Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-10-09 / 81. szám

vagy más nemű gazdaságosabb fű­tő készületek feltalálása s a létezők ismerése körül szorgoskodnak ezennel közöljük: Grouvelle fűtő készülete a meleg viz keringelte­­tése elvén alapszik, hanem Grouvelle a gőzt arra használja, hogy a melegséget azon fűtővizkészületekbe vezesse, mely­­lyek által tulajdonképen a fűtés eszközöltetik. A gőz három üstben fejüilt ki, mellyek biztositó és tápelőkészületekkel (Speiseverrichtung) vannak ellátva; egy alsó boltozatba fog­laltatnak, a gőz nyomása kevéssel múlja felül a közönséges körét; az első húsz ló erejű csak a tél kezdetén és végén használtatik; a másik ehhez közel helyezve tizenkét ló­erővel bir, s az elsővel együtt csak a legnagyobb hidegek­ben működik; a harmadik, nyolcz lóerejű felváltásra szol­gál. Mindenik épület alatt egy merőlegesen fenálló henger van befalazva, mellyben a víz felmelegittetik, ennek fede­léről egy öntött vashenger nyúlik ki, s a folyosó mentében a karzat alatt fut, a folyosó véginél megcsavarulva a meleg­­viztartó hengerbe nyílik, azután az általellenben levő kar­zatba emelkedik fel, melly által a hengerben folytonos viz­­keringetés eszközöltetik. Mindenik emeletben a leirotthoz hasonló készület van, s igy illetőleg mindenik emeletet a má­siktól függetlenül lehet fűteni. Kisebb általméretü rézcsö­vek a gőzt rézedényekbe vezetik , melly a fűtő henger bel­sejében van. A gőz bevezetését csappal lehet szabályozni; a belső rézedényt körülvevő viz a gőz megsüritése által fel­melegittetik, s viszont a vízzé sűrített gőz, az üstbe foly vissza. Azon levegő, mellynek az egyes rekeszek fűtésére s szellőz­tetésére kell szolgálni, kívülről rostélyozott nyílásokon jön be, s egy háromszegletü kifalazott csatornán húzódik keresz­tül, melly mindenik karzat alatt a keringő vízcső körül ta­láltaik. Hogy a fűtés mindenik rekeszen egyenlően mérsé­keltessék Grouvelle két két rekesznek melegségkieresztő nyílásait egymással öszvekötötte, a boltozat vastagságába befoglalt mindegyik cső a rekeszek választó falainak felel meg. Két rövid csövön a levegő az illető rekeszekbe tódul. Hasonló elrendelés találtaik a hivatalos teremeknél. A szo­bák és teremek fűtésére szolgáló lég benyomulása egy ké­mény által megy véghez, melly az épület közepénél a pin­­czéből emelkedik fel; a léghuzam élénkítésére szolgáló tűz­hely közel van az üstökhöz a fűtő keze ügyében, hogy ugyan azon egy ember mind a fűtésre, mind a szellőztetésre elégséges legyen. A levegő egy nyíláson megy ki a reke­szekből azon faedényen keresztül , mellyben az éjjeli edény találtaik, minden rekesz számára egy külön csa­torna , melly függőlegesen vonul végig a falban, hogy igy a foglyok egymással ne értekezhessenek, a nyíláson ki­toluló levegőt magába fel­veszi, mellyel együtt a rosz bűz is eltávolittatik. Az illyen készület használata mellett 1200 árnyékszék költségei kímél­etnek meg. Az épületnek ugyan azon oldala felöl találtató minden léghuzatok ugyan azon lázszintes csatornába nyílnak, úgy hogy két csatorna az épület egyik egyik szárnyából minden megromlott levegő felvételére elégséges. A hat szárny 12 látszintes csator­nái , felül a kúpozatban (Rotunde) kör alakú csatornában egyesülnek, onnét a levegő egy nagy csatornában alá­­szállván a középső nagy kéménybe nyílik.