Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1983 (14. évfolyam, 1-23. szám)

1983-01-15 / 1. szám

TUDÓSÍTÁSOK Az Állami Biztosító ügyfélszolgálati tevékenységéről Évente csaknem ötvenez­ren keresik fel személyesen vagy telefonon az Állami Biztosító öt évvel ezelőtt megalakult ügyfélszolgála­ti irodáját, felvilágosítást kérve biztosítással kapcso­latos ügyes-bajos dolgaik­ban. Az érdeklődők száma nem csökkent az elmúlt öt évben, a panaszoké és a pe­reké azonban igen — mon­dották a biztosító sajtótájé­koztatóján. A biztosító szak­emberei rendszeresen elem­zik a panaszokat, hiszen azok következtetésekre is le­hetőséget adnak. Egy évvel ezelőtt a közérdekű beje­lentések nyomán vezették be például — az ötnapos munkahét általánossá válá­sával egyidőben — a szom­bati ügyeleti rendszert, s kiépítették az üzenetrögzítő automaták hálózatát. Bár az ügyintézést gyorsító intéz­kedések jórészt beváltak, még mindig gyakran pa­naszra ad okot a késedel­meskedés, s az, hogy a ká­rosultak, éppen a legnehe­zebb helyzetben nem kap­nak a biztosítótól gyors anyagi támogatást. A kellő tájékozottság hiánya miatt még mindig sokszor előfor­dul, hogy a lakásbiztosítás alapján a biztosítottak olyan károkra kérnek térítést, amelyeket a­ biztosítási fel­tételek kizárnak. (Nem vo­­n­atkozik ugyanis a biztosí­tás a leszakadt polcra, az azon lévő törékeny tárgyak­ra, s a mosdókagylóra sem.) Gyakran előfordul, hogy éppen a bejelentések nyo­mán vizsgálnak felül egy­­egy biztosítási módozatot. A panaszok nagy számából ugyanis arra következtetnek, hogy kielégítetlen biztosítá­si igényekről van szó. Évek óta vetik fel az ügyfelek, például, hogy nem köthető jégbiztosítás a családi há­zak, a hétvégi nyaralók tel­kén lévő gyümölcsösökre. Ugyancsak sürgetik a ház körül tartott haszonállatok­ra is a biztosítási lehetőség kidolgozását. A biztosító , szakemberei foglalkoznak ezekkel a té­mákkal, s rövidesen kidol­­gozák a megfelelő módoza­tokat. Ugyancsak a lakossá­gi bejelentések eredménye­ként derült fény balesetbiz­tosítási hiányosságra is. Sok ügyfél nem érti, hogy ha a megrokkanás nem baleset következménye, miért nem fizet a biztosító. Ezért fe­lülvizsgálják a balesetbizto­sításokat, s rövidesen vár­hatóan módosítják a feltéte­leket. Az utóbbi időben viszony­lag nagy számmal jelent­keznek az ügyfelek nem va­gyoni kárigényekkel. Miután a módosított polgári tör­vénykönyv elfogadja ezt az új fogalmat, ebben a téma­körben — értelemszerűen — növekedett a panaszok, s ez­zel egyidejűleg a perek szá­ma is. laltani­áni gazdálkodáss­­a1 . két évtizede A Minisztertanács 1982. szeptember 16-án megtárgyalta és határozatot hozott az OTÁF és intézményeinek 1982. december 31-vel történő megszüntetéséről. E tény mintegy utalás arra, hogy az 1982/1983-as takarmányozási évben készített me­gyei takarmányösszesítő egyben az elmúlt 18 év utolsó ilyen jellegű munkája is. 1964. — az alakulás évében — a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség munkatársai még kö­zel 120 üzemben készítették el a megye nagy­üzemeinek takarmánypozícióját tükröző ta­karmánymérlegét. Az azóta eltelt időszak alatt a munka lényege változatlan maradt, hi­szen akkor is és most is az volt a célunk, hogy üzemsoros áttekintést nyerjünk a megye