Heves Megyei Építők Lapja, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1986. január hóÉPÍTŐK LAPJA 3. A háztetőknek is megvan a maguk sorsa... Ha az üzemeltetők rendeltetésszerűen őriznék a tetők állagát, akkor vállalatunknak nem lenne alkalma az alábbi fotók bemutatására. Elkerülhetők lennének az ebből eredő anyagi veszteségek és bírósági perek is. Fásítanak Hatvanban a D/l jelű épület tetején Kép szöveg nélkül Szeméttárolónak használják az egri kórház rendelőintézetének fedelét Nemcsak gépíróknak Változások a helyesírásban — Meddig kell még újra és újra megtanulnunk helyesen írni?, — kérdezhetnénk. Tömören is válaszolhatnánk: mindig. A magyar helyesírás szabályainak tizenegyedik kiadása — legalábbis a szakemberek ezt remélik — tartalmazza az évszázad végéig, vagyis egészen az ezredfordulóig érvényes változásokat. A legutóbbi módosítás harminc esztendeig volt érvényben, az azt megelőző harminckét évig. Gyökeres reformra nem volt szükség. A legfontosabb alapelvek immáron másfél évszázada változatlanok — vagyis a kiejtés szerinti, az élőbeszédet követő, szóelemző marad helyesírásunk. A minden irányú fejlődés, az életünk alapjaiig ható változások tették időszerűvé a módosításokat. 1954-ben nem beszéltünk még komputerről, űrutazásról és még alig öt évvel ezelőtt nem ismertük a gmk-t. Harminc éve pedig, azt a számítógépet, ami most a szabályt megfogalmazókat is segítette. A végtelen memóriájú számítógép segített például a szóösszetételek összegyűjtésében, így már nem fordul elő olyan szarvas és egyben immáron szakálassá vált példahiba, mint a tizedik kiadásban, a vajas és a zsíros kenyér is két szóban írandó. Az előbb már említett hagyományos rendszert érintő fontos változás a tizenegyedik kiadásban csak az, hogy a dz és dzs betű ábécénk teljes jogú tagjává lépett elő. Ezentúl szétválaszthatatlanok (bodza). Hamarosan a könyvesboltokba kerül a helyesírási tanácsadó is, amely a szótár szógyűjteményénél gazdagabban segíti, hogy a tavaly elfogadott változások minél gyorsabban a gyakorlatban is megvalósuljanak. Ütemesen halad a mátraházai OKISZ-üdülő építése Hazánkban összesen tíz üdülője van az ipari szövetkezeteknek. Mátraházán mint ismeretes, 1987 tavaszára elkészül az újabb, 250 személy elhelyezésére alkalmas létesítmény. Dr. Holló Béla megyénk területi szövetségének elnöke: — Szövetkezeti tagságunk örül annak, hogy Heves megyében is lesz üdülőnk. Az utazási költségek emelkedése óta ugyanis területünkön is megcsappant azok száma, akik családjukkal az ország távolabbi vidékein pihennek. Nagy az érdeklődés az építkezés iránt márcsak azért is, mert az OKISZ-hoz tartozó szervezetek tagsága több mint negyvenmillió forinttal járul hozzá az üdülőkomplexum elkészítéséhez. A kettőszázmillió forintot érő beruházás kivitelezője a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat. — Hogyan haladnak a munkálatok? — kérdezem Szőnyi Ferenc diszpécsert? A terveknek megfelelően — válaszolja. — Már elkészült a hatszintes szállodai blokk szerkezete, a konyha és a kazánház. Most a közösségi helyiségeket, illetve a kiszolgáló egységeket építjük. A létesítményt — amelyben lesz uszoda és szauna is — PEVA- és nagytáblás zsaluzattal készül. A KISZÖV és az állami építők kérésére az OKISZ vezetősége hozzájárult ahhoz, hogy a belsőépítészeti munkálatokban részt vegyenek az egri művészek is. — Szabó István az OKISZ főosztályvezetője. — A Győr Megyei Tervező Vállalat és a belsőépítész ajánlásai alapján a létesítményben művészi igényű munkákra is sor kerül. A nagyméretű üvegfalra például a Heves megyében élő Holló László készít népművészeti motívumokat, ugyanakkor a bejárati falat rézlemez-domborítás „díszíti” majd. A kerámiák és az ötvös készítmények, a színes hímzések, grafikák, karaktert adnak az üdülőnek. Ennek a feladatnak a megoldásában részt vállaltak az egri és győri művészek. A mátraházai beruházás lesz a legnagyobb