Heves Megyei Építők Lapja, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
1983. január február Vállalatunk céljainak végrehajtásáért Együtt a gazdasági és tömegszervezetekkel Beszélgetés Mucsi Péterrel, a vállalati pártbizottság titkárával Idei tervünk alapvető célkitűzése az eredményes gazdálkodás megteremtése. Ezek a tennivalók csak akkor valósulnak meg, ha növeljük termelésünket, ugyanakkor csökkentjük a költségeket. — Mit tesznek a párt és tömegszervezetek a tervek sikeres megvalósításáért? — kérdeztem Mucsi Pétertől, a vállalati pártbizottság titkárától. — A tervek végrehajtása szívós, következetes és fegyelmezett munkát kíván — mondja. — Ennek érdekében vezetők és beosztottak részéről összefogásra van szükség, amelyet már nem elég csak szavakban hangsúlyozni. Együtt kell élnünk az új feltétel és követelményrendszerrel, emelni kell a központi és területi előkészítés színvonalát ahhoz, hogy még egyszer ne okozzunk csalódást önmagunknak. Gazdálkodásunk mai helyzetében pártbizottságunk sürgeti a gazdasági vezetést, hogy teremtse meg a felzárkózási programból rájuk háruló feladatok elvégzéséhez szükséges munkafeltételeket. Folyamatosan ellenőrizzék a termelési programokat és kérjék számon a végrehajtást. Ehhez persze elengedhetetlenül szükséges a vezetők munkamódszerének , a követelményeknek megfelelő fejlesztése, a munkaszervezés jobbítása, a termelésirányítók rendszeres szakmai képzése. — Vállalatunk pártapparátusa februárban ajánlásokat fogadott el a gazdálkodás és a termelés hatékonyságának javítására. Hallhatnánk erről konkrétan? — A pártszervek nem vállalhatják át a gazdasági vezetés, a termelés irányítóinak tennivalóit, de mindenkor gyakoroljuk pártellenőrzési tevékenységünket. Ennek során meghatároztuk azokat a politikai tennivalókat, amelyek elválaszthatatlanok tevékenységünktől. A műszaki tervezéssel kapcsolatban például ésszerű szervezeti módosítások végrehajtását javasoltuk; a termelési osztálynak, az utókalkulációnak valamint az anyagelszámoltatásnak arra hívtuk fel a figyelmét, hogy erősödjön ellenőrző és elszámoltató tevékenységük. Fontosnak tartjuk továbbá a teljesítménykövetemény rendszer átfogó rendezését a vállalatnál. Ezek érintik majd a normatechnológiát, és karbantartást, a teljesítményelszámoltatást, a programozást, stb. Szeretnénk, ha érvényre jutna az úgynevezett generálelv, amely az eddiginél jobban segítené a termelési programban szereplő létesítmények határidőben történő átadását. Közhely, hogy a tervtörvény, amelyet maradéktalanul végre kell hajtani. Ez nálunk sem lehet másképp. Ügyelni kell a gazdasági mutatók — anyagfelhasználás, bér, gép, szállítási költségek — alakulására. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a központi, a területi műszaki és termelési előkészítési tevékenység elemzése,hiányosságainak feltárása. Sürgető feladat a számlázási folyamat felülvizsgálása a számlázási fegyelem javítása is. A szakszervezeteknek azt ajánlottuk, hogy az üzemi demokrácia fórumainak segítségével segítsék a termelési gazdálkodást, a vállalati célok végrehajtását. A termelésre mozgósítás terjedjen ki a minőségi, hatékonysági és takarékossági követelmények érvényesítésére. Támogassák a gazdasági vezetést az ésszerű kockázatvállalásban, a szervezettség javításában és az anyagi ösztönzés érvényre jutásában. Munkaverseny-szervező és a dolgozók kezdeményezőkészségének kibontakoztatását, az élenjáró kollektívák munkájának propagálását. Vállalatunk KISZ-szervezete vállaljon konkrét feladatokat az anyag- és energiagazdálkodás terén, a fiatalok aktívan működjenek közre a műszaki-fejlesztési elképzelések és az újítások hasznosításában. A végrehajtás