— A léghuza­­mot pedig eszközli: 1) az üstök füstjének elvesztett melege, melly öntött vascsövön a föltéménybe vezettetik. 2) Koksz-tüzelés vétetik segítségül, mellynek lassú elé­gését a rekeszekből beszivott levegő táplálja. A folyo­sók a pinczében találtató légmelegitő készületek által szel­lőztetnek. A levegő elsőben az előterembe tolul, onnét nyí­lásokon által a folyosókba, a levegő beszivatása pedig a kő­falak lázszintes csatornáiba nyíló csatornákon történik. Nyá­ron éjszak felől vezettetik be a levegő, ennek egy része az éjszaki csatornából a folyosón keresztül húzódik, a déli csa­tornák ismét ezen levegővel tápláltatnak, melly közben a szellőztetés igen jól megyen véghez. —y. Felvilágosítás az általam Debrecenben fúrt kutakról *). A magyar időszaki sajtó, mennyire tudomásomra ju­tott, már két ízben nyilatkozott kútfúrási eszközléseimről Debreczenben. S mind a kétszer igazságos volt elismerni, hogy munkáim igen­is sikerültek, hogy tetemes mélységről, föltartóztatlan biztossággal, elég rövid idő alatt vizet fakasz­tottam, míg előttem egy két kísérlet, tömérdek áldozat mel­lett is, dugába dűlt. De egy tekintetből, a drágaság ürügye alatt, mégis megrótta munkásságomat, s olly módon, misze­rint hinnem kell, hogy nehezlése egy részről vád én elle­nem, más részről kifogás a kútfúrás, jelesül az én kútfúrási módom ellen. Ezt nem hallgathatom el. Óhajtanám, hogy hamarább szólalhattam volna föl. Mert hazánkra, kivált annak alvidé­­keire nézve, kimondhatlanul fontos és szükséges a kútfúrás. Erről meg vagyok győződve, s lelkem legjobb erejét, szer­zett tudománykámat s készültségemet, éltem legnagyobb ré­szét ez ügynek szentelem. — Azért nem tűrhetem, hogy kifogásokkal terheltessem. Az én fúrási módom továbbá, leg­jobb belátásom szerint, olly eljárás, melly a kútfúrást lénye­gesen előmozdítja, midőn könnyen, biztosan, gyorsan, s az eddig divatozott módszerek irányában, olcsón is czélhoz jut­tat; azért nem csupán magamért, hanem a közügy érdekében is kötelességemnek ismerem, módszerem védelmére szót emelni. Fájlalom is, hogy e fölvilágositásom olly soká ér­kezik , — de egy részről nem lévén módomban a sajtó minden orgánumait folyvástt figyelemmel kisérni, —é­s más részről igen hosszú ideig tartott betegségemből csak most lábadván föl, hamarább nem szerezhettem tudomást a kö­zönség elébe bocsátott megrovások felül. Mondja pedig a Magyar Gazda ellenemben, hogy: „Steller László úrnak sikerült ugyan a fövény­rétegeken keresztül 32 ölnyi mélységre levinni, hol is bár nem egé­szen felszökő, de csak ugyan a föld színétől 2 ölnyire fel­jövő egészséges ivó vizet talált, mindazáltal az egyetlen egy kút, hivatalos kimutatás sze­rint 4907 frt 228/fo krba p. pben, került a vá­ro­s­n­a­k.“ A Hetilap pedig, megjegyezvén, hogy a Debreczenben péterfia-utczában futott kút 2567 pf, s 36 krba került, ál­ *) Örömmel közöljük derék polgártársunknak Steller úrnak e tanulságos felvilágosítását. Örömmel, mert meg vagyunk győ­ződve, hogy áldott alföldünkön istennek csak egyetlen áldása hiányzik a jó ivóvíz, mi miatt a sok veszélyes hideglelés sok szegény családnak dúlja fel nyugalmát, előmenetét, sze­rencséjét, földi boldogságát; és mert a kútfúrásban tudomá­nyosan kiképzett gondolkozó főt ismerünk Steller urban. Le­gyen ajánlva ez ügy a derék alföld községeinek, birtokosai­nak, sőt magának a fővárosnak Pestnek is, mellyben jó ivóvíz után hasonlag ezrek meg ezrek csengnek. S­z­e­r­k.

Next