és a legmodernebb az OKISZ üdülői között. Az előközművesítés költségeit Heves Megye Tanácsa viseli. MÁTRAttAlA OKIÍZ ÖbÖLO P £ R$rEKTÍV KÉÆ Két történeti tanulsággal . Januárban értékelik a szocialista brigádok idei munkáját vállalatunknál is. A bizottságok nem afféle „leltárt” készítenek, amikor leteszik a voksot a minősítésnél. Előremutató munkájuk eredményétől függ, hogy a munkaversenyben részt vevők biztatást, ösztönző kritikát kapnak-e útravalóul. Hogy ne az önteltség vagy a csüggedés kerítse hatalmába őket. Évek óta figyelemmel kísérem a szocialista brigádok tevékenységét. A végzett munka számbavételénél érvek és ellenérvek csapnak össze az értékelés forró hangulatában. Néhány érdekes tapasztalatomról számolok be az alábbiakban. 1. Egy-egy brigád értékelésénél olyan hosszabb ideig vizsgálja a bizottság a szocialista emberré válás útját. Aztán szavazás előtt megkérdezi valamelyikük: milyen elvek, szempontok szerint emelje magasba a kezét. Mert, ha a munkahely jelenlegi követelményszintje az elbírálás alapja, akkor... szocialista brigád. De, ha netán a hármas jelszóban megfogalmazott célok az irányadók... urambocsá’ számításba sem jöhet a kollektíva. ■ Mi ez, ha nem kettős könyvelés? És tegyük hozzá: felelőtlen játék a közösség sorsával. Hogyan, hát ilyen és ehhez hasonló fonák helyzetek is lehetségesek — kérdezhetné valaki. Ahol nem tartanak lépést a vállalat fejlődésével, ott a felelet: „évek óta így csináljuk!” Ezeken a helyeken érdemes lesz megvizsgálni a bizottság tagjainak szerepét a brigádok alakításában. Mert félő, hogy a brigád és a vezetője elszakadt egymástól. Hogy hol kezdődik a mérce? Például ott, hogy a vezető segíti a brigádokat igazi közösséggé szerveződni. Nem személytelenül, hanem emberileg is. A hármas jelszó követelményei szerint. 2. Egyik népes brigádunk — nevüket egyelőre elhagyhatjuk — csupa „általánosságot” rögzített a naplóba. Becsületesen teljesítették előírt feladataikat, rendszeresen jártak szakmai-politikai oktatásra, szervezett dolgozók. Ha a vállalat érdeke úgy kívánta — s volt rá példa számtalan —, munkaidő után is dolgoztak. Gyakran felkeresték egymást családostól, mert régi cimborák, jó barátok. Ezeket írták szinte változatlanul napról-napra. Az értékelő bizottság vállat vont. Ez bizony kevés. Mármint a bejegyzés. A brigádvezető azonban erősködött. Mert hát nem dekoratőrök ők, nem ismerik a cikornyás beszédet, sem a díszes, kalligrafált betűket. Jószerével ahhoz értenek „csak”, ami a mesterségük, amit az elmúlt évben is tisztességgel csináltak. És úgy élnek, ahogy írva van. Slussz. Hiába füstölgött a brigádvezető, a szentenciát kimondták, s lezárták a jegyzőkönyvet. Amikor a naplót visszakapta, egy névkártya esett ki belőle. A bizottság egyik tagja vette szemügyre a ciril betűket. Zamercev. Zamercev? Ki ez a Zamercev ? 1945-ben Budapest városparancsnoka volt — vágta rá a brigadéros. Aztán a bizottság kérésére elmondta: egy alkalommal a brigád megnyert egy vetélkedőt. Jutalomból szovjetunióbeli társasutazást kaptak. Zamercev elvtárssal Moszkvában találkoztak, aki gratulált és barátságot kötött velük. A „zsűri” újabb jegyzőkönyvet fogalmazott. Gondosan megindokolva a helyesbítést, az igazságos döntést... — mi — A piacról élünk Szombat, kora reggel. Még javában itt ólálkodik a köd az egri piacon. A vásárcsarnok bejáratánál csencselnek. Olcsó külföldi portékák kerülnek elő a tömött szatyrokból. Hirtelen kiáltás: — Vigyázz! Rendőr! Akár a riadt madarak, szétrebbennek az emberek a közeli csoporttól. — Áh, nem’ is igaz! Hülyéskedik csak — nyugtatja izgatott társait valaki, és a következő pillanatban megint nem lehet tudni, hogy ki az árulás mit árul, mert az érdeklődők vastag gyűrűje úgy közrefogja... + A szállingózó hóesésben dideregnek az emberek. A csarnokban azonban tavaszias a hangulat. Az asztali árusok között egy öreg, szelíd néni kínálja az áruját. — Vegyétek