Heves Megyei Építők Lapja, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1-2. szám
1983. január—február A vállalat helyzete az 1983. évi feladatok megvalósításának tükrében A vállalat 1982. évi éves tevékenységének ismeretében lehet megítélni a vállalat adott helyzetét és ebből, valamint az 1983. évi feladatok megvalósításának realitásából a várható vállalati „helyzetelmozdulásra” lehet következtetni. Az 1982. évi fő feladat a vállalati veszteség csökkentése, az eredményes gazdálkodás feltételeinek megteremtése volt. Utolsó lehetősége ez a HÁÉV-nek — nagyon kemény, úgynevezett „önerős” rendezési feltételek teljesítése mellett — (készletszintcsökkentés 20 százalékkal, 55 millió forinttal nyolc hónap alatt , utána forgóalap-tartás melletti volumennövelés, állóeszköz értékesítés 35 millió forint értékben, 2 évig fejlesztési alap és műszaki fejlesztési alap bevonás veszteségrendezésre, a 81-es 90,5 millió forintos veszteség 40 millió forintra való csökkentése). Ezen feltételek teljesítésére a szanálást lezáró úgynevezett Szakértői Bizottság ajánlásokat dolgozott ki, az önerős rendezéshez: az alkalmazott építéstechnológiák számának csökkentése, építményösszetétel változtatása, vállalkozási szabadság biztosítása, hiteltartozások átütemezése, szervezési, gazdálkodási, irányítási színvonal javítása stb. A célkitűzések megvalósítására teendő feladatmeghatározások kidolgozásra kerültek, melyek 1982. évi végrehajtásának hatása összességében pozitív, azonban néhány területen az előrelépés lassú, további feladatok pontosítása és végrehajtása szükséges. Sikerült előrelépnünk: költséggazdálkodás javítása — a vállalkozás, műszaki előkészítés színvonalának javítása, — a termelési profiltisztítás megkezdése, — az eszközgazdálkodás javulása, — érdekeltségi rendszer eredményes működtetése területén. Továbbra is hiányosságunk: A termelésirányítás lassú javulása, — árbevételi ütemtelenség miatti bizonytalan pénzügyi helyzet, — munka és technológiai fegyelem elégtelensége, — minőségi munkavégzés hiányosságai — és mindezeken keresztül a vállalat negatív megítélésének ellensúlyozására tett intézkedéseink elégtelensége és eredménytelensége. Gazdasági helyzetünk megítélését jól érzékelteti néhány jellemző — előzetes, még nem mérleg szerinti — 1982. évi számadat. A vállalat termelési tervét 91,4 százalékra, árbevételi tervét 98,5 százalékra teljesítette. A létszám az előirányzottal szemben 91,8 százalékos mértékben állt rendelkezésre. .Ennek megfelelően az egy főre eső termelés a tervezettől kedvezőbben, 101,1 százalékos mértékben teljesült. A kedvező eszköz- és költséggazdálkodás eredményeképpen a tervezett — 40 millió forintos vállalati veszteség helyett „csak” — 30 millió forintos veszteségtömeg keletkezett. Elért pozitív változásokat 106 százalékos adómentes bérszínvonal-fejlesztés mellett valósíthattuk meg. A vállalat 1982 évi műszaki tervteljesítése is pozitívnak ítélhető — a korábbi időszakhoz képest: 1 kivétellel valamennyi kiemelt létesítmény átadásra került (elmaradt a Nővérszálló), igen magas átadási számot és értéket teljesített a vállalat, létesítményben 116 darab, értékben 905 millió forint, lakásban 950 darab iskola programban 68 tanterem egyenérték, sok „elmaradást” pótolt be a vállalat. Ezen teljesítéseink „árnyoldala” : Határidő csúszások az éven belül, viszonylag sok mennyiségi, minőségi hiányérték, nem jutott elegendő kapacitás a garanciális, szavatossági munkák csökkentésére (igaz nem is nőttek). A vállalat jelenlegi helyzetének ismeretében 1983 évre kiemelt feladataink, célkitűzéseink, a vállalati eredmény növelése, a bizalom visszaszerzése, a vállalati foreálisak-e tervcélkitűzéseink?, A vállalati terv igen feszített, sokirányú intézkedések megtételét és végrehajtását követeli meg. Tervcélkitűzéseink megvalósításának alapját az adja, hogy a szigorított beruházási helyzet ellenére a vállalat felé jelentkező építési igény kitölti, sőt meghaladja jelenlegi kapacitását. Ahhoz, hogy elsődleges célkitűzésünket — a vállalati eredmény növelését — teljesíthessük, a tér- Ezt a vállalat gépesítettségemelési növelése is