Heves Megyei Építők Lapja, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
ÉPÍTŐK LAPJA 2. Levél az ÉVM-ből Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumból az óév végén levelet kapott vállalatunk igazgatója. A dolgozói kollektíva érdeklődésére is méltán tarthatnak a következő sorok, amelyet Petrovai László miniszterhelyettes és dr. Érdi Tamás főosztályvezető írt alá: Kedves Szamos Elvtárs! Az 1983-as naptári és gazdálkodási év végével elismerésemet fejezem ki azokért a sikeres erőfeszítésekért, amelyeket a vállalat élén tettél. Kérem fogadd jókívánságunkat és tolmácsold munkatársaid és a vállalat kollektívája felé. Budapest, 1983. december 27. Kitüntetések Január 13-án Budapesten, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban kitüntetések átadására került sor. Vállalatunk dolgozói közül ezen az eseményen Kuli János kubikus brigádvezető a Munka Érdemrend bronz fokozatát, Bata János művezető a miniszteri Kiváló Munkáért elismerést vehette át. Gratulálunk! 1984. január A VÁLLALATI PÁRTBIZOTTSÁG a felező értékelés során ismételten áttekintette és megerősítette a vállalati pártértekezletnek és a vállalat VI. ötéves tervre szóló középtávú irányvonalának azt a fő célját, hogy a gazdálkodás színvonalának növelésével javítsuk tovább vállalatunk stabilitását, szilárdítsuk meg dolgozóink elért jövedelmi viszonyait és javítsuk a munkakörülményeket. Ezt a célt kell szolgálnia az 1984. évi vállalati tervnek is. A párt végrehajtó bizottság és a pártbi CÉLJAINK ELÉRÉSE megköveteli az eredményes gazdálkodás fokozásának eddiginél erőteljesebb növelését, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentését, az ipar háttér fejlesztését. A termelés alakulásának a környezeti hatásokkal öszhangban a vállalat terheinek gyorsított mérséklését kell szolgálnia. Továbbra is alapvető követelmény a vezetői szint tudatának, felelősségének erősítése, a vezetési és irányítási színvonal emelése. Alapvető vállalati gazdasági érdek irányul a jobb minőség előállítására, ezért a termelő szervezetek együttesen is, a dolgozókat személyesen is a jó minőségű munkavégzésre kell késztetni. Meg kell tenni a szükséges műszaki, gazdasági-érdekeltségi zottság egyetért azzal, hogy a vállalat gazdasági vezetése a realitásokkal számolva az 1984. évi vállalati tervet az alábbi fő előirányzatok szerint véglegesítse és az illetékes szakszervezeti fórumok elé terjessze, és adminisztratív intézkedéseket a jó minőség előállítására, a garanciális terhek csökkentése, összességében a vállalati jó hírnév alakítása érdekében. A piaci változásokból következő munkaösszetétel változáshoz való rugalmas alkalmazkodást további szakmai átképzésekkel, a munka szervezésének, a szervezetek együttműködésének javításával továbbra is biztosítani kell. Meg kell teremteni azokat a minimális fejlesztési lehetőségeket, amelyek az ipari háttér fejlesztését, az anyag-, energia-, és élőmunka felhasználás fajlagos csökkentését, a termelés zökkenőmentességét biztosítják. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a termelés összetételének javítására, a változó piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a határidők tartására, a beszerzés és az árbevételek megfelelő ütemezésére, a műszaki, termelő, és gazdasági egységek együttműködésének erősítésére. AZ ÉRDEKELTSÉGI rendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy azok fokozottabban késztessenek a minimális gazdasági célok fölötti teljesítésre. Teremtsenek anyagilag is kedvezőbb lehetőséget a vállalati eredmények javításában nagyobb feladatokat vállaló és megoldó gazdálkodó egységek és személyek számára, ugyanakkor teremtsenek negatív anyagi és erkölcsi érdekeltséget a feladatukat nem teljesítők részére. Ennek teljesülése érdekében célszerű növelni a jövedelmek mozgó részének arányát azon beosztottaknál, ahol a vállalati eredményre ráhatás van. A jövedelmezőségi mutatók folyamatos növelése szükséges a nagyobb nyereségtartalmú munkák vállalásával, a költséggazdálkodás és az ármunka javításával a munka szervezettség folyamatos növelésével. A HATÉKONYSÁG növelése érdekében a fizikai és nem