állatállományának takarmány ellátottságáról. Az eltelt évek alatt azonban igen sok olyan fontos változás történt, ami az állattenyész­tés jelenlegi magas színvonalán keresztül mérhető le igazán. Ilyen volt kezdetben az ab­raktakarmány esetében, amikor a fő hangsúly még a gazdasági szemestermények men­­­nyiségén volt. A mennyiségi igények kielégítése után előtérbe kerültek a keveréktakar­mányok, majd később a koncentrátumok, melyek együttes részesedése a jelenlegi takar­mányozásban 80 százalék körüli értéket képviselnek. Jelentősen megnőtt a fel­használás mértéke — közel kétszeresére — ugyanakkor az utóbbi 4—5 évben szem­betűnően csökkent az egy­ségnyi állati termékre vetí­tett fajlagos abrakfelhaszná­lás. A szálas takarmány össze­vetésekor a fentiekhez ha­sonló mennyiségi növekedés nem érzékelhető, a szükség­leti értékek közel azonos szinten mozognak. (55—61000 t/év) A minőségben azonban fordulatot hozott a betaka­rítás és tárolás terén bekö­vetkezett kedvező szemlélet­beli felfogás. Talán legszembetűnőbb az erjesztett takarmányok terén végbement mennyiségi és mi­nőségi átalakulások. A beta­karító géppark minőségi vál­tozása, a szállítókapacitás bő­vülése, szervezettsége a tá­rolókapacitás növekedése és korszerűsítése (áthajtós siló­kerekek, horizontál tárolók, stb.) lehetővé tették a mai korszerű követelményeket kí­vánó igények kielégítését. Ma már a gépesítés szín­vonala olyan fokon áll, hogy A számok ismeretében el­mondhatom, hogy évek óta kiegyensúlyozott az ellátás. Itt a figyelmet a fajlagos felhasználási mutatók szin­­tentartására és ahol szükséges, további csökkenésére hívom fel, ami nemcsak népgazda­sági elvárás, hanem jelentős üzemi költségmegtakarító té­nyező is. Az 1978-ban elkészült me­gyei „intézkedési terv”-ben kitűzött céljainkat időará­nyosan teljesítettük úgy a kérődző, mint az abrakfo­gyasztó ágazatokban. Ez­ért az üzemi igények 8—10 nap alatt betárolásra kerülhetnek. Ez egyben a takarmányok minőségi változásának szük­ségszerű javulását hozta ma­gával, amit a szárazanyag­tartalom növekedésén ke­resztül mérhetünk le. A melléktermék megítélé­sében és felhasználásában előrehaladást értünk el, hi­szen ma már nem a hiányok pótlásában van szerepük, ha­nem a napi takarmányada­gok összeállításának szerves részévé vált. E rövid múltbeli áttekin­tés után nézzük a jelenlegi 1982/83 évi takar­mányhely­­zetet az elkészített üzemi takarmánymérlegek össze­sítésének ismeretében. Az öl­­héttel korábban — novem­­múlt évektől eltérően két létesítmények létesítésére, hér elején — kezdtük meg a munkát az illetékes üzemi szakemberek segítségével, melyek száma már a felére csökkent napjainkra. A rendelkezésre álló ada­tok alapján mezőgazdasági nagyüzemeinkről a követke­ző ellátottsági értéket kap­tuk takarmány­féleségenként: jelenti, hogy az abrak és tö­megtakarmányok arányát az intenzív tejelő telepeken 45—55 százalék, a kettős hasznosítású telepeken 30— 70 százalék és a szarvasmar­ha hizlalásban 50—55 száza­lékos szintre állítottuk be. Az abrakfogyasztás mér­séklését célzó feladatainkat így sikerült kedvezően befo­lyásolni, amit a fajlagos ab­rakfelhasználási mutatók alapján összeállított megyék közötti rangsorolásban el­foglalt kedvező pozícióink — 5—9. helyezések — is bizo­nyítanak. A