Heves Megyei Építők Lapja, 1977 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

„Vadhajtások”? Szép csendes, holdvilágos estén — néhány hónappal ezelőtt sétára indultam a vá­rosban ! Közéleti ember lévén, na­gyon sok ismerősöm van, akikkel kölcsönösen szoktuk megbeszélni gondjainkat, örömeinket, néha még azt is, ha valami baj van... Rég nem látott ismerősök­kel találkoztam, akiket a szokásos köszöntéssel üdvö­zöltem. Feltűnt, hogy egyik ismerősöm ugyancsak lógatja az orrát, szeme zavartan ke­resett valami kapaszkodót, mert igencsak megviselhette valami ... Keze remegett és kissé nedvesnek éreztem kézfogás közben. El sem engedve ke­zemet, a közeli cukrászdába hívott egy kávéra! Tiltakoz­tam, hogy én sétára indul­tam és inkább tartson velem, hiszen olyan nyugodt, szép­­ este van —, de nem enge­dett! Látva, hogy hiába min­den ellenkezésem, hát gye­rünk — mondtam. A helyi­ség egyik távoli zugában ta­láltunk félig üres asztalt, — majd miután a csinos pincér­nővel néhány szót váltott — szinte csak úgy magának tet­te fel a kérdést: tudod-e, Ahogy miért kértem, hogy gye­re velem?­Kissé tapintatla­nul, röviden csak ezt mond­tam: nem. Úgy láttam rajta, hogy nagyobb érdeklődést várt tőlem, majd lassan be­szélni kezdett. Láttam rajta belső meg­rendülését, tehetetlen hang­ját és mintha keresné­ a ki­utat ■•■! De mint később ki­derült, ez már nagyon nehéz, itt az ő ereje kevés ... Amit elmondott, változta­tás nélkül írom le! A szerep­lők nevét nem titoktartás miatt nem említem, ő sem mondott egyet sem, de ha va­laki mégis feismerné őket, az ne rám vesse az első kö­vet ... — Röviden mondom el amit akarok, mert nagyon fáradt vagyok, meg egy ke­veset ittam is már, kezd­te... Meghalt a Laci! Tudsz ró­la? tette fel az első kérdést. Mintha villám csapott volna közénk, úgy hatott rám ször­nyű híre! Kedves, régi, közös barátunk volt Laci, akit ki­egyensúlyozott, életerős, egészséges embernek ismer­tem jómagam is, azt is tud­tam róla, hogy nem fogja fel tragikusabban az életet, mint amilyen... Meg sem várta, hogy kér­jem, mondja el mi történt? Folytatta — figyelj mondta , és a közben odahozott italból egy kortyot ivott .. A vonat... elé... vetette magát! mondta szakadozva. Alig egy hónapja, hogy el­temettük! ... Sokan voltak a temetésén — azok is ott vol­tak, akik halálát okozták, ott volt a mozdonyvezető is — szegény — bár ő semmiről nem tehetett, mert sötét és köd volt. Fékezni már nem lehetett... Lassan megnyugodni lát­szott és mély lélegzetet vett a füstös levegőből, emlékei között kezdett kutatni, pró­bálta gondolatait rendezni ... — Ahol Laci dolgozott, megbecsülték, sok kintünte­­tést, jutalmat kapott, sőt még a fizetése is szépen javult... Családi élete rendezett, szép volt —, három árva maradt utána ... — De folytatom: mindad­dig rendben mentek a dol­gok míg egy napon egyik ve­zetője, csak úgy odavetette: „gyanúsan jól dolgozik maga, Laci”. Úgy gondolta közös is­merősünk, hogy ez nem le­het olyan nagy bűn, hiszen a mi társadalmunkban ez a természetes. Jól dolgozni, hogy mindenki azt adja ami telik tőle, sőt néha még lehet azon a mércén emelni is egy kicsit. Arra gondolt — ezt többször mondta is —, hogy egyszer majd megmondják neki, miért hiba, ha szorgal­mas? Egy időben úgy lát­szott hogy „megbocsátot­tak” neki, mert külföldre küldték, egy nagyobb mun­ka irányítására! Műszaki tu­dását, tapasztalatait felhasz­nálva, örömmel kezdett mun­kához, távol a szeretett csa­ládtól! ... Kitüntették! Nem sokáig tartott öröme —, pedig irá­nyításával sok szép alkotás öltött testet —, minden in­dok nélkül