Heti Válasz, 2009. október-december (9. évfolyam, 40-52. szám)
2009-10-01 / 40. szám
A Hapci! mikor a járvány elleni oltóanyagot sok millió embernek adják be, még a legkiterjedtebb klinikai tesztekkel sem lehet felkészülni a ritkán előforduló mellékhatásokra. E mondatot nem az új influenzával kapcsolatos összeesküvés-elméletek egyikéből vettük. A világ-egészségügyi szervezet fogalmaz így, amikor számba veszi a H1N1 vírus megelőzésének kockázatait. A mellékhatások hasonlóak lehetnek a régi influenza elleni oltás „vadhajtásaihoz” - fejfájás, ízületi fájdalom, láz de az új szer tömeges alkalmazása annál kiszámíthatatlanabb következményekkel járhat. A WHO ezért figyelmezteti az országokat: ellenőrizzék az oltás biztonságos voltát, és jelentsék a gyanús eseteket. Mármost csoda-e, ha ezek után vírusszerűen terjednek az összeesküvés-elméletek? Ha sokan mérget vesznek rá, hogy a gyógyszerlobbi áldozatai vagyunk, és az oltás nagyobb veszéllyel jár, mint az influenza? Mi a legrosszabb álmainkban sem gondoljuk, hogy „az egészségipar vámszedői”, a „globális elit” tagjai egy új biológiai fegyver kísérleti nyulaivá akarnák tenni a hatmilliárd földlakót, vagy megtizedelésünkre szőnének ördögi tervet. Nem hisszük, hogy mint förtelmes ragálytól kellene óvakodnunk az oltástól, de azt sem, hogy pánikszerűen kellene rohanni a vakcináért. Az injekció valószínűleg nem árt, hanem inkább használ, sőt a legveszélyeztetettebb körben erősen javallott, de - a többi oltáshoz hasonlóan - bombabiztos védelmet nem, legfeljebb 70-80 százalékos valószínűségű oltalmat nyújt. Belátjuk: álláspontunk unalmas. Unalmas, mert egészséges kételyből táplálkozik. Például abból a megfontolásból, hogy az új influenza esetében a halálozási arány ugyanúgy 0,1 százalék alatt van, mint a réginél. Abból a belátásból, hogy az új oltásnak a WHO szerint is kiszámíthatatlan mellékhatásai lehetnek, így most, amikor a járvány hazánkban még bőven nem rémisztő, sokunknak faramuci kockázatelemzésbe kell bocsátkoznunk. Mi a nagyobb veszély - hangzik korunk kérdése -: oltani, és ezzel bizonytalan mellékhatásokat reszkírozni, vagy nem oltani, s ezzel kitenni magunkat a fertőzés, illetve a halálos szövődmény lehetőségének? És hogy ezekre a kérdésekre Magyarországon különösen nehéz jó választ adni, az nem kisebb társadalmi betegség tünete, mint a kóros bizalomhiányé. Annak a népbetegségnek a jele, melynek vírusgazdáit pont azok között kell keresnünk, akik a védekezést volnának hivatottak vezényelni. Mert micsoda dolog, hogy miközben 25 milliárd forint közpénzt vonnak el az egészségügytől, s hozzák ezzel kilátástalan helyzetbe a kórházi betegeket, négymilliárdnyi közforintot fizetünk ki négymillió ingyenes vakcinára. Ráadásul egy tisztázatlan hátterű offshore-cégnek úgy, hogy fogalmunk sincs, hányan fognak élni a lehetőséggel. E kérdésben még az ellenzék sem nyújt fogódzót - legfeljebb annyit mond, hogy nem négy-, hanem tízmillió vakcinára volna szükség. Úgy sejtjük hát, az ügyben még ősszel országos véleménynyilvánító népszavazásra kell számítani. Azzal ugyanis, hogy hányan kérnek oltást, az állampolgárok arról is ítéletet mondanak, hogy testi épségüket mekkora arányban bízzák a most kormányzókra, illetve a velük szövetséges egészségügyi szakemberekre. Csoda-e, ha ezek után vírusszerűen terjednek az összeesküvéselméletek? is 'O O BUDAPEST 2009. szeptember 27. Kintrekedt rajongók hallgatják az Andrássy úton az Operaház megnyitásának 125. évfordulóján rendezett ünnepi előadást Operaláz szerintünk