Heves Megyei Építők Lapja, 1977 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
„Vadhajtások”? Szép csendes, holdvilágos estén — néhány hónappal ezelőtt sétára indultam a városban ! Közéleti ember lévén, nagyon sok ismerősöm van, akikkel kölcsönösen szoktuk megbeszélni gondjainkat, örömeinket, néha még azt is, ha valami baj van... Rég nem látott ismerősökkel találkoztam, akiket a szokásos köszöntéssel üdvözöltem. Feltűnt, hogy egyik ismerősöm ugyancsak lógatja az orrát, szeme zavartan keresett valami kapaszkodót, mert igencsak megviselhette valami ... Keze remegett és kissé nedvesnek éreztem kézfogás közben. El sem engedve kezemet, a közeli cukrászdába hívott egy kávéra! Tiltakoztam, hogy én sétára indultam és inkább tartson velem, hiszen olyan nyugodt, szép este van —, de nem engedett! Látva, hogy hiába minden ellenkezésem, hát gyerünk — mondtam. A helyiség egyik távoli zugában találtunk félig üres asztalt, — majd miután a csinos pincérnővel néhány szót váltott — szinte csak úgy magának tette fel a kérdést: tudod-e, Ahogy miért kértem, hogy gyere velem?Kissé tapintatlanul, röviden csak ezt mondtam: nem. Úgy láttam rajta, hogy nagyobb érdeklődést várt tőlem, majd lassan beszélni kezdett. Láttam rajta belső megrendülését, tehetetlen hangját és mintha keresné a kiutat ■•■! De mint később kiderült, ez már nagyon nehéz, itt az ő ereje kevés ... Amit elmondott, változtatás nélkül írom le! A szereplők nevét nem titoktartás miatt nem említem, ő sem mondott egyet sem, de ha valaki mégis feismerné őket, az ne rám vesse az első követ ... — Röviden mondom el amit akarok, mert nagyon fáradt vagyok, meg egy keveset ittam is már, kezdte... Meghalt a Laci! Tudsz róla? tette fel az első kérdést. Mintha villám csapott volna közénk, úgy hatott rám szörnyű híre! Kedves, régi, közös barátunk volt Laci, akit kiegyensúlyozott, életerős, egészséges embernek ismertem jómagam is, azt is tudtam róla, hogy nem fogja fel tragikusabban az életet, mint amilyen... Meg sem várta, hogy kérjem, mondja el mi történt? Folytatta — figyelj mondta , és a közben odahozott italból egy kortyot ivott .. A vonat... elé... vetette magát! mondta szakadozva. Alig egy hónapja, hogy eltemettük! ... Sokan voltak a temetésén — azok is ott voltak, akik halálát okozták, ott volt a mozdonyvezető is — szegény — bár ő semmiről nem tehetett, mert sötét és köd volt. Fékezni már nem lehetett... Lassan megnyugodni látszott és mély lélegzetet vett a füstös levegőből, emlékei között kezdett kutatni, próbálta gondolatait rendezni ... — Ahol Laci dolgozott, megbecsülték, sok kintüntetést, jutalmat kapott, sőt még a fizetése is szépen javult... Családi élete rendezett, szép volt —, három árva maradt utána ... — De folytatom: mindaddig rendben mentek a dolgok míg egy napon egyik vezetője, csak úgy odavetette: „gyanúsan jól dolgozik maga, Laci”. Úgy gondolta közös ismerősünk, hogy ez nem lehet olyan nagy bűn, hiszen a mi társadalmunkban ez a természetes. Jól dolgozni, hogy mindenki azt adja ami telik tőle, sőt néha még lehet azon a mércén emelni is egy kicsit. Arra gondolt — ezt többször mondta is —, hogy egyszer majd megmondják neki, miért hiba, ha szorgalmas? Egy időben úgy látszott hogy „megbocsátottak” neki, mert külföldre küldték, egy nagyobb munka irányítására! Műszaki tudását, tapasztalatait felhasználva, örömmel kezdett munkához, távol a szeretett családtól! ... Kitüntették! Nem sokáig tartott öröme —, pedig irányításával sok szép alkotás öltött testet —, minden indok nélkül