Heves Megyei Építők Lapja, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1-2. szám

ÉPÍTŐK LAPJA 2. Készülődés a KISZ X. kongresszusára Májusban összeül a KISZ X. kongresszusa, hogy ös­­­szegezze ifjúsági szövetsé­günk 5 év alatt végzett mun­kájának tapasztalatait, kije­lölje a további teendőket és megválassza a vezető szer­veket. A szövetség ereje és tekintélye elsősorban saját tagságának munkájától és magatartásától, szervezetei­nek erejétől függ. Így van ez a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál is, kivált­képp most, a kongresszusi számvetés idején. Milyen a vállalat ifjúsági mozgalma? Van-e benne elég erő, len­dület, fiatalosság ? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Földházy Jenővel, a KISZ- bizottság titkárával. — Hogyan fogadták az alapszervezetek a KISZ Köz­ponti Bizottságának kong­resszusi levelét? — A KISZ ezúttal is le­vélben fordult tagjaihoz, minden magyar fiatalhoz és az ifjúságért felelősséget ér­ző valamennyi idősebb elv­társunkhoz, barátunkhoz: keressük és alakítsuk együtt tovább haladásunk teendőit! Lezajlottak a beszámoló tag­gyűlések, már javában tart az akcióprogram vitája. Eze­ken a megbeszéléseken az alapszervezetekben dolgozó ifjúkommunisták éppen a kongresszusi levél szellemé­ben vizsgálták felül munká­jukat, határozták meg teen­dőiket. Bennünket a levél­nek különösen a munkásif­júsággal foglalkozó fejezete ragadott meg. Hiszen aki dolgozik, annak gondoskod­nia kell önmagáról, s mások­ról is. A munkahelyen dol­gozókat elsősorban az ér­dekli, hogy a teljesítmén­­nyel arányosan alakulnak-e a bérek, hogy megvannak-e a szervezettebb, a hatéko­nyabb, a jobb munka felté­telei. — A taggyűlésekre meg­hívták a gazdasági vezetőket is? — Nem mindegyik vezetőt érdekelte a fiatalok tanács­kozása. Bizony, több helyen is nélkülözni kényszerültek azokat a termelésirányító­kat, akik nélkül „nem volt határozatképes” a taggyűlés. A pártalapszervezetek kép­viselőitől viszont hasznos út­­ravalót kaptak mindenütt. A kommunisták minősítették az elmúlt mozgalmi évben nyújtott munkánkat, ötlete­ket, javaslatokat adtak a kongresszusi felkészülési tervhez. — Mi a terv lényege? — Meghatároztuk a bizott­sági ülések idejét és napi­rendjét, a káderpolitikai munka és a szervezeti élet feladatait. A küldöttgyűlé­sen — amelyen a tagságot 70 KISZ-tag képviseli majd — beszámolunk a IX. kong­resszus óta végzett munká­ról. A városi küldöttértekez­leten, április 12-én vállala­tunkat 4 ifjúkommunista képviseli. — Hogyan értékeli a tag­gyűlések tapasztalatait? — Sikeresek voltak. Bi­zottságunk 13 alapszervezete rendben, fegyelmezetten ér­tékelte az akcióprogram vég­rehajtását. A fiatalok beszá­moltak szervezeti életükről, a gazdasági munkát segítő tevékenységről. Magam is részt vettem az alapszerve­zetek tanácskozásain. Egyik helyen arról határoztak, hogy a taggyűléseket — a dolgo­zók kétműszakos munkabe­osztása miatt — csak akkor tartják, ha erre a gazdasá­gi munka is alkalmat nyújt. Tehát a csúcsidőben és a negyedévi hajrá időszakában nem tanácskozni, hanem dol­gozni fognak a fiatalok. A KISZ-bizottság javasla­tára az alapszervezetek a KISZ-kongresszus jegyében készülnek a forradalmi ifjú­sági napokra. Ennek során a megemlékezéseket össze­kötik kirándulásokkal, a névadók síremlékeinek meg­látogatásával is. Sportnapo­kat is tervezünk és ünnepi taggyűlésen adjuk át a KISZ-tagsággal járó jubileu­mi jelvényeket. Hírek— események Februárban rendezték meg a szakma kiváló tanulója vetélkedő megyei döntőjét. Győztesek: központifűtés-sze­­relés: Katona Sándor; festő: Takács Tibor; kőműves: Bo­ros László. ★ Jól sikerült a félévi vizs­ga a marxista—leninista kö­zépiskolában. A hallgatók Egerben és Gyöngyösön Pá­pista János osztályfőnök irá­nyításával a „rázós kérdé­sekre” is megfeleltek. ★ Vállalatunk a televízió­ban és a rádióban. A Heves megyei ÁÉV cigánydolgozói­nak munkájába nyújtott be­pillantást januárban a tele­vízió forgatócsoportja. A Magyar Rádió Miskolci Stú­diója pedig február 17-én méltatta az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére tett munkafelajánlásainkat. KISZ-taggy­űlésekről jelentjük A JUHÁSZ GYULA alap­szervezet idei beszámoló­vezetőségválasztó taggyűlését Gyöngyösön, a fő-építésveze­tőség épületében levő KISZ- klubban tartották meg. Az alapszervezet titkára a ve­zetőség beszámolójában rész­letesen kitért az elmúlt év­ben végzett politikai és gaz­dasági eredményekre, de ugyanakkor helyes ön­kont­­rollal elemezte a hiányossá­gokat is. Az alapszervezet tagjai hozzászólásaikban jo­gosan bírálták a gazdasági vezetést, tényekkel bizonyít­va, hogy a KISZ-szervezet úgyszólván semmiféle olyan jellegű támogatást sem kap, amellyel rímelhetné működé­sének színvonalát. Ugyan­akkor annak a véleménynek adtak hangot, hogy az isko­lákat elvégző, vállalatunknál állást vállaló fiatalok poli­tikai képzettsége, öntudatos­sága messze a követelmé­nyek alatt marad. Az alap­szervezet új titkárt válasz­tott Babróczky Miklós sze­mélyében, s célkitűzései kö­zött jelentős szerepet kapott a gyöngyösi KISZ-klub fej­lesztésének terve. A Szilágyi Endre alap­­szervezet 1981. február 4-i hasonló jellegű taggyűlésé­re vállalatunk kispesti mun­kahelyén került sor. Bár az alapszervezet tagjai töme­gében hatvani lakosok, mé­gis a budapesti helyszín mel­lett foglaltak állást, mert Hatvanban egyelőre nincs hol megtartani a taggyűlé­seket. Az építkezés területe nem sz­ámít ugyan tökéletes környezetnek, de a KISZ- eseknek nem volt választá­suk. A vezetőség beszámoló­ja tartalmazta az 1980-as éviben elért eredményeket és felsorolta a hiányosságokat, hibákat is. Az alapszervezet tagjai számos hozzászólással egészítették ki az addig el­hangzottakat. Felmerült pél­dául a hasonló esetekre biz­tosítandó helyiség kérdése. Végül is abban egyezett meg a tagság, hogy új kezdemé­nyezésként, egy hatvani kul­­túrházzal közösen fogják megoldani a problémákat. A taggyűlés elfogadta a kiegé­szített beszámolót, majd sor került az új vezetőség meg­választására. A szavazás eredménye: A titkár szemé­lye változatlan maradt, vi­szont minden egyéb funkció ellátására új tag kapott bi­zalmat. Mint az Építők Lapjának egyik szerkesztője, érdeklőd­ve figyeltem a taggyűléseken elhangzott észrevételeket, ja­vaslatokat. Úgy érzem, hogy ha nem is szó szerint, de az ifjúsági csoportok „gyö­keres” újjászerveződésének lehetünk tanúi ezekben a napokban. A KISZ ismét kezd felnőni a társadalmi kö­vetelményekhez, a fiatalok öntudata, önkritikája és po­litikai látásmódja jó irány­ban fejlődik. Kiss, Tibor technikus Fábryné Dobai Ilona or­szággyűlési képviselővel, a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat technológu­sával utazunk Nagytályára és Maklárra, ahol választói­val találkozik. Velünk tart Veres István, a Hazafias Népfront Eger városi Bi­zottságának titkára. Andor­­naktályán „programon kívül” látogatunk meg egy 50 fé­rőhelyes óvodát, ahol jelen­leg 94 gyermekről gondos­kodnak. .. — Január elején már jár­tam a községben, a tanácsi intézmények gondjait tuda­koltam — sorolja a képvise­lőnő. — Kardos Lajos ta­nácselnök most arról tájé­koztatott, hogy a helybéli iskolában — a Heves megyei tanács engedélye alapján — lehetőség van két kihaszná­latlan