Heti Válasz, 2007. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

2007-07-05 / 27. szám

KÖRKÉP VII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 2007. július 5. HetiVálasz SZERINTÜNK Figyelem! Elterelés Lassan hálát rebeghetünk az SZDSZ-nek, hogy vezetőik nem állnak elő a mostaninál is ŐRÜLTEBB ÖTLETEKKEL, MERT A SZOCIALISTÁK RÁBÓLINTANÁNAK AZOKRA IS MIND. Magyarország ismét olajlázban ég. Pedig éghetne fontosabb lázakban is, mégis az olaj a legiz­galmasabb közéleti kérdés, a kis-, közép- és nagypolitikai vi­ták aktuális tárgya, az olajról beszél mindenhol mindenki, az olaj határozza meg a hétköznapokat, és persze az olajhoz értünk mostanság a legjobban, rég feledett pénzügyi fogal­mak, hárombetűs rövidítések villódznak elő a múlt ködé­ből. Mondhatni: az olaj divatba jött. Mert divatba hozták. Pedig egy hónapja az olaj még béké­sen pihent a mélyben meg a tárolókban, és legföljebb a benzines és dízelautók hívei vesztek össze miatta örök ér­vényűnek tetsző vitájukban. Most meg a parlamenti pártok csatáznak olajügyben, kígyót, békát, no és természetesen olajat kiáltva egymásra. Sőt, immár a miniszterelnök és/vagy a Fidesz-kormány olajos érintettsége a tét. És bi­zony nincs ennél hálásabb téma, hiszen amikor az összes politikust lehet egyszerre, egységesen szidalmazni, az az igazi népi boldogság. A valóra vált nemzeti egység. Némi üröm az általános örömben, hogy az olajügy nem úgy úgy, ahogyan azt az illetékesek előadják. Persze nyílja­nak az akták, hulljanak a leplek meg a férgese, de nem jó az, ha túlságosan is nagy valószínűséggel újból happy end­­mentesen véget érő színdarabba feledkezik a közönség. Mert közben esetleg elfelejtkezik az olajon kívüli világról. Ahol éppen az olajszőkítésnél is csúnyább dolgok zajla­nak, és nem ám a politika segédletével, hanem egyenesen állami irányítással. Reformnak is nevezik, bár nem tudni, hogy miért. Hiszen mindössze arról van szó, hogy a koalí­ciós kényszerben vergődő MSZP, egyre kevésbé látványos ellenkezést követően, újból és újból behódol liberális part­nerének. Lassan hálát rebeghetünk az SZDSZ-nek, hogy vezetőik nem állnak elő a mostaninál is őrültebb ötletekkel, piaci alapokon szerveződő tömegközlekedéssel, privatizált közoktatással, a hatékonyság fokozásának érdekében ma­­gánosított rendőrséggel például, mert a szocialisták rábó­lintanának azokra is mind. Na erről kellene beszélni. Hogy miközben a nálunk bol­dogabb sorsú, gazdagabb országok is éppen megvívják a maguk több-biztosítós egészségügye elleni harcukat, és még a hatalmas Amerika is majd beleroppan az erőlködés­be, hogy megszabaduljon a rossz rendszertől, mi, magya­rok bátran belevágunk a szinte senki által sem ajánlott el­képzelés megvalósításába. A világ centralizál, mi szétosz­tunk. A rosszul, de legalább működő Országos Egészség­­biztosítási Pénztár miatt minket irigyel a fejlett Nyugat - Németországtól Hollandiáig, csakhogy nekünk semmi sem drága. Ez aztán a hamisítatlan ungarische wirtschaft, de ki gondolta volna, hogy a liberálisok csempészik vissza a politikába a kurucos mentalitást... Több biztosító kell az SZDSZ-nek? Semmi gond, akkor lesz több biztosító. A szocialisták viszont nem szívesen mondanának le a színtiszta liberális egészségüggyel igen­csak rosszul járó törzsszavazóikról? Az sem probléma, ak­kor lesz speciálisan magyar több-biztosítós modell, nyugdí­jasvédelemmel, magántőkével, állami profitgaranciával, be­tegsorsolással. Egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan, de legalább a miénk. Erre legalább őszintén mondhatja a kormány, hogy még sehol sem bukott meg. A HÉT FOTÓJA CSUNAN, 2007. JÚNIUS 29. Menekülnek a halak a Csiantao-tó kínai halászai elől KINN VAGYUNK A VÍZBŐL

Next