Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-01-13 / 4. szám

77­78 Tájékozó adatok. I. Gabonatörvény és tanulság Angliá­ból. A gabonatörvény elleni egyesület kikiálta nem­régi­ben, hogy izgatásának előmozdítására 150,000 fontra (egy millió ötszáz ezer pftra) van szüksége, s a roppant pénz­­öszveg egy napon Londonban a C­i­t­y városrészben fedezve volt. — Ezek aztán értik mit tesz a socialis utáni működés. — És mi magyarok ? mi bizony jóformán csak azon mes­terséggel bíbelődünk , mikint kell semmiből, semmivel terem­teni. — Igaz, szegények vagyunk; de valamint azon gazda ezernyi holdföld mellett is szegény, mert pénze nincs, kinek jószága instruálva nincs; azért szegény tehát, mert arra, a­mi szegénységéből kiemelhetné, keveset költ, úgy mi mint nemzet is mindaddig szegények maradunk, míg szegénysé­günk miatt a vagyonosság eszközeire nem költünk annyit a mennyit kell. Pedig körülményeink között közvagyonosság elérésére az associatio hatalmas eszköze csaknem egyedül sikeres. — Erre pedig még keveset, igen keveset költünk. — Egy kissé tanulnunk kellene holmit Angliától. Férfias érettséggel fontoljuk meg, mit lesz jó cselekednünk, de ha egyszer meggyőződésre jutunk, s magunkat cselekvésre el­határozók, akkor nem immel ámmal, könnyen hűlő lelkese­déssel kellene dologhoz látnunk, hanem szívvel, lélekkel és erszénynyel. Erszénynyel uraim! mert annyit mondha­tok axiomakint, hogy a melly egyesület pénzt nem áldoz­hat kitűzött czéljának eszközlésére, az nehezen fog boldo­gulhatni. — Nézzen kiki maga körül, vessen számot a kö­rülményekkel , s aztán mondja meg, ha nincsen-e iga­zam. — Termesztő ország vagyunk. Minket Anglia gabnatör­­vénye nagyon érdekel. Szükség, hogy magunknak határo­zott véleményt alakítsunk e tekintetben a legközelebbi jö­vendőről. — Tény, hogy a tory kormány a gabnatörvény kérdésén megbukott. Hogy a tory ministerium tagjai ismét visszaléptek hivatalaikba, e tényen legkevesebbet sem vál­toztat , mert a tory ministerek, e kérdésben legalább, nem tory kormány többé. Abban áll épen az associatio útján előkészített közvélemény hatalma, hogy ellensége is kény­telen hódolni neki. A gabnatörvények eltörlését tory mi­nisterium fogja végrehajtani, mint tory ministerium volt kénytelen keresztül vinni a katholikusok emancipatioját. — — Egyébiránt mi azt hisszük, hogy sir Robert Peel a leg­közelebbi parliamenti ülésben még nem fogja a gabnatör­vények teljes eltörlését indítványozni, hanem a mostani ingó vám helyébe csekély, mérsékleti állandó vámot indítványo­­zand. — S­a conto fizetés gyanánt, mikint O’Connel szokta mondani, el is fogadandják. A magyar­ gabona­ kereskedésre nézve azon meggyő­ződésben vagyunk, hogy nekünk jobb ha Anglia csekély mér­sékleti vámot vetene a gabnabevitelre, mintha egészen vám­mentesítné. Ez utóbbi esetben nehezebb volna angol piac­o­­kon Amerikával versenyeznünk, mint az elsőben, mert a mi búzánk jobb, keményebb, nehezebb és tartalmasabb, s a quarter nem pedig súly szerint vett csekély vámot sok­kal jobban kiállja, mint a lágyabb, könnyebb, tartalmatlanabb amerikai.­­ Egyenlő mérsékelt teher, jobb s roszabb árúra egy iránt vetve, mindig a roszabbat nyomja. — Ámde mi­nek beszélünk mi rendes gabonakereskedésről, mig Fiúmé­hoz vasutunk nincs, hiszen Fiúméban odessai búzát esznek!