Heves Megyei Építők Lapja, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
ÉPÍTŐK LAPJA 2. Készülődés a KISZ X. kongresszusára Májusban összeül a KISZ X. kongresszusa, hogy összegezze ifjúsági szövetségünk 5 év alatt végzett munkájának tapasztalatait, kijelölje a további teendőket és megválassza a vezető szerveket. A szövetség ereje és tekintélye elsősorban saját tagságának munkájától és magatartásától, szervezeteinek erejétől függ. Így van ez a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál is, kiváltképp most, a kongresszusi számvetés idején. Milyen a vállalat ifjúsági mozgalma? Van-e benne elég erő, lendület, fiatalosság ? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Földházy Jenővel, a KISZ- bizottság titkárával. — Hogyan fogadták az alapszervezetek a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi levelét? — A KISZ ezúttal is levélben fordult tagjaihoz, minden magyar fiatalhoz és az ifjúságért felelősséget érző valamennyi idősebb elvtársunkhoz, barátunkhoz: keressük és alakítsuk együtt tovább haladásunk teendőit! Lezajlottak a beszámoló taggyűlések, már javában tart az akcióprogram vitája. Ezeken a megbeszéléseken az alapszervezetekben dolgozó ifjúkommunisták éppen a kongresszusi levél szellemében vizsgálták felül munkájukat, határozták meg teendőiket. Bennünket a levélnek különösen a munkásifjúsággal foglalkozó fejezete ragadott meg. Hiszen aki dolgozik, annak gondoskodnia kell önmagáról, s másokról is. A munkahelyen dolgozókat elsősorban az érdekli, hogy a teljesítménnyel arányosan alakulnak-e a bérek, hogy megvannak-e a szervezettebb, a hatékonyabb, a jobb munka feltételei. — A taggyűlésekre meghívták a gazdasági vezetőket is? — Nem mindegyik vezetőt érdekelte a fiatalok tanácskozása. Bizony, több helyen is nélkülözni kényszerültek azokat a termelésirányítókat, akik nélkül „nem volt határozatképes” a taggyűlés. A pártalapszervezetek képviselőitől viszont hasznos útravalót kaptak mindenütt. A kommunisták minősítették az elmúlt mozgalmi évben nyújtott munkánkat, ötleteket, javaslatokat adtak a kongresszusi felkészülési tervhez. — Mi a terv lényege? — Meghatároztuk a bizottsági ülések idejét és napirendjét, a káderpolitikai munka és a szervezeti élet feladatait. A küldöttgyűlésen — amelyen a tagságot 70 KISZ-tag képviseli majd — beszámolunk a IX. kongresszus óta végzett munkáról. A városi küldöttértekezleten, április 12-én vállalatunkat 4 ifjúkommunista képviseli. — Hogyan értékeli a taggyűlések tapasztalatait? — Sikeresek voltak. Bizottságunk 13 alapszervezete rendben, fegyelmezetten értékelte az akcióprogram végrehajtását. A fiatalok beszámoltak szervezeti életükről, a gazdasági munkát segítő tevékenységről. Magam is részt vettem az alapszervezetek tanácskozásain. Egyik helyen arról határoztak, hogy a taggyűléseket — a dolgozók kétműszakos munkabeosztása miatt — csak akkor tartják, ha erre a gazdasági munka is alkalmat nyújt. Tehát a csúcsidőben és a negyedévi hajrá időszakában nem tanácskozni, hanem dolgozni fognak a fiatalok. A KISZ-bizottság javaslatára az alapszervezetek a KISZ-kongresszus jegyében készülnek a forradalmi ifjúsági napokra. Ennek során a megemlékezéseket összekötik kirándulásokkal, a névadók síremlékeinek meglátogatásával is. Sportnapokat is tervezünk és ünnepi taggyűlésen adjuk át a KISZ-tagsággal járó jubileumi jelvényeket. Hírek— események Februárban rendezték meg a szakma kiváló tanulója vetélkedő megyei döntőjét. Győztesek: központifűtés-szerelés: Katona Sándor; festő: Takács Tibor; kőműves: Boros