ellenőrzésében és segítésében fontos feladat hárul a politikai és gazdaságpolitikai propagandára, a termelési agitációra. A vezetőktől, a kommunistáktól azt kérjük, hogy gazdasági munkájukat kifogástalanul végezzék el, legyenek jóértelmű hangadói a kollektíváknak. Kérdezték — válaszolunk 0 12 órás munkanaptól az ötnapos munkahétig Lassan hazánkban is általánossá válik az ötnapos munkahét. Mint ismeretes, vállalatunknál január 1-től dolgozunk heti 42 órás munkaidőben. S ennek kapcsán érdemes áttekinteni, hogyan sikerült ezt elérnünk. A megkésett ipari fejlődés következtében Magyarországon Nyugat-Európához mérten csak évtizedes késéssel szabályozták a munkaidőt. Így először 1884-ben hoztak ipari törvényt a tíz éven aluli gyermekek foglalkoztatásának tilalmáról. A XX. század elején Magyarország üzemeinek egytizedében 12 órás, vagy annál is hosszabb volt a munkaidő, s a dolgozók kétharmada tíz-tizenkét órát töltött el munkával. A Tanácsköztársaság kormánya első intézkedései között adta ki rendelkezését a nyolcórás munkanapról, de az ellenforradalom már 1919. augusztus 13-án, hatályon kívül helyezte ezt a rendelkezést. Hosszas küzdelem eredményeként aztán végülis 1937-ben iktatták törvénybe a nyolcórás munkaidőt, amelyet rövid idő után a háborús készülődésre való tekintettel felfüggesztettek. A felszabadulás után kollektív szerződések írták elő a napi nyolcórás munkát. A gazdasági fejlődés eredményeként a hatvanas évektől vált lehetővé, hogy a szocialista országokban is tovább csökkenjen a munkaidő. Így a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán elfogadott határozat nyomán 1967 júliusában kormányhatározat rendelte el a fokozatos áttérést a 44 órás munkahétre, ezzel a dolgozók kéthetente szabad szombatot kaptak. A XII. kongresszus határozott arról, hogy hazánkban is bevezetik a heti ötnapos munkahetet, azaz a 42 órás heti munkaidőt. „Maszekügy” — bércsökkentés Hogyan használjuk fel a munkaidőalapot? Az ötnapos munkahétre való áttérés kapcsán 1981. októberében a vállalat intézkedési tervet készített, melynek alapvető célkitűzése a munkaidőalap csökkenés mellett a termelési érték és a vállalat gazdasági eredményének vállalaton belüli „kigazdálkodása”. Az 1982. évi ledolgozható munkaidő — figyelembe véve a fizetett szabadságok, betegség, egyéb igazolt távolléteket mint csökkentő tényezőket — 1865 óta dolgozónként. Ennek hatékony kihasználása érdekében az alábbiakban kell megfelelni. Minden munkahelyen növelni kell a vezetők munkafeltétel biztosítási és munkaszervezési tevékenységének hatékonyságát. Különös gondot kell fordítani a munkafegyelem ellenőrzésére. A veszteségidők feltárását a felzárkózási program szerint kell végezni. Meg kell teremteni az ellenőrzési tevékenység személyi és tárgyi feltételeit (normatechnológia, utókalkuláció). Folyamatosan vizsgálni kell a munkaidőn belüli igazolt és igazolatlan munkaidőkiesésből eredő veszteségek okát. Munkaidőn belüli távozások csak a vállalat által rendszeresített távozási engedély tömbön engedélyezhetők, a magánjellegű távozás esetén bérlevonás mellett. Az évi fizetett szabadságot a 24/1981. számú ügyviteli utasítás értelmében ütemezni kell és a munkahelyi vezetők által visszaigazolt időpont szerint kell igénybe venni. Fizetés nélküli szabadság a hivatkozott utasítás szerint adható. A munkaidőalap fokozott kihasználása érdekében rendszeresek lesznek a munkaidő kezdések és befejezések ellenőrzései. Az improduktív létszám — a tavalyi felülvizsgálat alapján — tovább csökken. Mi lett a tavalyi tervekből? A címbeli kérdésre kaptunk válaszokat az alábbiakban. Jaros János területi főépítésvezető : — Főépítésvezetőségünk úgy értékeli