Heti Válasz, 2007. április-június (7. évfolyam, 14-26. szám)

2007-04-05 / 14. szám

I KÖRKÉP VII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 2007. április 5. Heti Válasz C­sattanós választ kapott a Fidesz a magyar államot súlyosan kritizáló konferenciájára. Orbán Viktor épp csak elmondta butikosozó beszédét, amikor mintegy válaszul közénk csapódott a minden vádat elta­karító hír, hogy hamarosan három Mercedes vízágyút kap a rendőrség. Még hogy itt nincs gondoskodás?! Csípőből cáfolható rágalom. Március tizenötödike előtt több mint kétmilliárd forin­tért új pajzsok, rádiós sisakok, paprika gázpatronok és szállító járművek érkeztek az országba, most pedig kar­nyújtásnyi távolságban vannak a vadiúj vízágyúk. Olyan erősek, hogy szinte leviszik az ember fejét. Pazar ez a XXI. századi technika. Államunk minden áron megvéd bennünket magunk­tól, hogy ne férjünk őhozzá, s ne akadályozzuk meg jóté­teményeiben. íme az új szemlélet. A friss gondolat, amely végigfut agytekervényeinken, idegpályáinkon, és megborzongtat. Régen volt az erős központi hatalom eszménye, amely nevében sok adót gyűjtöttek, hogy ingyen vagy olcsón nyújtsanak oktatási, egészségügyi, rendvédelmi szolgál­tatásokat, gondoskodjanak a leszakadókról, építsenek infrastruktúrát. Aztán váltotta a liberális állam idolja, amely azt ajánlotta, hogy mind több pénz maradjon an­nál, aki megkeresi, s mindenki kedvére dönthesse el, mi­hez kezd vele. És most a nagy kísérlet tanúi vagyunk, amely varázsla­tosan kombinálja a két modellt. Hasonlóképp Jiri Men­zel Ivan Csonkin honvédőt mintázó filmjének alkotó kedvű botanikusához, aki belátván a földterület végessé­gét, nem akarja külön-külön parcellában termeszteni a paradicsomot és a krumplit, s egy növényben sűríti össze a kettő gyümölcseit. Végül is belátható, hogy az alul ter­mő krumpli nem zavarhatja a felül érő paradicsom fejlő­dését. A „szocút” márkajelzésű újítás azonban - jelez­vén, hogy minden kezdet nehéz - alul lesz hasonlatos a paradicsomra és felül a krumplira. Okos gazdája mégis örülhet, hogy fele akkora földet kellett csak megművel­nie, mint az újdonságtól irtózó parasztoknak. Nekünk a mind magasabb közterheket kivető, ám szol­gáltatásaiban egyre visszafogottabb állam jut. Miután nö­velték az adót és a társadalombiztosítási járulékot, rög­vest bevezették a vizitdíjat, a tandíjat, kiterjesztették az útdíjat, s elkezdték becsukogatni az iskolákat, a kórháza­kat és a postákat. Magától értetődően a mi érdekünkben. De ha valaki mégsem látná be, hogy minden, ami törté­nik, az róla szól, annak kénytelenek lesznek odacsördíte­­ni kicsit, meg odasprickolni a vízágyúval. Hogy előjöjjön a józan esze. Az Ecostat legfrissebb felmérése szerint szükség van a meggyőzés minden eszközére, mert a vállalkozások bizal­mi indexe és beruházási kedve súlyosan alábbhagyott. Már­pedig így veszélybe kerülhet az ígért nagy kibontakozás. Államkísérlet tanúi vagyunk. Ez itt a nagy államfarm. Ahol mindenki egyenlő, kivéve a vízágyú kezelője, mert annak már most Mercedes jut. Mi csak türelmesen várunk a sorunkra. SZERINTÜNK A nagy államfarm Ha valaki mégsem látná be, hogy minden, ami történik, az róla szól, annak kénytelenek LESZNEK ODACSÖRDÍTENI KICSIT, MEG ODASPRICKOLNI A VÍZÁGYÚVAL A HÉT FOTÓJA BUDAPEST 2007. NAGYHÉT Élő keresztúttal emlékeztek Krisztus kínszenvedésére a budai vár déli rondelláján MEGÖLHETTÉK HITVÁNY ZSOLDOSOK

Next