László. ★ Jól sikerült a félévi vizsga a marxista—leninista középiskolában. A hallgatók Egerben és Gyöngyösön Pápista János osztályfőnök irányításával a „rázós kérdésekre” is megfeleltek. ★ Vállalatunk a televízióban és a rádióban. A Heves megyei ÁÉV cigánydolgozóinak munkájába nyújtott bepillantást januárban a televízió forgatócsoportja. A Magyar Rádió Miskolci Stúdiója pedig február 17-én méltatta az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére tett munkafelajánlásainkat. KISZ-taggyűlésekről jelentjük A JUHÁSZ GYULA alapszervezet idei beszámolóvezetőségválasztó taggyűlését Gyöngyösön, a fő-építésvezetőség épületében levő KISZ- klubban tartották meg. Az alapszervezet titkára a vezetőség beszámolójában részletesen kitért az elmúlt évben végzett politikai és gazdasági eredményekre, de ugyanakkor helyes önkontrollal elemezte a hiányosságokat is. Az alapszervezet tagjai hozzászólásaikban jogosan bírálták a gazdasági vezetést, tényekkel bizonyítva, hogy a KISZ-szervezet úgyszólván semmiféle olyan jellegű támogatást sem kap, amellyel rímelhetné működésének színvonalát. Ugyanakkor annak a véleménynek adtak hangot, hogy az iskolákat elvégző, vállalatunknál állást vállaló fiatalok politikai képzettsége, öntudatossága messze a követelmények alatt marad. Az alapszervezet új titkárt választott Babróczky Miklós személyében, s célkitűzései között jelentős szerepet kapott a gyöngyösi KISZ-klub fejlesztésének terve. A Szilágyi Endre alapszervezet 1981. február 4-i hasonló jellegű taggyűlésére vállalatunk kispesti munkahelyén került sor. Bár az alapszervezet tagjai tömegében hatvani lakosok, mégis a budapesti helyszín mellett foglaltak állást, mert Hatvanban egyelőre nincs hol megtartani a taggyűléseket. Az építkezés területe nem számít ugyan tökéletes környezetnek, de a KISZ- eseknek nem volt választásuk. A vezetőség beszámolója tartalmazta az 1980-as éviben elért eredményeket és felsorolta a hiányosságokat, hibákat is. Az alapszervezet tagjai számos hozzászólással egészítették ki az addig elhangzottakat. Felmerült például a hasonló esetekre biztosítandó helyiség kérdése. Végül is abban egyezett meg a tagság, hogy új kezdeményezésként, egy hatvani kultúrházzal közösen fogják megoldani a problémákat. A taggyűlés elfogadta a kiegészített beszámolót, majd sor került az új vezetőség megválasztására. A szavazás eredménye: A titkár személye változatlan maradt, viszont minden egyéb funkció ellátására új tag kapott bizalmat. Mint az Építők Lapjának egyik szerkesztője, érdeklődve figyeltem a taggyűléseken elhangzott észrevételeket, javaslatokat. Úgy érzem, hogy ha nem is szó szerint, de az ifjúsági csoportok „gyökeres” újjászerveződésének lehetünk tanúi ezekben a napokban. A KISZ ismét kezd felnőni a társadalmi követelményekhez, a fiatalok öntudata, önkritikája és politikai látásmódja jó irányban fejlődik. Kiss, Tibor technikus Fábryné Dobai Ilona országgyűlési képviselővel, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat technológusával utazunk Nagytályára és Maklárra, ahol választóival találkozik. Velünk tart Veres István, a Hazafias Népfront Eger városi Bizottságának titkára. Andornaktályán „programon kívül” látogatunk meg egy 50 férőhelyes óvodát, ahol jelenleg 94 gyermekről gondoskodnak. .. — Január elején már jártam a községben, a tanácsi intézmények gondjait tudakoltam — sorolja a képviselőnő. — Kardos Lajos tanácselnök most arról tájékoztatott, hogy a helybéli iskolában — a Heves megyei tanács engedélye alapján — lehetőség van két kihasználatlan osztályterem