az elmúlt gazdasági évet, mint a munkaszervezés megjavításának időszakát. Az előző évekhez viszonyítva ugyanis a munkahelyek száma csökkent, tehát koncentráltam tudtunk dolgozni. Ennek volt a következménye, hogy csökkentek az átfutási idők, a szerződéses határidőket — a kispesti lakóházak kivételével — tartani tudtuk. Tavaly számottevően csökkent a veszteséges munkahelyek száma, dolgozóink eredményeket értek el az anyagtakarékosság terén, jóval kevesebb javítást végeztünk, mint korábban. Ennek ellenére azonban komoly minőségi kifogások voltak Hatvanban és Gyöngyösön a Vöröshadsereg úti építkezésen. Az előbbi munkahelyen baj volt a betontechnológiával, önkritikusan el kell mondani, hogy a hibákat elkerülhettük volna. Képe István szerelőipari főüzemvezető-helyettes : — Termelési tervünket mindössze 86 százalékra teljesítettük, csökkenő létszámmal. Noha termelékenységünk 8 százalékkal volt alacsonyabb a tervezettnél, átlagbér-felhasználásunk 104 százalékos volt. 1981-ben a korábbihoz képest megnövekedett a befejező munkák aránya a lakásépítkezéseken. Sok volt az utánjavítás, a felmérések szerint 10—15 órát töltöttünk el olyan javításokkal, mint a csaptelepek, kaputelefonok, gáztűzhelyek hiányzó alkatrészeinek pótlása. Sajnálatos, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva emelkedett az anyaghányad és a fuvarköltség is. Úgy véljük, hogy az okok a közgazdasági szabályozókban keresendők, no meg abban, hogy a már beépített anyagokat nem tudjuk megvédeni a szándékosan rongálók, a tolvajokkal szemben. Komoly gondot okozott a főüzemnek, hogy sokan még nem tartják fontosnak a munkaidő kihasználását, italoznak, Csáki szalmájának tekintik az építési anyagokat. Szepesházy Tamás ipari főüzemvezető-helyettes : — A tavalyi évre előirányzott termelési volumen elmaradása a tervtől az alábbi okokra vezethető vissza: 1. A gyártólétszámot nem tudtuk a tervezett szintre fejleszteni. Ennek talán az az oka, hogy a hasonló szakterületű üzemek a környéken a miénknél lényegesen magasabb bért kínálnak a munkavállalóknak. Nem csoda, hogy vállalatunk ipari tanulóinak nagy része — asztalosok, lakatosok — szakképzettségük elsajátítása után kikéri a munkakönyvét és magasabb kereseti lehetőségek után néz. 2. Torlódtak a befejező munkák. Az eredetileg ütemezett szerelőlétszám nem volt elegendő, a pótlást csak a gyártótevékenység rovására lehetett végrehajtani. Ennek egyebek mellett az volt a következménye, hogy például az asztalos üzemnél jelentős lett a termeléskiesés. Avégett, hogy a gyártólétszámot szerelésre kellett irányítani, az asztalosüzem nem vállalkozhatott a terveiben szereplő „külső” megbízások teljesítésére. 3. A tervezetthez képest csökkent a munkahelyek betonigénye. Pedig a terv a termelési főmérnökség előzetes felmérésére és a bázisadatokra épült, de a betonigénylés messze elmaradt a kívánalmaktól. Ennek következtében a betonüzemnek jelentős termeléskiesése volt. Az ipari főüzemben a bázishoz képes javult a termelékenység, sőt, a termelékenységi tervet túlteljesítettük. Szervezettebb volt a munkánk, gazdaságosan dolgoztunk, kihasználtuk a munkaidőt. A gondok mellett tehát számottevőek az eredményeink. Nyereségesen gazdálkodtak az ipari főüzemben. Az eredményhez az asztalosok is hozzájárultak. Ifjúságpolitika Gondolatok az intézkedési tervről Tavaly novemberben lezajlott a vállalati ifjúsági parlament, elfogadtuk az intézkedési tervet, tehát három évre lerendeztük az ifjúságpolitikát? Szó sincs erről! Sőt! Szükséges néhány tudnivalót ismertetni a parlamenten elfogadott intézkedési tervből, amelynek anyaga megtalálható minden építésvezetőnél, üzemvezetőnél, osztályvezetőnél, KISZ-alapszervezeti