hazarendelték. Nem firtatta az okát, végezte tovább előbbi helyén, régi munkáját! Alig melegedett meg alatta a szék, egyik kollegája „bi­zalmas forrásból” hallotta, hogy „nem jól áll a szénája”! — Illetékes helyen közölték, hogy ebből egy szó sem igaz! Az viszont igaz volt, hogy ez időben fizetésemelések, pré­miumosztások voltak, de La­ci „véletlenül” kimaradt ! Magyarázatul csak annyit mondtak neki, „hogy magá­val ezután nincs további ter­vünk”, legyen megelégedve azzal, amit kap. Ezután sem panaszkodott! De láttam raj­ta, hogy valami bántja, emészti magát —mond­ta ba­rátom ! — Többen nem értettük, mi történt körülötte, de a „környezetszennyeződés” érezhető volt, sőt az is várha­tó volt, hogy még távolról sincs vége!... nem is lett. — No de igyunk már egyet, úgy kiszáradt a szám — mondta a barátom. Idegesen kezdtem kavar­­gatni kávémat, és barátom is mind sűrűbben nyelt egy­­egy kortyot...! Közelebb hajolt hozzám és mint akinek fontosabb, — súlyosabb mondanivalója van, folytatta! — Ekkor tájban helyeztek hozzájuk egy új kollégát, — már nem is emlékszem, hogy mondta honnan és miért, de ez most nem is fontos ... Laci, mint a többiek, kol­légaként fogadta mindenben segítették. Egy idő múltán, bár erre semmi joga nem volt — elkezdett min­denkit utasítgatni, „fő­­nökösdit” játszott! Ez per­sze nem mindenkinek tet­szett! De hogy tudtára adja mindenkinek, hogy ő mégis csak „valaki”, előbb a tény­leges főnöknél, majd felsőbb szerveknél próbált magának „ipari hátteret” biztosítani ... a kolléga, állítólagos „sikere­iről” sokat sejtető megjegy­zéseket tett, melyeket egye­sek kételkedve fogadtak, sőt olyan is akadt — uram­bo­­csá’ —, hogy a kissé különös módon szerzett „hatalmat” a vicc mocsarába fojtotta ... Ez nagyon kihozhatta sod­rából a „kollégát”, mert újabbnál újabb „csínytevése­ken” törte fejét .. különös „vadhajtás”! Előbb azt „súg­ta be” a főnökének, hogy az egyik kolléga egy férjes as­­­szonytól „akart valamit” majd Lacit gyanúsította az­zal, hogy jogtalan előnyök­höz jut, pénzt csal ki mun­katársaitól fondorlatos mó­don — ezt „illetékes helyen” közölte is. Kiderült valamennyiről, hogy nem igaz! Rosszallásukat azzal is ki­fejezték egyes kollégák — az újabb akció miatt —, hogy „hűvösebb éghajlatra” küld­ték! De ez csak olaj a tűzre az efajtánál, mert most már La­cit kezdte „gyanúsítani”, hogy egyik kolléganőjének „zilált családi helyzetével" visszaél, és ezt olyan tapin­tatosan csinálta, hogy Laci felesége is „véletlenül” meg­tudja és megtudta. Kiderült, ez sem volt igaz! De a fegyvert nem azért vette kézbe, hogy letegye, hát a „tisztelt kolléga” így folytatta tovább művét!­­ Történt, hogy egyik mérnök megbetegedett és Laci helyettesítette. Laci gyanútlanul az üres asztalhoz ült — vesztére! Máris indult az újabb fuvallat: megfúrta társát — mondta a „vadhaj­tás”. A kollégák tudták, hogy ez sem igaz, de semmit nem tet­tek ennek a „torz lelkű szörnyetegnek” a leállításá­ra! Talán azért, mert így ké­nyelmesebb. No meg az is igaz, hogy nálunk a személyiség kibon­takoztatásának igen tág tere van, sőt annyira tág, hogy ilyen „vadhajtások” is kinő­hetnek és a „környezetszen­­­nyezés” is előfordulhat! Az utolsó kortyot nézegette poharában barátom, láttam szeretné már ezt is leönteni, de előbb még kimondja, amit akar ... — Ide figyelj, ha mindez nem előttem történik, nem hiszem el. Hogy a bizalmat­lanság, az előítélet, az alat­tomosság, a hatalmi őrület ennyire hálójába kerítsen embereket, és ezt eltűrik, sőt egyesek segítik is .. segí­tik ennek a , következmény nélküli” felbukkanását... Akik pedig szólnak ... Bár ne szóltak volna... — Még akartam valamit mondani, a nyelvemen van, de nem jut az eszembe... Nem jut az eszembe ..., pedig nagyon fontos volt, nagyon fontos ... ! És az utolsó nyelet borba fulladt, amit még mondani akart a barátom. Bán Ferenc « íl ! Köszöntik... Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Gyöngyös A 43. sz. AÉV. részére az 1976. évi célcsoportos la­kásátadások és átadási ha­táridőik biztosításához nyúj­tott segítséget, ezúton kö­szönjük meg a vállalat ve­zetőinek, és mindazon fizi­kai dolgozójuknak, akik fel­adataink teljesítéséhez mun­kájukkal hozzájárultak. Amennyiben 1977. I. n. évben hidegburkoló, üveges és szigetelő szakmákban szabad kapacitással rendel­keznek, várjuk további szi­ves segítségüket. További munkájukhoz erőt, egészséget, és sikeres új esztendőt kíván a 43. sz. AÉV. és 7. sz. Szakipari Termelőegység nevében 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szende Gyula műsz. vez. Mészáros Kálmán term. egys. vez. Párthírek Munkatervének megfele­lően ülésezett december ho­lnapban végrehajtó bizott­ságunk és pártbizottságunk. A vb megtárgyalta a vál­lalati telep beruházás vég­rehajtásáról és az áttelepí­tés előkészítésének helyze­téről szóló jelentést. ■ Napirenden szerepelt to­vábbá a párttagsági köny­vek cseréjének végrehajtá­sáról szóló jelentés megvi­tatása is. A beszélgetések elsősorban a XI. kongresszus határo­zatainak, az V. ötéves terv feladatainak végrehajtására ösztönöztek. Különösen so­kat és részletesen foglalkoz­tak a vállalat helyzetével, feladataival. Általában meg­alapozottan bírálták a vég­rehajtóban fellelhető hibá­kat, mulasztásokat. Egységesek annak megíté­lésében, hogy vállalatunk­nál a fegyelem nem kielé­gítő, s nem tartják megen­gedhetőnek az ezzel kapcso­latos elnézést. Felvetődtek olyan vélemé­nyek is, hogy a politikai ve­zetés döntései nehézkesen és sokszor megkésve reali­zálódnak. A beszámolók kevés kivételtől eltekintve­­ nem vontak le kellő követ­­keztetéseket, nem minden alapszervezetnél készült in­tézkedési terv a felvetett javaslatok megoldására. A taggyűléseken a párt belső életével kapcsolatban sok figyelemre menő észre­vétel, javaslat hangzott el. Legtöbben az alapszerveze­­­ti vezetőségeken belüli­­ munkamegosztás javítását sürgették. Szóvá tették a párt és gazdaságvezetés közötti együttműködés javításának szükségességét. Az intézke­dési terveknek megfelelő­­en lezajlottak a tagkönyvki­osztó taggyűlések. Az ünnepi beszédek leszö­gezték, hogy a tagkönyvcse­­re elérte célját, növekedett párttagságunk eszmei, poli­tikai, cselekvési egysége, fe­lelősségérzetük a vállalat tevékenysége iránt. Növeke­dett tömegbefolyásuk, erő­södött az alapszervezetek vezetősége és a párttagság közötti kapcsolat, az egymás iránti bizalom. A párt tagjaitól véleményt kért, ezt párttagjaink fele­lősségteljesen megtették; ezt követően rajtunk a sor, hogy bebizonyítsuk: odafi­gyeltünk, megértettük és hasznosítjuk a párttagok ál­tal elmondottakat. Horváth Jánosné I Hírek LÉGKONDICION­ÁLÁS NAPENERGIÁVAL A jelenlegi kutatások, el­sősorban az Egyesült Álla­mokban, kiterjednek a nap­energiával történő légkondi­cionálásra is. Egyes — ab­szorpciós vagy a levegő­­ nedvességtartalmának az elvonásával történő — hű­tési eljárások meglehetősen közel vannak ahhoz, hogy elérjék a gazdaságosság küszöbértékét. Éppen ezért az előbbi rendszerek külö­nösen nagy jelentőségűek, mivel a légkondicionálásra f­elhasznált energiaanyag hihetetlenül magas, különö­sen az Egyesült Államokban és a helyiségek hűtésének a szükségessége akkor