Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-11-19 / 197. szám
s nem bírnának illy széles competentiával, — és szerkezetök sem ollyan még, hogy illy illetőségeket elviselhetne. Aztán figyelembe kell vennünk, mikint műértők bíróságára van szüksége a gyáriparos osztálynak is, van szüksége azon iparműveseknek is, kik nincsenek czéhekben, kikre tehát a czéhi ülések hatósága ki nem terjedhetne. Egyébiránt ezek szolgáljanak az eszme megismertetéséül. Lesz alkalmunk kivitele, rendszerezése iránt többször szólalunk. — Weisz Ferdinánd: iyirt levél a Hetilap szerkesztőjéhez. Mielőtt a Hetilappali levelezést elvállalnám , szükségesnek látom azon irányt, mellyben a kereskedés és ipar körüli nézeteim központosulnak, azon utakat, mellyeken édes hazánk anyagi előrehaladását, s egyedüli fölvirágozhatását biztosan elérhetni hiszem,a tek. szerkesztőséggel közlöm, s ezt teszem mint 35 év óta kereskedő, 17 év óta gyáros. A Hetilap eddigi tana az én hitemmel homlokegyenest ellenkezik, én szeretem nemcsak a politikai, de a kereskedési s iparszabadságot is, ha vám vagyis divatkint védvám, nem egyéb proditív rendszernél, pedig ezt pártolja a Hetilap. A vámok nyomasztók voltak mindig a kereskedésre, károsak az iparra, a vám mindig a jus fortioris eredménye volt, és rakta az erősebb a gyengébbre, s így min vállainkra is, hulljanak le hazánk s Austria közt a vámsorompók, biztosak lehetünk, hogy 3 év alatt kettőztetni fog e honban a forgalom, fölvirágzik a mezőgazdászat, a gyáros olcsóbban fog nálunk gyárthatni, mivel szereit vámmentesen kapja, a nyersanyagokra nézve úgy is sok előnynyel bírván. Nézzünk egy kissé vissza a históriába , már Colbert, József császár, Smith Ádám és többek, de maguk az 1807-i országos Rendek is e honban általlátták a vámok káros voltát, azonban nagy emberek baja rendesen az, hogy korán élnek, hogy fölvilágosodottabbak mint századuk, és így csak most Peel Robertnek sikerült a szabad kereskedés elvei felé közelíthetni. Hát azon kimondhatlan erkölcstelenség, mi a vámok, s ennek következtében a csempészség által előmozditatik, s nem ritkán mint minapában kettő lett egyszerre halál áldozata? Ki azt hiszi, hogy védvám ipart teremt, az csak theoreticus ember, s jele, hogy azzal soha sem bajoskodott, és igen csalatkozik; —a védvám nem egyéb, mint az adó egy neme, melly által a honpolgárok hasztalanul terheltetnek; az adó másra szükséges. Ellenben olcsó pénzeszközök azok, mellyek ipart teremtenek, ezeket kell minden áron előmozdítani. És ezek a kereskedés és ipar körüli nézeteim, s hazafi meggyőződésem, hogy ha a Hetilap irányát ide változtatandja, akkor bennem egy hiv munkatársára találand, a honban pedig több előfizetőkre. A haladást mindenben elősegíteni, nem gátolni a becsületes honpolgár kötelessége. Különös tisztelettel maradván Miskolczon a tekintetes urnák alázatos szolgája Lichtenstein József. A szerkesztőség válasza. Mi tisztelt levelezőnk szeretetét illeti, mellyel nem csupán a politikai, hanem a kereskedési szabadság iránt is viseltetik, azt válaszoljuk, hogy mi is szeretjük e szép dolgokat mind, de a hazát, a közjólétet még inkább. A Hetilap pártolja a védvámokat, de a prohibitív rendszert nem, s e kettő közt igen nagy a különbség, mert például bort inni, és megrészegedni is nem mindegy. Hogy a vámok alkalmatlanok a kereskedőkre nézve, ki tagadja ezt? ámde a kereskedő, s a kereskedés is csak eszköz a közjólétre, mellyet nem az által érünk el, hogy sokat veszünk vámmentesen, hanem az által , hogy mind azt mire szükségünk van, bár milly sok legyen is az, megbirjuk — nem hitelbe venni, minek bukás a vége, hanem — szerezni más kormányok politikájától függetlenül; szóval, ha a mennyire csak lehet magunk készítjük, és saját iparosainknak (kik kicstárunkba adót fizetnek)készítményeit egyensúlyba teszszük, a nekünk semmi adót nem fizető előhaladott külföld készítményeivel az által, hogy ezeket megadóztatjuk védvámok által. Hogy a forgalom hazánkban csak 3 év múlva is még egyszer akkora lenne mint most, ha t. i. a közbenső vámok megszünendnek, szabad legyen nekünk egyenesen kétségbe vonni.Ugyanis az iparczikkekre,mellyeket Austriából behozunk, most is olly csekély vám van kivetve,hogy azokat csaknem vámmenteseknek mondhatjuk, s épen ez egyik fő oka síülödő műiparunknak, mert gyárosaink nem állhatják ki a versenyt a sok tekintetben bennünket megelőzött austriai gyárosokkal, s ezért volna saját iparosainkra nézve óhajtható a védvám, így szinte nyers terményeinkre nézve a vámkorlátok lehullásával sem lehet érezhető nagyobb forgalmat reménylenünk, mindaddig, míg Austriában a nyers terményekre vetett a c cs e-adónemek el nem töröltetnek, mert ezek és nem a harminczad és vám gátolják ám a magyar termények kivitelét. Például egy akó bor a kivitelnél vám fejében csak 24 krt, ellenben a c c is e-adóban 1 ft 36 krt fizet pengőben. És ön még a históriára is hivatkozik? Uram istenem! Hiszen a história épen ön ellen bizonyít. Ön ráfogja a bölcs II. József császárra, hogy az a „vámok káros voltát átlátta.“ — Azon bölcs II. Józsefre, ki az austriai birodalom külkereskedésére nézve tiltó és védvámokat alkotott ? És ha a bölcs II. József véleményével ellenkezőleg a vámok mint ön mondja csak ugyan károsak, honnan van tehát e „káros“ vámoknak azon igen üdvös következésük, hogy Austria mű- és gyáripara, melly a bölcs II. József korában a védvámok előtt gyenge volt, most szilárd és erős ? — Ha a védvámoknak a Lajthán túl, illy kedvező és üdvös eredményük volt, akkor theoretice is ugyan, de practice még kevésbé lehetne bebizonyítani, hogy a Lajthán innen nem leend jó következményük. — Egyébiránt nem is lehet józanon kívánni, hogy ami jónak, üdvösnek bizonyult be mindenütt, azt mi odaadjuk azon hiszemben, hogy majd a nélkül még jobb lesz. Hogy a csempészség az erkölcsiségre károsan hat, és hogy a minap is két csempész, „két ember lett halál áldozata“, az a vámok ellen semmit sem bizonyít. Mert ha vámok nincsenek, nincsenek ugyan csempészek sem, ez igaz, s ekkor a csempészek „halál áldozati“ sem lehetnek. Ámde csak tavai nem két, hanem magában Sáros vármegyében harminczezer ember lett az éhség áldozata, melly éhhalál, ha nem egyedül is, de bizony főkép a védvám hiányának tulajdonítható, mert ha a munka vámok által védve van, akkor azon 30 ezer ember munkát s kenyeret talál, s életben megmarad, bárha más részről ugyanazon 30