Heves Megyei Építők Lapja, 1971 (6. évfolyam, 4-12. szám)

1971-04-16 / 4. szám

1971. április 16. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HEVES MEGYEI emlékezzünk a felszabadító szovjet hősökre április b. alkalmából epiiek ne A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, A PART- ÉS SZAKSZERVEZET LAPJA A tamilok helyzete a válla­latunknál Vállalatunknál foglalkoztatott tanulók létszáma 500 körül mo­zog. Ez a létszám a jövőben még emelkedni fog és körülbelül el­ér­i a 600—650 főt. A termelésben már ténylegesen résztvevő má­sod- és harmadéves tanulók össz­­létszáma 300 körül mozog. Ezek a számok gondolkodásra és gon­doskodásra kell, hogy késztesse­nek. Ez létszámában és munka­erejében is jelentős tényező, csak okosan és tervszerűen kell gazdálkodni vele. A munkahelyeket járva azt ta­pasztaljuk, hogy nem minden munkahelyen, nem minden szak­mában és nem mindenkor élünk a lehetőséggel, amit tanulóink munkaerőben jelentenek. Fiata­lokról, 16—19 évesekről van szó, és örömmel közölhetjük, hogy mindenhol a munkát igénylik, sőt követelik. Azokon a munka­helyeken, ahol nem bíznak ké­pességeikben és csak sablonos munkát bíznak rájuk, lázadoz­nak, zúgolódnak és jogosan, mert ők fiatalok és többre képesek. Munkaterületet és lehetőséget kell számukra teremteni, hogy bizonyítani tudjanak, mire képe­sek. Amíg ez nincs biztosítva, addig nem lesz rendben tanuló­­képzésünk. Örömmel üdvözöljük az egri II. éves festő tanulók kezdemé­nyezését, hogy az egri szakkö­zépiskolai építkezés II. fázisának teljes festő és mázoló munkála­tait elvégzik önállóan, megfelelő minőségben és határidőre — szak­oktatójuk, Gáspár szaktárs irá­nyításával. Kérjük a többi szak­mák másod- és harmadéves ta­nulóit hasonló kezdeményezésre. Általában tanulóinkkal a bri­gádoknál meg vannak elégedve, sőt, van ahol nem fukarkodnak a dicsérettel sem. A szorgalmas és jól dolgozó tanulóink jól be­illeszkednek a kollektívába, és mint szakmunkásokra is számí­tanak rájuk a brigádok. A vál­lalatunk ilyen magatartású tanu­lókat akar, akik szakmunkássá válva nem fognak „jó napot” kö­szönni a szakmájuknak. Az után­pótlás így biztosítva lesz, és ezért nem kidobott pénz az a negy­venezer forint, amibe államunk­nak egy tanuló képzése kerül. Műhelyeinkben foglalkoztatott tanulóinkkal alig merülnek fel az építkezéseken jelentkeznek, de problémák. Bajok inkább kint, iparkodunk majd ezeken is segí­teni, hogy szakmunkástanulóink létszám-lemorzsolódását meg­szüntessük, vagy legalább­is a minimális szintre szorítsuk le. Ezúton is kérjük szakmunkás dolgozóinkat, brigádvezetőinket a szakoktatókat, hogy személyes példamutatásukkal szerettessék meg szakmájukat tanulóinkkal és akkor méltó utódaik lesznek a mai fiataljaink. Skót Béla A hatvani eseményekről Az elmúlt időben ülést tartott a III. főépítésvezetőség KISZ- szervezetének vezetősége. Érté­kelték az elmúlt időszak alatt végzett munkákat és megbeszél­ték az elkövetkezendő feladato­kat. Az ülésen jelen volt Do­­tor­ Imre, a vállalati KISZ-tizott­­ság titkára és a pártalapszervezet részéről megbízott Fucskó János és Gócza László. A megbeszélé­sen többek között meghatározták azt, hogy záros határidőn belül kidolgoznak egy program­terve­zetet, amelyben rögzítik a leg­sürgősebb tennivalókat, kispá­lyás