merül fel, amikor a rendelkezésre álló napenergia a legna­gyobb. Sőt, az ilyen jellegű hasznosításnál az energia­­tárolás kérdése sem merül fel, nem úgy, mint a fűtés­nél. AZ ÚJ SIEMENS­KÉSZÜLÉK TÉLEN FUT, NYÁRON HÜT A Siemens-cég a közel­múltban egy olyan készülék sorozatgyártásáról adott hírt, amely télen fűti, nyá­ron pedig hűti a lakásokat Ezek a készülékek a ha­gy­ományos­, m­elegvíz-f­űtési radiátorokat váltják fel. Az új berendezést a központi fűtés csőrendszerére és a villanyvezeték-hálózatra kell rákapcsolni. Nyári üzemel­tetésnél egy kompresszoros léghűtőgépként működik, amellyel a meleg levegőt a télen fűtésre szolgáló cső­hálózaton keresztül távolítja el. A fűtési idényben ezek az egységek a központi fű­tés — 60—80 ° C-os — ha­gyományos melegvizét hasz­nálják fel. A Siemens-rendszerű ké­szülék nem igényel nagy keresztmetszetű szellőztető csőhálózatot. Hasonlóképpen a Constant Air Systems ál­tal tervezett és gyártott be­rendezés is vékony kereszt­metszetű csőhálózattal mű­ködik, ahol nagy sebessé­gű légkeringtetés biztosítja a meleg­ vagy hideg szál­lítását. Felhívás A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓIHOZ! 1977 tavaszán kerül sor a Szocialista Brigádvezetők V. Országos Tanácskozására. A tanácskozás minden bi­zonnyal fontos állomása lesz az országosan kibontakozó szocialista munkaversenynek. Mi, vállalati szocialista és kiváló brgádvezetők közösségünk megbízásából elhatároz­tuk, hogy a tanácskozás tiszteletére kommunista műsza­kot szervezünk. Felhívjuk a vállalat dolgozóit, a munkaversenyben dolgozó brigádokat, hogy csatlakozzanak kezdeményezé­sünkhöz és áldozatkész munkával járuljanak hozzá a márciusban sorra kerülő önkéntes műszak megtartásához. Elhatározásunk bizonyára cselekvően elősegíti az idei tervfeladataink teljesítését. Bízunk abban, hogy dolgozóink követik felhívásunkat és nagy számban jelentkeznek majd kommunista műszak­ra a területileg illetékes gazdasági vezetőknél. A társadalmi munka bérének összegét a fizikai dol­gozók lakásépítésének, valamint a gyermekintézmények támogatására fordítjuk. Eger, 1977. január 7. Bereczki Bertalan Kuli János aranykosz. szoc. brig. vez. kiváló brig. vez. Mészáros István kir. brigád vez. Vallomás a Kutya hideg van itt a háztetőn. Harminc méter magasban már mardosnak a szelek. Tóth István szigete­lő tréfásan biztat: kíván­csiskodott, hát bátran lép­kedjen, ne korcsolyázzon... Hogyan lehet ilyenkor télen a tetőn dogozni? Brr! Meg­veszi az embert az isten hi­dege. Lám, a 174 lakás szom­szédságában, az új hőköz­pont vígan ontja a meleget. Fedett üzem, védettség, me­leg. De az egri E—30-as te­tején most a tél az úr: a szél és a hő kénye-kedvére való az ember. Vagy talán mégse? Kísérőm a szigete­lők ügyes csapatának bri­gádvezetője, nem bosszan­kodik az időjárás fordulóin. Akkora buzgalommal ma­gyarázza a korszerű mű­anyag szigetelés a neoncid munkáról előnyeit, hogy rámelegszik a kigombolt zeke. — Viselt már lyukas kala­pot a fején? — szakítom félbe tiszteletlen­üL Megrö­könyödve rám néz, aztán jóízűen elneveti magát a zord hidegben. — Egyszóval gyanako­dik?! — Veszi a „lapot”. Hát jó, maradjunk a kalapnál. Tudja a magamfajta ember jobban teszi, ha megadjusz* tálja a munkát, mielőtt pénzt fogad el, vagy pénzt ad érte. Képzelje mi történ­ne, ha átázna a tető. A ga­ranciális javítás a mi ese­tünkben olyan, mintha fol­­toztatnánk a kalapot a szűcsnél. A rosseb abba a kalapba. Való igaz. Egyik ismerősöm megfürdött a kalapja alatt. Tavas­­­szal új szivacs kalapot vá­sárolt, aztán jött a zápor.