Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-01-22 / 111. szám
Pest, péntek jan. 21.1847. HETILAP. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 306. sz. Ráth ház) vagy az Iparegyesület hivatalában (Újvilág utcza Ilkey házi, vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja’/2 sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p. Az üdvözült Nádort e hó 18-kán kisértük örök nyughelyére. Nagy emberek halálakor már elvontan is különös érzelmek sajognak a jobb keblekben, hát ha még polgári léted az üdvözültével rokon viszonyban állott! Hát ha polgári reményidet bimbózásban találta a kiszólító halál ujja! Hát ha az üdvözült ravatalára terülő roppant históriai szemfedél egy nemzet jövendőjét is megérinti. Ő az áldott már kiszenvedett! amagyar alkotmányosság, a nemzetiség, e haza annyagi jólléte, e nemzetéltető három áldásnak nemzei teszik sírjára az érdemkoszorút. És mi hálakönyekkel áztatjuk a szentnek sírhantjait, és áldjuk emlékezetét életünknek mindennapjaiban. Áldjuk emlékezetét, ki fölébredt nemzetiségünket a jóravaló egyszerű nép vityillóiból az országló székig vezeté, és áldjuk emlékezetét, ki lelke magasztosságában a pártokon felül állván, a nemzet embere volt; áldjuk emlékezetét ki a sociális erényekben keresvén nagyságot a magyar föld okszerű művelésére és magyar ipar gyámolítására nyujta segédkezet. De Isten az igazaknak véde és vigasztalója, szivünk reményének teljesedésében írt nyujta a sebre, mellyet e halál sujta a nemzet kebelén, és áldásával kezdi oszlatni a gondok borúját, mellyet e halál a hazafi homlokára gyüjte. ISTVÁN főherczeget nyertük addig is, mig a nádor választás a legközelebbi országgyűlésen törvényesen véghez menend, az itt következő legfelsőbb rendelménynél fogva királyi helytartóul! 136%2 sz. Fölisztelendö, Tisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos és vitézlő, kedvelt híveink! Minekutána az örökgondviselésnek megfejthetetlen végzése szintannyira szeretett, mint hűn tisztelt bátyánkat, fönséges cs. kir. örökös feherczeg Józsefet, Magyarország Nádorát s kir. Helytartónkat, és benne egyszersmind leghívebb barátunkat, Magyarországunk alkotmánya felett mindenkori éber gondossággal őrködő legbecsebb tanácsadónkat, s felséges kormányunk gondjaiban átalában, különösen pedig azokban , mellyek kedves Magyarországunkra, s az ahhoz kapcsolt részekre vonatkoznak, levállhatatosban osztozó munkatársunkat, — szívünk sajgó fájdalmára e világból kiszólította; azon szilárd akarat, mellyel kedves Magyarországunk javát s boldogságát mindenkor öregbíteni törekszünk, mit sem igényel élénkebben Tőlünk, minthogy e súlyos veszteséget legalkalmatosb s atyai szándékunknak leggyorsabban megfelelő módon pótoljuk s ugyan azért,— miután a nádori és királyi helytartósági méltóság megürült, — addig is, mig a nádorválasztás a legközelebbi országgyűlésen következni fog, — Magyarországban rendelendő kir. helytartónkról ideiglenesen gondoskodjunk. Ehhez képest , fönséges cs. kir. örökös feherczeg Istvánt, kedves öcsénket, fönemlitett, el felejthetetlen bátyánknak nemcsak fiát, hanem—lelkes szivének már is kitüntetett dicső jelleméről ítélve, örök emlékezetű atyja magas erényeinek méltó örökösét is mind azon igazokkal, kiváltságokkal s előjogokkal, mellyekkel valaha Albert fenséges saxoniai herczeg, s annak példájára fentisztett dicsőült bátyánk mint k. helytartó bírt, s igy Pest, Pilis és Zsolt t. e. megyék főispányságával, s a jászok s kunok bíróságával együtt kegyelmesen kineveztük, s kihirdettettük. Miről is hűségtehet szüksé ges tudomás, egyszersmind pedig a végett is értesítjük, hogy említett kedves öcsénknek fenséges cs. k. örökös feherczeg Istvánnak, e szerint ideiglenesen a legközelebbi országgyűlés tartásáig Magyarországunkban k. helytartónkká lett kegyelmes kineveztetését, minden egyházi s világi törvényhatóságokkal tudatni s közhírül bocsátani siessetek. Kikhez egyébiránt cs. k. kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Austriában. Boldogasszonyhó 15-dik napján, az Ur 1817-dik esztendejében. Ferdinand s. k. Gróf Apponyi György s. k. Pazazzi Mihál s. k.