Heves Megyei Építők Lapja, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

1983. január február Vállalatunk céljainak végrehajtásáért Együtt a gazdasági és tömegszervezetekkel Beszélgetés Mucsi Péterrel, a vállalati pártbizottság titkárával Idei tervünk alapvető cél­kitűzése az eredményes gaz­dálkodás megteremtése. Ezek a tennivalók csak akkor va­lósulnak meg, ha növeljük termelésünket, ugyanakkor csökkentjük a költségeket. — Mit tesznek a párt és tömegszervezetek a tervek sikeres megvalósításáért? — kérdeztem Mucsi Pétertől, a vállalati pártbizottság titká­rától. — A tervek végrehajtása szívós, következetes és fe­gyelmezett munkát kíván — mondja. — Ennek érdeké­ben vezetők és beosztottak részéről összefogásra van szükség, amelyet már nem elég csak szavakban hang­súlyozni. Együtt kell élnünk az új feltétel és követel­ményrendszerrel, emelni kell a központi és területi elő­készítés színvonalát ahhoz, hogy még egyszer ne okoz­zunk csalódást önmagunk­nak. Gazdálkodásunk mai helyzetében pártbizottsá­gunk sürgeti a gazdasági ve­zetést, hogy teremtse meg a felzárkózási programból rá­juk háruló feladatok elvég­zéséhez szükséges munkafel­tételeket. Folyamatosan el­lenőrizzék a termelési prog­ramokat és kérjék számon a végrehajtást. Ehhez persze elengedhetetlenül szükséges a vezetők munkamódszeré­­nek , a követelményeknek megfelelő fejlesztése, a mun­kaszervezés jobbítása, a ter­melésirányítók rendszeres szakmai képzése. — Vállalatunk pártappa­rátusa februárban ajánláso­kat fogadott el a gazdálko­dás és a termelés hatékony­ságának javítására. Hallhat­nánk erről konkrétan? — A pártszervek nem vállalhatják át a gazdasági vezetés, a termelés irányítói­nak tennivalóit, de minden­kor gyakoroljuk pártellenőr­zési tevékenységünket. Ennek során meghatároztuk azokat a politikai tennivalókat, amelyek elválaszthatatlanok tevékenységünktől. A műsza­ki tervezéssel kapcsolatban például ésszerű szervezeti módosítások végrehajtását javasoltuk; a termelési osz­tálynak, az utókalkulációnak valamint az anyagelszámol­tatásnak arra hívtuk fel a figyelmét, hogy erősödjön ellenőrző és elszámoltató te­vékenységük. Fontosnak tart­juk továbbá a teljesítmény­­követemény rendszer átfogó rendezését a vállalatnál. Ezek érintik majd a norma­technológiát, és karbantar­tást, a teljesítményelszámol­tatást, a programozást, stb. Szeretnénk, ha érvényre jut­na az úgynevezett generál­elv, amely az eddiginél job­ban segítené a termelési programban szereplő létesít­mények határidőben történő átadását. Közhely, hogy a terv­törvény, amelyet ma­radéktalanul végre kell haj­tani. Ez nálunk sem lehet másképp. Ügyelni kell a gazdasági mutatók — anyag­felhasználás, bér, gép, szál­lítási költségek — alakulá­sára. Megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel a közpon­ti, a területi műszaki és termelési előkészítési tevé­kenység elemzése,­­hiányos­ságainak feltárása. Sürgető feladat a számlázási folya­mat felülvizsgálása a szám­lázási fegyelem javítása is. A szakszervezeteknek azt ajánlottuk, hogy az üzemi demokrácia fórumainak se­gítségével segítsék a terme­lési­ gazdálkodást, a vállalati célok végrehajtását. A ter­melésre mozgósítás terjedjen ki a minőségi, hatékonysági és takarékossági követelmé­nyek érvényesítésére. Támo­gassák a gazdasági vezetést az ésszerű kockázatvállalás­ban, a szervezettség javítá­sában és az anyagi ösztön­zés érvényre jutásában. Munkaverseny-szervező és a dolgozók kezdeményező­készségének kibontakoztatá­sát, az élenjáró kollektívák munkájának propagálását. Vállalatunk KISZ-szerve­­zete vállaljon konkrét fel­adatokat az anyag- és ener­giagazdálkodás terén, a fia­talok aktívan működjenek közre a műszaki-fejlesztési elképzelések és az újítások hasznosításában. A