Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-01-29 / 113. szám

Tartalom: A Zollverein vámzatának hatása. — A Zollverein vámzatá­­nak néhány hibáiról. — Egyesületi mozgalmak. Iparegyesület. Egyesületek érdekében egy kérdés a m. gazdasági egyesület titokno­­kához és válasza e hivatalnoknak. — József-emlék­egyesület. Pestmegyei gazdasági fiókegyesület. — Az uzsora ellen. — Fővá­rosi hirnök. — Szegényadó. Székelyfy Gyula. — Nézzünk szét. — Árverési hirdetés. A Zollverein vámzatának hatása. A Zollverein mostani állapotának alapja az 1818—ki máj. 26-ról kelt vámtörvényben tétetvén le, azóta 29 éves tapasztalás eredményei állanak előttünk, önként kinálkozva, hogy okuljunk belőlük s tanácsot adassunk magunknak általok. — És e tekintetből a Zollverein vámzatának sikerei ta­nulságosak nagy mértékben inkább, mint akármelly más országé. Vámjainak azon sajátságos keveréke, miszerint köztük igen magas és igen alacsony vámok vannak, igen ok­tató előnynyel bír, általuk két ellenkező rendszer van föl­állítva , kísérletül mintegy, melly tényszerű tapasztalmakat nyújtson. Hogy állanak tehát eredményei ? Mindenek előtt ott, hol a vámzat vagy semmi vagy csekély védelmet nyújtott, hátrálás mutatkozott, az illető iparág elmecserészett, a kivitelnek vége szakadt, a belpi­­aczon pedig a külföld bírja az uralmat. Legkiáltóbban bizonyosodik ez be a gyolcs­iparnál. Ez iparág Németországban ősi volt, virágzott, s mint látszék, meg volt gyökerezve. Legszorosabb kapcsolatban állott a a mezőgazdasággal. Még annak a gyaláz (pedáns) igény­nek is megfelelt, miszerint nyers­anyagát a haza földéről szedte. Az elméletnek minden biztatásai szerint hivatva lát­szott, hogy a világpiac­on folyvást tetemes része legyen biztosítva. — — S mégis ez iparág már majd csaknem kihalóban van. — Mig 1834— 1835-ben közép számmal 103,199 mázsa gyolcsot vitt ki, e kivitele 1842— 1844-ben évenkinti 57,444 mázsára szállott alá.— Mig 1838-ban csak 12,814 mázsa lenfonalat hozott be, már 1842-ben 25,074, 1843-ban 45,283, 1844-ben már 62,002 mázsát vásár­lon külföldről; ellenben hasonló arányban csökkent fonal­kivitele. Keleti Poroszország 1823-ban kivitt 20,218 má­zsa lenfonalat; 1828-ban már csak 15,878-at, 1832-ben csak 2,777 -et, s már 1842 -ben úgyszólván semmit, mert csak 17 mázsát adott a külföldnek. Egészben a német fonalak ki vannak előbbi piaczaik­­ról szorítva. Maga a fonal-productio megkevesedett. E ke­­vesedés pedig a len- s kender-termesztésre is kedvezőtlenül hatott vissza. A kender- s lenneli activ kereskedés passivra változott. S mégis még 1842-ben, midőn segély kivántatott e részben, azon természeti előnyökre hivatkozva utasították el a kérelmet, miket a hazai lenfonás , nyers anyagának véte­lében, fonalainak eladásában az angol e nemű iparág fölött bir­s mik, mint mondák, lehetségessé tetszik, hogy a német lenipar védvám nélkül is megállhassa az angol elleni ver­senyt. Ellenben ott, hol a vám­zat elegendő magas s némely­­lyek előtt m­érték fölött is magasnak látszó védelmet nyúj­tott, virágzat, díszlés, a productio olcsósága, sőt kivitel mu­tatkozik. — A finomabb s legfinomabb gyapotszöveteknél a vám 87 ft 30 kr. mázsánkint; ez nyilván csekély vagy teljesen hasztalan védelem, s a szövetipar e­lemében a Zoll­verein gyártása hátra is maradt, s a külföldre szorul. — A gorombább s leggorombább nemekre nézve, ellenkezőleg, igen magas védelem fekszik a vámzat fölebbi számában. S a szövés ez ágaiban a német gyártás igen szembetűnő ha­ladást ten, sőt ki is viszen. És e kivitelnek mennyisége na­gyon is fölülhaladja azt, mit a finomabb nemekben a Zoll­verein külföldről vészén, hanem az értékre nézve úgy áll a számadás, hogy a behozatal egy mázsája 500, a kivitel mázsája pedig csak 80 tallér áru. Látszik innen, hogy a gyapotszövés fejlődése egészen a védelem arányában történt, hogy a védett czikkelyekre nézve már bizonyos erősödésig jutott, a védtelen nemeknél pedig a külföldnek engedni kényszerült. S e tény hangosabban szól, mint az elmélet ellen­vetései.­­ Hogy épen a legmagasabban védett gyapotkelméknél egész a kivitelig fejlődött a Zollverein gyártása, bizonysága annak, hogy készítményei olly olcsók vagy még olcsóbbak, mint akárhol másutt, mert ha nem volnának, úgy a külföld versenyét meg nem győznék. De ebből következik, hogy a magas vám nem ártott a belföldi fogyasztóknak sem. A vé­delem, a helyett hogy megdrágította volna a készítménye­ket, még inkább olcsóbbá téve azokat, és távol attól, hogy 113 Pest, péntek HETILAP. jan. 29.1847. ENCYCLOPEDIC­US TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, HÓIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni a Szerkesztőnél (Sem­inarium utcza 306. sz. Ráth ház) vagy az Iparegyesület hivatalában (Újvilág utcza Ilkey ház), vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja ig, sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p.

Next