Heti Válasz, 2009. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)
2009-01-08 / 1-2. szám
Sokan lassan erejük végére érnek. Úgy érzik, egyre meredekebb kaptatón vonszolják magukat, egyre nagyobb akadályokat kell legyőzniük. Egyre többen állnak meg, és segítségért néznek körbe. Ám az erőt gyűjtők mindenhonnan azt hallják, most jön csak a neheze, a továbbhaladáshoz már igazi túrarutin kell. Valahogy így vág neki Magyarország 2009-nek. Nehéz feladat biztató jeleket felfedezni az előttünk álló esztendőben. Az udvari optimisták kivételével ilyen artistamutatványra már senki sem vállalkozik. Tán ők is csak azért, mert a hatalom keze féltő gondossággal óvó-védő hálót csomózott alájuk. Ha már mindenkinek zuhannia kell, a védhetetlent az utolsó töltényig védők puhára essenek. Ilyen helyzetben aligha csodálható, ha nő az irigység, pattanásig feszülnek az idegek, szorulnak az öklök, a mindennapi egzisztenciaféltés és szorongás agresszió formájában jelenik meg. Ha még nem is az általános utcai erőszakban - bár egyre aggasztóbb formáit látjuk ennek is -, a másik ember, főként a sikeres, még inkább a felül lévő elleni gyűlöletre mutatkoznak egyre szaporodó jelek. S miközben hallgattuk a köztársasági elnök takarékosságra, bölcsességre, összefogásra intő újévi szavait, azon töprengtünk, vajon a politikai elitet, a hatalmon - parlamentben, kormányban - lévőket szinte egyként elutasító polgár képes-e még a különbségtételre? Vajon nem sokasodnak-e vészesen azok a hangok, amelyek a „népnyúzó politikai elit” nagykoalíciójáról beszélnek, s már nem az önszerveződésben, demokratikus akaratnyilvánításban, hanem kizárólag a radikális megoldásokban, így az erőszakban hisznek? A baj nagyobb annál, mint azt sokan gondolják. Nemcsak gazdaságilag, de lelkileg is mélyre süllyedtünk, és mozdíthatatlannak látszunk. A változatlanság oly riasztó, mint 1986-87-ben, Kádár János uralkodásának utolsó stabil éveiben, csak akkor még a választások közeledése sem nyújthatott reményt a helyzet átfordítására. Most a sorsunk a mi kezünkben van. De tudnunk érdemes, hogy politikai fordulattal sem változhatnak meg nyomban a dolgok - ezért figyeljük aggódva az idei és a jövő évi választásokhoz fűződő szinte eszkatologikus várakozásokat. A politika (bár kétségkívül nagy a befolyása mindennapi életünkre nem mindenható. A közélet további züllésének megállításához, mi több, a fordulathoz kétségtelenül hiteles, bizalomra méltó vezetőkre van szüksége az országnak. Tekintélyekre, akik nemcsak beszélnek a helyes irányról, de arra is haladnak, akik nemcsak másoktól várják el az önmegtartóztatást, de képesek példával elöljárni. De ha a mainál élhetőbb országot szeretnénk - és mi mást is szerethetnénk -, a változást nem elég a politikától remélni, de magunkat is jobbá kell tennünk. Magunkkal is dolgunk van hát, nemcsak másokkal. A tisztesség hosszú távon megéri - mondta az államfő újévi beszéde végén. Igazságát nem vonjuk kétségbe, de mi azért siettetnénk annak az időnek az eljöttét, amikor a tisztesség hasznait rövid távon is mérni tudjuk. Tisztesség minden távon Nemcsak gazdaságilag, de lelkileg is mélyre süllyedtünk, és mozdíthatatlannak látszunk. szerintünk ! www.hetivalasz.hu szerintünk | IX. évfolyam, 1-2. szám, 2009. január 8. Repülő INNSBRUCK 2009. január 4. Az osztrák Wolfgang Loitzl nyert az 57. síugró négysáncverseny harmadik viadalán .