hazarendelték. Nem firtatta az okát, végezte tovább előbbi helyén, régi munkáját! Alig melegedett meg alatta a szék, egyik kollegája „bizalmas forrásból” hallotta, hogy „nem jól áll a szénája”! — Illetékes helyen közölték, hogy ebből egy szó sem igaz! Az viszont igaz volt, hogy ez időben fizetésemelések, prémiumosztások voltak, de Laci „véletlenül” kimaradt ! Magyarázatul csak annyit mondtak neki, „hogy magával ezután nincs további tervünk”, legyen megelégedve azzal, amit kap. Ezután sem panaszkodott! De láttam rajta, hogy valami bántja, emészti magát —mondta barátom ! — Többen nem értettük, mi történt körülötte, de a „környezetszennyeződés” érezhető volt, sőt az is várható volt, hogy még távolról sincs vége!... nem is lett. — No de igyunk már egyet, úgy kiszáradt a szám — mondta a barátom. Idegesen kezdtem kavargatni kávémat, és barátom is mind sűrűbben nyelt egyegy kortyot...! Közelebb hajolt hozzám és mint akinek fontosabb, — súlyosabb mondanivalója van, folytatta! — Ekkor tájban helyeztek hozzájuk egy új kollégát, — már nem is emlékszem, hogy mondta honnan és miért, de ez most nem is fontos ... Laci, mint a többiek, kollégaként fogadta mindenben segítették. Egy idő múltán, bár erre semmi joga nem volt — elkezdett mindenkit utasítgatni, „főnökösdit” játszott! Ez persze nem mindenkinek tetszett! De hogy tudtára adja mindenkinek, hogy ő mégis csak „valaki”, előbb a tényleges főnöknél, majd felsőbb szerveknél próbált magának „ipari hátteret” biztosítani ... a kolléga, állítólagos „sikereiről” sokat sejtető megjegyzéseket tett, melyeket egyesek kételkedve fogadtak, sőt olyan is akadt — urambocsá’ —, hogy a kissé különös módon szerzett „hatalmat” a vicc mocsarába fojtotta ... Ez nagyon kihozhatta sodrából a „kollégát”, mert újabbnál újabb „csínytevéseken” törte fejét .. különös „vadhajtás”! Előbb azt „súgta be” a főnökének, hogy az egyik kolléga egy férjes asszonytól „akart valamit” majd Lacit gyanúsította azzal, hogy jogtalan előnyökhöz jut, pénzt csal ki munkatársaitól fondorlatos módon — ezt „illetékes helyen” közölte is. Kiderült valamennyiről, hogy nem igaz! Rosszallásukat azzal is kifejezték egyes kollégák — az újabb akció miatt —, hogy „hűvösebb éghajlatra” küldték! De ez csak olaj a tűzre az efajtánál, mert most már Lacit kezdte „gyanúsítani”, hogy egyik kolléganőjének „zilált családi helyzetével" visszaél, és ezt olyan tapintatosan csinálta, hogy Laci felesége is „véletlenül” megtudja és megtudta. Kiderült, ez sem volt igaz! De a fegyvert nem azért vette kézbe, hogy letegye, hát a „tisztelt kolléga” így folytatta tovább művét! Történt, hogy egyik mérnök megbetegedett és Laci helyettesítette. Laci gyanútlanul az üres asztalhoz ült — vesztére! Máris indult az újabb fuvallat: megfúrta társát — mondta a „vadhajtás”. A kollégák tudták, hogy ez sem igaz, de semmit nem tettek ennek a „torz lelkű szörnyetegnek” a leállítására! Talán azért, mert így kényelmesebb. No meg az is igaz, hogy nálunk a személyiség kibontakoztatásának igen tág tere van, sőt annyira tág, hogy ilyen „vadhajtások” is kinőhetnek és a „környezetszennyezés” is előfordulhat! Az utolsó kortyot nézegette poharában barátom, láttam szeretné már ezt is leönteni, de előbb még kimondja, amit akar ... — Ide figyelj, ha mindez nem előttem történik, nem hiszem el. Hogy a bizalmatlanság, az előítélet, az alattomosság, a hatalmi őrület ennyire hálójába kerítsen embereket, és ezt eltűrik, sőt egyesek segítik is .. segítik ennek a , következmény nélküli” felbukkanását... Akik pedig szólnak ... Bár ne szóltak volna... — Még akartam valamit mondani, a nyelvemen van, de nem jut az eszembe... Nem jut az eszembe ..., pedig nagyon fontos volt, nagyon fontos ... ! És az utolsó nyelet borba fulladt, amit még mondani akart a barátom. Bán Ferenc « íl ! Köszöntik... Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Gyöngyös A 43. sz. AÉV. részére az 1976. évi célcsoportos lakásátadások és átadási határidőik biztosításához nyújtott segítséget, ezúton köszönjük meg a vállalat vezetőinek, és mindazon fizikai dolgozójuknak, akik feladataink teljesítéséhez munkájukkal hozzájárultak. Amennyiben 1977. I. n. évben hidegburkoló, üveges és szigetelő szakmákban szabad kapacitással rendelkeznek, várjuk további szives segítségüket. További munkájukhoz erőt, egészséget, és sikeres új esztendőt kíván a 43. sz. AÉV. és 7. sz. Szakipari Termelőegység nevében 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szende Gyula műsz. vez. Mészáros Kálmán term. egys. vez. Párthírek Munkatervének megfelelően ülésezett december holnapban végrehajtó bizottságunk és pártbizottságunk. A vb megtárgyalta a vállalati telep beruházás végrehajtásáról és az áttelepítés előkészítésének helyzetéről szóló jelentést. ■ Napirenden szerepelt továbbá a párttagsági könyvek cseréjének végrehajtásáról szóló jelentés megvitatása is. A beszélgetések elsősorban a XI. kongresszus határozatainak, az V. ötéves terv feladatainak végrehajtására ösztönöztek. Különösen sokat és részletesen foglalkoztak a vállalat helyzetével, feladataival. Általában megalapozottan bírálták a végrehajtóban fellelhető hibákat, mulasztásokat. Egységesek annak megítélésében, hogy vállalatunknál a fegyelem nem kielégítő, s nem tartják megengedhetőnek az ezzel kapcsolatos elnézést. Felvetődtek olyan vélemények is, hogy a politikai vezetés döntései nehézkesen és sokszor megkésve realizálódnak. A beszámolók kevés kivételtől eltekintve nem vontak le kellő következtetéseket, nem minden alapszervezetnél készült intézkedési terv a felvetett javaslatok megoldására. A taggyűléseken a párt belső életével kapcsolatban sok figyelemre menő észrevétel, javaslat hangzott el. Legtöbben az alapszervezeti vezetőségeken belüli munkamegosztás javítását sürgették. Szóvá tették a párt és gazdaságvezetés közötti együttműködés javításának szükségességét. Az intézkedési terveknek megfelelően lezajlottak a tagkönyvkiosztó taggyűlések. Az ünnepi beszédek leszögezték, hogy a tagkönyvcsere elérte célját, növekedett párttagságunk eszmei, politikai, cselekvési egysége, felelősségérzetük a vállalat tevékenysége iránt. Növekedett tömegbefolyásuk, erősödött az alapszervezetek vezetősége és a párttagság közötti kapcsolat, az egymás iránti bizalom. A párt tagjaitól véleményt kért, ezt párttagjaink felelősségteljesen megtették; ezt követően rajtunk a sor, hogy bebizonyítsuk: odafigyeltünk, megértettük és hasznosítjuk a párttagok által elmondottakat. Horváth Jánosné I Hírek LÉGKONDICIONÁLÁS NAPENERGIÁVAL A jelenlegi kutatások, elsősorban az Egyesült Államokban, kiterjednek a napenergiával történő légkondicionálásra is. Egyes — abszorpciós vagy a levegő nedvességtartalmának az elvonásával történő — hűtési eljárások meglehetősen közel vannak ahhoz, hogy elérjék a gazdaságosság küszöbértékét. Éppen ezért az előbbi rendszerek különösen nagy jelentőségűek, mivel a légkondicionálásra felhasznált energiaanyag hihetetlenül magas, különösen az Egyesült Államokban és a helyiségek hűtésének a szükségessége akkor