Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-02-23 / 120. szám
többe kerülend. E tekintetben tehát a Szolnok-kunsági vonalnak a berczel-jászsági feletti elsőbbsége semmi esetre kétségbe nem vehető. „De nézzük a remélendő jövedelmet. Ezt népesség és termékbőség biztosítják. A Szolnok-nagykunsági 5 népes m.városon megy keresztül, mellyhez hasonlók a más vonalban, Jászberényt és B.-Újvárost kivéve, nem találtatnak. — Ezen 5 m. város, az egri érseki és tiszántúli helv, egyházi névtár szerint, 52 ezer lelket számlál, a vonaltól 2 m.földnyire eső helyek lakosaival együtt pedig a 100 ezret haladja, — kik habár nagyobb részt mezőgazdaságot folytatnak is, vannak köztük számos kereskedő családok, — kevés kivétellel mindnyája szabad, és vagyoni s szellemi tekintetben a haza bármelly vidéke lakosai felett álló nép. „Termékbőséget illetőleg, az e vonalban eső föld e tekintetben a Bánság után tehető. Minden nemű gabona és takarmány rajta a legnagyobb mennyiségben és legjobb minőségben terem. Honunkban talán nincs olly tájék, melly hasonló terjedelmű téren, annyi lovat, szarvas marhát, juhot és sertést nevelne. De a mellett hogy népe termesztő, daczára rész utainak, kereskedést is űz Pesttel és Debreczennel, a mennyiben kézműipara mi sem lévén, kénytelen azokért az említett helyeket több ízben meglátogatni. Meg van hát már a természettől a kereskedés első alapja e vidéken az által is vetve, — de még inkább azon körülménynél fogva, hogy nemcsak a vasútvonalban eső 5, hanem az oldalvást közelfekvő 4 városoknak is, már jelenleg is vásárai vannak. A berczel-jászsági vonal ellenben, egy két helyet kivéve, nagyobb részt nyomoru apró falvakon visz keresztül, mellyekből a társaság sem utasok, sem a föld soványabb volta miatt, kereskedési czikkek szállítására nem számolhat. „Mindezen előszámlált okoknál tisztán áll előttünk, s nyíltan kimondani merjük, mikint a középponti vasúttársaság saját érdekét el fogja véteni akkor, ha a Pest-debreczeni vasutat, a kevesebb költséggel fölépíthető, és nagyobb szállítási jövedelmet ígérő Szolnok n.-kunsági vonal elmellőzésével, Berczeltöl a Jászság felé vezetendő Debreczenhez. „Azonban nem szabad csak a vasut-társaság érdekében, melly másodrendű, hanem a hazáéban is, melly főszempont tartozik lenni, dönteni el a két vasútvonal közti választást. — Vizsgáljuk tehát a dolgot hazai szempontból is. — „Az országgyűlés, midőn a pest-debreczeni vasutat pártolása alá vette, oda czélzott, hogy a két város közt biztosítván a közlekedést, pangásban siülödő kereskedésünknek ez oldalon életet adjon, a főváros iparczikkeit a termesztő alföldnek, ez viszont termékczikkeit a fővárosnak, s innen a világkereskedésnek átadhassa. „Már ki fogja felszámítani azt a veszteséget, mellyel hazai kereskedésünk szenvedni fog a berczel-jászsági vasútvonal elfogadása által? Hozza úgy is le bár rajta iparczikkeit a pesti stb. kézműves, jöjjön le bár rajta alföldi termékeinkért a kereskedő, de legyen itt Debreczen-vidékén a lábolhatlan sár, ki fogja az iparos czikkeit vásárolni ? mit fog felvásárolni a kereskedő, ha az alföld termékeit a debreczeni piaczra be nem szállíthatja? Ott lesz tehát a vonal fölépülése után a jelenleg zsírjában fuladozó alföld, hol annak előtte volt, s igy a haza nem nyert. Mindezen bajnak a Szolnok-a.kunsági vonal elfogadása előtt veendi. „A mi pedig minden vasútnak, s az általa előmozdítandó kereskedésnek utolsó czélja, honunkban a polgári művelődés felvirágzása — váljon eszközölhető e ez olly téren, mellyen még előbb népességet, utóbb vagyonosságot kell teremteni, hogy a mivelődés első virága kifejlődhessék? Illy térnek hisszük pedig azt, mellyen a berczel-jászsági vonal átvezettetnék stb.