labdarúgó csapat, kosár­vagy röplabda szakosztály szer­vezését, sakk emlékverseny, ki­­­rándulás megrendezését és még számos helyes kezdeményezés végrehajtását. A tervezetben rögzített fela­datok nagyon helyesek é­s­éssze­rűek. A megvalósításuk a KISZ-alapszervezet szervező és moz­gósító munkájától függ csupán, mert igazság az, hogy az a jó terv, amit meg is tudnak valósí­tani, illetve annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. A jelenlévő képviselők a gaz­­­­dasági vezetés és a pártalapszer­­vezet részéről a kellő segítséget és támogatásukat megígérték a KISZ-szervezetnek. A végrehajtáshoz a szükséges feltételek a munkahelyeken dol­gozó fiatalságnak a rendelkezé­sére áll, és várják a KISZ-szer­­vezet vezetőségének a felhívá­sát. S. J.. k­i­tüntetések, jutalmazások Április 4-én hazánk felszaba­dulásának 26. évfordulója alkal­mából „Kiváló dolgozó” kitün­tetésben részesült: Ficzere Béla művezető, Pongrácz­­ József kő­műves, Veres Imre kubikus, P. Nagy Lajos kubikus, Tóth Pi­roska anyagkezelő, Körösi János, Kerek László, Bartus László mű­vezető, Dudán László kőműves, Hídvégi Gábor kubikus, Kerek József vízvezetékszerelő, Nerao­­da János művezető, Simor József festő, Szigetvári János művezető, Csárdás Lászlóné titkárnő, Vé­­csey Jenő technikus, Kazinczi Mihály asztalos, Frikk József la­katos, Füleki József autóbusz ve­zető. Szocialista brigád címet, okle­velet és pénzjutalmat kaptak: Bohács István kubikus brigádja, Ficzere Zsigmond kubikus bri­gádja, Szőlősi Sándor brigádja, U­dvari István vasbetonszerelő brigádja, Kanász István kubikus brigádja, Kovács János ács bri­gádja, Major Béla előregyártó csoportja. Jutalmat kapott Karácsony János vasbetonszerelő brigádja, Csirmaz László és Balogh Imre művezető. Műszaki konferencia Mindenki reálisan értékel és a Jolikat akarja A­ beszámoló és a hozzászólások után kialakult a legfontosabb tennivalók sora Március 24-én műszaki konfe­renciát tartottunk, amelyen BOR­BÉLY LAJOS igazgató, SÁPI ISTVÁN, a vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese terjesztette be a beszámolóját. Hangsúlyozta: vállalatunk tör­ténetében és életében nehéz,­­ fordulópontot jelentő évet zár­tunk. Rá kellett jönnünk az 1970 év alapján, hogy csak megalapozott becsületes munkával lehet valós eredményt elérni, a látszat és csillogás mindig félre­vezető. Tendenciájában megszűnt a termelés valóságtól eltérő fel­mérése, megállapítása és ered­ményként történő feltüntetése. Megindult az a folyamat, hogy a középvezetők önállósága érvény­re jusson, a felelősségérzet nö­vekedjen. Annak ellenére, hogy a vállalat felső vezetésében ki­alakult ellentétek hatására 1970 évben a vállalaton belül bizo­nyos polarizáció is végbement, alapjában véve megindulhattunk egy olyan úton, amely nemcsak az egymás mellett, hanem az egy­másért is dolgozni tudó vállalati kollektíva kialakulásához vezet­het. Az 1970. év nem hozta azokat az eredményeket, amelyeket a vállalat el akart érni. Ennek főbb okait a következők­ben lehet összefoglalni: Az 1970-es évi terv irreális volt, nem számolt az 1969. évi valós lemaradásokkal és valós építmény-összetételekkel. A lé­tesítményeknél a pénzügyi és nem a műszaki készültséget vet­te alapul. Olyan célkitűzéseket irányzott elő, hogy a tervszámo­kat megvalósítani