Heves Megyei Építők Lapja / Állami Építők, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
1987. január hó MINISZÍNPAD Jutalomjáték a brigádtagoknak Szakszervezeti bizottságunk és a Hevesi Szemle Szerkesztőbizottsága immár egy éve, hogy szocialista szerződést kötött a munkásművelődés segítésére. Az összefogás első eredménye volt az a kamaratárlat, amelynek alkalmából az egri tanműhely adott otthont Kastaly István festőművész alkotásainak. A kiállításon több százan csodálták meg az idős mester munkáit. A Megyei Művelődési Központ és a folyóirat miniszínpadán nemrég fővárosi művészek, Lorán Lenke, Boncz Géza és Körmendy Péter zongorista nyújtott pihentető kikapcsolódást az intézmény dísztermében. A jutalomjáték előadásán legalább félszázan építők, vállalatunk dolgozói foglaltak helyet. Elsősorban azok kaptak tiszteletjegyet, akik látogatják a tárlatokat és olvassák a Hevesi Szemlét. A tervek szerint az idén hat alkalommal kerül sor ilyen műsorra. Lorán Lenke nem okozott csalódást BARÁTAINK MUNKÁJÁBÓL Munkaszervezési és ösztönzési módszerek A Moszkva környéki építő- és szerelőmunkákat végző egyik tröszt gazdálkodási tevékenységének elemzése egyenesen szenzációs eredményt hozott. Néhány évvel ezelőtt a tröszt veszteséges vollt, kiadásai meghaladták a bevételeket, s a különbséget állami költségvetési juttatásokból fedezték. És egyszercsak 1985-ben ez az építő-szerelő nagyvállalat 1,5 millió rubel tiszta nyereségre tett szert, kivitelezett munkái pedig másfélszeresére nőttek az előző évekhez képest, s ami a legérdekesebb — gyakorlatilag ugyanazon az anyagi bázison. A termelés önköltsége 12 százalékkal nőtt egy év alatt. Átlagosan 11 százalékkal nőtt a munkások keresete is. Vessük össze mindezt a Szovjetunió építkezésein 1985-ben látható általános képpel. Ha csak az állami befektetéssel megvalósuló építkezéseket vesszük számításba, akkor a fő állóalapok üzembe helyezésére 0,3 százalékkal, a munka termelékenysége 2,8 százalékkal, az építő-szerelő munkában foglalkoztatottak fizetése pedig 2,6 százalékkal nőtt. Természetes, hogy ilyen háttérben ja Moszkva környéki tröszt gazdasági tevékenységének mutatói imponálóak. De vajon mi is történt ennél a vállalatnál ? Arról van szó, hogy az utóbbi években a vállalat brigádjai és szervezeti alegységei (építési-szerelési csoportjai) új munkaszervezési és ösztönzési módszerre kezdtek áttérni, melynek alapja a kollektív szerződés és az elvégzett munkáért járó fizetés, tekintettel a munka mennyiségére, minőségére és a határidők betartására. 1985-ben a tröszt egységes termelőkollektívaként áttért a teljes önelszámolás, az önmegtérülés és az önfinanszírozás elvére. Végletesen leegyszerűsítve a sablont, azt mondhatnánk, hogy míg korábban az építőknek azért fizettek, hogy dolgoztak, ma azért fizetnek nekik, amiért megdolgoztak, beszámítva az anyag- és energiatakarékosságot is. Innen tehát az eredmény. Az említett esetben tehát ugyanazokkal a munkaszervezési és díjazási módszerekkel van dolgunk, amelyeket ma sikerrel alkalmaznak a mezőgazdaságban, ahol a földet, az állatállományt és a gépeket kisebb kollektívákra bízzák, a keresetet pedig az elvégzett munka szerint állapítják meg, az előállított és értékesített termék mennyiségétől és minőségétől függően. A kollektív szerződés fő célja, hogy „teljesebbé váljék” a munkaidő, megszűnjenek az anyaghiány, műszaki hiba stb. miatti leállások. Mindez sajnos eléggé elterjedt jelenség az építkezéseken. Míg a korábbi rendszerben az ilyen jellegű fennakadásokért a vállalatvezetés felelt, a kétkezi munkás pedig nem nagyon nyugtalankodott (az ács dolog nélkül csücsül, de fizetése — mint mondani szokás — „csepeg”), ma a leállás és a kényszerpihenő