végrehajtás ellenőrzésé­ben és segítésében fontos feladat hárul a politikai és gazdaságpolitikai propagan­dára, a termelési agitációra. A vezetőktől, a kommunis­táktól azt kérjük, hogy gaz­dasági munkájukat kifogás­talanul végezzék el, legyenek jóértelmű hangadói a kollek­tíváknak. Kérdezték — válaszolunk 0 12 órás munkanaptól az ötnapos munkahétig Lassan hazánkban is ál­talánossá válik az ötnapos munkahét. Mint ismeretes, vállalatunknál január 1-től dolgozunk heti 42 órás mun­kaidőben. S ennek kapcsán érdemes áttekinteni, hogyan sikerült ezt elérnünk. A megkésett ipari fejlődés következtében Magyaror­szágon Nyugat-Európához mérten csak évtizedes ké­séssel szabályozták a mun­kaidőt. Így először 1884-ben hoztak ipari törvényt a tíz éven aluli gyermekek fog­lalkoztatásának tilalmáról. A XX. század elején Ma­gyarország üzemeinek egyti­­zedében 12 órás, vagy annál is hosszabb volt a munka­idő, s a dolgozók kétharma­da tíz-tizenkét órát töltött el munkával. A Tanácsköz­társaság kormánya első in­tézkedései között adta ki rendelkezését a nyolcórás munkanapról, de az ellen­­forradalom már 1919. au­gusztus 13-án, hatályon kí­vül helyezte ezt a rendelke­zést. Hosszas küzdelem ered­ményeként aztán végülis 1937-ben iktatták törvénybe a nyolcórás munkaidőt, ame­lyet rövid idő után a há­borús készülődésre való te­kintettel felfüggesztettek. A felszabadulás után kol­lektív szerződések írták elő a napi nyolcórás munkát. A gazdasági fejlődés eredmé­nyeként a hatvanas évektől vált lehetővé, hogy a szo­cialista országokban is to­vább csökkenjen a munka­idő. Így a Magyar Szocia­lista Munkáspárt IX. kong­resszusán elfogadott­­ határo­zat nyomán 1967 júliusában kormányhatározat rendelte el a fokozatos áttérést a 44 órás munkahétre, ezzel a dolgozók kéthetente szabad szombatot kaptak. A XII. kongresszus határozott arról, hogy hazánkban is bevezetik a heti ötnapos munkahetet, azaz a 42 órás heti munka­időt. „Maszekügy” — bércsökkentés Hogyan használjuk fel a munkaidőalapot? Az ötnapos munkahétre való áttérés kapcsán 1981. ok­tóberében a vállalat intézkedési tervet készített, mely­nek alapvető célkitűzése a munkaidőalap csökkenés mel­lett a termelési érték és a vállalat gazdasági eredmé­nyének vállalaton belüli „kigazdálkodása”. Az 1982. évi ledolgozható munkaidő — figyelembe véve a fizetett sza­badságok, betegség, egyéb igazolt távolléteket mint csök­kentő tényezőket — 1865 óta dolgozónként. Ennek haté­kony kihasználása érdekében az alábbiakban kell meg­felelni. Minden munkahelyen növelni kell a vezetők munka­feltétel biztosítási és munkaszervezési tevékenységének hatékonyságát. Különös gondot kell fordítani a munka­­fegyelem ellenőrzésére. A veszteségidők feltárását a fel­zárkózási program szerint kell végezni. Meg kell terem­teni az ellenőrzési tevékenység személyi és tárgyi fel­tételeit (normatechnológia, utókalkuláció). Folyamatosan vizsgálni kell a munkaidőn belüli igazolt és igazolatlan munkaidőkiesésből eredő veszteségek okát. Munkaidőn belüli távozások csak a vállalat által rend­szeresített távozási engedély tömbön engedélyezhetők, a magánjellegű távozás esetén bérlevonás mellett. Az évi fizetett szabadságot a 24/1981. számú ügyviteli utasítás értelmében ütemezni kell és a munkahelyi ve­zetők által visszaigazolt időpont szerint kell igénybe venni. Fizetés nélküli szabadság a hivatkozott utasítás szerint adható. A munkaidőalap fokozott kihasználása érdekében rend­szeresek lesznek a munkaidő kezdések és befejezések el­lenőrzései. Az improduktív létszám — a tavalyi felül­vizsgálat alapján — tovább csökken. Mi lett a tavalyi tervekből? A címbeli kérdésre kap­tunk válaszokat az alábbi­akban. Jaros János területi főépí­tésvezető : — Főépítésvezetőségünk úgy értékeli az