Heves Megyei Építők Lapja, 1974 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Évzáró parancsnoki értekezlet a vállalat polgári védelmi egységénél Vállalatunk műszaki men­tő szakszolgálata 1973-as év­ben végrehajtotta a műszaki mentő szakszolgálat országos parancsnoka által kiadott képzési utasítást. A parancsnokok elsajátí­tották az egységek szerve­zett harckésszé tételét és ve­zetését, különleges körülmé­nyek között. Az összevont parancsnoki kiképzéseken fegyelmezett magatartásuk­kal elősegítették a kiképzés zavartalan lebonylítását. A parancsnokok-felkészült­­ségük alapján — alkalmassá váltak a beosztott állomány és az üzemi dolgozók kikép­zésére. A kiképzésre köte­lezett beosztott állomány, közel 100 százalékban részt vett a kiképzésen és ez al­kalommal megalapoztuk és végrehajtottuk az Országos Szakszolgálati Parancsnok­ság által kiadott — 1973. év­re vonatkozó — kiképzési utasítás előírásait. A kiképzés célja, hogy a parancsnoki állomány általá­nos és szakmai tudása fej­lődjön, hogy ismerjék meg; — a közműhálózatok és az azokon végzendő ideigle­nes helyreállító munkákat, — a műszaki mentő egy­ségek, valamint a közmű­helyreállító alegységek al­kalmazásának elveit, — mentésnél alkalmazha­tó eszközöket, — továbbá a műszaki mentő alegységek készenlét­be helyezésével kapcsolatos tudnivalókat,­­ — a híradás megszervezé­sével, az alegységek össze­köttetésének biztosításával kapcsolatos ismereteket, — a nukleáris támadófegy­verek hatásai következtében keletkezett kárterületen vég­rehajtandó mentési feladato­kat, — a műszaki mentő alegy­ségek alkalmazási és készen­lét helyezési elveit, tenniva­lóit, — az alegységek anyagi, technikai, egészségügyi biz­tosításával kapcsolatos isme­reteket, — a felderítéssel kapcsola­tos tudnivalókat, — a megelőző műszaki­technikai intézkedések ter­vezésének irányelveit, a ka­tasztrófaelhárítás és a kitele­pítés műszaki biztosításával kapcsolatos ismereteket. A fenti célkitűzéseket alapjában elértük, mivel a parancsnokaink és törzstag­jaink képesek elvégezni a rendkívüli időszakban is rá­juk háruló nehéz feladato­kat. Az 1973-as kiképzési év eredményes befejezése alkal­mával 1973. december 28-án a polgári védelmi parancs­nok, Borbély Lajos elvtárs összehívta az egység parancs­nokait, törzstagjait, hogy ér­tékelje a parancsnokok ál­tal végzett munkát. Az értekezleten jelen volt a megyei polgári védelmi parancsnokság képviseleté­ben: Décsei alezredes elvtárs, aki hozzászólásában elisme­rését fejezte ki a parancsno­kok lelkiismeretes munká­jáért és egyben ismertette az 1974. évi kiképzési felada­tokat. Borbély Lajos pv-parancs­­nok elvtárs értékelte a be­osztott parancsnokok tevé­kenységét és ez alkalommal köszönetét fejezte ki az ered­ményes munkáért, majd egyes parancsnokoknak pénz- és tárgyjutalmakat adott át. Pénzjutalomban részesült 10 fő. Tárgyjutalomban részesült 17 fő. Borbély elvtárs az érte­kezlet befejezése alkalmával hangsúlyozta, hogy az elkö­vetkezendő kiképzési évben együttműködésünk tovább kell hogy javuljon és kérte, hogy a kiképzési év folya­mán — 1974. évben — fejt­senek ki olyan tevékenysé­get, hogy a kitűzött feladato­kat maradéktalanul teljesíte­ni tudjuk. Csege Gyula pv. törzsparancsnok Vállalatunknál sor került kok jutalmazására. Képünkön talpat nyújt át Hegyi István a polgárvédelmi parancsno­­k Borbély Lajos igazgató­jó­­századparancsnoknak. (Fotó: Horváth