Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-08-01 / 36. szám
Czélja a’ mester-ínas iskolának, hogy az iparos osztály roppant számú sarjadéka rövid ideig bár, de még is nevelés- és oktatástanilag intézett körülmények között javuljon és értelmesedjék. Azt véljük, hogy e’ kitűzött czélra nézve némi magyarázat helyén álland itt. — Nem számolunk arra, hogy a’ mester növendék megszerezvén az ezen iskolában nyerhető képeztetést, többé oktatásra nem szoruland, ’s az iparköri neveltetés magasabb fokait nélkülözheti; ’s azért csak azt terveztük, hogy, inas éveiből kikelve, az öntanulásnál felébresztett ingerét hordozza keblében ’s birja annak előleges, feltételező ismereteit. És mi meg vagyunk győződve miként az általunk tervezett mester-inas-iskola, bár nem pótolja az ipartanodát, de ez által sem pótoltathatik. Míg az ipartanodákat ollyan növendék-sereg használja, mellynek egyedüli feladata : értelmi képződés, egyedüli foglalkodása, az iskolába-járás,s ezért minden idejét csak az iskolára ’s otthoni tanulásaira fordíthatja, addig a’ mester-inasnak, kinek javára akarjuk iskolánkat megalapítani, fő hivatása az, hogy választott mesterségének durvább munkáihoz hozzá-edződjék, annak gyakorlati fogásait és teendőit eltanulja, műhelyi ügyességet szerezzen; — továbbá egy nagy tartozása az, hogy beleoltván minél előbb mesterének dolgaiba, ennek munkával, szolgálatokkal rója le tanbérét, rója le élelmezése, sokszor ruházata költségeit, ’s helyre állítsa mind azon kisebb nagyobb károkat, miket ügyetlensége és tanulói balgaságai által okozgat; szóval viszonyai ollyanok, mik nem engedik mühelyi elfoglaltsága rovására tanulásra használni a’ napnak rendes iskolai óráit. — Különbözvén tehát a fiatalság e’ két osztálya mind hivatása mind viszonyaira nézve, igen természetes, hogy az intézetek, mik egyiknek is másiknak is hivatásszerű és lehetséges képeztetést adjanak, szinte különbözzenek egymástól annyira, hogy kölcsönös pótszerei ne lehessenek egymásnak. És ha ez így van az ipartanodák és a’ mi más—iskóláink között, nincs különben ezek és az elemi iskolák között sem. Az elemi iskolák ugyanis, noha tantárgyaikra nézve megközeliték a’ mi tervünket, még is távol esnek attól az általunk indítványozott ’s az inás iskolákban, mint hiszszük, egyedül alkalmazható módszerre ’s az időre nézve. Az elemi iskolákban az oktatás úgy vezéreltetik, mi szerint a’ növendék otthon tanulja meg a’ feladott leczkét. Az inas fiútól pedig várni is alig lehet, hogy otthon, legalább rendesen, tanuljon, ’s azért magában az iskolában kell az oktatónak olly módszert követnie, hogy czélszerű ismétlések nyomán, ’s a’ növendékek kölcsönös mesterkedése mellett, tanuljanak és tanitassanak a’ gyermekek. — Azután az elemi iskolák rendszerezett órái itt is elvonnák a’ gyerköczöket nappali munkáiktól, ártva rendeltetésöknek, ’s áldozatot igényelve a’ mestertől, a’ mi sem tanácsos sem méltányos, de nem is sikerül; minek legszólóbb bizonysága az, hogy íme a’ nemzeti iskolákba, mik eddig egyetlen intézetek voltak, hol a’ munkás osztály gyermekei tanítást nyerhettek , a’ műhelyekből talán egyetlen fiu sem jár, sem járatik. Érezvén az ipartanodák és elemi iskolák rendszerének megférhetlenségét a’ mester-inasi viszonyokkal, önkint oda vezérelteténk, hogy tehát valami olly intézetet alkossunk, mellynek igényei bele-illjenek a’ műhelyek körülményei közé. Felosztottuk tehát az oktatást városonként, részint azért, hogy több városnak mester-növendékei egy helyre túlszámmal ne torlódjanak, az individuális oktatást a’ sokaság miatt ne lehetlenítsék; részint hogy az iskolák helybelisége által az ide oda járásban idő kiméltessék, a’ mi a’ netalán egy két számmal nyitandó iskolák távolsága mellett eszközölhető nem volna. Terveztetik tehát minden városban minden héten egy napon oktatás adatai úgy, hogy egyik nap az egyik városban, másikon a’ másikban,s igy folyvást a’ következő városban a’ következő napon legyen nyitva az iskola. E’ szerint: hétfőn: a’ belvárosban; kedden: a’Lépesd városban; szerdán és csütörtökön : a’ Terézvárosban, (mert itt igen sok kézműves lakik); pénteken a’Józsefvárosban, — végül szombaton: a’ Ferenczvárosban tartatnék iskola; vasárnapokon szünet lenne. Itt is szolgálunk indokolással. Vasárnapokra szünetet rendeztünk, mert e’ napon különben is el van már foglalva a’ gyermek. Dél előtt kell, hogy az isteni szolgálatban részt vehessen; majd kívánatos, hogy a’ sokszor nélkülözhetlen rajziskolát látogassa és tanuljon feszített szorgalommal; vagy, ha ide nem járhat, menjen hallgatni az iparegyesület vasár-és ünnepnapi azon népszerű előadásait, mellyek épen mert népszerűek, és mert mutatványokkal, kísérletekkel vannak kapcsolatban, érthetők neki is és tanulságosak, legalább pedig tudvágyát ébresztik; de némelly czéheknél kihordásra is használtatik. Délután a’ czéhek szabályai szerint keresztyéni tanításra kell mennie a’ gyermekeknek, mitől elvonni semmi áron sem tanácsos. — És ha az azután felmaradandó időt akár mulatságra, mi a’ gyermeki kedélynek elkerülhetlenül szükséges, akár a’ szülök látogatására, akár végre kevés öntanulásra fordítja a’gyermek, mindenképen jól használta azt, ’s kár volna valamelly vasárnapi iskolázás által kedvtöltéseitöl, a’ szülőknek tartozott tisztelet megadásától, vagy a’ csak ekkor lehető öntanulástól elfogni. *