elmúlt gaz­dasági évet, mint a munka­­szervezés megjavításának időszakát. Az előző évekhez viszonyítva ugyanis a mun­kahelyek száma csökkent, te­hát koncentráltam tudtunk dolgozni. Ennek volt a kö­vetkezménye, hogy csökken­tek az átfutási idők, a szer­ződéses határidőket — a kis­pesti lakóházak kivételével — tartani tudtuk. Tavaly számottevően csök­kent a veszteséges munka­helyek száma, dolgozóink eredményeket értek el az anyagtakarékosság terén, jó­val kevesebb javítást végez­tünk, mint korábban. Ennek ellenére azonban komoly minőségi kifogások voltak Hatvanban és Gyöngyösön a Vöröshadsereg úti építkezé­sen. Az előbbi munkahelyen baj volt a betontechnológiá­val, önkritikusan el kell mondani, hogy a hibákat el­kerülhettük volna. Képe István szerelőipari főüzemvezető-helyettes : —­ Termelési tervünket mindössze 86 százalékra tel­jesítettük, csökkenő létszám­mal. Noha termelékenysé­günk 8 százalékkal volt ala­csonyabb a tervezettnél, át­lagbér-felhasználásunk 104 százalékos volt. 1981-ben a korábbihoz képest megnöve­kedett a befejező munkák aránya a lakásépítkezéseken. Sok volt az utánjavítás, a felmérések szerint 10—15 órát töltöttünk el olyan ja­vításokkal, mint a csaptele­pek, kaputelefonok, gáztűz­helyek hiányzó alkatrészei­nek pótlása. Sajnálatos, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva emelke­dett az anyaghányad és a fuvarköltség is. Úgy véljük, hogy az okok a közgazdasá­gi szabályozókban keresen­dők, no meg abban, hogy a már beépített anyagokat nem tudjuk megvédeni a szán­dékosan rongálók, a tolva­jokkal szemben. Komoly gon­dot okozott a főüzemnek, hogy sokan még nem tartják fontosnak a munkaidő ki­használását, italoznak, Csáki szalmájának tekintik az épí­tési anyagokat. Szepesházy Tamás ipari főüzemvezető-helyettes : — A tavalyi évre elő­irányzott termelési volumen elmaradása a tervtől az alábbi okokra vezethető vis­­­sza: 1. A gyártólétszámot nem tudtuk a tervezett szintre fejleszteni. Ennek talán az az oka, hogy a hasonló szak­­területű üzemek a környéken a miénknél lényegesen ma­gasabb bért kínálnak a munkavállalóknak. Nem cso­da, hogy vállalatunk ipari tanulóinak nagy része — asztalosok, lakatosok — szakképzettségük elsajátítá­sa után kikéri a munka­könyvét és magasabb kerese­ti lehetőségek után néz. 2. Torlódtak a befejező munkák. Az eredetileg üte­mezett szerelőlétszám nem volt elegendő, a pótlást csak a gyártótevékenység rová­sára lehetett végrehajtani. Ennek egyebek mellett az volt a következménye, hogy például az asztalos üzemnél jelentős lett a termeléski­esés. Avégett, hogy a gyár­tólétszámot szerelésre kellett irányítani, az asztalosüzem nem vállalkozhatott a ter­veiben szereplő „külső” meg­bízások teljesítésére. 3. A tervezetthez képest csökkent a munkahelyek be­tonigénye. Pedig a terv a termelési főmérnökség elő­zetes felmérésére és a bá­zisadatokra épült, de a be­tonigénylés messze elmaradt a kívánalmaktól. Ennek kö­vetkeztében a betonüzemnek jelentős termeléskiesése volt. Az ipari főüzemben a bá­zishoz képes javult a ter­melékenység, sőt, a terme­lékenységi tervet túlteljesí­tettük. Szervezettebb volt a munkánk, gazdaságosan dol­goztunk, kihasználtuk a mun­kaidőt. A gondok mellett te­hát számottevőek az ered­ményeink. Nyereségesen gazdálkodtak az ipari főüzemben. Az eredményhez az asztalosok is hozzá­járultak. Ifjúságpolitika Gondolatok az intézkedési tervről Tavaly novemberben lezaj­lott a vállalati ifjúsági par­lament, elfogadtuk az intéz­kedési tervet, tehát három évre lerendeztük az ifjúság­­politikát? Szó sincs erről! Sőt! Szükséges néhány tud­nivalót ismertetni a parla­menten elfogadott intézke­dési tervből, amelynek anyaga megtalálható minden építésvezetőnél, üzemveze­tőnél, osztályvezetőnél, KISZ-alapszervezeti