Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-06-30 / 52. szám

rencsétlen párizsiak számára, hanem Dublinba. Izland népe nem házakban lakik, mint a mi északi parasztjaink, hanem viskókban, minőkben Észak-Amerika sivatagjaiban a vörösök. 1844-ben másfél millió tonnányi terhet vittek idegen hajók a hármas királyságba. De ebből Izlandra csak 18000 jutott. Ám azt bizonyítja-e ez, hogy a kereskedés szabadsága olly termékeny, mint állítatik ? Mutatja ez, hogy a tőkék, gépek s munkaszerek halmozódása valamelly nép kezében halad egyenesen, előtte mint gőz, mint lőpor, pusztítva mindent, mi ösvényében áll; mutatja ez, mikint a túlnyomó nemzetek mindent magukhoz ragadnak, mutatja ez, hogy ha gyönge nemzetek lefegyverkeznek, eltörlesztetnek. De mondandják, nem két nemzetről van szó, hanem csak azon egy nemzet töredékéről, mellyek viszonyosan föltartják egymást. Legyen. S ime egy példa, mellyben az oeconomisták minden föltételeiben foglaltatnak. Portugália csaknem olly nagy, mint Anglia. Tudjuk, mikint egykor nagy szerepet játszott a világban. Hanem a múlt század kezdete felé szerződést kötött, melly az angoloknak biztosította iparkészitményeik eladását Portugáliában azon feltétel mellett, hogy ő meg gazdasági termékeit kivihesse Angliába. Íme mi következők belőle: Anglia bevételeinél Portugália sem szerepel csak 30 végvászonnal, s 52 font dohánynyal. Ez azt teszi, hogy Portugália 10 millió hektárjának növelésénél 4 milliónyi népességének csaknem egészletét foglalkoztatja, s mégsem táplálja jól; míg ellenben Anglia, ugyanazon számával az embereknek, 10 millió számára termeszt, s e számból még 12 millió nem lévén földmivelő, iparosságra, tengerészetre, kereskedésre adja magát; elad 1500 millió frank árut készítményeiből az egész világnak. Hasonló eredmények Indiában. Egykor India kelméket adott el Angliának. Most az ottani gyapot Angliába hozatik, hogy Angol munkás által dolgoztassák föl naponkénti 2 frank napszámért, majd visszavitetve Indiába, ott mégis olcsóbb áron adathatik el, mint ha megfonatott volna 25 filléres napszámosok által. Nem való tehát, hogy a nemzet, melly kevesebb tőkékkel s iparügyek közül kevesebb tapasztaltakkal biz szemben más nemzetekkel, mik e két tekintetben jobban vannak ellátva, elfeledhesse az okosság parancsait, s megfossza magát a védelem minden nemétől. Hogy valamelly ország műipara naggyá lehessen, vagy csak hogy ne sülyedjen, bizonyosnak kell lennie, hogy jövője nincs veszéllyel fenyegetve. Nem fektet be senki nagy tőkéket nagy vállalatokba, ha fölteheti, hogy a theóriák iránti tiszteletből, holnap már áldozatai martalékul esnek. Végre így rekeszte be beszédét: ugyanakkor, midőn Sir Robert Peel igen díszes coquetteriával fordult a Franczia kormányhoz, s avval hizelgett státusférfiainknak, hogy sokkal felvilágosultabbak, semmint ne osztoznának az eszmékben, miket ő az angol, a mi boldogulásunkért táplál, ugyanekkor oda fordult az angol gyámokokhoz, kik hatalmasok a parlamentben, s mondá nekik: Végre is, mitől kell önöknek félniük? Nem tudják-e, miképen Angliának itt annyi tőkéje van, mint minden egyéb nemzeteknek? Legyenek nyugton, önök mindenkor kiállhatják a versenyt s diadalmaskodhatnak benne. Én azt gondolom, neki igaza van. De ha neki, az angol ministernek, szólva az angol gyámokokhoz, igaza volt remélem a diadalt: nekem van okom oda fordulni nemcsak a franczia gyárnokokhoz, hanem egyszersmind a Zollverein, Spanyolország, egyesült státusok gyárnokaihoz is, mondván nekik. Tekintetbe véve, hogy Angliának nem lehet tizannyi tőkéje mint más nemzeteknek, ha nektek tiz annyival kevesebb tőkéjök nincs, Angliának nem lehet olly nagy diadalt reméltemi, ha ti nem ígértek neki valami ollyat, mi hasonló a kudarczhoz. — Azt kiáltom: Védjük magunkat! — Örsy. A pesti kereskedelmi bank közgyűlésére tett elnöki előadás. (Jun. 6-kán 1846.) A fenálló szabályok nyomán van szerencsém a pesti magyar kereskedelmi banknak épen lefolyt időszaki működéseit és azoknak eredményeit tisztelt választmánynyal közölni. Mindinkább tűnik ki örvendetesen, hogy ezen maga nemében első hazai intézet, nemcsak a pénzforgalom lényeges kellékeinek megfelel, hanem arra is hivatva van, hogy nem egyedül kereskedelmi, hanem az összes ébredő iparvállalatit is lehetőkké tegye, azokat könnyítse, és eddig alig elérhető kiterjedésre mozdítsa elő. Kereskedelmi bankunk, mellynél a kezdet természetes nehézségei csak lassan mellőzhetők, és az irigység s vetélkedés által okozott akadályok csak nagy óvatosság, munkásság és szilárdság által meggyőzhetők valának , hatalmasan segítvén a helybeli s átalában összes kereskedésünket az által, hogy a hitelnek minden méltányos és biztosított kívánságait gyorsan s lehetőségig könnyített föltételek mellett teljesítette, minthogy e szerint kereskedőink főképen hazai terményeket nagy mennyiségben megszerezni képesek lettek, tagadhatlan, hogy a bank az efféle forgalmat fölélesztvén , arra is hivatva van, hogy a termesztők jóllétére és munkásságára jótékonyan hasson. Azonkívül ezen intézet még több hazai iparvállalatokkal is jött érintésbe, úgymint a középponti vasúttal, az itteni czukorgyárral, a József-hengermalommal; adott nevezetes előlegezéseket belföldi réz- és vasgyáraknak, nyitott illendő hitelt több szilárd-alapú iparvállatoknak, s e mellett készséggel fogadván el heverő tőkéket, nemcsak őrizet, de jutányos kamatok melletti használás végett is, és ezen tőkékről majdnem minden pillanatban rendelkezhetni engedvén, illy többféle igyekezet által nemcsak a pénzt forgó közönségnek eddig nem létező kényelmet s hasznot nyújtott, de olly tőkéket is hozott forgalomba, mellyek egyébiránt elzárva s haszontalanul hevertek volna, így a bank jövedelmei is szaporodtak némileg, és a figyelem s bizodalom a bank iránt ott is gerjesztetett, hol eddig ezen intézet az ország fő érdekeire fontos befolyása sem hiedelmet sem figyelmet ébreszteni nem látszott. Valamint az intézet szilárdsága ezen eljárás mellett új biztosítékot nyert, úgy a nevezetes forgalom a részvénytársaság számára majdnem minden ügy ágakban kielégítő jövedelmet mutat, melly a múlt évi ügyvitelt felülmúlja.