osztályterem átalakí­tására. Megoldódik tehát az apróságok elhelyezése, amint — körülbelül 300 ezerért — a tanács beszerelteti a vizet és korszerűsíti a mellékhe­lyiségeket az óvodának ki­szemelt iskolai épületrész­ben. Hát ezért kellett megsza­kítani az utazást Andornak­­tályán ! A képviselőnő, aki magáénak vallja választói gondjait és örömeit, most felélénkül. Újra személygép­kocsiba szállunk, mert­ vár­nak bennünket a szomszé­dos Nagytályán. Fábryné megválasztása óta két alkalommal vett részt az országgyűlés időszakán. Ér­dekesnek tartja képviselői munkáját, izgatják a köz­ügyek, és az állampolgárok sorsa. Fogadónapjait a vá­lasztói között tölti, akiknek az ügyeit intézi. Közvetlen egyszerűséggel, a megoldást kutatva. A település határában egy autóbusz suhan el mellet­tünk. — Erről jut eszembe — mondja csöndesen — a Vo­lán sűrítette járatait Nagy­­tálya és Maklár között. Ezt kérték tőlem a közelmúlt­ban a közigazgatás lakói. Varga Miklósnak, a köz­ségi közös tanács elnökének irodájában vagyunk. Két órakor kopogtat az első ven­dég. Magas, jól öltözött as­­­szony, egy szál virággal a kezében. A kedves szavak után Szalai Lászlóné peda­gógus gondjairól beszél.­­ Ráférne már a renová­lás az iskolaépületre. Meg aztán bővíteni kéne a mel­lékhelyiségeket is, a sáros udvar helyén pedig játszó­térnek is örülhetnének a gyerekek. Persze, ha volna a környéken egy szocialista brigád... A képviselőnő a tanácsel­nöktől kíváncsiskodik. — Új napközit építünk az óvodában, javítjuk az isko­la szociális ellátottságát. De kevés a pénzünk — fejtegeti Varga Miklós. — A terme­lőszövetkezet szívesen segít, de a lakosság részéről több társadalmi munkára lenne szükség. — Elmegyek a környék­beli vállalatokhoz, kérni fo­gom a szocialista brigádok segítségét. De ez a támoga­tás önmagában nem lenne elegendő — fűzi tovább a gondolatsort a képviselőnő. — Előbb terv és költségve­tés kell, aztán jöhetnek a brigádok. Dr. Novoczky Ferenc kör­zeti orvos a következő láto­gató, szintén közösségi ér­deket feszeget. A két köz­ségnek egyetlen orvosi ren­delője van, egy avult, le­bontásra ítélt épületben. A betegek a szabad ég alatt várakoznak, mert nincs vá­róterem, hiányzik a WG. Rövid disputa következik annak a 400 ezer forintnak a sorsáról, amit a közös ta­nács költ majd egészségügyi beruházásra. A vita eredmé­nye: a jelenlegi tervidőszak­ban tágasabb és korszerűbb orvosi rendelő épül. Súlyos léptű ember, egy tsz-tag nyit ajtót. A képvi­selőnő teljesíti a kérését és négyszemközt marad vele. Az állampolgároknak ugyan­is joguk­ van ahhoz is, hogy ügyeiket bizalmasan intéz­zék. Amíg benn beszélgetnek, a tanácselnök a művelődési házba kalauzol bennünket. Veres István újságolja, hogy falumúzeumra való anyaga van már a községnek. Sar­lók, cserépedények, haszná­lati eszközök ékesítik majd az erre a célra berendezett helyiséget. Makláron folytatódik a képviselői fogadónap. Parádi Gusztáv igazgató egyebek mellett arról beszél, hogy életveszélyes az iskola és az óvoda menti útszakasz. Gyermekbalesetet, sőt sze­rencsétlenséget is okozott már az a bizonyos halálka­nyar Makláron. Fábryné a KPM egri igazgatóságának gyors segítségét reméli az ügyben. — Farkas Piroska édes­anyja vagyok! — mondja egy fejkendős nénike és le­velet ad át a képviselőnő­nek. A választ is írásban fogja megkapni Farkas Pi­roska, községi tanácstag.