Heves Megyei Építők Lapja, 1972 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-16 / 1. szám

2 HETES MEGYEI ÉPÍTŐK LATJA A láthatatlan brigád Senki se gondolja azt, hogy egy különleges foglalkozású bri­gád életéről kívánunk írni — csupán arról van szó, hogy a brigádtagok munkaidőnk letelte után veszik birtokukba az­ épü­letet. Hogy kik ők? Elárulhatom. A központi irodaház takarítónői. Mező Ferencnével, a brigád vezetőjével beszélgettem. Tőle tudtam meg a következőket : lét­számuk hét fő, egy hónapja még nyolcan voltak. Finánc Lászlóné azonban négyes találatot ért el a lottón (nyolcvan­ezer forintot nyert), s rendeződtek anyagi problémái, munkavisz­onyát meg­szüntette. A brigád tagjai között a mun­ka elosztása egyenlő arányban történik, minden szinten két ta­karítónő dolgozik. A brigád közvetlenül az iro­daház portása, Huszár Ferenc felügyelete alá tartozik, tőle kap­ják meg a szükséges takarító­­eszközöket is. Reggel öt órakor kezdenek, fél nyolcig dolgoználk, majd délután fél négytől este nyolc óra negyven percig tart a munkaidejük. Ez az időbeosztás lehetőséget biztosít arra, hogy időben útnak indíthassák gyer­mekeiket az óvodába, iskolába, s napközben otthon lehessenek a családdal. Igaz, a korai kelés ki­csit fárasztó. Más jellegű az ő munkájuk a munkásszállók takarítóival szem­ben. Az irodaházban viszonylag tisztaság van. Az igaz viszont, hogy amelyik irodában többen dolgoznak , ott takarítani való is bővebben akad. Elmondotta továbbá azt is, hogy tavasztól őszig tart az ab­laktisztítási idény, novembertől tavaszig viszont szünetel. Becsüljük meg a „láthatatlan brigád” munkáját, hiszen mind­annyian tudjuk, hogy hálátlan dolog a takarítás (addig van lát­szata, míg meg nem érkezünk — különösen esős időben), mégis sok energiát, lelkiismeretes mun­kát követel. S mi ezt tapasztal­hatjuk is. Köszönet érte vala­mennyiüknek. Horváthné Pilinyi Józsefné Mező Ferencné Finánc Lászlóné (Fotó Szendrővári György) 1972. január 16. Vállalatpolitikai irányelvek és fejlesztési politikánk célkitűzései (Folytatás a 2. oldalon) A termelési volumen növekedé­se, a fizikai létszámfejlesztés mel­lett, az alkalmazotti létszám bő­vítését is igényli, de csak olyan mértékig, mely az 1971. évi már elért szintnek megfelel. Az alkalmazotti állománycso­porton belül viszont minőségi cse­réket kell eszközölni. Ennek megfelelően ezen állo­mánycsoport munkaerő tervezésé­nél figyelembe kell venni a jelen­leg rendelkezésünkre álló létszám­forrásokat, melyek a Budapesti Műszaki Egyetem, a budapesti, debreceni, pécsi felsőfokú techni­kumok, főiskolák, a budapesti, miskolci, debreceni, salgótarjáni építőipari, épületgépészeti­ és vil­lamosenergiaipari szakközépisko­lák. Az állami oktatási intézmény keretében kétféle oktatási formá­ból kívánjuk biztosítani a szüksé­ges kádereket: nappali tagozat — mely megoszlik ösztöndíjas és je­lentkezési rendszerrel; vállala­tunknál dolgozó fiatalok - akik káderfejlesztés szempontjából szá­mításba jöhetnek — levelező ta­­gozaton történő képzésével. A középvezető állomány felké­­szültségi színvonalának emelése érdekében meg kell szervezni a kötelező és állandó vizsgakötele­zett továbbképzést, melynek