átalakítására. Megoldódik tehát az apróságok elhelyezése, amint — körülbelül 300 ezerért — a tanács beszerelteti a vizet és korszerűsíti a mellékhelyiségeket az óvodának kiszemelt iskolai épületrészben. Hát ezért kellett megszakítani az utazást Andornaktályán ! A képviselőnő, aki magáénak vallja választói gondjait és örömeit, most felélénkül. Újra személygépkocsiba szállunk, mert várnak bennünket a szomszédos Nagytályán. Fábryné megválasztása óta két alkalommal vett részt az országgyűlés időszakán. Érdekesnek tartja képviselői munkáját, izgatják a közügyek, és az állampolgárok sorsa. Fogadónapjait a választói között tölti, akiknek az ügyeit intézi. Közvetlen egyszerűséggel, a megoldást kutatva. A település határában egy autóbusz suhan el mellettünk. — Erről jut eszembe — mondja csöndesen — a Volán sűrítette járatait Nagytálya és Maklár között. Ezt kérték tőlem a közelmúltban a közigazgatás lakói. Varga Miklósnak, a községi közös tanács elnökének irodájában vagyunk. Két órakor kopogtat az első vendég. Magas, jól öltözött asszony, egy szál virággal a kezében. A kedves szavak után Szalai Lászlóné pedagógus gondjairól beszél. Ráférne már a renoválás az iskolaépületre. Meg aztán bővíteni kéne a mellékhelyiségeket is, a sáros udvar helyén pedig játszótérnek is örülhetnének a gyerekek. Persze, ha volna a környéken egy szocialista brigád... A képviselőnő a tanácselnöktől kíváncsiskodik. — Új napközit építünk az óvodában, javítjuk az iskola szociális ellátottságát. De kevés a pénzünk — fejtegeti Varga Miklós. — A termelőszövetkezet szívesen segít, de a lakosság részéről több társadalmi munkára lenne szükség. — Elmegyek a környékbeli vállalatokhoz, kérni fogom a szocialista brigádok segítségét. De ez a támogatás önmagában nem lenne elegendő — fűzi tovább a gondolatsort a képviselőnő. — Előbb terv és költségvetés kell, aztán jöhetnek a brigádok. Dr. Novoczky Ferenc körzeti orvos a következő látogató, szintén közösségi érdeket feszeget. A két községnek egyetlen orvosi rendelője van, egy avult, lebontásra ítélt épületben. A betegek a szabad ég alatt várakoznak, mert nincs váróterem, hiányzik a WG. Rövid disputa következik annak a 400 ezer forintnak a sorsáról, amit a közös tanács költ majd egészségügyi beruházásra. A vita eredménye: a jelenlegi tervidőszakban tágasabb és korszerűbb orvosi rendelő épül. Súlyos léptű ember, egy tsz-tag nyit ajtót. A képviselőnő teljesíti a kérését és négyszemközt marad vele. Az állampolgároknak ugyanis joguk van ahhoz is, hogy ügyeiket bizalmasan intézzék. Amíg benn beszélgetnek, a tanácselnök a művelődési házba kalauzol bennünket. Veres István újságolja, hogy falumúzeumra való anyaga van már a községnek. Sarlók, cserépedények, használati eszközök ékesítik majd az erre a célra berendezett helyiséget. Makláron folytatódik a képviselői fogadónap. Parádi Gusztáv igazgató egyebek mellett arról beszél, hogy életveszélyes az iskola és az óvoda menti útszakasz. Gyermekbalesetet, sőt szerencsétlenséget is okozott már az a bizonyos halálkanyar Makláron. Fábryné a KPM egri igazgatóságának gyors segítségét reméli az ügyben. — Farkas Piroska édesanyja vagyok! — mondja egy fejkendős nénike és levelet ad át a képviselőnőnek. A választ is írásban fogja megkapni Farkas Piroska, községi tanácstag. Zay Zoltán, az áfész helyi dolgozója arról panaszkodik, hogy rozzant az ABC, kevés a raktározásra kijelölt hely Makláron. Kszell Béla, az egri járási hivatal munkatársa bólint: a vendéglő még a kocsmai mércét sem üti meg... Újabb elintéznivaló a