szálas ellátásunk az óvatos előrejelzéseinket iga­zolták. Ez azt jelenti, hogy megyei szinten biztosítottak az igények, de az egyes kü­lönösen kevés csapadékot kapott területeken a takar­mányszalmának igen fontos szerepe lesz. Vásárlásra is van lehető­ség, ami az üzemsoros ös­­­szeállításunkból kitűnik és erről az érdeklődő üzemeket készségesen tájékoztatjuk. Szeretném ismételten fel­hívni üzemeink szakvezeté­sét a betakarítás és ezen be­lül is a tárolás színvonalá­nak emelésére. Itt elsősor­ban a kazal formájára gon­dolok, ami nagy valószínű­séggel annak a minőségére is következtetni enged. A megoldást én a hideglevegős állványok fölé épített, házi­lag is könnyen kivitelezhető fedett tárolószínekben lá­tom. A jó minőségben betakrí­­tott és tárolt pillangós ta­karmányok a kérődzők emészthető nyers fehérje szükségletének 40—45 száza­lékát biztosíthatják, ami a rohamosan emelkedő fehér­jehordozók árainak ismere­tében egyáltalán nem elha­nyagolható tényező. Erjesztett takarmányellá­tásunk hasonlóan alakult, mint az elmúlt esztendőben. Úgy tűnik, hogy­­ a korábbi évek 75—85 százaléka közötti kielégítése most már tartó­san a 98—100 százalékos szinten marad. Ez egy mi­nőségi változással is párosul, hiszen örvendetesen mind kevesebb azon üzemek szá­ma, ahol a silókukorica-ter­mesztés rovására szembetű­nő különbségeket lehetne felfedezni. A tárgyévben tovább bő­vült az épített silótárolóte­rek befogadóképessége, ahol lényegesen kisebb tárolási veszteségekkel számolhatunk. Jelenleg ez az összes rendel­kezésre álló takarmány­mennyiség 65 százalékát te­szi ki. A hektáronkénti ter­mésátlagok még nem állják ki a kritikát, ezért e téren még jó néhány üzemben van javítani való, hogy az 1985-re előirányzott megyei 35—40 mázsa hektáronkénti keményítőérték-hozam való­ban realizálódhasson. A betárolt egész kukorica­növény szilárd szárazanyag tartalma az eddigi laborató­riumi eredmények alapján 30—36 százalék között inga­dozik, ami igen jó minőség­re utal. A mezőgazdasági és ipari eredetű melléktermékek kez­dik újból elfoglalni helyü­ket a takarmányozásban, ami nemcsak üzemi, hanem népgazdasági érdek is. Sze­repük elsősorban a hús­hasznú szarvasmarha ága­zatban és a juhászatban je­lentős. Felhasználásuk a na­pi takarmányadagban elérte a kívánatos 20—22 százalé­kot a szárazanyag tartalom­ra vetítve. Esetenkénti ér­téknövekedése még nem za­varó, de annak állandósulá­sa már bizonyos szervezési hiányosságokra enged követ­keztetni. Jelentősnek mondhatjuk a nedves állapotban betárolt kukorica mennyiségét, ami a termelési költségeket ked­vezően determinálja. Üzeme­inkben összesen 5 764 tonna került tárolásra ami részben CCM (2 240 tonna egy üzem) részben szemes (3 524 tonna hét üzem) formában került silótároló terekbe. Az elért eredmények ja­vítása érdekében a laborató­riumi beltartalmi vizsgála­tokra továbbra is igen nagy szükség van. A napi ada­gok termelési szinthez iga­zodó összeállításához ez el­engedhetetlen feltétel. Ezzel azonban már jelentkezett egy magasabb szintű köve­telményeket is kielégítő igény, ami a takarmányok optimalizálásában kell hogy realizálódjon, az elkövetke­zendő években. A Borsod— Heves megyei Állami Gaz­daságok Szakszolgálati Ál­lomásával megkezdett közös munkánk