egy­­részt a munkaszervezés gyakorla­ti alkalmazására, másrészt a gaz­dálkodás korszerű követelményei­nek megismertetésére kell irá­nyulnia. Anyagi ösztönzés a versenymozgalom­ban Szocialista fejlődésünk jelenle­gi szakaszában a dolgozókkal szemben támasztott termelési, gazdasági, társadalmi, erkölcsi és magatartásbeli követelmények sokkal magasabb szinten jelent­keznek, mint a korábbi években. A termelés, a gazdálkodás te­rén előtérbe került a hatékony­ság, a jövedelem gyorsabb üte­mű növelése a termelékenység és a jövedelmezőség fokozása út­­ján. A gazdasági reform megnövel­te a vállalatok önállóságát, és ez nagymértékben megköveteli, de lehetővé is teszi az alkotóener­giának és a jó kezdeményezések­­nek a hasznosítását. Az a vállalat gazdálkodik jól, amely ezen célok elérése érdeké­ben bátran támaszkodik a szo­cialista brigádmozgalomra, m­ely a dolgozók képességeit, tehetsé­gét, szorgalmát tudatosan a mun­ka hatékonyságának növelésére összpontosítja. A szocialista brigádmozgalom lényeges követelménye, hogy a brigád-kollektívák tevékenységé­ben ne csak a közvetlen munka­helyi, a szűk értelembe vett vállalati érdekek, hanem a nép­gazdaság érdekei is kifejeződje­nek. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a politikai tudatosság­nak és a szaktudásnak egy ma­gasabb rendű szintje, de szükség van az­ erkölcsi elismerés és anyagi ösztönzés céltudatos al­kalmazására is. Valamennyi szocialista brigád és annak minden tagja büszke az elért eredményeire, az ered­mények megbecsülését kifejező különböző oklevelekre, plakettek­ra, jelvényekre, de elvárják — sőt rendeletek is előírják —, hogy az erkölcsi elismerés, mellett anyagiakban is kifejezésre jus­son az a tény, hogy ők többet tettek az eredmények elérése ér­dekében, mint a többi brigádok. Az­ anyagi ösztönzés vonalán két szélsőséges eset fordulhat elő. Mondanunk sem kell, hogy mind­kettő káros és nem viszi előbbre a szocialista brigádmozgalom ügyét. Szólnunk kell elsősorban az anyagi ösztönzés lebecsüléséről, ez esetben az a fő irányvonal, h­ogy a szocialista brigádok tevé­kenységének egyedüli hajtóereje az öntudat. Ebből következően megbecsülésük is legfeljebb er­kölcsi lehet, az anyagi elismerés pedig csak jelentéktelen szerepet játszhat. Ezzel ellentétes és szintén hely­telen gyakorlat az, amikor a bri­gádok túlzottan hangsúlyozzák a „valamiért valamit” elvet. Az erkölcsi elismerést — le­gyen az bármilyen rangos is — nem becsülik kellően, túlzottan anyagiasak, és a megbecsülést csak forintokkal mérik. Tudjuk jól, hogy a szocialista brigádok­nak minden tagja nem válik egy­­csapásra magasabb fokú szocia­lista öntudattal rendelkező em­berré. A legkiválóbb szocialista bri­gádokban is együtt találjuk a minden tekintetben példamutató munkásokat az igényesség, a kö­zösség ügyei iránt kevesebb ér­deklődést tanúsító dolgozókkal. Hosszú, türelmes s céltudatos munkát követel az a folyamat, amíg egy brigád valóban minden szempontból szocialista közössé­gé kovácsolódik, és tagjai csakis szocialista vonásokkal is rendelke­ző emberek lesznek. Ezek után felvetődik az a kér­dés, hogy milyen rangú és mér­tékű legyen a brigádok anyagi és erkölcsi