fizikai létszám hatékony foglalkoztatásával biztosítani kell a vállalat eredményes működését. A létszámfeltételnél folyamatos figyelmet kell fordítani arra, hogy célirányosan csak a szükséges létszám kerüljön felvételre. Az alacsony hatékonyságot nyújtó dolgozók és szervezetek részére olyan feltételeket kell teremteni, hogy tevékenységük eredményességét fokozni kényszerüljenek a vállalaton belüli maradásuk érdekében. Mindezen célkitűzések teljesülése érdekében hangsúlyozottabban kell minden vezető és dolgozó figyelmét felhívni a gazdasági és politikai munkájával kapcsolatosan személyes felelősségére. Továbbra is biztosítani kell a szükségletek figyelembe vételével az ipari tanulók vállalati képzésének javuló színvonalú feltételeit. Jelentős javulást kell elérni a munkaverseny mozgalom szervezésében, eredményességének fokozásában. A rendelkezésre álló anyagi lehetőségek célszerűbb hasznosításával biztosítani kell, hogy a dolgozók szociális körülményei ne romoljanak, a szociális helyiségek időben elkészüljenek és működőképességük folyamatosan biztosított legyen. Minden területen javítani kell a munkafegyelmet, nagyobb figyelmet kell fordítani a vállalati vagyon megvédésére. Célszerű megvizsgálni a társadalmi vagyonőrök hálózata kiépítésének lehetőségét. Az ipari háttér lehetőségek szerinti és szükséges mértékű fejlesztésén túl biztosítani kell a telepített üzemek kihasználtságának fokozását, — ezen belül a külső értékesítések és kooperációk növelését. Az 1984. évi vállalati terv végrehajtása reális és teljesíthető követelményeket támaszt az irányítás és végrehajtás minden területén és minden szintjén. Alapvető követelmény a változó feltételekhez, a kiszámíthatalan beruházási piachoz való még gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodás a gazdálkodás színvonalának és a szervezettségüknek további javításával. Az 1984. évi vállalati terv minden körülményt figyelembe vevő, minden lehetőséget kiaknázó jelentős és még összehangoltabb erőfeszítéseket kíván. Megköveteli a vállalat párt, társadalmi és gazdasági szerveinek és szervezeteinek egységes cselekvését, munkahelyi demokrácia fórumrendszereinek hatékony működtetését, azon kollektívák anyagi és erkölcsi támogatását, amelyek a lehetőségeik jobb kihasználásával aktívan és kezdeményezően válallkoznak a feladatok eredményes végrehajtására és adott szavuknak hitelt szereznek az eredményes teljesítéssel. Agitációs és propaganda munkánk segítse elő, hogy a vállalati dolgozók széles köre megismerje és támogassa a terv céljait. Kapjon nagyobb nyilvánosságot és megbecsülést a helytállás, az ésszerű takarékosság, az alkotó, kezdeményező és jó minőségű munka. A pártalapszervezetek munkatervükben az előzőekből következően határozzák meg gazdaságpolitikai napirendjeiket. A PÁRT-VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁG és a pártbizottság felhívja a pártalapszervezetek, a párttagok, a társadalmi és tömegszervezeteket, a gazdasági vezetőket és a vállalat teljes kollektíváját, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést az 1984. évi terv teljesítéséért és a kitűzött fő célok teljesítéséért. MSZMP — HÁÉV Bizottsága ÁLLÁSFOGLALÁS az 1984. évi vállalati tervkoncepciókról, s a gazdálkodás kiemelt feladatairól Amit tudni kell A versenytárgyalásokról Ismeretanyagomat azzal a céllal adom közre, hogy a vállalatunk valamennyi dolgozójának, a közvetlenül, vagy közvetve érintő kérdésben, a tisztánlátásban elősegítsem, annál is inkább, mert további eredményes működésünk nagymértékben „versenyképességünktől” is függ. Vállalkozás — fővállalkozás versenyfeltételek. A vállalkozás fogalmának meghatározása nehéz feladat, a jogilag körülhatárolt vállalkozásnál lényegesen tágabb emberi tevékenységként kell értelmeznünk. Lényegében versenyt jelent, mert célja az eredményre való törekvés, amii természetesen magában hordozza a kockázatvállalást. Ebben a versenyben rövidebb idő alatt minőségileg jobbat és olcsóbban kell teljesíteni annak, aki győzni akar. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy vállalat léte, jövője a vállalkozás. (Annak egyes részdöntései, maga a termelési folyamat részletekre való bontása egyenként már nem tekinthető vállalkozásnak.) A vállalkozásnak rengeteg lépcsőfoka, formája van és ennek a legfelső foka, csúcsa a fővállakozás. Mennyivel több a fővállalkozás, mint a vállalkozás? A beruházás egészére, vagy önálló részére kiterjedő komplettség és az eredményért vállalt felelősség emeli a vállalkozást a fővállalkozás magasabb szintjére. A fővállalkozói szerződésben a fővállalkozó arra vállal kötelezettséget, hogy a megrendelő részére a teljes beruházás, vagy a beruházás több állóeszközből álló, önálló feladat ellátására alkalmas komplex gazdasági, műszaki egységét a szerződésben meghatározott időre, és az abban kikötött gazdasági műszaki mutatókkal megvalósítja. Mi tette szükségessé a versenytárgyalási rendszer bevezetését? Erre a kérdésre válaszként Havas Péternek az ÁFB vezérigazgatójának szavait idézem: „Legfőbb gazdaságpolitikai célunk változatlanul az 1977. évi párthatározat végrehajtása , sokkal is hatékonyabb struktúra kialakítása a népgazdaságban és ezzel összefüggésben a közgazdasági követelmények kielégítése. Ennek végrehajtásához vállalkozni kell és a gazdaságot rá kell állítani egy vállalkozási pályára.” Alapvető kérdés, hogy megvannak-e ma nálunk a verseny feltételei? Bizonyos értelemben megvannak, bizonyos értelemben nincsenek. Az ellentmondás abból fakad, hogy semmiféle újnak nem termelődnek meg a feltételei az attól eltérő körülmények között. A gyakorlat töbszörösen bebizonyította, hogy minden ami lényeges és új, azt tulajdonképpen a feltételek meg nem léte mellett kell elkezdeni, és a feltételek nagyobb részét egy rendszer a funkciója közben saját maga megteremti. Leglényegesebb feltétele a versenyek a helyes versenytárgyalási felhívás, és ehhez rögtön kapcsolódik a kérdés: meg tudják-e határozni a megrendelők az igényeiket úgy, hogy az se több, se kevesebb ne legyen mint amennyi szükséges. Erre nagyon egyszerűen azt lehet válaszolni, hogy eddig is meg kellett fogalmazni az igényeket, de versenytárgyalás esetében ez nem olyan egyszerű. Hazai megrendelőink, lebonyolítóink még nem szoktak hozzá ahhoz, hogy úgy fogalmazzák meg előre a kívánságaikat, hogy annak alapján lényeges, kemény szerződést lehessen kötni, amelyben mindkét fél felel azért amit vállalat. Nincsenek ehhez hozzászokva, de — az eddigi versenytárgyalásos tapasztalataim azt mutatják — a feltételes szakértelem és a szükséges képesség tekintetében általában adottak. A helyes versenykiírás másik lényeges eleme a műszaki tervek szolgáltatása. Olyan szintű tervdokumentáció szükséges, amelyből a megrendelő meg tudja rendelni, a kivitelező pedig egyértelműen el tudja vállalni a beruházást. Nem honosodott meg még nálunk az úgynevezett ajánlati terv (megrendelési terv), amely több mint az engedélyezési terv, de semmi esetre sem kivitelezési terv szintű dokumentáció. Ilyen esetben a beruházó többnyire a fővállalkozótól követeli meg a kiviteli tervek elkészítését, akár a saját, akár idegen tervező szerv bevonásával. A versenytárgyalás ilyetén meghirdetésével építvekényelmesebbé válnak a lebonyolítói feladatok, ugyanis nem fűződik érdeke ahhoz, hogy előre meghatározza a technológiát, vagy pedig közvetett módon magát a szerkezetet. A versenyfelhívásokban egyre gyakrabban találkozók azon építtetői megnyilvánulásokkal — még meglévő kiviteli tervek esetén is — hogy a kivitelezés technológiája nem kötött, vagy egyéb építési mód is szóba jöhet. Vállalatunk abban az előnyös helyzetben van, hogy jogosultsággal rendelkező jól funkcionáló tervező részleggel rendelkezik, így szükség esetén a számunkra legkedvezőbb technológiára való tervezés kérdése megoldott. Tudnak-e kivitelező vállalatok ajánlatot adni? Országos tapasztalatok szerint, elsősorban külföldi ajánlatok tekintetében legnagyobb gondot az ajánlatok összeállítására megszabott határidő jelenti. Vállalataink úgy gondolják, hogy egy-egy ajánlat összeállítására fél éves határidők léteznek, és amikor szembetalálkoznak a külföldi kiírásokkal azt hiszik, hogy azok meg vannak „őrülve”, mert részletes ajánlatot, kalkulációt kérnek két-három