­­ Zay Zoltán, az áfész helyi dolgozója arról panasz­kodik, hogy rozzant az ABC, kevés a raktározásra kijelölt hely Makláron. Kszell Béla, az egri járási hivatal mun­katársa bólint: a vendéglő még a kocsmai mércét sem üti meg... Újabb elintéznivaló a jegyzetfüzetben. Miért tart­ja lakat alatt az áfész He­ves megyei központja az üres épületrészt a pékség szomszédságában ? A fogadónap után körsétát teszünk a községben. Fábry­­nét szíves szóval, kedvesen fogadják. Büszkén mutatják neki az óvoda új épületszár­nyát, de felhívják a figyel­mét a csemegebolt mennye­zetének ujjnyi vastag repe­déseire is. Helyén való te­hát a panasz, igazuk van a választóknak. — A hiányosságok nem újak, „örökölték” azokat a közös községek — összegzi a fogadónap tapasztalatait a képviselőnő. Nem ígérhetjük, hogy minden panaszra or­voslást találunk, de biztosak vagyunk abban, hogy a he­lyi párt- és állami vezetők, a Hazafias Népfront aktivis­tái, a lakosság segítségével úrrá lesznek a gondokon. Felkeresem az illetékeseket és intézkedésüket kérem. M. I. Fogadónapon a képviselőnővel 1981. január—február hó Többletmunka — pénzjutalom A munkaverseny demokratizmusa • Válaszolunk olvasóinknak Visszautasíthatja-e a bri­gád az üzemvezetés több­letmunka-kérését, ha azt tapasztalja, hogy rendsze­resen olyan munkára kér­nek tőle vállalást, amit egyébként jobb munka­­szervezéssel ütemesen, idő­ben is el lehetett volna végezni? A munkaiversenynek egyik feladata, hogy a termelés­ben keletkező zavarokat se­gítsen elhárítani, többletfel­­ada­tok vállalásával. Hangsú­lyoznunk kell azonban, hogy a versenynek ez csak az egyik feladata, s nem helyes a munkaverseny szerepét csak erre korlátozni. Külö­nösen káros felfogás és gya­korlat, ha a brigádokat olyan többletfeladatokra kérik fel, melyeket a helyi vezetés — jobb munkaszervezéssel — meg tudott volna oldani. A munkaköri feladatok min­denki — tehát vezető és be­osztott — számára egyaránt meg vannak határozva, és a munkaverseny semmiképpen nem lehet az az eszköz, amely egyesek munkaköri mulasztásait mások többlet­­munkájával hivatott ki­egyenlíteni. A termelésben beállott zavar azonban ob­jektív tény, elhárítása az egész kollektíva érdeke, és egymásra mutogatással a probléma nem oldódik meg. Ezeket a körülményeket kell mérlegelnie a brigádnak az adott kérdésben. Azt java­soljuk, hogy a brigád te­gyen eleget a kérésnek, ugyanakkor bírálja meg a mulasztásért felelőst. A szakszervezeti bizottságnak is kell hogy legyen „néhány szava” az ügyhöz.­Miért kell ragaszkodni a pénzjutalomhoz ? A felvetett kérdés kapcsán két dologgal kell egyértel­műen számolnunk. Az egyik: az erkölcsi kitüntetések tár­sadalmi rangja; a másik a munkaverseny elismerésének mértéke és a vállalat ered­ményessége közötti összefüg­gés. Az erkölcsi kitünteté­sekhez — a határozatban megállapított — jutalom­összegek az elismerések tár­sadalmi tekintélyét is hiva­­­tottak kifejezni. Az elisme­réseket, kitüntetéseket ered­ményes munkáért adják, te­hát megteremtődik a juta­lomösszeg fedezete. A mai­­munkaverseny-elismerések mértékénél nem lehet elte­kinteni a vállalat működésé­nek eredményességétől, mint ahogy ez utóbbi összefügg a bérek, a keresetek alakulá­sával is. Eredményes válla­lati működés mellett több munkaverseny-elismerést in­dokolt kiadni, s ez fordított esetben is igaz kell legyen. Nem nagy rangja lenne a munkaverseny-kitüntetések­­nek, ha olyan gyakorlat ala­kulna ki, hogy megkötöttsé­gek nélkül lehetne adni, és az egész kollektíva munká­jának eredményességével nem függne össze. A szocia­lista brigádvezetők V. orszá­gos tanácskozása előtt szá­mos helyen szóvá tették, hogy évről évre csökken a kitüntetésekhez — a kollek­tív szerződésekben megálla­pított — jutalomösszeg, s kérték ennek egységes ren­dezését. Ezért továbbra is indokoltnak tartjuk a jelen­legi gyakorlat fenntartását. Mit értünk a munkaver­seny demokratizmusán? A munkaverseny demok­ratizmusa a mozgalom egyik kulcskérdése. Szűkebb ér­telemben azt fejezi ki, hogy a mozgalom önkéntes tömeg­­mozgalom, és résztvevőinek — állami határozatokban is rögzített — demokratikus jo­gosítványaik vannak a ver­seny irányításában, így a versenycélok meghatározá­sában, az értékelésben, va­lamint az elismerések, ki­tüntetések odaítélésében.