elismerése? A szocialista brigádok tevé­kenységénél az értékmérő az le­gyen, hogy milyen a brigád munkájának gazdasági és társa­dalmi hasznossága. Az a brigád, mely a termelés térén­, a szocialista magatartás és emberi viszonyok formálásában többet nyújt más kollektívánál, magasabb elismerést, nagyobb megbecsülést érdemel. Végső következtetésként meg­állapíthatjuk, hogy csak a gya­rapodó szocialista tudatosság és a helyes erkölcsi és anyagi ösz­tönzés egysége útján válhat a szocialista brigádmozgalom a tár­sadalom fejlődésének, az egyes ember személyes boldogulásának igazi erőforrásává. Józsa Antal Anyagmozgatás és gépesítés Az építőipar fejlesztésének, kor­szerűsítésének egyik fontos kö­vetelménye az anyagmozgatás gépesítése, a kézi rakodás kikü­szöbölése, az élő munka csök­kentése. Az anyagmozgatás korszerűsí­tése telepített üzemekben és gyá­rakban is elengedhetetlen, de az építőiparban — tekintve az épít­kezések szétszórtságát, azok és az anyagtelepek, raktárak távol­ságait — többszörösen fontos a szállítás és anyagdiszponálás kor­szerű gépesítése. Vállalatunknál különösen nagy jelentősége van az anyagmozga­tás gépesítésének, mivel építke­zéseink és telephelyeink távol­sága átlagosan nagy. Ezért vált szükségessé saját gépkocsipark létrehozása, mely a korszerű anyagmozgatási technológia elen­gedhetetlen feltételei közé tarto­zik. A gépesítésfejlesztés intenzitá­sának nagyobb mértékű növelé­sét 1968-ban kezdtük meg. Anyagmozgató, földmunka, és szállító gépeket, járműveket sze­reztünk be közel egymillió fo­rint értékben. A vállalat 1969. évi gazdasá­gos működése lehetővé tette, hogy 1970-ben az előző éveknél is nagyobb mértékben növeljük gépállományunkat, így több mint 4 millió forint értékben sze­reztünk be anyagmozgató gépe­ket. 1971-ben, bár korlátozott be­ruházási kerettel rendelkeztünk, s csak a legszükségesebb gépe­ket tudtuk megvásárolni, 1,3 mil­lió forintot fordítottunk különbö­ző anyagmozgató gépek beszer­zésére. Szállítószalag, szivattyú­­agregát és habarcsszivattyú gép­parkunk jelenleg kielégítően old­ja meg munkahelyeink belső anyagszállítását, tehergépkocsi­jaink pedig külső anyagdiszpo­­nálásunkat. Az élő munka csökkentését el­sősorban földmunkagépeink ha­tékonyabb kihasználása tette le­hetővé. Kotrógépeink 1971. év első negyedévében 54 000 köb­méter földet, illetve építési anya­got mozgattak meg, s ez egy 140 fős kubikus brigád munkájával egyenértékű. 1971. második negyedévében kotrógépeink kihasználtsága és így termelékenysége is jelentősen növekedett. 74 000 köb­méter földmunkát végeztek. Az élő munka csökkentése te­rén viszonylag jó eredményeket értünk el. Elgondolkoztató azon­ban az a tény, hogy anyagmoz­gató gépeink műszaki használha­tósági foka igen alacsony (kö­rülbelül tíz százalékkal magasabb csak építőgépállományunkénál). Így a következő években jóné­­hány gép selejtezése válik szük­ségessé. 