titkár­nál, KISZ-bizottsági tagnál, stb-tagnál. Fel kell elevení­teni először is azt, hogy nincs — nem lehet — kü­lön ifjúságpolitika. Része kell, hogy legyen a vállalat politikájának minden válla­lati döntésben, intézkedés­ben, a mindennapi munká­ban meg kell jelenni az if­júságpolitikának, a fiatalok­kal való törődésnek. Másik igen fontos „alapté­tel” a jogok és kötelessé­gek egysége. Ez azt is jelen­ti, hogy csak és kizárólag az formálhat jogokat, az tarthat igényt különböző juttatások­ra, aki a kötelességét telje­síti, munkáját időre, jó mi­nőségben, maradéktalanul elvégzi, önmagában az évek száma — sem a fiatal, sem az idősebb kor — nem ér­dem. Ezt megérteni, eszerint dolgozni és élni alapvető egyéni érdeke mindenkinek, így cselekedni — helyze­tünkben — különösen fontos. Ami eredményt elér a válla­lat, azért minden vállalati dolgozónak együtt kell mun­kálkodni, a megtermelt ja­vakat együtt használhatjuk fel közösen meghatározott célra. Ebből a kritikus hely­zetből a kilábalás egyetlen módja a több, jobb, ered­ményesebb munka lehet. Ez persze nem megy egyik nap­ról a másikra. Aki ezeket a feladatokat nem tudja, vagy nem akarja elvégezni, annak azt javasoljuk, hogy változ­tasson munkahelyet... Amit mi, fiatalok tehetünk ezért — mindennapi munkánkon túl — esetenként mellékes­nek, lényegtelennek tűnik ugyan, de mégsem az. Csak néhány példa. Nem mehe­tünk el szó nélkül a pa­zarlás (anyag, energia, mun­kaerő, kapacitás stb.) mel­lett; lógós, hozzá nem értő embereket nem tűrhetünk meg a kollektívában. Nincs helye olyan felvetésnek : „Van lehetőség, ezen belül ezt alkarjuk megvalósítani, ehhez sára. Mikor csinálják már meg!” Ennek van helye: „Van lehetőség ezen belül ezt akarjuk megvalósítani, ehhe kérünk segítséget... !” Lehetne a példákat még sorolni, de azt hiszem, en­­­nyi is elég. Ezeknek a kö­vetelményeknek minden kü­lönösebb erőfeszítés nélkül meg lehet felelni, a fel­adatokat meg kell oldani. Az intézkedési tervben fog­lalt feladatok megoldásához nekünk, a vállalat minden dolgozójának kell megterem­tenünk az anyagi alapot. Számolni kell azzal, hogy a fentebb vázolt feladatok nem egy évre vagy két évre vo­natkoznak, nem kampány­szerűek, hanem folyamato­sak. Ha mindenki jól ellát­ja feladatát, akkor a válla­lati eredmény növekedésével az intézkedési terv egy ré­sze megvalósul, emelkedik a vállalat dolgozóinak élet­­színvonala és végső soron ez a célunk. Terveink reálisak, lehetőségeink adottak, vég­rehajtásuk rajtunk múlik. Céljainkat csak közös aka­rással, közös munkával ér­hetjük el. Ebben a munká­ban kiemelt feladat hárul vállalatunk fiataljaira. Földházi Jenő KISZ-bizottsági titkár ÉPÍTŐK LAPJA 3. A lakók elé­gedettek, de... Újabb színfolttal gyarapo­dott az egri Csebokszári vá­rosrész: az év végén újabb nyolcvan lakást adott át az M—5 jelű épülettömbön a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A tizenegy szintes OTP- házat már ka­rácsony előtt birtokukba vet­ték a tulajdonosok, akik kér­désünkre elmondták, hogy elégedettek a lakások minő­ségével. Szolári Sándor és családja például évekig várt saját otthonra. Négytagú családjának havonta 2500 forintba került az albérlet, de az Érc- és Ásványkutató Vállalat támogatásával tágas, korszerű otthonba költöztek, „örülünk a kétszobás lakás­nak, az elmúlt karácsony életünk legszebb ünnepe volt...” — mondták Szolá­­riék. A lakók tehát elégedettek voltak beköltözésükkor, de az OTP szerint már adtunk át jobb minőségű lakásokat is... Mi tagadás, jólesik a la­kások bérlőinek elismerő vé­leménye, de nem hagyhat­juk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a „honfoglalók” boldogságunkban nem vehet­ték észre azokat a minőségi hibákat, amikért az OTP egyáltalán nem boldog.

Next