titkárnál, KISZ-bizottsági tagnál, stb-tagnál. Fel kell eleveníteni először is azt, hogy nincs — nem lehet — külön ifjúságpolitika. Része kell, hogy legyen a vállalat politikájának minden vállalati döntésben, intézkedésben, a mindennapi munkában meg kell jelenni az ifjúságpolitikának, a fiatalokkal való törődésnek. Másik igen fontos „alaptétel” a jogok és kötelességek egysége. Ez azt is jelenti, hogy csak és kizárólag az formálhat jogokat, az tarthat igényt különböző juttatásokra, aki a kötelességét teljesíti, munkáját időre, jó minőségben, maradéktalanul elvégzi, önmagában az évek száma — sem a fiatal, sem az idősebb kor — nem érdem. Ezt megérteni, eszerint dolgozni és élni alapvető egyéni érdeke mindenkinek, így cselekedni — helyzetünkben — különösen fontos. Ami eredményt elér a vállalat, azért minden vállalati dolgozónak együtt kell munkálkodni, a megtermelt javakat együtt használhatjuk fel közösen meghatározott célra. Ebből a kritikus helyzetből a kilábalás egyetlen módja a több, jobb, eredményesebb munka lehet. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. Aki ezeket a feladatokat nem tudja, vagy nem akarja elvégezni, annak azt javasoljuk, hogy változtasson munkahelyet... Amit mi, fiatalok tehetünk ezért — mindennapi munkánkon túl — esetenként mellékesnek, lényegtelennek tűnik ugyan, de mégsem az. Csak néhány példa. Nem mehetünk el szó nélkül a pazarlás (anyag, energia, munkaerő, kapacitás stb.) mellett; lógós, hozzá nem értő embereket nem tűrhetünk meg a kollektívában. Nincs helye olyan felvetésnek : „Van lehetőség, ezen belül ezt alkarjuk megvalósítani, ehhez sára. Mikor csinálják már meg!” Ennek van helye: „Van lehetőség ezen belül ezt akarjuk megvalósítani, ehhe kérünk segítséget... !” Lehetne a példákat még sorolni, de azt hiszem, ennyi is elég. Ezeknek a követelményeknek minden különösebb erőfeszítés nélkül meg lehet felelni, a feladatokat meg kell oldani. Az intézkedési tervben foglalt feladatok megoldásához nekünk, a vállalat minden dolgozójának kell megteremtenünk az anyagi alapot. Számolni kell azzal, hogy a fentebb vázolt feladatok nem egy évre vagy két évre vonatkoznak, nem kampányszerűek, hanem folyamatosak. Ha mindenki jól ellátja feladatát, akkor a vállalati eredmény növekedésével az intézkedési terv egy része megvalósul, emelkedik a vállalat dolgozóinak életszínvonala és végső soron ez a célunk. Terveink reálisak, lehetőségeink adottak, végrehajtásuk rajtunk múlik. Céljainkat csak közös akarással, közös munkával érhetjük el. Ebben a munkában kiemelt feladat hárul vállalatunk fiataljaira. Földházi Jenő KISZ-bizottsági titkár ÉPÍTŐK LAPJA 3. A lakók elégedettek, de... Újabb színfolttal gyarapodott az egri Csebokszári városrész: az év végén újabb nyolcvan lakást adott át az M—5 jelű épülettömbön a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. A tizenegy szintes OTP- házat már karácsony előtt birtokukba vették a tulajdonosok, akik kérdésünkre elmondták, hogy elégedettek a lakások minőségével. Szolári Sándor és családja például évekig várt saját otthonra. Négytagú családjának havonta 2500 forintba került az albérlet, de az Érc- és Ásványkutató Vállalat támogatásával tágas, korszerű otthonba költöztek, „örülünk a kétszobás lakásnak, az elmúlt karácsony életünk legszebb ünnepe volt...” — mondták Szoláriék. A lakók tehát elégedettek voltak beköltözésükkor, de az OTP szerint már adtunk át jobb minőségű lakásokat is... Mi tagadás, jólesik a lakások bérlőinek elismerő véleménye, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a „honfoglalók” boldogságunkban nem vehették észre azokat a minőségi hibákat, amikért az OTP egyáltalán nem boldog.