1971-ben két földmun­kagépet selejteztünk. Anyagmoz­gató gépparkunkat tehát olyan mértékben kell bővíteni, korsze­rűsíteni, hogy visszaesés sem a termelékenységben, sem a ki­használtságban ne mutatkozzon. Ezért az 1971—75-ös ötéves terv Műszakában további — szinten­­tartó — beruházásokkal fogjuk a gépállományunkat korszerűsíte­ni. Ez anyagmozgató gépek vo­natkozásában évente 1,5—2,1 mil­liós fejlesztést fog jelenteni. Ez is szükséges céljaink meg­valósításához, vagyis az élő mun­ka intenzívebb csökkentéséhez, ahhoz, hogy gépek végeznék az emberre fizikailag megterhelést jelentő munkát, az anyagmozga­tást, a szállítást és a földmunkát. Szabad Károly Személyzeti közlemény A vállalat vezetősége a társa­dalmi szervek közös egyetértésé­vel az alábbi személyzeti válto­zásokat foganatosította : Udvarhelyi József gazdasági igazgatóhelyettest 1971. decem­ber 1-től funkciója alól felmen­tette, ezzel egyidejűleg gazdasági tanácsadói teendőkkel bízta meg. Cséry József gazdasági igazga­tóhelyettes munkakörben dolgo­zik 1971. december 1-től. Heverdle Jenő műszaki fej­lesztési előadó 1971. december 8-án munkaviszonyát megszün­tette. Konyári Ferenc technikus 1971. november 30-án munkaviszonyát megszüntette. Könnye Dezsőt raktárvezetői teendők ellátásával bízta meg 1971. december 1-től. Lukács Béla normaellenőr 1971. november 24-én munkaviszonyát megszüntette. Popovics Alajost raktárvezetői teendők ellátásával bízta meg 1971. december 1-től. Pintér Andrást művezetői funk­cióval bízta meg 1971. december 15-től. Seres Imre raktárvezető mun­kaviszonyát megszüntette 1971. december 13-án. Jakab Sándort terv- és üzem­­gazdasági osztályvezetőnek ne­vezte ki 1972. január 1-től. Gajdóczki Ivánt a terv- és üzemgazdasági osztályvezetői funkció ellátása alól felmentette, 1972. január 1. napjával kalku­lációs és elszámoltatási osztály­­vezetőnek nevezte ki, Tóth Jánost műszaki osztály­­vezetőnek nevezte ki 1972. ja­nuár 1-től. Csárdás Lászlót műszaki fej­lesztési és beruházási osztályve­zetőnek nevezte ki 1972. január 1-től. Gál Bertalant építésvezetői funkció ellátása alól felmentette, 1972. január 1-től a műszaki fej­lesztési csoport vezetői teendők ellátásával bízta meg, Kukolya Józsefet a műszaki osztályvezetői funkció ellátása alól felmentette, 1972. január 1. napjával vállalkozási osztályve­zetőnek nevezte ki. Benei Józsefet az üzemgazda­sági funkció ellátása alól felmen­tette, 1972. január 1-től szakipari főüzemvezető gazdasági­ helyette­se teendők ellátásával bízta meg. Bódis Sándort a főművezetői teendők ellátása alól felmentette, 1972. január 1-től szigetelő és tetőfedő üzemvezetőnek nevezte ki. Bozsik Józsefet művezetői te­endők ellátásával bízta meg 1972. január 1-től. Pataki Lászlót a főművezetői teendők ellátása alól felmentette. 1972. január 1-től hideg- és me­­legburkoló üzemvezetőnek ne­vezte ki. Bartus Lászlót a művezetői funkció ellátása alól felmentette, 1972. január 1-től festő, parkettás és üveges üzemvezetőnek nevez­te ki. Az acélkubikus Az ETR—3001 típusú szállítósza­lag-rotoros gép által készített csa­torna mélysége három, szélessé­ge tizenhárom méter lehet, ter­melékenysége 1000 köbméter/óra Az árokásógép lánctalpas von­tatóból és tizenhat markolókana­las exkavátorból áll. A kitermel földet a rézsű mentén szállító­szalagok terítik szét. Az acélku­bikust egyetlen gépkezelő irányít­ja. A rézsű dőlésszögét és a víz­szintes irányt automatikus beren­dezés szabályozza. (APN)

Next