szükséges, lehetővé teszi, de a dolgozók munkájának hatékonyság növelésén túl szükséges a meglévő törzsgárda-állomány megtartása, a létszám növelése. A hatékonyságnövelést lehetővé teszi a termelési ösolyamatos fizetőképesség lehetőségének megteremtése, a munkaerő megtartása és növelése, a veszteségrendezéssel kapcsolatosan egyéb kötelezettségek teljesítése. Ezen célkitűzések ismeretében került kidolgozásra a vállalat 1983 évi tervjavaslata, melyet a következő legfontosabb számadatok érzékeltetnek : sz etétel kedvező alakulása : a korszerű technológiával kivitelezhető munkák arányának növekedése (CLASP könnyűszerkezet, BVPR paneles), a szabad- és átalányáras vállalkozású munkák arányának növekedése is. Ezen kedvező lehetőségek mellett azonban kiemelt figyelmet kell fordítani : a létszám megtartására és bővítési lehetőségeinek kiaknázására, a költséggazdálkodás javulásából adódó eredménynövelésre, kiemelten a szállítás költségeinek közvetlen anyag — energia csökkentésére, a termelés programszerű teljesítésének biztosításával az átfutási idők csökkentésére, folyamatos és ütemes árbevételek biztosítására az anyagokkal, eszközökkel való gazdálkodásra. Mindezek eredményeként biztosítható az összvállalati nyereség, a tervezett bérfejlesztések végrehajtása is. Célkitűzéseink között megjelölt bizalom visszaszerzés nem számszerűsíthető, de súlyában igen jelentős! A vállalati megítélést alapvetően a jól, határidőre, jó minőségben végzett munkán, létesítményeken keresztül lehet pozitív irányba változtatni. Ezért: a határidős fegyelem javítása, a minőségi mutatók javítása, a garanciális, szavatossági kötelezettségek teljesítése rendkívüli jelentőségű a vállalati kollektíva számára is. A vállalati célkitűzések, kiemelt feladatok megvalósítását 1983-ban is komplex intézkedési terv fogja segíteni, melyben a feladatok részletesen rögzítésre kerülnek felelősök, illetve végrehajtási határidők megjelölésével. A vállalat 1983 évi főbb célkitűzéseinek ismeretében azt kérjük minden dolgozónktól, a párt és tömegszervezeti aktivistáinktól, a vezetőktől, hogy segítsék elő népgazdasági és azon belül vállalatunk helyzetének megismerését. A célkitűzéseket tegyék magukévá, legyenek a feladatok végrehajtásának mozgósítói, aktív résztvevői. Használják ki a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny-mozgalom lehetőségeit, tegyenek konkrét vállalásokat a feladatok teljesítésére, mert tervcélkitűzéseink teljesítéséhez „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell. Nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” (Váczi Mihály). Közös jövőnk építéséhez kívánok a vállalat párt, szakszervezeti, KISZ és gazdasági vezetése nevében minden dolgozónak és családjának békés, boldog és eredményes 1983-as esztendőt. Szamos Gábor igazgató Az utóbbi időben egyre többször kerül szóba vállalatunknál a generálelv kérdése. Mivel az egyes termelőszövetkezeti dolgozók és vezetők különbözőképpen értelmezik és magyarázzák ezt a fogalmat, ezért szükségesnek tartom — az egységes értelmezés elősegítése érdekében — véleményemet e cikk keretében is rögzíteni. Vállalatunk termelésirányítási szervezete építőmesteri vonatkozásban területi — tárgyi —, míg szakipari és szerelőipari, valamint ipari termék előállítás vonatkozásában üzemi szakosodásét. Ennek megfelelően — mivel az érdekeltségi rendszer is az üzemi érdekeltségre épült — az egyes termelőegységek megfelelő együttműködése nem alakult ki. A létesítmény felelős irányítója, gazdája az építésvezető, aki közvetlenül az építőmesteri létszám irányítását végezte. A szakipari és szerelőipari egységtől megrendelte a szükséges munkákat, de annak közvetlen irányításában nem vett részt. Az eddig kialakult rossz gyakorlaton szeretnénk változtatni úgy, hogy a kivitelezés során érvényesíteni kívánjuk a generálszemléletet. Alapfeltételként rögzíteni kell, hogy a létesítmény gazdája — generálfelelőse — az építésvezető, aki a munkahelyi generálművezetőn keresztül irányítja a létesítmény kivitelezését. Ez azt jelenti, hogy a kivitelezés megkezdésétől az üzembehelyezésig a munkahelyen valamennyi munkát végző vállalati