már nem le­hetett. Az 1970. évi tervtől való elmaradásunk okait vizsgálva a következő csoportokra oszthat­juk ezeket: vállalati belső okok, irreális célkitűzések, „budapesti” és hasonló jellegű munkák, me­lyeknek befejezése a tervezett­nél nagyobb kapacitást kötött le és elhúzódott. Külső okok: a beruházói és építtetői vonalon történt előké­szítési lemaradás miatt a kivite­lezés a tervezett létesítmények­nél időben nem kezdődött meg. Végül a vasúti és egyéb szállí­tási kapacitásban mutatkozó hiá­nyok az anyagellátási és szállí­tási vonalon nehézségeket okoz­tak. Egyéb okok: az új mechaniz­musra való áttérés során az 1968. évben végrehajtott átárazás meg­tévesztő volt. A megyei igények az ország több megyéjéhez képest fázisban eltolódva később jelent­keztek és ezért nem sarkallták úgy a vállalat fejlődését, ahogyan ezt az ország többi részében a megyei vállalatok már korábban elvégezték. Az új mechanizmus­ra való áttérés során vállalatunk­nál igen lényeges lépések meg­tétele maradt ki, amely 1970. év­ben csapódott le. Nem általánosan ugyan és csak szűk körre korlátozódva, de ki­hatásában jelentőséggel bíróan a vállalaton belül bizonyos elvte­len kapcsolatok következtében a bérrftorás megromlott. A vállalati adminisztráció nem megfelelő. Hiányosságai folytán nem teszi lehetővé, hogy a már elvégzett munkáink ellenértékét megkapjuk, másrészt, hogy idő­ben jelzéseket adjon a vállalat gazdálkodásának egyensúlyában bekövetkezett kilengésekr­ől és­zabályta­lanságokról. Vállalatunk 1971. évben 115 millió saját illetve 450 millió generál építés­­szerelési tervet kell teljesíteni. A terv reális és teljesíthető. Ezen belül a megyei igények lehető­ség szerinti maximális kielégíté­sére törekszünk Jelentős hánya­dot képvisel vállalatunk 1971. évi feladataiban a lakásépítés. Ebben az évben 877 lakást kell átad­nunk, területenként a következő megoszlásban: I. főépítésvezető­ség területén 358 lakást, II. fő­­építésvezetőség területén 447 la­kást, III. főépítésvezetőség terü­letén 72 lakást. A lakásépítési tevékenységünk­ben jelentős helyet foglal el a gyöngyösi toronyház, amelynél biztosítani kell az 1971. június 30-ig történő beköltözés feltéte­leit. Lényegében erre az évre esik az egri északi lakótelep épí­tése. Ebben az évben négy blok­kos épület teljes átadását kell elvégeznünk és ugyanakkor meg kell kezdenünk a miskolci házgyár paneljeiből készülő lakóépületek összeszere­lését, valamint a térzsalus tech­nológiával készülő egyéb lakó­épületek megépítését. Be kell fe­jezni a legrövidebb időn belül az 1970-ről áthúzódott VCST épít­kezést és szeptember 30-ra a kis­körei építkezés igazgatási épüle­tét. Nagyon komoly előrelépést kell tennünk az anyaggazdálkodás te­rületén. 1970. december 31-én mintegy 40 millióra volt tehető vállalatunk norma feletti anyag­k­észlete. El kell érni, hogy már az első félévben minimálisan 15 millió forinttal csökkenjen az anyag­­készletünk. Külön hangsúlyozom a bérhely­zet, a bérgazdálkodás megszilár­dítását. Ugyancsak el kell érni hogy csak az elvégzett munkáért fizessünk bért. Ezt követően UDVARHELYI JÓZSEF gazdasági igazgatóhe­­helyettes értékelte az 1970. évet. A hozzászólások köz­ül néhá­nyat kiemelve, az alábbiak hang­zottak el: UNGVÁRI IMRE elmondta, hogy a középvezetők önállóságá­nak