mindenki zsebét érinti, mivel a kereset csakis a végzett munka mennyiségétől függ. Ennek megfelelően mindenki arra törekszik, hogy ne kelljen leállni. A teljes gazdasági önelszámolás bevezetése feltételezi, hogy a brigádoknak el kell számolniuk a kiadott anyaggal , ha (a normák szerint) anyagot takarítanak meg, bérkiegészítést kapnak, a túlzott anyagfelhasználásért viszont pótlólag fizetniük kell. Ugyanilyen alapon használják a gépeket, berendezéseket is. Kölcsönzésszerű rendszer valósul meg: a brigádok megszabott időre kapnak darukat, erőgépeiket. Így korábban befejezhetik a munkát. ÉPÍTŐK LAPJA 3. PÁLYAORIENTÁCIÓ Fiatalok, gyertek építőnek! Vállalatunk a megye egyik legnagyobb építőipari szervezete, tevékenysége nagymértékben meghatározza a megye városainak és más településeinek arculatát. A vállalat építette a legtöbb lakótelepet a megyében, valamint számos ipari, kereskedelmi, oktatási és egészségügyi létesítményt. Dolgozóink szorgalmas, jó munkáját dicséri: Egerben a Hadnagy utcai lakótelep, a Csebokszári-lakótelep, a Megyei Kórház új épületei, a posta műszaki központja, az autóbusz-pályaudvar. Gyöngyösön a Mérges úti és a 80-as lakótelep, a toronyház, a gabonasiló, a művelődési ház és a kékesi tvadó épületei. Hatvanban a Horváth M. úti és Kastélykerti lakótelep túlnyomó része. A vállalat több korszerű technológiával dolgozik és teljes vertikumú vállalkozói tevékenységet folytat. Ezért dolgozóink között valamennyi építőipari szakmai végzettség megtalálható. A legismertebb építőipari szakmák, melyekben vállalatunk szakmunkástanulók gyakorlati képzésével foglalkozik . Kőműves : az építőipari szakmák között a legösszetettebb tudást igénylő szakma. Az épületek alapozásán, a külső határoló- és válaszfal építésén kívül a külső és belső vakolási munkákat készítik, tehát az alapozástól a befejezésig minden munkát. Ismerik az építőiparral kapcsolatos különböző szakmunkákat is. A hagyományos építési módon kívül az alagútzsaluzatos, a paneles és a házgyári technológiával készülő épületek kivitelezését is végzik. Munkájukat daruk, szállítószalagok, központi habarcs- és betonkeverő telep, vakológépek segítik, gyorsítják. Ács-állványozó : az ácsmunka magában foglalja az épületek tetőszerkezeteinek készítését, vegyes ácsszerkezetek, valamint beton, és vasbetonszerkezetek zsaluzatának elkészítését. Az állványozó szakmunkások készítik az épületek külső és belső állványozását. Ez a szakma kapcsolatban van az összes építőipari szakmával, mert részükre készítik elő a biztonságos munkavégzés lehetőségét. Szobafestő-mázoló, tapétázó: a szobafestő munka az építőipari munkák egyik befejező művelete. Az ügyesség, szépérzék, a leleményesség kibontakoztatására tág teret nyit a színek, minták kiválasztása, a falfelületek szép festése. Ide tartozik a nyílászáró szerkezetek mázolása, a falfelületek tapétázása is. A szakmába tartozó munkák végzését festékszóró gépek és berendezések könnyítik. Épületburkoló (hideg) : a falak és aljzatok védelmére, esztétikai kiképzésére szolgáló külső és belső burkolatokat készítik. A burkolatok anyaga csempe-, mozaik- vagy metlachilap, kerámia, műkő. Az épületburkoló szakmunkásoknak magasfokú esztétikai érzékkel kell rendelkezniük. Épületbádogos : az épületek függő- és ereszcsatornáinak készítésén, szerelésén kívül az épületeken bádogos szakmunkások végzik a párkányok, szegélyek lefedését és különböző más épületbádogos munkát. Villanyszerelő: az épületek energiaellátásához szükséges külső és belső villamos vezetékek és berendezési tárgyak szerelését végzik. Ugyancsak a villanyszerelő szakmunkások készítik a föld alatti kábelek és légvezetékek építését, elosztó-, kapcsoló- és transzformátorházak szerelését