Hétvége, 1983 (5. évfolyam, 158-208. szám)
1983-01-06 / 158. szám
ÚJÍTÓK, FELTALÁLÓK__________________________________ _ Újítás az újvidéki kábelgyárban Az újvidéki kábelgyár egész sor újítással büszkélkedhet. A termelési folyamatok technológiai eljárása azonban nem enged teret a nagyméretű újításoknak. Az újítók csoportja eddig központi irányítás alatt állt, most azonban minden egyes tmaszban alakult bizottság. Mi ezúttal a távközlési műszereket gyártó tmasz háromtagú újítócsoportjával beszélgettünk. Először Milisav Vasiljevic mérnök szólalt meg. — Egy készülékünk annak a helyiségnek a levegőjét nedvesíti, ahol a telefonvezetékeket szigetelik papírral. Ez a készülék valójában egy klímaberendezés része. Az újvidéki víz közismert keménysége miatt élettartama igen lecsökkent. Eredetileg egy évig is tartósan kellene működnie, de a körülmények folytán a legjobb esetben is csak négy hónapig üzemelt. Az új alkatrészt eddig külföldről szereztük be, de ez az utóbbi időben egyre nehezebbé vált. Nem kaptunk engedélyt a behozatalra, más módon pedig nem lehetett hozzájutni, így szinte magától adódott a feladat, hogy kidolgozzunk egy olyan készülék tervét, amely a termeléshez szükséges páratartalmat és hőmérsékletet biztosítani tudja. — Az volt a feladatunk — folytatta Milorad Zlatic — hogy felszámoljuk a behozatalt, és egy saját készítésű szerkezetet állítsunk elő. A kísérleti példányokat a mi terveink alapján készítették el a Milan Blagojevic munkaszervezetben, Lucaniban. A legjelentősebb különbség a behozatali és a mienk között, hogy ez utóbbi szétszerelhető, és a leggyorsabban károsodó elektródákat ki lehet cserélni. Milovan Banic még hozzáfűzte: " Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a mi berendezésünk minden eleme hazai nyersanyagból készült. Munkánk folyamán egy cilindert vettünk alapul, az egész szerkezet pedig nagyon hasonlít egy vízmelegítőhöz, és addig kísérleteztünk vele, míg megfelelő eredményt kaptunk. Tavaly áprilisban szereltük be a termelésbe az első hazai alkatrészt. A siker teljes volt. Már megrendeltük az újabbakat nagyobb mennyiségben. Ezek a szerkezetek csak a mi munkaszervezetünk szükségleteire készültek. A találmány megkönnyíti az általános munkakörülményeket, növekedett a munkahelyi biztonság, jobb minőségű a termék, fokozódott a termelékenység stb. Ami talán a legfontosabb, megszűnt a behozatal. Mindhárom mérnök véleménye szerint eddig méltánytalanul hanyagolták el hazánkban és a kábelgyárban is az újítómunkát. A behozatal sok esetben egyszerűbb megoldásnak tűnt, pedig nekünk is vannak újítóink. BARTHA György SZÁZ ÚJÍTÓ A KRUSIKBAN TÖBB AZ ÚJÍTÁS, MINT AZ ELISMERŐ SZÓ Az utóbbi három évben a valjevoi Krusikbak az innovációk alkalmazásával mintegy húszmillió dinárt takarítottak meg. Mivel a nagy munkaszervezetnek kis híján 8000 dolgozója van, talán elvárnánk, hogy mind az újítók, mind pedig az innovációk és ésszerűsítések száma is nagyobb legyen. Sajnos azonban — bár társadalmunkban mindinkább érvényt nyer az a törekvés, hogy az újítótevékenységet anyagi és erkölcsi elismerésben kell részesíteni — a Krusikban még mindig bizonyos ellenállás tapasztalható a dolgozók alkotói tevékenységével szemben. Mint általában minden nagyobb munkaszervezetben, itt is akkor keletkeznek a problémák, amikor valaki ésszerűsítést, újítást vagy hasznos ötletet jelent be. Noha az eljárást, az innováció bejelentésétől alkalmazhatóságának és értékének megállapításáig, önigazgatási aktusokkal már régebben szabályozták, nehézségek már a javaslat értékének megállapításakor felmerültek. A munkatársak, a vezetői struktúrák ellenállása, az irigység miatt az ötlet csak nehezen bontakozhat ki. A másik probléma abban rejlik, hogy a szabályzat igen homályosan, áltlánosítva foglalkozik az értékelés és jutalmazás kérdésével. Emiatt aztán nemegyszer bíróság elé kerül az ügy. 1977-ben például hét műszaki ésszerűsítés szerzője fordult segítségért a bírósághoz, négynek a bíróság igazat adott, három ügyben még mindig nem született döntés. Sok dolgozó emiatt nem is jelenti be ötletét, ésszerűsítését. Radoslav Nenadovic munkavezetőnek például eddig öt műszaki újítását alkalmazták a termelésben, egy egész sor újítást azonban be sem jelentett, mondván, hogy szeretné elkerülni azt a megaláztatást, amellyel az ötletek, ésszerűsítések bejelentése, igazának kivívása jár. Egy ilyen nagy munkaszervezetben, mint amekkora a Krusik is, azonban nyilvn van erő arra, hogy a dolgozók legyőzzék az egyes csoportok ellenállását az újítótevékenységgel szemben. Éppen ezért már folyamatban van az új szabályzat kidolgozása, amelyben pontosan részletezik az újításokkal, ésszerűsítésekkel, műszaki tökéletesítésekkel kapcsolatos kérdéseket, az újító-alkotó tevékenység ösztönzését és jutalmazását. Szabatosan megfogalmazzák, mi a hasznos ötlet, mi az ésszerűsítés, mi az újítás. Az új szabályzat minden bizonnyal eloszlatja a jelenlegi kétségeket, bizonytalanságot, s rendezi az újítók és a munkaszervezet kölcsönös viszonyát. Elévült előírások Dr. Tipe Gruevszki, a Macedón Köztársaság inovációs és munkaversenyügyi bizottságának elnöke nemrégiben ismertette azokat az adatokat és sajátosságokat, amelyeket ebben a köztársaságban az újítótevékenység jutalmazását elemezve fedeztek fel. Az újítói tevékenység jutalmazását taglaló önigazgatási megegyezésekből és vállalati szabályzatokból kitűnik, hogy egyes összetett társultmunka-szervezetekben nagyon világosan és pontosan kidolgozták az ezzel kapcsolatos mércéket, a munkaszervezetek többségében azonban ez értékelést mindössze az újítás és ésszerűsítés révén nyert megtakarításra szűkítették le, a jutalom azonban nincs arányban a megtakarítás értékével, s ezért a dolgozók joggal elégedetlenkednek. Számos oka van annak, hogy az igazgatási szervek nem a legmegfelelőbben értékelik a dolgozók innovációs tevékenységét. Sok munkaszervezetben keveset tudnak az újítótevékenységgel kapcsolatos általános társadalmi állásfoglalásról, és sok helyütt úgy vélik, ez a tevékenység a dolgozók rendes munkafeladatainak sorába tartozik. Mindennek egyik legfőbb oka az, hogy az újítómunkát még mindig elavult előírások szerint értékelik (Macedóniában a legújabb ilyen előírások 1963-ból valók). A munkaszervezetek többségében tehát szem elől tévesztették, hogy a dolgozók újító tevékenységét a társult munka törvényének tükrében kell értelmezni és értékelni. _________________________________________3