Gyöngyvér) Korrózió az építőiparban Az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportjá­nak szervezésében „Korrózió elleni védelem az Építőipar­ban” címmel országos anké­tot szervezett. Korróziónak nevezzük azo­kat a többnyire elő nem irányzott és nem kívánatos felületi jelenségeket, melyek kémiai vagy elektrokémiai hatás révén a felületek pusz­tulására vezetnek. A korrózióvédelem gazda­sági szempontból igen fontos helyet foglal el. A vasbeton­szerkezeteket 80 év, az acél­­szerkezeteket általában 40 év élettartamra tervezik. A könnyűszerkezet élettartama pedig rövidebb 15—20 év. A korrózióvédelem megoldásá­val az élettartamot lényege­sen meg lehet növelni. Az ankéton javasolták a KORRELLACÉL építőipari alkalmazását, melyet röviden ismertetünk. A légköri korró­ziónak ellenálló acélt az Óz­di Kohászati Üzem állítja elő. A KORRELLACÉL felületén az időjárás hatására össze­függő, erősen tapadó oxid-ré­­teg alakul ki, amely a továb­bi korróziót megakadályozza. A védőrozsda réz, króm, nik­kel, és foszfor ötvözés kö­vetkeztében jön létre. A KORRELLACÉL ötvözéssel elért jó szilárdsági értéke mellett képlékeny, jól he­geszthető és kopásálló. Az új termék teljes mértékben ki­küszöböli a hagyományos acélból készült szerkezetek­nél jól ismert felületvédelmi problémát. Az első rozsdaré­teg a további rozsdaréteg ke­letkezését akadályozza meg. A védőréteg megsérülése ese­tén saját magát regenerálja, nem szükséges a korrózióvé­delem. A betonszerkezetekben lévő acélbetétek korróziójáról az ÉTI főmunkatársa, Fejér Gá­­borné tartott előadást. Fog­lalkozott a vegyi anyagok kü­lönböző hatásával Az ankéton nagy jelentő­séget kapott a házgyári és előregyártott betonelemek kapcsolatainál az acélbetétek és kapcsoló szerkezetek kor­rózióvédelme. A betonépítmények korró­ziója külső vagy belső kémiai tulajdonság hatására keletke­zik. A belső korrózió a ce­ment és az adalékanyag kö­zött jön létre. A klorid tartalmú kiegészí­tő anyagok vasbetétre káros tulaj­donságúak. Külső korrózió jelentős, melynek létrejötte sok ténye­zőtől függ. A földbe helyezett csőveze­tékek és tartályok száma nö­vekszik, melynek korrózió­­védelmét hideg és meleg el­járásokkal kell biztosítani. Az ankéton a Tiszai Vegyi Kombinát képviselői ismer­tették az új korrózió elleni védőanyagokat. A korrózióvédelmet célsze­rű megtervezni, melyet be­ruházónak már a tervezés megkezdése előtt figyelembe kell venni. Magyarországon több kutató intézetnél műkö­dik korrózióvédelmi tanács­adó szolgálat. A korrózióvé­delem jelentősége üzembetar­tásnál jelentkezik. Az építőipari dolgozóink a műszaki tervek és technoló­giai utasítások betartásával segítik elő a korrózióvédel­met. Szaniszló László Eger, Csebokszári városrész. Nagyblokkos és házgyári technológiával készülő lakó­házak. (Fotó: Horváth Gyöngyvér) Brigádverseny - értékelés Az elmúlt év utolsó napjai­ban a vállalat vezetősége fe­lülvizsgálta az üzemi értékelő bizottságok munkáját és dön­tést hozott az 1973. évi bri­gádverseny címeinek és díjai­nak odaítéléséről. A brigádversenybe beneve­zett 135 brigád közül 22 mun­­kás­brigád 409 fővel, és 9 al­kalmazotti brigád 119 fővel „Szocialista Brigád” címet nyert. A „Kiváló Brigád” címet 25 munkásbrigád 418 fővel szerezte meg. A brigádversenyben ered­ményesen szereplő további 58 brigád 644 tagja fejenként 300 Ft jutalomban részesült. A „Kiváló Brigádtag” kitün­tető címet 146 dolgozó