is. Munkájukat ma már az előregyártó üzem és sok kisgép használata könnyíti. Központi fűtés- és csőhálózatszerelő: az épületek központi fűtéséhez szükséges csővezetékek, berendezések, fűtőkészülékek szerelését végzik. Munkájukat megkönnyíti az előregyártó üzem, ahol a nehéz fizikai munkát korszerű gépek végzik. Víz-gázvezeték és készülékszerelő: a víz- és gázszolgáltatással kapcsolatos csővezetékek és berendezések szerelését végzik. Épületasztalos : az épületekhez fa nyílászáró szerkezetek (ajtó, ablak), valamint beépített szekrényeket készítenek jól gépesített üzemekben. Munkájukhoz tartozik az építkezéseken az elkészült szerkezetek helyszíni szerelése és illesztése is. A helyszíni szerelést többfajta kisgép alkalmazása segíti lakó-, ipari és kommunális épületeken. Műanyagburkoló: az épületek padlóburkolatát készítik. Munkájuk során fából, vagy különböző műanyagok (PVC, szőnyegpadló) felhasználásával készítik el a padlókat. Épületlakatos: az épületek vas és alumínium nyílászárószerkezeteit, valamint korlátokat, rácsokat, kerítéseket és egyéb fém épületszerkezeteket készítenek jól gépesített üzemben. Ugyancsak épületlakatosok végzik a munkahelyeken elkészített lakatosszerkezetek helyszíni szerelését és illesztését is. Ezekben a szakmákban várjuk a 8 általánost végzett fiatalok jelentkezését. A vállalatnál biztosított a szakmai továbbképzés és a továbbtanulás lehetősége is. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és oktatási osztályán. (Eger, Lenin út. 140/b.) NÉVADÓNAK AJÁNLJUK Hámán Kató Hámán Kató a magyar forradalmi munkásmozgalom harcosa, 1884. december 2-án született a Heves megyei Kompolt községben. Apja szegény falusi csizmadia volt, aki kevés jövedelmét nyáron mezőgazdasági napszámos munkával egészítette ki. Szülei nem sokáig bírták nyomorúságos helyzetüket, s alig volt néhány éves, amikor Hatvanba költöztek, ahol édesapja a MÁV-nál váltókezelő lett. Itt születtek testvérei: Mária, András és Antal. Az elemi iskola elvégzése után tavasztól őszig a cukorgyári uradalomban dolgozott. Minden álma a továbbtanulás volt, s ezért szorgalmasan gyűjtötte a pénzt, hogy beiratkozhasson a polgári iskolába, amely sikerült is. Ennek elvégzése után Budapesten tanítóképzőbe iratkozott be. Naponta járt fel vonattal a fővárosba. Édesanyja betegeskedése és házuk elárverezése miatt nem tudta tanulmányait befejezni. Kisebb alkalmi munkák után 1905-ben kisegítő pénztáros lett a hatvani állomáson, majd egy év múlva véglegesítették. Hatvan és a vasútállomás jó iskola volt számára. Hisz a településen ekkor erősödött meg a forradalmi munkásmozgalom. Az 1905-ös általános vasutassztrájk idején a helyi vasutasok is sztrájkba léptek. A sztrájkbizottság tagjai között ott volt apja, Hámán János is. A vasútállomáson töltött időszak az öntudatra ébredés éveit jelenítették számára. Az első világháború éveit jelentették számára. Az első világháború éveiben akciókat szervezett a helyi sebesültek és hozzátartozóik megsegítésére. E munka közben a háborúval szembe forduló tömegek, elsősorban a dolgozó asszonyok vezetője lett. Számos esetben ő harcolta ki számukra a hadisegélyt. A dolgozók mellett kiállásának jelentős része volt abban, hogy 1918 elején Budapestre helyezték a Nyugati pályaudvar pénztárához. Az eddig főként ösztönösen lázadó proletár leány a fővárosban vált öntudatos szocialista forradalmárrá. Örömmel üdvözölte az 1918- as októberi polgári demokratikus forradalom győzelmét, s nagy lelkesedéssel fogadta a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását, amelynek soraiba elsőként lépett be. A forradalom hónapjaiban állandóan szervezte a környezetében lévő vasutas dolgozókat, különösen a nőmunkásokat. A Tanácsköztársaság idején egyre jobban kibontakozott szervező és irányító készsége. Ő lett iá fővárosi nőmozgalom egyik vezetője, s a IX. kerületi munkástanácsban is dolgozott. A Tanácsköztársaság leverése után kibontakozó fehérterror körülményei között is sokat járt a munkások közé, s igyekezett bennük ébren tartani a győzelembe vetett hitet. Mozgalmi munkája közben fogták el a fehérterroristák, akik kegyetlenül megkínozták, majd közel egy évig internálótáborban tartották. 