Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-11-19 / 197. szám

s nem bírnának illy széles competentiával, — és szerkeze­­tök sem ollyan még, hogy illy illetőségeket elviselhetne. Az­tán figyelembe kell vennünk, mikint műértők bíróságára van szüksége a gyáriparos osztálynak is, van szüksége azon iparműveseknek is, kik nincsenek czéhekben, kikre tehát a czéhi ülések hatósága ki nem terjedhetne. Egyébiránt ezek szolgáljanak az eszme megismerte­téséül. Lesz alkalmunk kivitele, rendszerezése iránt több­ször szólalunk. — Weisz Ferdinánd: iyirt levél a Hetilap szerkesztőjéhez. Mielőtt a Hetilappali levelezést elvállalnám , szüksé­gesnek látom azon irányt, mellyben a kereskedés és ipar kö­rüli nézeteim központosulnak, azon utakat, mellyeken édes hazánk anyagi előrehaladását, s egyedüli fölvirágozhatását biztosan elérhetni hiszem,a tek. szerkesztőséggel közlöm­, s ezt teszem mint 35 év óta kereskedő, 17 év óta gyáros. A Hetilap eddigi tana az én hitemmel homlokegye­nest ellenkezik, én szeretem nemcsak a politikai, de a ke­reskedési s iparszabadságot is, h­a vám vagy­is divatkint védvám, nem egyéb proditív rendszernél, pedig ezt pártolja a Hetilap. A vámok nyomasztók voltak mindig a kereskedésre, károsak az iparra, a vám mindig a jus fortioris eredménye volt, és rakta az erősebb a gyengébbre, s így min vállainkra is, hulljanak le hazánk s Austria közt a vámsorompók, biz­tosak lehetünk, hogy 3 év alatt kettőztetni fog e honban a forgalom, fölvirágzik a mezőgazdászat, a gyáros olcsóbban fog nálunk gyárthatni, mivel szereit vámmentesen kapja, a nyers­anyagokra nézve úgy is sok előnynyel bírván. Nézzünk egy kissé vissza a históriába , már Colbert, József császár, Smith Ádám és többek, de maguk az 1807-i országos Rendek is e honban általlátták a vámok káros vol­tát, azonban nagy emberek baja rendesen az, hogy korán él­nek, hogy fölvilágosodottabbak mint századuk, és így csak most Peel Robertnek sikerült a szabad kereskedés elvei felé közelíthetni. Hát azon kimondhatlan erkölcstelenség, mi a vámok, s ennek következtében a csempészség által előmoz­­ditatik, s nem ritkán mint minapában kettő lett egyszerre halál áldozata? Ki azt hiszi, hogy védvám ipart teremt, az csak theo­­reticus ember, s jele, hogy azzal soha sem bajoskodott, és igen csalatkozik; —­a védvám nem egyéb, mint az adó egy neme, melly által a honpolgárok hasztalanul terheltetnek; az adó másra szükséges. Ellenben olcsó pénzeszközök azok, mellyek ipart teremtenek, ezeket kell minden áron elő­mozdítani. És ezek a kereskedés és ipar körüli nézeteim, s ha­zafi meggyőződésem, hogy ha a Hetilap irányát ide változ­­tatandja, akkor bennem egy hiv munkatársára találand, a honban pedig több előfizetőkre. A haladást mindenben elő­segíteni, nem gátolni a becsületes honpolgár kötelessége. Különös tisztelettel maradván Miskolczon a tekintetes urnák alázatos szolgája Lichtenstein József. A szerkesztőség­ válasza. Mi tisztelt levelezőnk szeretetét illeti, mellyel nem csupán a politikai, hanem a kereskedési szabadság iránt is viseltetik, azt válaszoljuk, hogy mi is szeretjük e szép dol­gokat mind, de a hazát, a közjólétet még inkább. A Hetilap pártolja a védvámokat, de a prohibitív rendszert nem, s