Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-03-26 / 129. szám

radtak, oltártáblák , szentek képei, arczképek, vidékek, har­­czok, czímerek, fára , vászonra , vagy bár hártyára és pa­pirosra ; vésett művek, pecsétnyomók, pénz- s egyéb mátri­xok , metszések nyomatai vagy táblái, rézben vagy fában; régi fegyverek és lószerszám, kardok , lövő fegyverek, sisakok, pánczélok, zászlók, régi, történeti vagy művi érdekű búto­rok , templomi és házi eszközök, edények (igen régi csere­pek is, habár törve), kelyhek, bilikomok, tálak, csészék, ékszerek s régi öltözetek minden nemei stb. A régi kor a kisebb tárgyakra nézve egész a XVIII. század elejéig, név­­szerint a szatmári békéig értetik, sőt az építészet mű­vekre nézve is czélszerü ez ideig terjeszteni a figyelmet. — Mind­ezeknek tehát hol, kinek birtokában, s milly állapotban léte , a korukra vagy szerzőikre vonatkozó nyomok, s a hoz­­zájok szövetkezett hagyomány, ha tetszik a bejelentőnek vé­leményével , de melly megkülönböztethetőleg mint magányos vélemény adassék, szíves közlése kéretik. Illy módon minde­nek előtt az említett osztályokbeli régiségek lajstromát lehetne megnyerni, melly alapját tenné és vezérfonalát az utóbbi in­tézkedéseknek, miknek feladása ama tárgyaknak rajzait, leírá­sát , története előadását eszközölni, s mind­ezeket egy ma­gyar műtörténeti gyűjteményben a haza elébe terjeszteni. Ha ki már most egyelőre többet akarván tenni, rajzzal, leírással, történeti adatokkal örvendeztetné meg az academiát, ezt még élénkebb köszönetre kötelezné. Addig is pedig, míg buzgó és tevékeny hazafiak sege­delmével e tárgy az irodalmi mezőre vitethetnék által, szivére köti az academia mindenkinek, kit viszonyai illy körülmények közé helyhettek, hogy a fenlévőnek megmaradását, elromlás vagy legalább elrontatását és elveszését gátolni hazafiúilag törekedjék. A történeti érzék fölébredtével ránk derül, úgy hiszszük, a kor, melly az illy lelkesebbeknek kezdeményeit folytatván, háláját nekik, méltató megemlékezéssel, leróni el nem mulasztandja. D. S c h e d e 1 Ferencz. Tiszaszabályozási ügyben egy par szó­t­urk­oz. A föczél a Tiszaszabályozásnál a Tiszavidékeit, mely­­lyek áradások által életkérdésileg fenyegettetnek, az árvi­zektől a késő maradéknak megmenteni. E czélnak eléré­sére szakbeli értelmesség és hivatásszerű készültség itt nél­­külözhetsen fötényező, a melly nélkül a kitűzött magas czélt soha el nem érhetni. Ezen főczélhoz alapelvek ve­zérlik a szakértőket, ezen elveknek helyes vagy helytelen alkalmazása hozand vidékünkre szerencsét és felvirulást, vagy nyomort és ínséget. —­ A főalap a határozott víz­mennyiség, melly lelke minden viz-szabályozásnak , oksze­rűn kiszámított vízmennyiség nélkül semmiféle szakértő ala­pos tervet nem készíthet, és vizet biztosan nem szabályoz­hat. — Ha a Tiszaszabályozásnál a vízmennyiség kellő fi­gyelembe vétetik, ha az árvizek gyors levezetésére a leg­­egyenesebb és legrövidebb út nyittatik, és ha a meder ele­gendő magas töltésekkel ellátótik, akkor a jó sikerről bizo­nyosak lehetünk, ellenben ha a vízmennyiségre nem ügye­lünk, és a vizet hosszú tekervényes uton vezetjük, akkor minden fáradozásunk és millió forintok elköltése mellett biz­tos sikert nem várhatunk. " A Tiszaszabályozáshoz Vásárhelyi Pál úr sok évi fá­radságos munkálkodásai után tervet készített, melly szerint a Tiszát 105.000 köb.