és felelősségének jobban kel­lene érvényesülni és kérte, hogy a vállalati saját beruházások munkáit az operatív tervben is vegyék figyelembe, valamint azok elszámolási rendjét szabá­lyozni kellene. NYERGES PÁL hozzászólásá­ban idézte a beszámolót, amely­ben Sápi István kérte az építés­­vezetőségeket, hogy a szak­sze­relő- és a segédipart is úgy ke­zeljék, mint bármelyik más al­vállalkozót. Egyben megállapí­totta, hogy ez eddig még nem­­ si­került. Elmondta, hogy a villany­szerelő építésvezetőség szűkített önköltségi szinten tudta biztosí­tani a húsz százalékot, amelyet annak tulajdonít, hogy a mun­kákat kellő mértékben gépesí­tették. FUCSKÓ JÁNOS hivatkozott a hatvani főépítésvezetőség mun­kával való rossz ellátottságára, melynek nyomán az első negyed­éves munkák egyáltalán nem vol­tak biztosítottak. Egyben megál­lapította, hogy az anyagellátás­ nagyon rossz volt. Az idén a munkával való ellátottságuk jó­val kedvezőbb. Még azt is lát­ják, hogy mit kell elvégezni 1972. évben. ST­JDER BÉLA kérte, hogy a műszaki osztály az építésvezető­ségektől vegyen át terheket. A kalkuláció helytelensége és a ké­sői terv szolgáltatás gazdaságta­lanná teszi a munkát. A jobb munka és kooperáció végett szük­­ségesnek tartja a jelenlegi kap­csolatok további erősítését és fejleszé­­sét. A műszaki konferencia során hozzászólt még Racskó Gyula, Karácsonyi László, Gajdóczki Iván, Szájer János, Kemper Já­nos, Mészáros István, Kukolya Jó­zsef, Hegedűs László, Zsarnóczki György, Jakab Sándor, Tóth Im­re és Csárdás László, valamint Nagy József és Tóth János. Majd BODÓCS JÁNOS, a párt­­bizottság titkára kért szót. Ez a megbeszélés szükséges volt, mondotta. Meg kell ugyanis ismerni a problémákat és a vál­lalatvezetőség elképzeléseit. Eb­ben az évben is nagy politikai események előtt állunk és sok­­ ennivalónk lesz. Gazdasági té­ren is előrelépést kell tennünk. A beszámolókban elhangzottak­hoz hozzáfűzte, hogy a magunk elé tűzött feladatokat nem tud­tuk végrehajtani. Morális tekin­tetben is hibák vannak. 1969. év­ben igen nagy nyereséget ért el vállalatunk, ezzel szemben ugyanezzel a kollektívával 1970- es évben nem tudtunk eredmé­nyeket elérni. 1969-ben többet termeltünk mint 1970-ben, viszont tavaly 12 millió forinttal több bért fizettünk ki. A jelen helyzetben a vállalat vezetőségének bizonyí­tania kell, hogy az ígéreteknek érvényt tud szerezni. A technológiai fegyelem kérdé­sével kapcsolatosan elmondta, hogy az előkészítés megalapo­zottságát biztosítani kell, mert ellenkező esetben egymás mun­káját hátráltatjuk, tönkretesszük, és mindez maga után vonja a munkafegyelem lazulását. Kéri a vállalat vezetőségét, hogy a fe­gyelmi kérdésekben igen szigo­rúan járjon el. Mind a gazdasági, mind a po­litikai vezetők felelősek a han­gulat irányításában, állapította meg. Vállalatunk helyzete nem kilátástalan. Egyetért a prog­ramszerű termelés megvalósítá­sával, az ennek megfelelő, üte­mezés szerinti anyagbeszerzéssel. CSÁKI OTTÓ szb-titkár a mun­­kaverseny kérdéséhez kapcsolód­va elmondta, hogy a szükséges intézkedéseket a megfelelő mun­­(F­oly­tatá­s a 2. oldalon) (Tudósítás a 2. oldalon) Hatvanban a Vörös Hadsereg útján épült 32 lakásos épületbe már beköltöztek a bérlők. (Fotó: Szendrővári György) Ara: I,~ Ft VI. évfolyam 4. szám

Next