remélhetőleg foly­tatódik a MTÁF-ok meg­szűnése után is. Az elmúlt közel két évti­zed munkáját összefoglalni csak­ nagyon érintőlegesen lehetett, de remélem töre­dékeiben sikerült betekin­tést nyújtani a tárgybeli munkánkról. Az üzemekben nem tör­tént a felügyelőségünkhöz hasonló változás, továbbra is folyamatosak feladataink, aminek most készülő jövő évi termelési tervekben, majd azt követő munka so­rán kell realizálódnia. Az állattenyésztés előtt ál­ló feladatok zökkenőmentes megvalósításához legalább a tárgy takarmányozási és el­látottsági színvonalának meg­tartása, illetve fokozása és azok finomításai szüksége­sek. Kárpáti György takarmánygazd. felügyelő ^ELELMISZERCAlDASAC Brigádgyűlésekről jelentkezünk Egerben a Borgazdasági Kombinát Vasút úti borpa­lackozó üzemében évzáró tanácskozást tartott az „Eger csillaga” szocialista brigád. Kós Rudolfné bri­gádvezető összegezte az 1982. évi brigádmunka ered­ményeit és adott tájékoz­tatást a kollektíva vállalá­sainak teljesítéséről. Elmondotta, hogy a szo­cialista brigád a hármas követelményrendszer ke­retében vállalta a közel 20 millió darabban meghatáro­zott palackos bor termelési terv teljesítését, amelyet óriási erőfeszítések mellett teljesítettek. Géphibákat, energia szüneteltetéseket, göngyölegellátási gondokat kellett áthidalniuk az év folyamán, így szabad szom­batokon is végeztek mun­kát, hogy az elvárásokat megvalósítsák. Utalt arra, hogy még az őszi szállítási csúcsidőszak előtt palacküv­egekbe töl­tötték az exportra előirány­zott 35 ezer hektoliter bor­­mennyiséget, és­ a vagon­­szállítmányokat időben út­nak indították külföldre. Törekedtek az állásórák, veszteségidők mérséklésére és kiemelt feladatuknak te­kintették a munkavégzés termelékenységi színvona­lának fejlődését. Takarékossági mozgalma­kat szerveztek. Egyre szé­lesedő körben oldották meg az importanyagok hazai anyagokkal történő helyet­tesítését. A célgépeket szo­cialista gondozásban üze­meltették. Nagy gondot for­dítottak a minőségvédelem­re, fokozták brigádmunká­jukban a minőségellenőrző tevékenységet. Éves mun­kájukban meghatározó sze­repet­ kapott a munkavé­delem, amely a munkások védelmét szolgálja. Ennek keretében védnökséget vál­laltak hatékonyabb munka­­védelmi őrmozgalom szer­vezéséért. A foglalkozási betegségek, a zaj-, fény- és bőrártalmak megelőzésére fokozottan ügyeltek, a vé­dőeszközöket, védőfelsze­reléseket használták. Az üzemi és személyi higiéni­ára odafigyeltek. Közösségi életük formá­lásakor a jó munkahelyi környezet és közérzet meg­teremtésére, a brigádélet megújulására. Egyetértettek abban, hogy a kiesett mun­kaerők pótlása a jövőben célirányosabb tevékenységet igényel. Megegyeztek abban, hogy az új munkavállalók patronálására, munkahelyi beilleszkedésük elősegítésére 1983 évben nagyobb gondot fordítanak. A brigádtagok részére színházbérleteket, filmelő­­adások látogatási lehetősé­gét biztosították. A vállalat kiváló brigádja címet kiér­demelt kollektíva Monok- Tokaj-Sárospatak térségé­ben járt a nyári brigádki­rándulás során. Ismerkedtek Kossuth Lajos szülőföldjé­vel és idézték Rákóczi Fe­renc korát történelmünk nevezetes­ tájain. Több bri­gádtag részt vett a vállalat szervezésében az észak-ma­gyarországi, a Tisza-parti és a Dunakanyarban tett