merül fel, amikor a rendelkezésre álló napenergia a legnagyobb. Sőt, az ilyen jellegű hasznosításnál az energiatárolás kérdése sem merül fel, nem úgy, mint a fűtésnél. AZ ÚJ SIEMENSKÉSZÜLÉK TÉLEN FUT, NYÁRON HÜT A Siemens-cég a közelmúltban egy olyan készülék sorozatgyártásáról adott hírt, amely télen fűti, nyáron pedig hűti a lakásokat Ezek a készülékek a hagyományos, melegvíz-fűtési radiátorokat váltják fel. Az új berendezést a központi fűtés csőrendszerére és a villanyvezeték-hálózatra kell rákapcsolni. Nyári üzemeltetésnél egy kompresszoros léghűtőgépként működik, amellyel a meleg levegőt a télen fűtésre szolgáló csőhálózaton keresztül távolítja el. A fűtési idényben ezek az egységek a központi fűtés — 60—80 ° C-os — hagyományos melegvizét használják fel. A Siemens-rendszerű készülék nem igényel nagy keresztmetszetű szellőztető csőhálózatot. Hasonlóképpen a Constant Air Systems által tervezett és gyártott berendezés is vékony keresztmetszetű csőhálózattal működik, ahol nagy sebességű légkeringtetés biztosítja a meleg vagy hideg szállítását. Felhívás A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓIHOZ! 1977 tavaszán kerül sor a Szocialista Brigádvezetők V. Országos Tanácskozására. A tanácskozás minden bizonnyal fontos állomása lesz az országosan kibontakozó szocialista munkaversenynek. Mi, vállalati szocialista és kiváló brgádvezetők közösségünk megbízásából elhatároztuk, hogy a tanácskozás tiszteletére kommunista műszakot szervezünk. Felhívjuk a vállalat dolgozóit, a munkaversenyben dolgozó brigádokat, hogy csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz és áldozatkész munkával járuljanak hozzá a márciusban sorra kerülő önkéntes műszak megtartásához. Elhatározásunk bizonyára cselekvően elősegíti az idei tervfeladataink teljesítését. Bízunk abban, hogy dolgozóink követik felhívásunkat és nagy számban jelentkeznek majd kommunista műszakra a területileg illetékes gazdasági vezetőknél. A társadalmi munka bérének összegét a fizikai dolgozók lakásépítésének, valamint a gyermekintézmények támogatására fordítjuk. Eger, 1977. január 7. Bereczki Bertalan Kuli János aranykosz. szoc. brig. vez. kiváló brig. vez. Mészáros István kir. brigád vez. Vallomás a Kutya hideg van itt a háztetőn. Harminc méter magasban már mardosnak a szelek. Tóth István szigetelő tréfásan biztat: kíváncsiskodott, hát bátran lépkedjen, ne korcsolyázzon... Hogyan lehet ilyenkor télen a tetőn dogozni? Brr! Megveszi az embert az isten hidege. Lám, a 174 lakás szomszédságában, az új hőközpont vígan ontja a meleget. Fedett üzem, védettség, meleg. De az egri E—30-as tetején most a tél az úr: a szél és a hő kénye-kedvére való az ember. Vagy talán mégse? Kísérőm a szigetelők ügyes csapatának brigádvezetője, nem bosszankodik az időjárás fordulóin. Akkora buzgalommal magyarázza a korszerű műanyag szigetelés a neoncid munkáról előnyeit, hogy rámelegszik a kigombolt zeke. — Viselt már lyukas kalapot a fején? — szakítom félbe tiszteletlenüL Megrökönyödve rám néz, aztán jóízűen elneveti magát a zord hidegben. — Egyszóval gyanakodik?! — Veszi a „lapot”. Hát jó, maradjunk a kalapnál. Tudja a magamfajta ember jobban teszi, ha megadjusz* tálja a munkát, mielőtt pénzt fogad el, vagy pénzt ad érte. Képzelje mi történne, ha átázna a tető. A garanciális javítás a mi esetünkben olyan, mintha foltoztatnánk a kalapot a szűcsnél. A rosseb abba a kalapba. Való igaz. Egyik ismerősöm megfürdött a kalapja alatt. Tavasszal új szivacs kalapot vásárolt, aztán jött a zápor.Már rég elállt a zuhé, amikor a kalapból csordogálni kezdett a víz. Hibás volt a minőség... — Legyünk stílszerűek. fMelyik „kalapra”, munkájára büszke igazán? Szolid, szófukar ember. Nem kenyere a beszéd, a dicsekvés. 