­­Már rég elállt a zuhé, ami­kor a kalapból csordogálni kezdett a víz. Hibás volt a minőség... — Legyünk stílszerűek. fMelyik „kalapra”, munká­jára büszke igazán? Szolid, szófukar ember. Nem kenyere a beszéd, a dicsek­vés. 15 éve dolgozik a szak­mában — valamikor tető­fedő volt. Keze a cserép­hez, palához szokott. Foglal­kozása ma, — hét fős komp­lex brigádja élén — szige­telőt Előrelépés rangban, váltás minőségben. —Várjon csak... — és összehúzza magán a vatta­kabátot. — Ha csak beszél­get és nem dolgozik az ember... szóval..., no me­lyikre is? Nézze, nincs szé­gyenkezni valónk. Lássuk a medvét És a KAEV csarnok? Barátságo­san megragadja a vállam, tetten ért: — Hallja, nagy kópé maga! Ezt gondolhat­tam volna, írni akar rólam, igaz? Én meg az­t hittem, hogy igazán érdekli a szige­telés. Nahát... A „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” kitüntetés csak nem volt véletlen. — pro­vokálom. Végre megadja magát. — Kollektív munka volt, mindent a brigádomnak kö­szönhetek. Valamelyik cég korábban elvállalta a 3000 négyzetmájternyi üzemi csarnok építését, de büdös volt nekik a munka. Azt mondták levonulnak­,­­mert nincs anyag, a munka ve­szélyes, fél gőzzel sem éri meg nekik... Ők elmentek, mi nekifogtunk. Együtt há­rom-négy szakma. A bádo­gosok is ott voltak, ment a munka mint a karikacsa­pás. Anyagot bőven kap­tunk, a gyáriak „adtak ára­mot” megjavították a szege­cselő gépünket, főnökeink bíztak bennünk, segítettek nekünk. Egymás kezére dol­­goztunk, tudtuk mi a tét. Vállalatunk becsülete, hírneve forgott kockán. No­sza háromszoros kiváló szi­getelő brigád­t köptünk a tenyerünkbe, rajta. A gyá­riak eredményeink láttán alig akartak hinni a sze­müknek. Csapatainknál nem volt késés, lopás, szervezet­­lenség. Határidő előtt, jó minőségben adtuk át a csarnokot. Hát igen. Belefe­ledkeztünk a munkába... Mika István Az őszinteség jegyében nöbbül mondjuk el vélemé­nyünket, észrevételeinket, gondjainkat, s nem utolsó­sorban tolmácsolhatjuk sző­kébb környezetünk hangula­tát, véleményét, problémáit is. Őszintén el kell monda­nom, hogy én magam is itt érzem igazán, hogy nincs pa­rancsnok, hanem mindenki közkatona. Most, amikor sor került a pártelbeszélgetések feleleve­nítésére, értékelésére, szinte egyhangúlag mondtuk, hogy sem előtte, sem pedig azóta nem adódott arra lehetőség, hogy leüljenek velünk és meghallgassanak minket. Szeretnék hivatkozni a pártkongresszuson elhang­zott egyik nagyon fontos té­nyezőre, arra, mely így fo­galmazódott: „minden veze­tőnek a jövőben nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a munkahelyi jó légkör megte­remtésére, biztosítására, a dolgozók véleményének meghallgatására”. El kell mondanunk és egyetértettünk abban is, hogy a jövőben nekünk is több fi­gyelmet kell fordítanunk a bennünket érintő fontosabb döntésekre. „Mindnyájan jól tudjuk, mennyire fontos párton be­lül megfelelően, úgy végez­ni feladatainkat — vonatko­zik ez a cselekvési program végrehajtására is —, hogy erősíteni tudjuk azt a közös­séget, amelyben élünk, hogy segíteni tudjunk egymáson, hogy eredményesebben dol­gozhassunk” —, mondtuk az 1976-os év utolsó napjaiban megbeszélésünkön. Örvendetes tény, hogy ezen a pártcsoport-értekezletün­­kell is hogy legyen, akár pe­­dig életünk, további sorsunk alakulásáról volt szó, úgy ér­zem, úgy érezzük­­, mind­mind a munkahely, a válla­lat, munkatársaink érdeké­ben, azaz mindnyájunk érde­kében történt. Erdős Tivadarné Úgy vagyunk vele, hogy szinte már várjuk a pártcso­­port-értekezletet. Hogy mi­ért? Azért, mert ezt az a szűkebb fórum, ahol kötette­ ÉPÍTŐK lapja

Next