Heti Válasz, 2003. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)
2003-04-04 / 14. szám
A kisebbik rossz Ne ölj! - ez Mózes és Jézus óta a nyugati civilizáció erkölcsi fundamentumának tartott tízparancsolat egyik tiltása. Amit nap nap után megszegünk. Általános nézet, hogy az emberi természet lényegi része a harc, küzdelem (nemcsak békés, hanem erőszakos, véres formája is). Szondi Lipót, a sorsanalízis megalapítója szerint a világtörténelem nagyobbára a testvérgyilkos Káin történetének állandó megismétlődése. Legfeljebb az új gyilkos és öngyilkos „posztmodern" kaotikus világunkban, hogy egyre több embernek már bűntudata sincs a súlyos törvényszegés miatt. A békéért szót emelők - keresztény és ateista humanisták egyaránt - erre a transzcendens, az emberi természetet felülhaladó, az emberi lelkiismeretnek szóló parancsra hivatkoznak, amikor az iraki háború megállítását követelik. A keresztény egyházak álláspontja világos és egyértelmű: semmilyen jó cél nem szentesíthet rossz (erőszakos, gyilkos) eszközt. Feltétlenül ölni kell, ha azt akarjuk, hogy ne legyenek gonoszok? Ez nem egyéb, mint egy helyett kettőt csinálni - kérdezi és válaszolja Pascal, arra az evangéliumi intésre utalva: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." Függetlenül attól, hogy az egyházaknak, illetve a keresztény tanításnak mekkora befolyása van az emberek véleményére, az iraki háborút a hazai lakosság nagy többsége ellenzi. Tiszta erkölcsi szempontból nézve egyértelműnek látszik a helyzet. Ma sem mondhatunk sokkal okosabbat annál, amit Kosztolányi válaszolt a Mit tegyen az író a háborúval szemben? kérdésére mintegy hetven éve: „A háború szörnyű valóság. Tiltakozni ellene erkölcsi kötelesség, ízlés és becsület dolga, de annyit ér, mint ünnepélyes kiáltványt fölolvasni, hogy helytelenítjük a földrengést." A probléma ott kezdődik, hogy a politika világa, a politikai cselekvés nem érthető és ítélhető meg kizárólag etikai szempontok, normák, parancsok szerint. A politika sajátságos, meghatározó eszköze a legitim erőszak, és minden különleges etikai problémája ebből fakad - állítja Max Weber, aki szerint a hivatásos politikusnál a valamely ügy szolgálatába állított szenvedélyes odaadásnak az ügy iránti felelősségérzettel kell társulnia, amely számol cselekedetei előrelátható következményeivel. Ha csupán az igaz ügy iránti szenvedélyes elkötelezettséget nézzük, elvileg a „megelőző" amerikai támadás és az iraki önvédelem is igazságos lehet - attól függ, melyik nézőponttal azonosulunk. Ha viszont a háború máris valóságos és ezután lehetséges következményeit, az érintett országra, térségre és az egész világra gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásait is figyelembe vesszük és mérlegeljük, talán közelebb juthatunk az iraki háború s a vele összefüggő igazi, ám rejtett hatalmi érdekek, törésvonalak, törekvések megértéséhez. Talán. Ha a véleményformáló politikusok és médiumok pontosan, hitelesen, tárgyilagosan, sokoldalúan és manipulációs szándékok nélkül tájékoztatnák az embereket a fontos tényekről és összefüggésekről. A hazai politikai elit és média azonban élesen megosztott a háború- és Amerika-pártiság ellenesség kérdésében. Az amerikai támadást kategorikusan jogosnak s igazságosnak, vagy jogtalannak s igazságtalannak minősítik, és nem azt mérlegelik, hogy a deklarált (jó) szándéktól függetlenül melyik alternatíva járhat több vagy kevesebb rossz következménnyel. A háború persze rossz eszköz a politikai és gazdasági célok eléréséhez, óhatatlanul romboló, pusztító, tömeges szenvedést és halált követelő következményei miatt. Ám szükséges rossz lehet, ha sikerül általa egy még rosszabbat megakadályozni. Például egy térség (vagy az egész világ) biztonságát tiltott tömegpusztító fegyvereivel veszélyeztető, a nemzetközi terrorizmust aktívan támogató diktatórikus rendszert lefegyverezni. Ez esetben már nemcsak lehetséges, de kötelező is a mérlegelés, hogy melyik a kisebbik rossz. Békén hagyni a diktátort, és tovább alkudozni vele a leszerelésről, vagy - miután a nemzetközi közösség békés nyomásgyakorlása túl hosszú ideig nem vezetett eredményre - katonai erővel fosztani meg hatalmától és fegyvereitől, vállalva azt a felelősséget, hogy a háborúnak ártatlan áldozatai is lesznek? (Már vannak!) Kizárólag erkölcsi szempontból nézve elítélhető az Irak mint szuverén állam ellen nemzetközi jogi felhatalmazás nélkül katonai támadást indító nagyhatalom vezetése és az őt támogató kormányok, köztük a magyar is. Az iraki háború globális politikai és gazdasági, környezetvédelmi, humanitárius stb. - következményeinek politikai (!) mérlegelése és a kisebbik rossz megállapítása azonban még hátravan. A felelősség alól nem bújhatunk ki, bármelyik oldalon álljunk is. Faggyas Sándor H IDŐREND 4 Hazai és külföldi hírek REFLEKTOR 6 Stratégiaváltás 6 Cenzúra minden mennyiségben 8 Richard Perle elképzelései a XXI. századról 9 Utóvéd harc 10 Kommunikációs zavar ■ KÖZÉLET 11 A hét kérdése: Háborúpárti-e a lakosság? 12 Dupla vagy semmi 14 Civil hírek 14 Szókincs 17 Hankiss Ágnes a „szerves beépítésbről 18 A jobboldal választása 20 Két szék között? 22 Schuster Lóránt az érkező frontról 24 Kegyes gyilkosságok ■ VILÁG 27 Csehül állnak 29 Maffia a politikában ■ GAZDASÁG 30 Postabank-rosta 32 Hajrá Borsodi! 34 Bizalomhiány ■ EURÓPAI UNIÓ 38 A Batthyány Külpolitikai Klub állásfoglalása EU-tagságunkról 38 Új horizontok 41 Kamatozó kapcsolati tőke 41 Tájoló ■ KÖRNYEZET 42 A bagdadi tarifa 42 Kútfúvó magyarok ■ KULTÚRA 45 Magánegyetem és civil kurázsi 46 Népzene - komolyan 46 Sebestyén Márta a népdalok szeretetéről 48 Ha harc, hát legyen harc! 50 Egy szonáta három tétele 51 A hét filmje: Tesó 51 Dohogó 52 Zsótér Sándor új operarendezései 53 A Tiltott Város kincsei ■ TALLÓZÓ 54 Nyögte Mátyás bús hadát? 54 Új világrendbontás 55 Mi volt a musz? 56 Diplomaták futószalagon 57 Harc a globális hegemóniáért 58 Rádiókritika: Kedvencek gázmaszkban; Ruszalka 59 Televíziókritika: Közös dolgok; A sárkány ■ KÖZÜGY 60 Csoóri-Bányai Réka-Jankovics Tamás: Út a háborúhoz 61 Kiszelly Zoltán: Néppárti dilemmák 63 Pelle János: A felszabadulás dogmája 63 Speidl Zoltán: Mit nekik '56 64 Matuk Károly: Írástudók felelőssége VISSZHANG 65 Olvasóink írják 2003/04/04 heti Válasz 63 Tartalom