15 éve dolgozik a szakmában — valamikor tetőfedő volt. Keze a cseréphez, palához szokott. Foglalkozása ma, — hét fős komplex brigádja élén — szigetelőt Előrelépés rangban, váltás minőségben. —Várjon csak... — és összehúzza magán a vattakabátot. — Ha csak beszélget és nem dolgozik az ember... szóval..., no melyikre is? Nézze, nincs szégyenkezni valónk. Lássuk a medvét És a KAEV csarnok? Barátságosan megragadja a vállam, tetten ért: — Hallja, nagy kópé maga! Ezt gondolhattam volna, írni akar rólam, igaz? Én meg azt hittem, hogy igazán érdekli a szigetelés. Nahát... A „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” kitüntetés csak nem volt véletlen. — provokálom. Végre megadja magát. — Kollektív munka volt, mindent a brigádomnak köszönhetek. Valamelyik cég korábban elvállalta a 3000 négyzetmájternyi üzemi csarnok építését, de büdös volt nekik a munka. Azt mondták levonulnak,mert nincs anyag, a munka veszélyes, fél gőzzel sem éri meg nekik... Ők elmentek, mi nekifogtunk. Együtt három-négy szakma. A bádogosok is ott voltak, ment a munka mint a karikacsapás. Anyagot bőven kaptunk, a gyáriak „adtak áramot” megjavították a szegecselő gépünket, főnökeink bíztak bennünk, segítettek nekünk. Egymás kezére dolgoztunk, tudtuk mi a tét. Vállalatunk becsülete, hírneve forgott kockán. Nosza háromszoros kiváló szigetelő brigádt köptünk a tenyerünkbe, rajta. A gyáriak eredményeink láttán alig akartak hinni a szemüknek. Csapatainknál nem volt késés, lopás, szervezetlenség. Határidő előtt, jó minőségben adtuk át a csarnokot. Hát igen. Belefeledkeztünk a munkába... Mika István Az őszinteség jegyében nöbbül mondjuk el véleményünket, észrevételeinket, gondjainkat, s nem utolsósorban tolmácsolhatjuk szőkébb környezetünk hangulatát, véleményét, problémáit is. Őszintén el kell mondanom, hogy én magam is itt érzem igazán, hogy nincs parancsnok, hanem mindenki közkatona. Most, amikor sor került a pártelbeszélgetések felelevenítésére, értékelésére, szinte egyhangúlag mondtuk, hogy sem előtte, sem pedig azóta nem adódott arra lehetőség, hogy leüljenek velünk és meghallgassanak minket. Szeretnék hivatkozni a pártkongresszuson elhangzott egyik nagyon fontos tényezőre, arra, mely így fogalmazódott: „minden vezetőnek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a munkahelyi jó légkör megteremtésére, biztosítására, a dolgozók véleményének meghallgatására”. El kell mondanunk és egyetértettünk abban is, hogy a jövőben nekünk is több figyelmet kell fordítanunk a bennünket érintő fontosabb döntésekre. „Mindnyájan jól tudjuk, mennyire fontos párton belül megfelelően, úgy végezni feladatainkat — vonatkozik ez a cselekvési program végrehajtására is —, hogy erősíteni tudjuk azt a közösséget, amelyben élünk, hogy segíteni tudjunk egymáson, hogy eredményesebben dolgozhassunk” —, mondtuk az 1976-os év utolsó napjaiban megbeszélésünkön. Örvendetes tény, hogy ezen a pártcsoport-értekezletünkell is hogy legyen, akár pedig életünk, további sorsunk alakulásáról volt szó, úgy érzem, úgy érezzük, mindmind a munkahely, a vállalat, munkatársaink érdekében, azaz mindnyájunk érdekében történt. Erdős Tivadarné Úgy vagyunk vele, hogy szinte már várjuk a pártcsoport-értekezletet. Hogy miért? Azért, mert ezt az a szűkebb fórum, ahol kötette ÉPÍTŐK lapja