Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-02-23 / 120. szám

többe kerülend. E tekintetben tehát a Szolnok-kunsági vo­nalnak a berczel-jászsági feletti elsőbbsége semmi esetre kétségbe nem vehető. „De nézzük a remélendő jövedelmet. Ezt népesség és termékbőség biztosítják. A Szolnok-nagykunsági 5 népes m.városon megy keresztül, mellyhez hasonlók a más vonal­ban, Jászberényt és B.-Újvárost kivéve, nem találtatnak. — Ezen 5 m. város, az egri érseki és tiszántúli helv, egyházi névtár szerint, 52 ezer lelket számlál, a vonaltól 2 m.föld­­nyire eső helyek lakosaival együtt pedig a 100 ezret halad­ja, — kik habár nagyobb részt mezőgazdaságot folytatnak is, vannak köztük számos kereskedő családok, — kevés ki­vétellel mindnyája szabad, és vagyoni s szellemi tekintetben a haza bármelly vidéke lakosai felett álló nép. „Termékbőséget illetőleg, az e vonalban eső föld e te­kintetben a Bánság után tehető. Minden nemű gabona és ta­karmány rajta a legnagyobb mennyiségben és legjobb minő­ségben terem. Honunkban talán nincs olly tájék, melly ha­sonló terjedelmű téren, annyi lovat, szarvas marhát, juhot és sertést nevelne. De a mellett hogy népe termesztő, daczára rész utainak, kereskedést is űz Pesttel és Debreczennel, a mennyiben kézműipara mi sem lévén, kénytelen azokért az említett helyeket több ízben meglátogatni. Meg van hát már a természettől a kereskedés első alapja e vidéken az által is vetve, — de még inkább azon körülménynél fogva, hogy nemcsak a vasútvonalban eső 5, hanem az oldalvást közel­­fekvő 4 városoknak is, már jelenleg is vásárai vannak. A berczel-jászsági vonal ellenben, egy két helyet kivéve, na­gyobb részt nyomoru apró falvakon visz keresztül, mellyek­­ből a társaság sem utasok, sem a föld soványabb volta mi­att, kereskedési czikkek szállítására nem számolhat. „Mind­ezen előszámlált okoknál tisztán áll előttünk, s nyíltan kimondani merjük, mikint a közép­ponti vasút­társa­­ság saját érdekét el fogja véteni akkor, ha a Pest-debreczeni vasutat, a kevesebb költséggel fölépíthető, és nagyobb szál­lítási jövedelmet ígérő Szolnok n.-kunsági vonal elmellőzé­­sével, Berczeltöl a Jászság felé vezetendő Debreczenhez. „Azonban nem szabad csak a vasut-társaság érdeké­ben, melly másod­rendű, hanem a hazáéban is, melly fő­szempont tartozik lenni, dönteni el a két vasútvonal közti választást. — Vizsgáljuk tehát a dolgot hazai szempont­ból is. — „Az országgyűlés, midőn a pest-debreczeni vasutat pártolása alá vette, oda czélzott, hogy a két város közt biz­tosítván a közlekedést, pangásban siülödő kereskedésünknek ez oldalon életet adjon, a főváros iparczikkeit a termesztő alföldnek, ez viszont termékczikkeit a fővárosnak, s innen a világkereskedésnek átadhassa. „Már ki fogja felszámítani azt a veszteséget, mellyel hazai kereskedésünk szenvedni fog a berczel-jászsági vas­útvonal elfogadása által? Hozza úgy is le bár rajta ipar­czikkeit a pesti stb. kézműves, jöjjön le bár rajta alföldi termékeinkért a kereskedő, de legyen itt Debreczen-vidékén a lábolhatlan sár, ki fogja az iparos czikkeit vásárolni ? mit fog felvásárolni a kereskedő, ha az alföld termékeit a deb­­reczeni piaczra be nem szállíthatja? Ott lesz tehát a vo­nal fölépülése után a jelenleg zsírjában fuladozó alföld, hol annak előtte volt, s igy a haza nem nyert. Mind­ezen baj­nak a Szolnok-a.kunsági vonal elfogadása előtt veendi. „A mi pedig minden vasútnak, s az általa előmozdí­tandó kereskedésnek utolsó czélja, honunkban a polgári mű­velődés felvirágzása — váljon eszközölhető e ez olly téren, mellyen még előbb népességet, utóbb vagyonosságot kell teremteni, hogy a mivelődés első virága kifejlődhessék? Illy térnek hisszük pedig azt, mellyen a berczel-jászsági vonal átvezettetnék stb.