‘‘ Az érdekes czikknek, mellyet egészben olvashatni az olvasó közönségnek kedves, a vállalat érdekének pedig talán teljesebben hasznos lett volna, alá van írva: többek öszhangzó véleményéből Baksay Dániel. Gabna-forgalom iránti újabb intézkedések Francziaországban és Angliában. Páris, február 1. Midőn mintegy három hónappal ezelőtt a francziaországi gabonatermés elégtelensége feletti nézetünket, s azon aggodalmunkat nyilvánítjnk, hogy a tápszerek megdrágulni fognak, akkor még volt idő arra, hogy a gabona-behozatal könnyítésére, s a belföldi gabona kivitel nehezítésére rendszabályok tétessenek. Hanem Francziaország ezekhez csak akkor nyúlt, midőn már a szomszéd státusok, főkép a német kormányok a külföldi gabona előtt kapuikat kitárták. Minélfogva alig hiszem, hogy a kamrákban mostanában szavazott s a külföldi gabnavám-csökkentést czélzó törvénynek sikere legyen, mivel a termesztő országokban már jóformán elfogyott a szükség, de ha nem is, mégsem fognak csak leginkább Francziaországba hozatni, mikor a német és angol kikötők is nyitvák elöttök. Azon törvénynek lényeges határozatai ezek, hogy a behozandó gabona és lisztért a beviteli vámdij minimuma fizettessék 1847. jun. 31-ig, úgymint búzáért 25 centimes, rozsért 15, kukoriczáért 13 3/4 cent., 122 cent. árpáért, csikszárért (pohánka) 10 cent., zabért 83/4 cent., s illetőleg lisztért 50, 32V2 , 30, 30, 25, 27 V2 centime 100 kilogramme után. Bármilly lobogón hajó ment a tonna dijfizetésétől. Egy más ugyanakkor kelt rendelet a gabna, kukoricza és lisztkivitelt csak a legnagyobb vámdij mellett engedi meg. Egy harmadik rendelet végre megtiltja a dereze kivitelét. Ha meggondoljuk, hogy tenger és szárazon igen élénk szállítás által lehet csak egy hónapi szükséget is fedezni, úgy elláthatni, milly elégtelenek e rendszabályok. Ezek legfölebb is a kikötőkben, és környékeikön mérsékelhetik valamenynyire a gabona árát, de a belföldi piaczokra aligha lesz hatásuk , főleg most midőn a közlekedési eszközök elégtelenek, s a szállítás igen lassú. Parlamenti határozatok a gabonavám megszüntetése, s az arra vonatkozó hajózási adó tárgyában. London, jan. 30. I. Tekintetbe vévén ö fels. uralkodásának 9 és szik évében hozott azon parlamenti rendeletet, minélfogva ő felsége örökösi és utódai számára, minden, bármellyik tengerentúli országból, az egyesült királyság és Man szigetébe fogyasztás végett behozandó mindennemű gabonától és lisztől, 1849. évi február 1-ig, az ide mellékelt sorozat szerénti vámdijak szedetni határoztattak, ett tekintetbe vévén, hogy a gabonának és némelly tápszereknek (mellyek e szigetek lakóinak élelmét képezik) rész termése szükségessé téve, hogy egy meghatározott idő alatt semminemű vámok a kijegyzett fogyasztási czikkektől ne szedessenek, miért is ő felségétől, az e parlamentben összegyűlt lordok