Heti Válasz, 2009. október-december (9. évfolyam, 40-52. szám)

2009-10-01 / 40. szám

A Hapci! mikor a járvány elleni oltóanyagot sok millió ember­nek adják be, még a legkiterjedtebb klinikai tesztek­kel sem lehet felkészülni a ritkán előforduló mellék­hatásokra. E mondatot nem az új influenzával kapcsolatos összeesküvés-elméletek egyikéből vettük. A világ-egészség­ügyi szervezet fogalmaz így, amikor számba veszi a H1N1 vírus megelőzésének kockázatait. A mellékhatások hasonló­ak lehetnek a régi influenza elleni oltás „vadhajtásaihoz” - fejfájás, ízületi fájdalom, láz de az új szer tömeges alkalma­zása annál kiszámíthatatlanabb következmé­nyekkel járhat. A WHO ezért figyelmezteti az országokat: ellenőrizzék az oltás bizton­ságos voltát, és jelentsék a gyanús eseteket. Mármost csoda-e, ha ezek után vírusszerű­­en terjednek az összeesküvés-elméletek? Ha sokan mérget vesznek rá, hogy a gyógyszerlobbi áldozatai vagyunk, és az ol­tás nagyobb veszéllyel jár, mint az influenza? Mi a legrosszabb álmainkban sem gon­doljuk, hogy „az egészségipar vámszedői”, a „globális elit” tagjai egy új biológiai fegyver kísérleti nyu­­laivá akarnák tenni a hatmilliárd földlakót, vagy megtizede­lésünkre szőnének ördögi tervet. Nem hisszük, hogy mint förtelmes ragálytól kellene óvakodnunk az oltástól, de azt sem, hogy pánikszerűen kellene rohanni a vakcináért. Az injekció valószínűleg nem árt, hanem inkább használ, sőt a legveszélyeztetettebb körben erősen javallott, de - a többi oltáshoz hasonlóan - bombabiztos védelmet nem, legfel­jebb 70-80 százalékos valószínűségű oltalmat nyújt. Belátjuk: álláspontunk unalmas. Unalmas, mert egészséges kételyből táplálkozik. Például abból a megfontolásból, hogy az új influenza esetében a halálozási arány ugyanúgy 0,1 szá­zalék alatt van, mint a réginél. Abból a belátásból, hogy az új oltásnak a WHO szerint is kiszámíthatatlan mellékhatásai le­hetnek, így most, amikor a járvány hazánkban még bőven nem rémisztő, sokunknak faramuci kockázatelemzésbe kell bocsátkoznunk. Mi a nagyobb veszély - hangzik korunk kér­dése -: oltani, és ezzel bizonytalan mellékhatásokat reszkí­rozni, vagy nem oltani, s ezzel kitenni magunkat a fertőzés, illetve a halálos szövődmény lehetőségének? És hogy ezekre a kérdésekre Magyar­­országon különösen nehéz jó választ adni, az nem kisebb társadalmi betegség tünete, mint a kóros bizalomhiányé. Annak a népbe­tegségnek a jele, melynek vírusgazdáit pont azok között kell keresnünk, akik a védeke­zést volnának hivatottak vezényelni. Mert micsoda dolog, hogy miközben 25 milliárd forint közpénzt vonnak el az egészségügy­től, s hozzák ezzel kilátástalan helyzetbe a kórházi betegeket, négymilliárdnyi közforin­tot fizetünk ki négymillió ingyenes vakcinára. Ráadásul egy tisztázatlan hátterű offshore-cégnek úgy, hogy fogalmunk sincs, hányan fognak élni a lehetőséggel. E kérdésben még az ellenzék sem nyújt fogódzót - legfeljebb annyit mond, hogy nem négy-, hanem tízmillió vakcinára volna szükség. Úgy sejtjük hát, az ügyben még ősszel országos véle­ménynyilvánító népszavazásra kell számítani. Azzal ugyan­is, hogy hányan kérnek oltást, az állampolgárok arról is íté­letet mondanak, hogy testi épségüket mekkora arányban bízzák a most kormányzókra, illetve a velük szövetséges egészségügyi szakemberekre. Csoda-e, ha ezek után vírusszerű­­en terjednek az összeesküvés­elméletek? i­s 'O O BUDAPEST 2009. szeptember 27. Kintrekedt rajongók hallgatják az Andrássy úton az Operaház megnyitásának 125. évforduló­ján rendezett ünnepi előadást Operaláz szerintünk

Next