dolgozó felé a generálművezetőnek és építésvezetőnek, valamint a főépítésvezetőnek joga van és fegyelmi hatáskörrel rendelkezik. A generálművezető határozza meg — a technológiai folyamatok figyelembevételével — az elvégzendő munkák sorrendjét. Az elvégzett munkát mennyiségileg és minőségileg a szakági művezetővel közösen állapítják meg. A szakági művezető feladata az ott dolgozó szakági létszám anyaggal és munkaeszközzel történő folyamatos ellátása, és a dolgozók szakmai irányítása. Előzőekből következik, hogy a generál munkahelyi vezető köteles az ott munkát végző valamennyi dolgozó részére megfelelő szociális létesítményt biztosítani és az anyagok elhelyezését — a vagyonvédelmi előírások betartásával — megoldani. A dolgozó teljes létszám — munkakezdéskor— és este — a munkaidő végén — történő számbavételét (siktázását) a generálművezető végzi. A hó végi elszámolás alapja a generálművezető által leigazolt létszámnyilvántartó ív. Tisztában vagyok azzal, hogy az előzőekben leírtakat egyik napról a másikra zökkenő nélkül nem tudjuk bevezetni, de azt hiszem nélkülözhetetlen ez az intézkedés, mivel a korábban kialakult gyakorlat ma már nem tartható. A bevezetés egyik legfontosabb feltétele, hogy a jelenlegi építőmesteri művezetőket fel kell készíteni a generálfeladatok ellátására, illetve aki nem alkalmas a megnövekedett követelmények kielégítésére, más munkakörbe kell helyezni. Célunk az, hogy minden az adott munkahelyen tevékenykedő vállalati dolgozó azonos munkafegyelmi elbírálásban részesüljön és mozgósítható legyen a létesítmény jó minőségben és határidőre történő megvalósítására. E cél elérése érdekében a korábbinál jobb együttműködés szükséges a generál- és a szakági termelőegységek között. Egyértelmű követelmény viszont, hogy az érdekeltségi rendszert is a létesítmény és a generálszemlélet érvényesülésének szolgálatába kell állítani. A létesítmény határidőre, jó minőségben történő átadására való mozgósítás alapja viszont az ott dolgozó munkáskollektíva informálása. Minden dolgozónak ismernie kell a létesítmény fontosabb adatait naturális mutató (lakásszám, iskolai tanteremszám stb) ; kezdési határidő; szerződés szerinti befejezési határidő; beruházó megnevezése; kivitelezés költsége. A brigádvezetőknek ismerni kell ezen túlmenően az általuk végzendő munkák részhatáridejét, bérköltségét, szakasztartalmakat, árbevételi ütemeket, a vonalas ütemterv szerinti technológiai kapcsolatok esetleges közbenső munkaterület szolgáltatási határidőket stb. Csak úgy lehet mozgósítani egy-egy feladatra, ha a közbenső és a végső célt időben közöljük az érdekeltekkel. Rá kell ébreszteni a brigádokat, hogy mennyire fontos az általuk végzett, illetve végzendő munka és ismertetni kell az esetleges késedelmek, a vállalatot sújtó anyagi következményeit is. A vállalat jelenlegi helyzetében — figyelemmel az adott népgazdasági helyzetre is — csak úgy tudunk előbbre lépni, ha a vállalat minden dolgozóját mozgósítani tudjuk a több és jobb munkára, és egységes vállalati szemlélet érvényesül a munkahelyeken, nem pedig a termelő egységek üzemi érdekei dominálnak. E cikk keretében minden részletre kiterjedő nyilatkozatra nem vállalkozhattam, hiszen a rendszer bevezetése során felmerülő véleményeket — menet közben — figyelembe véve alakul majd ki a végleges bevezetendő intézkedési sor. Bízom abban, hogy a bevezetendő generálelv érvényesítési szándékát a dolgozók és az illetékes vezetők megértő támogatással fogadják és mindent megtesznek a tökéletesítés érdekében. Mivel ez a rendszer a vállalatunknál új, ezért várjuk az érintetteknek a bevezetés során az általuk szükségesnek ítélt korrekciókra, finomításokra való javaslatát, véleményét. Márton József műszaki igazgatóhelyettes A generálelv érvényesítése ÉPÍTŐK LAPJA 3. Közös dolgainkról Beszélgetés Németh Imre gazdasági igazgatóhelyettessel — Hogyan lett közgazdász? — Hivatásomról nem szoktam dicsekvéssel beszélni, de azt azért bevallhatom: engem már diákkoromban érdekeltek a gazdasági kérdések, izgattak a társadalmi, gazdasági folyamatok — válaszolja Németh Imre, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat nemrég kinevezett gazdasági igazgatóhelyettese. — Szombathelyen születtem, abban a közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, amelynek tekintélye, rangja van városunkban. Az indíttatást tehát innen vittem magammal a fővárosba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát 1976-ban. Kinevezésemig a Heves megyei tanács ÉKV- osztályán, majd az Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalatnál dolgoztam előadói, illetve főkönyvelői beosztásban. — Dolgozóink a korábbinál is nagyobb figyelemmel fordulnak a gazdaság dolgai felé. Mi ennek az oka? — Mostanában magam is tapasztalom, hogy fokozódik vállalatunk közvéleményének gazdaságpolitikai érzékenysége. Ez egyébként országos jelenség. Ennek több oka van. A nehezebb, változó gazdasági körülmények között ma jobban bosszantanak bennünket a sokak kontójára elkövetett gazdasági hibák; a piacon, az üzletekben újabban sokkal érzékenyebben reagálunk a burkolt áremelésekre, a minőségrontásra, mint eddig. De maradjunk vállalatunk dolgainál. Mint ismeretes, több mint fél éve, hogy Szamos Gábor igazgatóval és Márton József műszaki igazgatóhelyettessel átvettük a kinevezési okmányokat. Persze, hogy sokan kíváncsiak rá: hogyan fog az új vezetés megfelelni a bizalomnak? Mindhármunk nevében állíthatom, hogy tudásunk és képességeink legjavával segítjük a vállalat felemelkedését. — Ön jól tájékozott, közvetlen, határozott vezető hírében áll. Milyen következtetései vannak a gazdálkodás számára? — Megnyugtató, hogy vállalatunk dolgozói ugyanazokat az anomáliákat bírálják, ugyanazon hibákra figyelnek fel, mint a vállalatvezetőség. A közös kiindulópont pedig a kollektívákat mozgósító közös cselekvésnek is starthelye. Politikai erő ez. Egyebek mellett rendet kell teremteni a termelési költségek, az anyagfelhasználás és tárolás terén. Azt tapasztalom, hogy otthon az emberek jó közgazdászok, de a munkahelyükön még sokan megtűrik a pazarlást és elnézőek a társadalmi tulajdon megsértőivel szemben. Pedig ha vannak tettesek, felelősöknek is lenniük kell! Ezek a gondok megnövekedett felelősséget, tennivalót rónak ránk. Itt az ideje, hogy a beidegződött gyakorlaton, a „majdcsak lesz valahogy” szemléleten ki-ki változtasson. Kommunista vezető vagyok, ezért is sürgetem, hogy a cselekvésben a kommunistáknak, a szocialista brigádok tagjainak, a munkában élenjáró dolgozóknak kell kezdeményezniük, nekik kell a vállalati közvéleményt formálniuk. A feladat most az, hogy a már szárba szökkent gazdaságpolitikai érdeklődést próbáljuk meg felhasználni — egy jobb, dolgosabb alapállás szilárdítására is. Nyilvánvaló, hogy vállalatunk gazdasági gondjait nem mindenki egyformán érzékeli. De az is nyilvánvaló, hogy tenni, hozzájárulni közös problémáink megoldásához mindenki a munkahelyén, mint dolgozó, jó munkájával képes. Ezért fontosabb valamennyiünk számára ez az utóbbi: a dolgozói szemlélet és alapállás erősítése. Javítani kell ugyanis a vállalkozáson, a termelésirányításon ; hatékonyabb anyagelszámoltatásra, komplex létszám- és bérfelülvizsgálatra van szükségünk. — Hogyan lehet megismertetni és megértetni a munkahelyi közösségekkel a vállalat erőfeszítéseinek fontosságát, ily módon is segítve az aktivitás fokozódását? —A tennivalóink és gondjaink megértésének feltétele az őszinte szó. Ez egyszersmind a vállalatvezetés gyakorlata. Érezzük a dolgozók bizalmát. Ez azonban kötelez is: felelősségre, nyíltságra. A jelenlegi gazdasági körülmények között szükségszerűen a demokratikus fórumok felelősségének súlya is megnövekedett. Tegnap még frappánsnak tetszett válaszok mára könnyen féligazságokra eshetnek szét. Mert csak féligazság lenne például, ha a vállalat nehéz helyzetében csak a közgazdasági szabályozókra hivatkoznánk. E szabályozók valóban szigorúak, helyzetünkben nem teszik lehetővé a korábban megszokott bérfejlesztést és fejlesztést. Emellett azonban nyíltan kell szólni arról, hogy ki-ki önmaga mit mulasztott, és hogy saját maga mit fog tenni a jobb szervezésért, a jövedelmezőbb termelésért, az ésszerű takarékosságért — röviden: a hatékonyabb munkáért. Mika István