­­A munkaversenynek a dolgo­zók közötti vonzóereje igen nagy mértékben azon mú­lik, hogy érdemi módon gya­korolják ezeket a jogokat vagy csak formálisan. De a verseny demokratizmusában itt nem állhatunk meg, en­nél többről van szó! A mun­kaversenyben megjelenik a munkához való új, szocia­lista típusú viszony, a tulaj­donosi gondolkodásmód, a verseny sajátos területe az üzemi demokráciának. Nézzük meg, mit fejez ki a versenyvállalás, a kezde­ményezés ténye — a demok­ratizmus szempontjából? Is­meretes, hogy a munkához való viszonyban döntő té­nyező az önmegvalósítás, vagyis, hogy a munkában „saját magát tudja adni”, legjobb képességeit tudja nyújtani az ember. Ennek a célnak a megközelítését min­denki maga elé tűzi, akiről elmondható, hogy munka­szerető, hogy szakmai önér­zete van, akár bevallja ezt, akár „csak” a cselekedeteivel igazolja. Ezen az úton fon­tos lépcsőfok a saját munka feletti ellenőrzés, a munka­végzés feltételeinek a mun­kás által történő befolyáso­lása. A munkaköri köteles­séget meghaladó teljesít­ményre törekvés, egy-egy újító gondolat kivitelezése jó eszközül szolgál ilyen igé­nyek kielégítésére. A ver­senyvállalás minőségi válto­zást visz a vezetők és a beosztottak között hagyo­mányosan kialakult viszo­nyokba. Mert míg a munka­köri kötelességbe tartozó fel­adatok kiadása az alá- és fölérendeltségi viszony alap­ján megy, a vállalásnál más a helyzet, ott kérni és ön­ként megajánlani lehet. Úgy gondoljuk, nem túlzás az a megállapítás, miszerint a munkaversenyben jött létre először lehetőség arra, hogy a munkáról vezető és beosz­tott partneri minőségben folytasson párbeszédet. S mivel ez a párbeszéd rend­szerint demokratikus fóru­mokon — brigádértekezle­ten, termelési tanácskozáson, szocialista brigádvezetői ér­tekezleten — zajlik le, en­nélfogva a munkaverseny je­lentős mértékben hozzájá­rul a nyíltabb üzemi lég­körhöz, ahhoz, hogy a gaz­da szemléletével közelítsék meg a termelés kérdéseit. A munkaverseny demok­ratizmusában eddig a leg­döntőbb fejlődést a szocia­lista brigádmozgalom meg­jelenése eredményezte. Eb­ben a versenyformában jut a legmarkánsabban kifeje­zésre, hogy a munkaver­seny több, mint termelési célú mozgalom. Magasba sű­ríti a progresszív munkás­­hagyományokat, a dolgozó ember legnemesebb törek­véseit, a munkában való helytállást párosítja a szak­mai és az általános művelt­ség gyarapításával, a közös­ségi gondolkodás és maga­tartás formálásával. Nevelő ereje és kisugárzó hatása miatt nagy figyelmet érdemel a brigáddemokrácia, a belső brigádélet e lényegi vonása. Azoknál a szocialis­ta brigádoknál, amelyek va­lódi közösségekké kovácso­­lódtak össze, felszínre ke­rült egy plusz tényező, egy másfajta hajtóerő — a töb­bi munkaszervezeti egység­hez képest. Olyan értékren­det jelent nálunk a brigád­becsület, amely hat a pon­tos, megbízható munkavég­zésre, a szakma és a mun­kahely értékeinek ápolására, az új, a hatékonyabb meg­oldások keresésére; ösztönöz egymás segítésére, a köz­életben való részvételre, a humanitás nagyszerű példái­ra, a szocialista életvitel ki­alakítására. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy szoros kölcsönhatás nyilvánul meg az üzemi demokrácia és a munkaverseny között.

Next