nyerte el. A 31. „Szocialista Brigád” közül harmadízben nyert cí­met és bronz fokozatot ka­pott: Bereczki Bertalan kőműves brigádja, Káposztás György ács brigádja, Hajdú Miklós villanyszerelő brigádja, M­aj­­zik Sándor festő brigádja. Brigádzászlót nyert a mun­kásbrigádok közül: Csáki István kőműves bri­gádja, Balázs Ferenc kőmű­ves brigádja, Bőgős Sándor villanyszerelő brigádja, Csaj­ka László villanyszerelő bri­gádja, Kerek József vízveze­ték-szerelő brigádja, Kiss András burkoló brigádja, Kuli János kubikus brigádja, Kévés Tibor villanyszerelő brigádja. Az alkalmazotti brigádok közül a „Zaja” brigád (brigádvezető: Csárdás László­né), „Dr. Mü­­nich Ferenc” brigád (brigád­vezető: Csege Gyula), „Au­gusztus 20” brigád (brigádve­zető: Körtvély József) „Há­­mán Kató” brigád (brigádve­zető: Sereg Istvánná), „Alpár Ignác” brigád (brigádvezető: Baranyai József), „Bánki Do­­nát” brigád (brigádvezető : Szabó István). Oklevelet nyertek az alábbi brigádok: Vass Gyula asztalos brigád, Ferencz György vízvezeték­szerelő, Révai Ferenc aszta­los brigád, Major Béla előre­gyártó, Bodócs Ferenc aszta­los brigád, Zsebe János kubi­kos brigád, Márton József ács brigád, Csutorás Sándor vil­lanyszerelő brigád, Viktor Béla festő brigád, Bodó Jó­zsef raktári brigád, „Zrínyi Ilona” brigád (brigádvezető: Csorba Lászlóné), „Május 1.” brigád (brigádvezető : Nagy Ferenc), „Ohm” brigád (bri­gádvezető: ifj. Nyerges Pál), „Kiváló brigádjaink” Gricz István kőműves bri­gád, Varga József kubikos brigád, Molnár József ács brigád, Nagy István kőműves brigád, Simon Imre gépkeze­lő brigád, Szalai Gábor laka­tos brigád, Szlovencsák János tmk-szerelő brigád, Hege­dűs Zoltán tmk-szerelő brigád, Szalai Mihály gépko­csivezető brigád, Princz Pál ács brigád, Gubancsik László kubikos brigád, Hajdú György kőműves brigád, Be­­nei Vilmosné takarító brigád, Kovács Ferenc ács brigád, Udvari István vasbetonszere­lő brigád, Bohács István ku­bikos brigád Garai József ku­bikos brigád, Bordás Gábor villanyszerelő brigád, Navora Antal villanyszerelő brigád, Csirmaz János fűtésszerelő brigád, Tóth Miklós vízveze­­ték-szerelő brigád, Barócsi István tetőfedő brigád, Cson­tos János burkoló brigád, Bu­sa József festő brigád. A vállalat vezetősége a szo­cialista brigádverseny jutal­mazására 1 272 100 forintot biztosított, melyből a „Szocialista Brigádok” 694 500 Ft-ot, a „Kiváló Brigádok” 291 500 Ft-ot, az egyéb jutalmazott brigá­dok: 198 100 Ft-ot a „Kiváló Brigádtagok”: 88 000 Ft-ot kaptak kézhez január 11.-i fizetéssel egyidőben. Az 1974. évi brigádverseny szervezését február hónapban kezdjük el. A most kifizetett jutalmak remélhetően továb­bi lendületet adnak az idáig is eredményesen folyó mun­­kaverseny-mozgalmunknak és brigádjaink a múlt évihez hasonló lelkesedéssel verse­nyeznek a szocialista cím el­nyeréséért. Józsa Antal Zsoros Pálné az Augusztus 20. brigád nevében átveszi a szocialista brigád oklevelet. (Fotó: Horváth Gyöngyvér. A Kurszki pályaudvar rekonstrukciója Moszkvában a Kurszki pálya­udvar a Gorkij város, vala­mint Krim és a Kaukázus felé irányuló forgalmat bonyolítja le, de jelentős a szerepe az elővárosi utasforgalom biztosí­tásában is. A pályaudvaron a rekonstrukció után 150 ezer nagyobb távolságot utazó és 550 ezer elővárosi utas fordul meg naponta. A régi pálya­udvari épület elé épített új csarnok hasznos alapterülete 24 ezer négyzetméter, térfoga­ta 230 