‘‘ Az érdekes czikknek, mellyet egészben olvashatni az olvasó közönségnek kedves, a vállalat érdekének pedig talán teljesebben hasznos lett volna, alá van írva: többek ösz­­hangzó véleményéből Baksay Dániel. Gabna-forgalom iránti újabb intézkedé­sek Francziaországban és Angliában. Pár­is, február 1. Midőn mintegy három hónappal ezelőtt a francziaországi gabonatermés elégtelensége feletti nézetünket, s azon aggodalmunkat nyilvánítjnk, hogy a táp­szerek megdrágulni fognak, akkor még volt idő arra, hogy a gabona-behozatal könnyítésére, s a belföldi gabona­ kivi­tel nehezítésére rendszabályok tétessenek. Hanem Franczia­­ország ezekhez csak akkor nyúlt, midőn már a szomszéd státusok, főkép a német kormányok a külföldi gabona előtt kapuikat kitárták. Minélfogva alig hiszem, hogy a kamrák­ban mostanában szavazott s a külföldi gabnavám-csökken­­tést czélzó törvénynek sikere legyen, mivel a termesztő or­szágokban már jóformán elfogyott a szük­ség, de ha nem is, még­sem fognak csak leginkább Francziaországba hozatni, mi­kor a német és angol kikötők is nyitvák elöttök. Azon törvény­nek lényeges határozatai ezek, hogy a behozandó gabona és lisztért a beviteli vámdij minimuma fizettessék 1847. jun. 31-ig, úgymint búzáért 25 centimes, rozsért 15, kukori­­czáért 13 3/4 cent., 12­2 cent. árpáért, csikszárért (po­hánka) 10 cent., zabért 83/4 cent., s illetőleg lisztért 50, 32V2 , 30, 30, 25, 27 V2 centime 100 kilogramme után. Bármilly lobogón hajó ment a tonna­ dijfizetésétől.­­ Egy más ugyanakkor kelt rendelet a gabna, kukoricza és liszt­kivitelt csak a legnagyobb vámdij mellett engedi meg. Egy harmadik rendelet végre megtiltja a dereze kivitelét. Ha meggondoljuk, hogy tenger és szárazon igen élénk szállítás által lehet csak egy hónapi szükséget is fedezni, úgy ellát­hatni, milly elégtelenek e rendszabályok.­­ Ezek legfölebb is a kikötőkben, és környékeikön mérsékelhetik valameny­­nyire a gabona árát, de a belföldi piaczokra aligha lesz ha­tásuk , főleg most midőn a közlekedési eszközök elégtele­nek, s a szállítás igen lassú. Parlamenti határozatok a gabonavám megszüntetése, s az arra vonatkozó hajó­zási ad­ó tárgyában. London, jan. 30. I. Tekintetbe vévén ö fels. uralkodásának 9 és szik évében hozott azon parlamenti rendeletet, minélfogva ő fel­sége örökösi és utódai számára, minden, bár­mellyik tenge­­ren­túli országból, az egyesült királyság és Man szigetébe fogyasztás végett behozandó mindennemű gabonától és lisz­től, 1849. évi február 1-ig, az ide mellékelt sorozat sze­­rénti vámdijak szedetni határoztattak, ett tekintetbe vé­vén, hogy a gabonának és némelly tápszereknek (mellyek e szigetek lakóinak élelmét képezik) rész termése szüksé­gessé téve, hogy egy meghatározott idő alatt semmi­nemű vámok a kijegyzett fogyasztási czikkek­től ne szedessenek, miért is ő felségétől, az e parlamentben összegyűlt lordok

Next