2003-04-04 / 14. szám

A kisebbik rossz Ne ölj! - ez Mózes és Jézus óta a nyugati civilizáció erkölcsi fundamen­tumának tartott tízparancsolat egyik tiltása. Amit nap nap után meg­szegünk. Általános nézet, hogy az emberi természet lényegi része a harc, küzdelem (nemcsak békés, hanem erőszakos, véres formája is). Szondi Lipót, a sorsanalízis megalapítója szerint a világtörténelem nagyobbára a testvérgyilkos Káin történetének állandó megismétlődése. Legfeljebb az új gyilkos és öngyilkos „posztmodern" kaotikus világunkban, hogy egyre több embernek már bűntudata sincs a súlyos törvénysze­gés miatt. A békéért szót emelők - keresztény és ateista humanisták egyaránt - erre a transzcendens, az emberi természetet felülhaladó, az emberi lelkiismeretnek szóló parancs­ra hivatkoznak, amikor az iraki háború megállítását követelik. A keresztény egyházak állás­pontja világos és egyértelmű: semmilyen jó cél nem szentesíthet rossz (erőszakos, gyilkos) eszközt. Feltétlenül ölni kell, ha azt akarjuk, hogy ne legyenek gonoszok? Ez nem egyéb, mint egy helyett kettőt csinálni - kérdezi és válaszolja Pascal, arra az evangéliumi intésre utalva: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." Függetlenül attól, hogy az egyházaknak, illetve a keresztény tanításnak mekkora befo­lyása van az emberek véleményére, az iraki háborút a hazai lakosság nagy többsége ellen­zi. Tiszta erkölcsi szempontból nézve egyértelműnek látszik a helyzet. Ma sem mondhatunk sokkal okosabbat annál, amit Kosztolányi válaszolt a Mit tegyen az író a háborúval szem­ben? kérdésére mintegy hetven éve: „A háború szörnyű valóság. Tiltakozni ellene erkölcsi kötelesség, ízlés és becsület dolga, de annyit ér, mint ünnepélyes kiáltványt fölolvasni, hogy helytelenítjük a földrengést." A probléma ott kezdődik, hogy a politika világa, a politikai cselekvés nem érthető és ítélhető meg kizárólag etikai szempontok, normák, parancsok sze­rint. A politika sajátságos, meghatározó eszköze a legitim erőszak, és minden különleges etikai problémája ebből fakad - állítja Max Weber, aki szerint a hivatásos politikusnál a va­lamely ügy szolgálatába állított szenvedélyes odaadásnak az ügy iránti felelősségérzettel kell társulnia, amely számol cselekedetei előrelátható következményeivel. Ha csupán az igaz ügy iránti szenvedélyes elkötelezettséget nézzük, elvileg a „megelőző" amerikai támadás és az iraki önvédelem is igazságos lehet - attól függ, melyik nézőponttal azonosulunk. Ha vi­szont a háború máris valóságos és ezután lehetséges következményeit, az érintett ország­ra, térségre és az egész világra gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásait is figyelembe vesszük és mérlegeljük, talán közelebb juthatunk az iraki háború s a vele összefüggő igazi, ám rejtett hatalmi érdekek, törésvonalak, törekvések megértéséhez. Talán. Ha a véleményformáló politikusok és médiumok pontosan, hitelesen, tárgyilago­san, sokoldalúan és manipulációs szándékok nélkül tájékoztatnák az embereket a fontos té­nyekről és összefüggésekről. A hazai politikai elit és média azonban élesen megosztott a háború- és Amerika-pártiság­ ellenesség kérdésében. Az amerikai támadást kategorikusan jo­gosnak s igazságosnak, vagy jogtalannak s igazságtalannak minősítik, és nem azt mérlege­lik, hogy a deklarált (jó) szándéktól függetlenül melyik alternatíva járhat több vagy keve­sebb rossz következménnyel. A háború persze rossz eszköz a politikai és gazdasági célok eléréséhez, óhatatlanul romboló, pusztító, tömeges szenvedést és halált követelő következ­ményei miatt. Ám szükséges rossz lehet, ha sikerül általa egy még rosszabbat megakadá­lyozni. Például egy térség (vagy az egész világ) biztonságát tiltott tömegpusztító fegyve­reivel veszélyeztető, a nemzetközi terrorizmust aktívan támogató diktatórikus rendszert le­fegyverezni. Ez esetben már nemcsak lehetséges, de kötelező is a mérlegelés, hogy melyik a kisebbik rossz. Békén hagyni a diktátort, és tovább alkudozni vele a leszerelésről, vagy - miután a nemzetközi közösség békés nyomásgyakorlása túl hosszú ideig nem vezetett ered­ményre - katonai erővel fosztani meg hatalmától és fegyvereitől, vállalva azt a felelőssé­get, hogy a háborúnak ártatlan áldozatai is lesznek? (Már vannak!) Kizárólag erkölcsi szempontból nézve elítélhető az Irak mint szuverén állam ellen nem­zetközi jogi felhatalmazás nélkül katonai támadást indító nagyhatalom vezetése és az őt támogató kormányok, köztük a magyar is. Az iraki háború globális politikai­­ és gazdasá­gi, környezetvédelmi, humanitárius stb. - következményeinek politikai (!) mérlegelése és a kisebbik rossz megállapítása azonban még hátravan. A felelősség alól nem bújhatunk ki, bármelyik oldalon álljunk is. Faggyas Sándor H IDŐREND 4 Hazai és külföldi hírek REFLEKTOR 6 Stratégiaváltás 6 Cenzúra minden mennyiségben 8 Richard Perle elképzelései a XXI. századról 9 Utóvéd ha­rc 10 Kommunikációs zavar ■ KÖZÉLET 11 A hét kérdése: Háborúpárti-e a lakosság? 12 Dupla vagy semmi 14 Civil hírek 14 Szókincs 17 Hankiss Ágnes a „szerves beépítésbről 18 A jobboldal választása 20 Két szék között? 22 Schuster Lóránt az érkező frontról 24 Kegyes gyilkosságok ■ VILÁG 27 Csehül állnak 29 Maffia a politikában ■ GAZDASÁG 30 Postabank-rosta 32 Hajrá Borsodi! 34 Bizalomhiány ■ EURÓPAI UNIÓ 38 A Batthyány Külpolitikai Klub állásfoglalása EU-tagságunkról 38 Új horizontok 41 Kamatozó kapcsolati tőke 41 Tájoló ■ KÖRNYEZET 42 A bagdadi tarifa 42 Kútfúvó magyarok ■ KULTÚRA 45 Magánegyetem és civil kurázsi 46 Népzene - komolyan 46 Sebestyén Márta a népdalok szeretetéről 48 Ha harc, hát legyen harc! 50 Egy szonáta három tétele 51 A hét filmje: Tesó 51 Dohogó 52 Zsótér Sándor új operarendezései 53 A Tiltott Város kincsei ■ TALLÓZÓ 54 Nyögte Mátyás bús hadát? 54 Új világrendbontás 55 Mi volt a musz? 56 Diplomaták futószalagon 57 Harc a globális hegemóniáért 58 Rádiókritika: Kedvencek gázmaszkban; Ruszalka 59 Televíziókritika: Közös dolgok; A sárkány ■ KÖZÜGY 60 Csoóri-Bányai Réka-Jankovics Tamás: Út a háborúhoz 61 Kiszelly Zoltán: Néppárti dilemmák 63 Pelle János: A felszabadulás dogmája 63 Speidl Zoltán: Mit nekik '56 64 Matuk Károly: Írástudók felelőssége VISSZHANG 65 Olvasóink írják 2003/04/04 heti Válasz 6­3 Tartalom

Next