Heti Válasz, 2008. július-szeptember (8. évfolyam, 27-39. szám)

2008-07-03 / 27. szám

A HÉT FOTÓJA Adj helyet magad mellett! SAN SEBASTIAN 2008. JÚNIUS 28. A héten egész Európában tombolt a kánikula 'Oo ! www.hetivalasz.hu szerintünk Üzenet E­z a futball-Európa-bajnokság jót tett a kontinens ön­becsülésének. Leginkább azért, mert a három hétig tartó torna a szerethető élet megademonstrációjának tűnt fel. Lüktető, izgalmas, szabadon szárnyaló játékkal. Munkájukat, szakmájukat értő és élvező futballistákkal. A spanyolok tökéletesen megérdemelt diadalával, azaz a teljesítmény elismerésével. A világot keblükre ölelő vagy épp döbbent, fájdalmukban is megbocsátani kész, békés szurkolókkal. Zsúfolásig telt stadionokkal, szállodákkal, elégedett kolbászsütőkkel, étterem-tulajdonosokkal, ren­dezőkkel és UEFA-val. És a renddel. Egy működőképes világgal, amihez mostan­ság csak kétségeink fűződnek. Szép volt, fiúk, skandálhatnánk ön­feledten, ha nem lenne kirekesztő a köszönet, de a political correct korában óvatosak vagyunk, inkább csak sóhajt­juk a svájciak és az osztrákok számára is érthető nyelven, hogy unglaublich. Már­mint, hogy hihetetlen. Ez olyan vágyako­zó, mégsem tolakodó, semmi esetre sem agresszív, ellenben önmegtartóztatóan és elismerően irigykedő. Akárki akármit is mond, európainak lenni jó. Ehhez a kultúrkörhöz tartozni büszkeség. Ausztriában vagy Svájc­ban élni pedig egyenesen kitűnő. Legalábbis a futball-Eb tükrében cáfolhatatlanul annak látszik. Ha valaki ezek után azt mondja, hogy a labdarúgásba nem érdemes, mi több, nem is szabad pénzt fektetni, a sta­dionokat fel kell szántani, helyüket sóval behinteni, a játé­kosokat a világ négy égtája felé szélnek ereszteni, az aligha tudja, mit beszél. Márpedig itthon sokan mondanak hasonlót. Mentségük­re szóljon, hogy lepukkant, majdnem üres vagy félig sem telt lelátókon állva, a tévé képernyője előtt merengve, egy futballnak csúfolt játék romjain bosszankodva. Ahol az élet is nyomorúságosan kisszerűnek érezhető. A szomszédban rendezett kontinensviadal lélekmelenge­tő üzenet, hogy lehet ezt másként is. Európaian. Nem egy nemzetként kettészakadva, de két nemzetként összefogva. Nem kilopva a pénz jó részét a megter­vezett létesítményekből, de apait-anyait beleadva. Nem becsukva a pályák ka­puit a shoppingcenterezésre hajlamos fiatalok előtt, de mozgási lehetőséget nyújtva, a tehetségeknek pedig szakmai­lag erős iskolákat teremtve. És vég nél­kül sorolható lenne, hogy miként nem, és hogy igen. Sikerre esélyes futballt és országot elképzelve, s minden részletet ennek a célnak a szolgálatába állítva. Az Európa-bajnokság is arra int ben­nünket, hogy európaiatlanodunk. Nem csak a gazdasági teljesítményünk marad el a versenytársaké mögött, de a közösségről alkotott képünk, a munka- és adómorálunk, a gondolkodásunk s az egymáshoz fűződő viszonyaink is. Olyanok lettünk, mint guzmis, kormányzati Advertum­­ügyekkel megterhelt, agyonszapult labdarúgásunk. Ha maradt még némi önbecsülésünk, változtatunk. Fernando Torresék adtak hozzá lendületet, odaátról A szomszédban rendezett kontinens­­viadal lélekmelengető üzenet, hogy lehet ezt másként is. Európaian.

Next