meg aranyoskáim. Nem bánjátok meg! Ez egy kedves, magyaros virág... Ez megél a városi lakásokban is. Csak egy kis cserépbe tegyétek, később elég neki az a víz, amit az isten ad a magasból.. . Hogy ez micsoda...? Felnőnek manapság a gyerekek úgy, hogy azt sem tudják, milyen a rozmaring. Nem ismerik, hogy: „Télen-nyáron rozmaringos az ablaka, jaj de sokat áztam, fáztam alatta. .. és énekelni kezd. A hatás nem marad el. Gazdája akad a kedves, apró levelű növénynek, ami harminc-negyven évvel ezelőtt még csakugyan elmaradhatatlan tartozéka volt a falusi házak kertjének. Ma már? A falusi gyerekek is alig-alig ismerik. ★ Sokan vannak a TSZKER elárusító helye előtt. Mintha itt minden kapható volna. Paprikafüzért, paradicsomot, krumplit, feketeretket vásárolnak a leggyakrabban. — Fejes káposzta van? — kérdezi egy fiatal házaspár. — Amennyit csak akarnak — feleli mosolyogva az eladó. — Mennyit kérnek? — Vagy másfél mázsát. A fiatalok dicsérgetik az árut, de váratlanul elbizonytalanodnak. — Köszönjük szépen, meggondoltuk. Nincs zsákunk... — Azon ne múljon, csak pénzük legyen! — replikázik az eladó és ügyesen a zsákba rakosgatja a portékát. — Zöldpaprikát vennék — mondja egy vásárló. Az áfész elárusítója legyint: — Dél körül elfogyott. De van egy javaslatom: menjen a TSZK-hez, ott biztosan van még... Lám, így is lehet. ★ Az új egri piacon is akadnak kofák szép számmal. — Mennyiért adja? — mutat a tarka babra a mellettem álló vásárló. — Nyolcvanért. — Az bizony drága... És a báránybekecses asszony azt bizonygatja, hogy neki sem olcsó. Szerelők laknak nála albérletben, akik Szabolcsból hozzák a jonatánt, a krumplit, a tarka babot. Az elmúlt héten azonban „tragédia” történt. .. Összekülönbözött az egyik lakójával, aki megunta az alkudozást és dühében kidobott egy vékonyi tarka babot az éjszakába. A termetes asszonyság reumájára panaszkodik és ingyenes gyógykezelésről álmodik. Szájában aranyfogsor — harmincezerért csináltatta egy pesti magánklinikán. Jól jött volna az SZTK — mondja. Beszélgető társa papírt, ceruzát kér, hogy feljegyezze a klinika címét. A tarka bab eladójától azonban nem kapja meg. Elvégre nem vásárolt semmit... Népszavakiadványok A Népszava Lap- és Könyvkiadó hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából könyveivel is kívánt tisztelegni nemzeti történelmünk kiemelkedő dátuma, népünk sorsfordulása előtt. V. Zaharikovnak, a moszkvai Profitdat — szakszervezeti kiadó — irodalmi vezetőjének munkája a Csillagos tavasz volt című emlékidéző kötet, amely a Magyarországot felszabadító szovjet tisztek, közkatonák negyven év előtti benyomásait tárja elénk. A hajdani tavasz valóban csillagos volt, hiszen a vörös csillagos sapkát viselő katonák a remény szimbólumát villantották fel az óvóhelyeken sápadtan megbúvó embereknek. Az írásokat korabeli fotók és rajzok teszik még átélhetőbbé. A Sorsfordítás (Szabad hazánk negyven esztendeje) című Népszava-kötetet a társadalmunk legtöbb korosztálya haszonnal forgathatja. Az eseményeket megélők dokumentumokat látnak viszont, saját élményeikkel is találkozhatnak... Az ötvenen innenieknek pedig új ismereteket is adó összeállítás. A dr. Fodor László által szerkesztett könyv 40 esztendő történelmét fogja át, négy fejezetbe tömörítve a szinte könyvtári anyagból válogatottakat. Az első fejezet hazánk felszabadulását, a munkáshatalom megteremtését, a második a szocializmus építésének kibontakozását, a MDP politikájának torzulását, az ellenforradalom leverését és a konszolidációt mutatja be. A harmadik fejezet a szocializmus építésének meggyorsításával, a szocializmus alapjai lerakásának befejezésével foglalkozik, végül a negyedik fejezetben napjaink története tárul az olvasó elé. A kiadványt eredeti fotók és dokumentumok teszik teljessé. A közölt anyagok között olyanok is szerepelnek, amelyek az elmúlt években láttak napvilágot, így csak szőkébb kör számára ismertek.