ki­rándulásokban is. Az „Eger csillaga” szocia­lista brigád tagjai a több éves hagyományokat követ­ve az 1982. évben is nők napján, anyák napján láto­gatást tettek az egri szoci­ális otthon idős lakóinál. Társadalmi munkát végez­tek munkahelyükön, — ahol virágos sarkokat létesítet­tek —, de tevékenykedtek az egri Népkertben is. Kommunista műszakot tel­jesítettek üzemükben a pa­lackozó gépsoron, de segí­tettek a vállalat egerbaktei gyümölcsösében az alma­­termés betakarításánál. Évek óta brigádmunká­juk kedves színfoltja, hogy a Télapó ünnepségek előké­szítését szívügyüknek tekin­tik. A vállalat dolgozóinak tíz éven aluli gyermekei ré­szére 1068 ízléses ajándék­­csomagot állítottak össze és ezt szétküldték 33 munka­helyre, a Mikulás-napi meg­emlékezésekhez. Egerben a kisgyermekek részére mű­sort szervezetek. A Kará­csonyi ünnepkör előtt tar­tott évzáró tanácskozáson a brigádtagok közösen beszer­zett szaloncukor dobozokat és díszeket vettek át azzal, hogy mindenki tegye csa­ládja­ fenyőfájára. Az egri Vasút úti borpa­lackozó üzemben tevékeny­kedő „Eger csillaga” szoci­alista brigád 1982-ben je­lentős feladatokat valósított meg. A Borkombinát köz­kedvelt, tájjelegű borvá­lasztékát töltötte palack­üvegekbe, hogy azok mind szélesebb körben eljussanak a bel- és külpiaci fogyasz­tókhoz. fl Hazafias Népfront szabadidősport­munkabizottságának tervei A közelmúltban megala­kult a Hazafias Népfront szabadidő­ sport szervező­vel, irányításával foglalkozó munkabizottsága. A munka­­bizottság elnökévé Kárpáti Rudolf vívó olimpiai bajno­kot választották meg. Az utóbbi időben erőtel­jesebb lett az egészséges életmódra buzdító propagan­da, hatékonyságával azonban aligha lehetünk elégedettek. A Központi Statisztikai Hi­vatal felmérése szerint a fel­nőttek nyaranta átlagosan 20, télen mindössze két percet sportolnak naponként. Ezért határozta el a népfront-moz­galom, hogy létrehozza e munkabizottságát. Az alakuló ülésen kijelöl­ték a soron következő leg­fontosabb feladatokat. Meg­vizsgálják, hogyan születhet­nének egységes és olcsó tí­pustervek lakótelepi sport­­létesítmények létesítésére. Kidolgozzák a lakóterülete­ken dolgozó sportegyesületek szabályzatát, és foglalkoznak azzal, hogyan lehetne érté­kelni munkájukat, eredmé­nyeiket. Felvennék a kap­csolatot az illetékesekkel a sportszergyártás ügyében is. Át kívánják tekinteni a té­vé, a rádió és a sajtó tevé­kenységét is, abból a szem­pontból , mit tesznek és mit tehetnének az egészséges életmódra nevelés érdeké­ben. A munkabizottság fel sze­retné venni a kapcsolatot az MHSZ-szel, és minden olyan szervezettel, amely hajlandó tenni az ügyért. Számítanak a szülői munkaközösségek tá­mogatására is, mert a ta­pasztalatok szerint a diákok körében elvesztette népszerű­ségét a rendszeres testmoz­gás. Az idősebbek előtt is meg kívánják nyitni a tor­natermek ajtaját, ahol test­nevelő tanárok felügyelete mellett sportolhatnak. Meg­próbálják visszaadni a ter­mészetjárás megtépázott te­­­­kintélyét: 1983 tavaszán ak­ciót hirdetnek „kirándul a család” elnevezéssel. Ennek keretében a munkabizottság csak útvonalakat adna meg, minden egyéb megkötöttség nélkül, s aki három túrát teljesít, az későbbiekben sor­soláson vehet részt, és sport­szereket nyerhet.

Next