hét (!) alatt. Külföldi elmélet: aki valamire vállalkozik, az annak ismerője, az tudja mire vállalkozik, rendelkezik mindazokkal az adatokkal, amelyekből napokon belül dominó-szerűen össze tudja állítani komplett ajánlatát. Az AFB az ajánlat benyújtásának határidejét a versenytárgyalási hirdetmények közzétételétől számított maximum 60 napban állapította meg, ami a nemzetközi gyakorlathoz viszonyítva túl hosszúnak minősül. A tanácskozáson résztvevő jugoszláv kollégák szerint ez náluk fél naptól 14 napig terjed. (Korábbi gyakorlatomban részese voltam egy 24 órás ajánlatadásnak.) Őszintén be kell vallani, mi kivitelezők még nem vagyunk hozzászokva a gyors — hagyományos értelemben vett — ajánlatadáshoz. Ennek elsősorban nem kényelmi, hanem egyéb okai vannak. Ilyenek például: hiányos és hibás tervdokumentációk, rendkívül sok és gyors árváltozások, kockázati alap hiánya stb. Az eddigi versenytárgyalásos tapasztalataimat összegezve bátran kijelenthetem, hogy vállalatunk a versenyajánlatok összeállításában már „versenyképes”, a nyitótárgyalásokon megismert pályázók áraihoz igazodunk, tehát nem vállalkozunk olcsón, sem túl drágán. Tesszük ezt olyan körülmények között, amikor — az ÁFB által is megerősítésre került — jelenlegi árképzési módszerünk tarthatatlan. Tételes, részletes anyagkiírásig elmenni nem lehet, mindenféleképpen másfajta árkalkulációs rendszer szükséges ahhoz, hogy versenyezni tudjunk, lényegében jól megalapozott, nagyvonalú becslések kellenek. Árrendszerünk még nincs fekészülve az ilyen árképzésre annak ellenére, hogy a versenytárgyalás szabályai egyértelműen kimondják: versenyzés esetén az árforma szabad, azaz a vevő és eladó közösen megállapított ára. Az is közismert, hogy az árrendszerünk nem helyesen értékeli az élő és holt munkát, torzítja az egyes technológiák egymáshoz viszonyított árarányát. A megrendelő adott összegű forrásából minél több igényét szeretné kielégíteni, ezért aztán a hatósági árrendszerben a legolcsóbbnak ismert technológiával tervezteti meg a létesítményt. A kivitelezőknél azonban — a tervezői előirányzattal szemben — a technológia valamennyi tényleges hátránya megjelenik: nagyobb élőmunkaigény, alacsonyabb termelékenység, kisebb eszközhatékonyság, stb. Ezek valóságos költségeit a hatósági árrendszer eddig nem engedte felszínre kerülni, „eredményei” a vállalatok veszteséges gazdálkodásaiban mutatkoztak meg. Ezzel szemben az ajánlati árak alkalmazása azzal a következménnyel jár, hogy az eddig olcsónak minősített technológiák drágulnak, az eddig ki nem futtatott technológiákkal ajánlott létesítmények árai pedig csökkenni fognak. Ez az elmélet természetesen csak akkor realizálódik, ha a megrendelő valóban vásárlói magatartást tanúsít. A verseny tehát merőben új szemléletet követel mind építtetőtől, mind kivitelezőtől egyaránt. ★ Lapunk legközelebbi számában a versenytárgyalási szerződési feltételek, továbbá a versenytárgyalásos ár kialakításának kérdéseivel fogalkozom. Szűcs Ferenc vállalkozási osztályvezető Az Állami Tervbizottság határozata alapján a vállalkozási és szállítási szerződésekkel kapcsolatosan még az 1982. év végén jogszabályok jelentek meg a versenytárgyalásokról. Ezen jogszabályokban rögzítették a verseny kiírásának és lebonyolításának szabályait, így többek között a versenytárgyalás kiírásának eseteit, a versenytárgyalás alapján kötött szerződések árformáját, az árverés készítésére vontakozó előírásokat, a pénzügyi teljesítések szabályait. A jogszabályok 1983. január 1-ét követő hatálybalépésével felmerült egy olyan országos tanácskozás szükségessége, ahol a versenytárgyalásban résztvevő partnerek megvitatják az új helyzetből adódó feladatokat és felvetik a megoldásra váró problémákat, javaslataikkal elősegítik azok megoldását. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a közelmúltban részt vehettem Pécsett a MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei Szervezete rendezésében tartott tanácskozáson, ahol az elhagzott előadások és hozzászólások segítették az építőipar e kétségtelenül legaktuálisabb és szövevényes kérdéskomplexumában az eligazolást.