­ s az országban éhség fenyeget. — „A ki uj segédsze­rekhez nyúlni nem akar, tartsa magát ké­szen uj nyomorúságok s­z­e­n­v­e­d­é­s­é­r­e“ mondá Ba­­con. Lord Bacon pedig okos ember volt. A­d voce­m­éhség, következő tudósításaink vannak : 1) A megyékbeni összeírások oda látszanak mutatni, hogy nincs elegendő gabona az országban. 2) Mosonyban, dec. El­kén egyetlen egy heti vásáron, mintegy 30,000 mérő búza adatott el bécsi kereskedés számára. 3) Pozsonyban a zsemlyék a nevetségig aprók, egy zsemlye egyszerre le­nyelhető. 4) Győrben még mindig élénk a gabonakivitel Ausztria fölé. 5) A Buda­pesti Híradó azon botránynyal gú­nyolódik, hogy Magyarországba idegen gabnát kellene be­hozni. — Tessék combinálni a nyájas olvasónak. — 11. Repcz­e. A triesti Lloydnak azt írja pesti leve­lezője, hogy a repezét 60 forinton is alig lehet eladni, s panaszos jeremiádokra fakad, hogy nem jó kereskedelmi számítás volt, a repeze árát taval oliy magasra verni. Ez oldalvágás a m. keresk. társaságot illeti. Az érdemes leve­lező talán szép gyű­jteléket szedett össze speculatióra, a nél­kül hogy rendelményei voltak volna. — A magyar keresk. társaság azonban mindig büszke leend, tavali nagyszerű repeze - munkálatára, melly mérlegének igen szép javára vált, azt pedig nem gondolom, hogy a magyar termesztők haragudnának azon magas árért, mellyre a m. k. társaság a repezét felrugtatá, de minthogy azt írja az érdemes levele­ző, hogy a tavali mesterségesen felcsigázott (?) ár, a kül­földet Magyarország elmellőzésére bízta , azt kell válaszol­nunk , hogy nem jó kútfőkből meríti tudósítását. Mi a dolgot másképen tudjuk. Elmellőzést nem tapasztalunk. Pedig a mi tudósításaink alkalmasint alaposabbak. Minden időszaknak meg van a maga kereskedelmi conjunkturája. Nem minden idő kedvez mindennek. Lehet, hogy midőn egész Európa ga­bona-szükségtől tart, az olaj­növényekbeni kereskedés nem ollyan élénk, mint különben volna. De ez általános conjun­­ctura, nem Magyarország elmellőzése. Én szeretem hogy repetét vetettem. — Ez az én combination­. A következés majd megmutatja, mellyikünknek van igaza. 111. Egy kis krajcráros adat a kétkedőknek. Egy kis adattal szolgálok az iparvédegylet eredményeihez. Én szivarozó ember vagyok. Több éves tapasztalásaim sze­rint, házamnál egyre másra 10 szivar fogyott el naponkint. Ezelőtt külföldit szívtam, s mint szegény legényhez illik a legolcsóbbat. Darabját E pengő krajczáron verem. — Az iparvédegylet óta belföldit szívok, s darabját E váltó kron veszem. Költségkülönbség egy nap 30 v. kr. egy éven át 18E váltó forint. Magyarországban a szivarozás olly átalá­­nos, hogy kimondhatóan csekélyen számolok, ha azt mon­dom, hogy E0,000 ember az egész országban hasonló hely­zetben van, s ez annyival csekélyebb számvetés, mert nem egy urat tudok, kinél ezelőtt 6 pirros szivar fogyott, most pedig E váltó­kros fogy. — S E0,000 embernél ezen kis gara­­soskülönbség évenként három millió hat­száz negy­ven ezer váltó forint különbséget teszen egy évben. Ezen csekélység által ennyi pénz megmentve egy éven át a hazának, a hazai dohánytermesztésnek, saját erszényünknek!! Én ezen parányi kis gazdálkodás követ­keztében évenkint, minden legkisebb áldozat nélkül 180­0. forinttal többet adhatok s adok a más hasznos czélokra. —

Next