ezer köbméter. Az új utascsarnok tervezésé­nél a régit is hasznosították, abban várótermeket, éttermet és az átutazó utasok számára pihenőszobákat alakítottak ki. A régi épület hasznosítását elsősorban a gazdaságossági szempontok indokolták. A má­sik döntő szempont az volt, hogy az új pályaudvari rész építése közben a forgalom le­bonyolítása a régi üzemelteté­sével zavartalan lehetett. A 27 m fesztávú csarnokban a pillérek tengelytávolsága 18 m. A 10,9 m magas pilléreken 2,3 m gerincmagasságú gerenda fut végig, a két gerendára fek­szenek fel a 27 m fesztávú, U alakú tetőelemek. A teknő­­szerűen kialakított tetőpallók a régi épület felé 6, a pálya­udvar előtti tér felé 12 m-nyire konzolosan túlnyúlnak. A csar­nok világítását nemcsak a tér felé néző homlokzat teljes meg­nyitásával, hanem felülvilágítók kialakításával is biztosították. A látszóbeton felületű, U ala­kú elemeket egymástól szét­húzva, azok közé üvegfelüle­teket iktattak be. A tető lejtése 3 százalékos, a vizet befelé, a régi és az új épület közötti részen végigfutó csatorna ve­zeti el. Az előre gyártott elemek aránya tovább nő a nyugatnémet építőipar­ban, mint azt a „BRAAS Wirtschaftsdients” gazdaság­­kutató szolgálat legújabb trendjében is igazolja. Az értékelés megállapítja, hogy az előregyártott elemek­ből kivitelezett nem lakóépü­letek aránya 1965-ben, az építőipari éves össztermelés­ben mindössze 3­­ százalékkal szerepelt. Sokan voltak ennek az irányzatnak az NSZK-ban is akkor az ellenzői és a tő­kés építőipari vállalkozók egyhangúlag drágának tartot­ták és nem alkalmazták. Az­után „felfedezték”, hogy bi­zonyos közületi építkezések meggyorsítását csakis ilyen módszerrel lehet elérni, s el­kezdődtek az előregyártott elemes iskola-, óvoda-, majd irodaház-, kórház-, postahi­vatal stb. építkezések. 1972-ben a nem lakóépüle­tek kategóriájába tartozó, ki­vitelezett összes épületből az NSZK-ban már 493 épület (44 %) készült ,előregyártott ele­mekből. Ha csak az irodahá­zakat tekintjük, úgy az év folyamán felépített irodaépü­letek 20 százaléka ilyen for­mában került kivitelezésre. Megállapíthatóan nehezen halad az előregyártott­ elemes építés térhódítása a mezőgaz­dasági építésben. A tervek és a szerkezet funkcionálisan még nem idomul olyan meg­­felelően, mint az iskolák, iro­dák céljaira kivitelezett ele­mes építkezésiben. Még egy terület van, ahol az előregyártott­ elemes épí­tés 1965-höz viszonyítva je­lentős tért hódított, s ez az ipari üzemi épületek, csarno­kok köre. Míg 1965-ben 735 ilyen épület készült elemek­ből, addig 1972-ben 4061 épü­letet kiviteleztek a korszerű iparosított módszerrel. Az elmúlt 7—8 esztendő alatt az építési vállalkozók megtanulták, hogy a korszerű gépesítéssel, a szállítás- és termelésszervezéssel nemcsak számukra „kifizetődő” ezt az építési módszert alkalmazni, de a megrendelő is ehhez ra­gaszkodik mindinkább, mert a jóval rövidebb építési idő eredményeként számára is „olcsóbbá válik”, mert az így kivitelezett létesítmény jóval hamarabb belép a termelés­be. Az újabb építésgazdasági értékelések már nem is igye­keznek arról meggyőzni, hogy az előregyártott­ elemes építés „egyre olcsóbb lesz”, vagy „olcsóbbá válik”, hanem mindinkább azt hangsúlyoz­zák, hogy kizárólag így rö­vidíthető az építési és átadá­si idő. E tekintetben viszont még óriási lehetőségek rejle­nek a technológiai és a ter­melésszervezés továbbfejlesz­tésében.

Next