jegyzetfüzetben. Miért tartja lakat alatt az áfész Heves megyei központja az üres épületrészt a pékség szomszédságában ? A fogadónap után körsétát teszünk a községben. Fábrynét szíves szóval, kedvesen fogadják. Büszkén mutatják neki az óvoda új épületszárnyát, de felhívják a figyelmét a csemegebolt mennyezetének ujjnyi vastag repedéseire is. Helyén való tehát a panasz, igazuk van a választóknak. — A hiányosságok nem újak, „örökölték” azokat a közös községek — összegzi a fogadónap tapasztalatait a képviselőnő. Nem ígérhetjük, hogy minden panaszra orvoslást találunk, de biztosak vagyunk abban, hogy a helyi párt- és állami vezetők, a Hazafias Népfront aktivistái, a lakosság segítségével úrrá lesznek a gondokon. Felkeresem az illetékeseket és intézkedésüket kérem. M. I. Fogadónapon a képviselőnővel 1981. január—február hó Többletmunka — pénzjutalom A munkaverseny demokratizmusa • Válaszolunk olvasóinknak Visszautasíthatja-e a brigád az üzemvezetés többletmunka-kérését, ha azt tapasztalja, hogy rendszeresen olyan munkára kérnek tőle vállalást, amit egyébként jobb munkaszervezéssel ütemesen, időben is el lehetett volna végezni? A munkaiversenynek egyik feladata, hogy a termelésben keletkező zavarokat segítsen elhárítani, többletfeladatok vállalásával. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a versenynek ez csak az egyik feladata, s nem helyes a munkaverseny szerepét csak erre korlátozni. Különösen káros felfogás és gyakorlat, ha a brigádokat olyan többletfeladatokra kérik fel, melyeket a helyi vezetés — jobb munkaszervezéssel — meg tudott volna oldani. A munkaköri feladatok mindenki — tehát vezető és beosztott — számára egyaránt meg vannak határozva, és a munkaverseny semmiképpen nem lehet az az eszköz, amely egyesek munkaköri mulasztásait mások többletmunkájával hivatott kiegyenlíteni. A termelésben beállott zavar azonban objektív tény, elhárítása az egész kollektíva érdeke, és egymásra mutogatással a probléma nem oldódik meg. Ezeket a körülményeket kell mérlegelnie a brigádnak az adott kérdésben. Azt javasoljuk, hogy a brigád tegyen eleget a kérésnek, ugyanakkor bírálja meg a mulasztásért felelőst. A szakszervezeti bizottságnak is kell hogy legyen „néhány szava” az ügyhöz.Miért kell ragaszkodni a pénzjutalomhoz ? A felvetett kérdés kapcsán két dologgal kell egyértelműen számolnunk. Az egyik: az erkölcsi kitüntetések társadalmi rangja; a másik a munkaverseny elismerésének mértéke és a vállalat eredményessége közötti összefüggés. Az erkölcsi kitüntetésekhez — a határozatban megállapított — jutalomösszegek az elismerések társadalmi tekintélyét is hivatottak kifejezni. Az elismeréseket, kitüntetéseket eredményes munkáért adják, tehát megteremtődik a jutalomösszeg fedezete. A maimunkaverseny-elismerések mértékénél nem lehet eltekinteni a vállalat működésének eredményességétől, mint ahogy ez utóbbi összefügg a bérek, a keresetek alakulásával is. Eredményes vállalati működés mellett több munkaverseny-elismerést indokolt kiadni, s ez fordított esetben is igaz kell legyen. Nem nagy rangja lenne a munkaverseny-kitüntetéseknek, ha olyan gyakorlat alakulna ki, hogy megkötöttségek nélkül lehetne adni, és az egész kollektíva munkájának eredményességével nem függne össze. A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása előtt számos helyen szóvá tették, hogy évről évre csökken a kitüntetésekhez — a kollektív szerződésekben megállapított — jutalomösszeg, s kérték ennek egységes rendezését. Ezért továbbra is indokoltnak tartjuk a jelenlegi gyakorlat fenntartását. Mit