e kettő közt igen nagy a különbség, mert például bort inni, és megrészegedni is nem mindegy. Hogy a vámok alkalmatlanok a kereskedőkre nézve, ki tagadja ezt? ámde a kereskedő, s a kereskedés is csak eszköz a közjólétre, mellyet nem az által érünk el, hogy so­kat veszünk vámmentesen, hanem az által , hogy mind azt mire szükségünk van, bár milly sok legyen is az, meg­­birjuk — nem hitelbe venni, minek bukás a vége, hanem — szerezni más kormányok politikájától függetlenül; szó­val, ha a mennyire csak lehet magunk készítjük, és saját iparosainknak (kik kicstárunkba adót fizetnek)ké­szítményeit egyensúlyba teszszük, a nekünk semmi adót nem fizető előhaladott külföld készítményeivel az által, hogy ezeket megadóztatjuk védvámok által. Hogy a forgalom hazánkban csak 3 év múlva is még egyszer akkora lenne mint most, ha t. i. a közbenső vámok megszünendnek, szabad legyen nekünk egyenesen kétségbe vonni.Ugyanis az iparczikkekre,mellyeket Austriából behozunk, most is olly csekély vám van kivetve,hogy azokat csaknem vám­menteseknek mondhatjuk, s épen ez egyik fő oka síülödő műiparunknak, mert gyárosaink nem állhatják ki a versenyt a sok tekintetben bennünket megelőzött austriai gyárosokkal, s ezért volna saját iparosainkra nézve óhajtható a védvám, így szinte nyers terményeinkre nézve a vámkorlátok le­hullásával sem lehet érezhető nagyobb forgalmat reményle­nünk, mind­addig, míg Austriában a nyers terményekre ve­tett a c c­­­s e-adónemek el nem töröltetnek, mert ezek és nem a harminczad és vám gátolják ám a magyar termények kivitelét. Például egy akó bor a kivitelnél vám fejében csak 24 krt, ellenben a c c i­s e-adóban 1 ft 36 krt fizet pen­gőben. És ön még a históriára is hivatkozik? Uram istenem! Hiszen a história épen ön ellen bizonyít. Ön ráfogja a bölcs II. József császárra, hogy az a „vámok káros vol­tát átlátta.“ — Azon bölcs II. Józsefre, ki az austriai bi­rodalom külkereskedésére nézve tiltó és védvámokat alko­tott ? És ha a b­ö­l­c­s II. József véleményével ellenkezőleg a vámok mint ön mondja csak ugyan károsak, honnan van tehát e „káros“ vámoknak azon igen üdvös következésük, hogy Austria mű- és gyáripara, melly a bölcs II. József korában a védvámok előtt gyenge volt, most szilárd és erős ? — Ha a védvámoknak a Lajthán túl, illy kedvező és üdvös eredményük volt, akkor theoretice is ugyan, de practice még kevésbé lehetne bebizonyítani, hogy a Lajthán innen nem leend jó következményük. — Egyébiránt nem is lehet józanon kívánni, hogy a­mi jónak, üdvösnek bizonyult be mindenütt, azt mi oda­adjuk azon hiszemben, hogy majd a nélkül még jobb lesz. Hogy a csempészség az erkölcsiségre károsan hat, és hogy a minap is két csempész, „két ember lett halál áldo­zata“, az a vámok ellen semmit sem bizonyít. Mert ha vá­mok nincsenek, nincsenek ugyan csempészek sem, ez igaz, s ekkor a csempészek „halál áldozati“ sem lehetnek. Ámde csak tavai nem két, hanem magában Sáros várme­gyében harminczezer ember lett az éhség áldozata, melly éhhalál, ha nem egyedül is, de bizony főkép a véd­vám hiányának tulajdonítható, mert ha a munka vámok által védve van, akkor azon 30 ezer ember munkát s kenyeret talál, s életben megmarad, bárha más részről ugyanazon 30

Next