1920 őszén szabadult. 1923-ban a KMP Bécsben működő Központi Bizottsága újabb kísérletet kezdeményezett a magyarországi illegális kommunista mozgalom kiszélesítésére. Landler Jenő, ismerve Hámán Kató szilárd kommunista meggyőződését, komoly szerepet szánt neki a kommunista mozgalom újjászervezésében. A Szociáldemokrata Párt XXII. kongresszusa után Hámán Kató szerepe tovább növekedett. A Szociáldemokrata Párt Országos Nőszervező Bizottsága tagjaként vett részt 1924 április végén a szocialista nők kongresszusán, ahol fel is szólalt, és ismertette a baloldal álláspontját. Eddigi mozgalmi útja logikus következménye volt, hogy amikor 1925. április 14-én megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, annak vezetőségébe őt is beválasztották. Sőt, 1925 augusztusában a KMP I. kongresszusán az egyik hazai küldött ő volt. A kongresszuson a Központi Bizottság tagjává választották és konkrét megbízatással tért haza Magyarországra. Pesti lakása 1925 nyarán és őszén több alkalommal volt fontos politikai megbeszélések színhelye, ahol megjelent Rákosi Mátyás, Vági István, Gőgös Ignác, s több más kommunista, illetve baloldali vezető is. 1927. február 27-én 17 hónapi fogság után, gyomorbetegsége miatt ideiglenesen szabadlábra helyezték. Szabadulása után azonnal bekapcsolódott a mozgalomba, hogy ezáltal pótolja a februárban lebukott számos elvtársat. Hátralévő büntetését 1927. augusztus 29-től 1928. július 14-ig győri börtönben töltötte le. Miután kiszabadult újabb pártmunkával bízták meg. Ő lett a Nemzetközi Vörös Segély magyarországi titkára. 1934-ben újból letartóztatták, két évi börtönbüntetésből szabadulása után, a korábbi kínzások következményeként már gyógyíthatatlan beteg volt. A kórházi ápolás sem segített rajta. 1936. augusztus 31-én meghalt. Elfogta a tolvajt Vannak, akik csáki szalmájának nézik a közös tulajdont. Közéjük tartozik Sz. G. segédmunkás, az egri munkásszálló volt lakója is. Annak ellenére, hogy három éve elköltözött a szállóból nem átallott újra és újra besurranni az épületbe és tömött táskákkal távozni. A gátlástalan ember még az irodaépületbe is belopódzott, ahonnan egyebek mellett a kézszárítót tulajdonította el. De igazi vadásztanyája a szálló volt. December egyik borús napján azonban rajtavesztett. Kovács Lászlóné takarító, a Radnóti Miklós szocialista brigád tagja fogta el a tolvajt. — Hogy történt? — Hétfő reggel volt, ágyneműt cseréltünk. Egy idegen férfi lépett ki a 402-es szobából. Kezében degeszre tömött szatyrok, utazótáskák. „Hát maga mit keres itt?!” — förmedtem rá. „Összepakoltam és elutazok. Szállási vagyok, ebben a szobában lakom” — felelte szemrebbenés nélkül Sz. G. Kovácsné nem hitt neki. Hogyisne, hiszen jól ismeri a lakókat, öt éve takarítja a negyedik emelet helyiségeit. Amikor észrevette a „vendég” táskájából kikandikáló selyempaplant, egy hirtelen mozdulattal a szobába lökte a tolvajt és rázárta az ajtót. Hamar értesítette a rendészeket, a gondnokságot. Ezután a rendőrség vette kezelésbe a zsiványt, aki már nemegyszer megkárosította vállalatunkat. Kovácsné dicséretet és pénzjutalmat kapott a gazdasági igazgatóhelyettestől. Az eset tanulságos. (mi) Kovács Lászlóné: — A selyempaplant akarta ellopni a zsivány