értünk a munkaverseny demokratizmusán? A munkaverseny demokratizmusa a mozgalom egyik kulcskérdése. Szűkebb értelemben azt fejezi ki, hogy a mozgalom önkéntes tömegmozgalom, és résztvevőinek — állami határozatokban is rögzített — demokratikus jogosítványaik vannak a verseny irányításában, így a versenycélok meghatározásában, az értékelésben, valamint az elismerések, kitüntetések odaítélésében.A munkaversenynek a dolgozók közötti vonzóereje igen nagy mértékben azon múlik, hogy érdemi módon gyakorolják ezeket a jogokat vagy csak formálisan. De a verseny demokratizmusában itt nem állhatunk meg, ennél többről van szó! A munkaversenyben megjelenik a munkához való új, szocialista típusú viszony, a tulajdonosi gondolkodásmód, a verseny sajátos területe az üzemi demokráciának. Nézzük meg, mit fejez ki a versenyvállalás, a kezdeményezés ténye — a demokratizmus szempontjából? Ismeretes, hogy a munkához való viszonyban döntő tényező az önmegvalósítás, vagyis, hogy a munkában „saját magát tudja adni”, legjobb képességeit tudja nyújtani az ember. Ennek a célnak a megközelítését mindenki maga elé tűzi, akiről elmondható, hogy munkaszerető, hogy szakmai önérzete van, akár bevallja ezt, akár „csak” a cselekedeteivel igazolja. Ezen az úton fontos lépcsőfok a saját munka feletti ellenőrzés, a munkavégzés feltételeinek a munkás által történő befolyásolása. A munkaköri kötelességet meghaladó teljesítményre törekvés, egy-egy újító gondolat kivitelezése jó eszközül szolgál ilyen igények kielégítésére. A versenyvállalás minőségi változást visz a vezetők és a beosztottak között hagyományosan kialakult viszonyokba. Mert míg a munkaköri kötelességbe tartozó feladatok kiadása az alá- és fölérendeltségi viszony alapján megy, a vállalásnál más a helyzet, ott kérni és önként megajánlani lehet. Úgy gondoljuk, nem túlzás az a megállapítás, miszerint a munkaversenyben jött létre először lehetőség arra, hogy a munkáról vezető és beosztott partneri minőségben folytasson párbeszédet. S mivel ez a párbeszéd rendszerint demokratikus fórumokon — brigádértekezleten, termelési tanácskozáson, szocialista brigádvezetői értekezleten — zajlik le, ennélfogva a munkaverseny jelentős mértékben hozzájárul a nyíltabb üzemi légkörhöz, ahhoz, hogy a gazda szemléletével közelítsék meg a termelés kérdéseit. A munkaverseny demokratizmusában eddig a legdöntőbb fejlődést a szocialista brigádmozgalom megjelenése eredményezte. Ebben a versenyformában jut a legmarkánsabban kifejezésre, hogy a munkaverseny több, mint termelési célú mozgalom. Magasba sűríti a progresszív munkáshagyományokat, a dolgozó ember legnemesebb törekvéseit, a munkában való helytállást párosítja a szakmai és az általános műveltség gyarapításával, a közösségi gondolkodás és magatartás formálásával. Nevelő ereje és kisugárzó hatása miatt nagy figyelmet érdemel a brigáddemokrácia, a belső brigádélet e lényegi vonása. Azoknál a szocialista brigádoknál, amelyek valódi közösségekké kovácsolódtak össze, felszínre került egy plusz tényező, egy másfajta hajtóerő — a többi munkaszervezeti egységhez képest. Olyan értékrendet jelent nálunk a brigádbecsület, amely hat a pontos, megbízható munkavégzésre, a szakma és a munkahely értékeinek ápolására, az új, a hatékonyabb megoldások keresésére; ösztönöz egymás segítésére, a közéletben való részvételre, a humanitás nagyszerű példáira, a szocialista életvitel kialakítására. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy szoros kölcsönhatás nyilvánul meg az üzemi demokrácia és a munkaverseny között.