­láb vízmennyiséggel a Tiszaháton levezetni szándékozott, de mivel szakértőleg meg volt mu­tatva, hogy a Tisza nem 105,000 de 500,000 köb.­láb vízmennyiséget foglaland, és hogy azon nagy vízmennyiség le­vezetése a Tisza hátán czélszerűtlen és veszélyes leend, Paleo­­capa úr meghivatott ezen tervnek technicai bírálás és vélemény­­adása végett. Ezen véleményt most vázlatban K. ur több, a Jelenkorban kiadott czikkében a közönségnek bemu­tatja és pártolásába ajánlja. — Minthogy K. ur vagy ösz­­tönszerüleg P. urnak mint tekintélynek mondásait hely­ben hagyva, vagy P. ur által kimondottak fölötti gondolko­zásban és további fejtegetésben nem szeret vagy nem akar fáradni, sokkal könnyebb lévén a hivés a gondolkozásnál, i­lyenféle czikkekkel az olvasó­közönséget könnyen tévútra vezetheti, és a jó ügynek könnyen kárt okozhat, bátor va­gyok ez iránt szerény észrevételeimet tenni. — Úgy látszik, hogy sokan csak azért is jónak és csal­hatatlanak tartják P. urnak javaslatát, minthogy tőle van, azért nem lesz érdektelen P. véleményét, mellytől a Tisza­­vidéknek boldog vagy boldogtalan jövendője függni látszik közelebbről megvizsgálni. — Paleocapaura Ti­­szaszabályozásról kiadott véleménye szerint, a tiszai ár­vizek ellen töltéseket javasol, mellyek egymástól 500 — 800, néhol a hol szükséges 1000 és több ölnyi távol­ságra, és 8 — 9 lábnyi magasságra épitessenek, a víz­folyást is egy két mérfölddel átvágások által rövidíti. Ezen kiadott véleményhez egy átnézeti térkép is van csatolva, de a töltéseknek, mellyekről egész könyve szól, a melly töl­tési vonalakra átnézés és ítélés végett leginkább szükség lett volna, nyoma sincs. Igen nehéz egyes embernek illy térkép mellett a máz­ fedte és hamis eztezomába butt selejtet felfedezni; de jegyezzünk csak ezen töltési vonalakat P. ur akaratja szerint ezen térképbe, és azonnal meglátandja minden ember azon képtelenségeket, mellyeken ezen vélemény és javaslat alapul, látni fogja a nagy földtért, melly a töltések közt a viz­hul­­lámoknak átengedtetik, szemlélni fogja a sok helységeket, mellyek a mederbe esnek*), és az árvíznek kitétetnek, látni fogja a vízfolyásnak öszveütközését, a töltések helytelen fekvését, és a jelenleg fenálló hidaknak hosszabbítását; raj­zoljuk mondom ezen töltéseket a térképbe, és adjuk egy technikai testületnek bírálatul, és tapasztalandjuk, hogy ezen tervet mint századunk tudományával és tapasztalásával el­lenkezőt, a Tisza-vidékre, mint vészt hozót, kivált a nagy­szerű , hasznos és szép érvölgyi átvágás ellenében minden izgalom nélkül a haza javára félre vetendő. Nézzük meg azon 500 ölnyi széles és 8—9 lábnyi magas töltésekkel ellátott medert, vagy recipienst, mennyi vízmennyiséget emésztend és levezetend másod­perc­enkint? Levezethet­ő ezen meder Tokajon alul a legnagyobb azaz 500.000 köb. lábnyi és kétségbevonhatlan vízmennyisé­get **)? Én azt hiszem, és minden józan ember azt fogja mondani, hogy ez lehetetlen, mert ezen meder ott legfelebb 180.000 köb. lábnyi vízmennyiséget emészthet***) és azt *) Medernek a töltések közt foglalt tér, ágynak pedig az anya­árok neveztetik. **) Ezen 500,000 köb­­lábnyi vízmennyiséget még senki sem hozta kétségbe, sőt valamennyien eddig a Tiszaszabályozás­­ról írtak, helyben hagyták. ***) A 9 lábnyi magas töltésekkel ellátott anyaárkának szelvénye Tokajon alól 600 láb szélessége, és 47 láb mélysége mellett

Next