Állami Építők, 1988 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1988-01-01 / 1. szám

1988. január hó SZAKIPARI FŐÜZEM így dolgoztak tavaly Fucskó János szakipari főüzemvezető válaszol kér­déseimre. — Hány dolgozója van a főüzemnek? — összesen 197. Ebből 26 alkalmazott. — Milyen önálló munká­kon dolgoztak tavaly? — Budapesten lakásokat, Miskolcon postaforgalmi épületet, Dabason lakásaivat. Borsodivánkán a szociális otthon szakipari munkáit vé­geztük. Az éves termelésünk mintegy 40 százalékát, ezek­nek a munkáknak a vállal­kozásait, szerződését, ár-, és műszak észrevételét a fő­üzem dolgozói végezték. — Van-e különbség a vál­lalati és önálló munkák ki­vitelezésében? — Igen, önálló vállalási­ munkáknál csak akkor vo­nulunk fel, amikor a mun­katerület teljes mértékig biztosított. Általában egy­szer végezzük el a munkát (pl.: festés, tapétázás). Ha a munkákat megrongáljuk és újra kell javítani, ezeket leszámlázzuk. Sajnos ezt a vállalati munkáknál még nem tudtuk elérni. — Hogyan tovább? — Az idei év első hónap­jában a SZOT-szálló építési munkáira koncentráljuk a létszámot. Főüzemünk piac­­kutatása folyamatos. Meg­határozó lesz az önálló ki­­vállalású munka. Kérem az építőmesteri kollégákat, hogy a megfelelő időt biztosítsák a szakipari munkafolyama­tokhoz. Csak így tudunk el­ső osztályú munkát végezni. Szeretném, ha nem úgy kellene a festőinknek glet­­telni, hogy a kőműves köz­ben még a helyiségben ja­vít... Frigyik László termelési osztályvezető így vélekedik: — A szakiparosok tava­lyi munkájából kiemelem a jól szervezett befejező üzem teljesítményét. A burkoló­üzem is átlagon felül dolgo­zott. Azonban kedvezőtlen a kép a szigetelőüzemben, mert az alvállalkozói mun­kákat nem megfelelően szerződtetik. Kevés a hőszi­getelő és bádogos szakmun­kás. Tetőszigetelő szakmun­kásképzés az egész ország­ban nincs, ami ágazati prob­léma. Tetőszigetelési mun­káknál egyébként javult a garanciális munkák helyzete amióta 3 éve áttértünk a Báév tetőszigetelési módra. Rajna Márton üzemvezető ALAPBÉREK, KERESETEK Párbeszéd a bruttósításról A bruttósítással kapcsola­tos tudnivalókkal ismerked­tek a résztvevők azokon a megbeszéléseken, amelyre Németh Imre gazdasági igaz­gatóhelyettes vezetésével ke­rült­­ sor Egerben és Gyön­gyösön. Ahhoz, hogy " sze­mélyi jövedelemadó beve­zetése és a 10 százalékos nyugdíjjárulék ne okozzon keresetcsökkenést, az alkal­mazottak és a fizikaiak ke­resetét kötelezően fel kell emelni. Ez a feladat a kere­setbruttósítás. A bruttósítás bonyolult feladat, mert keresetelemen­ként (alapbér, pótlékok, prémium, jutalom stb. kell elvégezni. A bruttósított ke­resetelemek dolgozónként nagyon különbözően adód­nak össze, így a progresszív elvonás eltérően hat az egyes dolgozókra. Amint arról a gazdasági igazgatóhelyettes tájékoz­tatta az érdeklődőket, az új, bruttósított alapbéréről min­denki tudomást szerez ja­nuár 15-ig. Ekkor kapjuk meg ugyanis azt az értesí­tést, amelyből kiderül: alap­­béresítették a 310 forint ös­­­szegű, eddig ,,húspénznek" nevezett bérkiegészítést. A vállalat a dolgozó decembe­ri alapbére szerint bruttó­­sítja a kereseteket március­ban készülnek el ezzel a munkával. A módszer — a rendeletek szerint — tehát a következő: elsőként egyé­nileg bruttósítják a dolgo­zók várható 1987. évi bé­rét, úgy, hogy a korábbi net­tó kereset ne csökkenjen. Ezek után meghatározzák, hogyan épüljön fel a bér­elemekből (alapbér, havibér, órabér, pótlékok: fix­ száza­lékos. prémium, teljesít­ményprémium; egyéb kifize­tések: jutalom stb.) bruttó­sított bér. A fizikai dolgozóknál a tiszta teljesítménybér brut­tósításánál ki fogják számí­tani a bázis­évi teljesítmény­bérük átlagos bruttósítási mértékét és azzal bruttósít­­ják a normákat. A beteg­ség ideje alatt a dolgozó nem munkabért, hanem a táppénz bázisául szolgáló időszak átlagkeresetének va­lamely részét kapja majd. A bruttósítást ki-ki saját maga kiszámíthatja, illetve ellenőrizheti azoknak a táb­lázatoknak a segítségével, amelyek a főbizalmiaknál megtekinthetők. i Állami epítök j. BESZTERCEBÁNYÁN JÁRTAK A Partizán Múzeumot látták A múlt esztendő 12. havá­ban kétnapos vállalati ki­ránduláson vettek részt mun­kásőreink. Nyeső András szakaszparancsnok irányí­tásával Csehszlovákiában tett látogatást az acélszürke egyenruhások 28 fős cso­portja. Az önként vállalt szolgálatot teljesítők család­tagjaikkal jártak Beszterce­bányán. Az egy éjszakát a vállalattal csereüdültetés­ben lévő ottaniak vendéglá­tásaként Králikyben töltöt­ték munkásőreink. A kirán­dulóprogram szerves része volt a besztercebányai Par­tizán Múzeum megtekinté­se. A második világháborút idéző fegyverzet a megőr­zött tárgyi emlékek a hala­dó erők­ sikeres harcának állítanak emléket. A munkásőreink, családtagjaik körében Csehszlovákiában BIZALMI CSOPORTOK Emelni kell a mércét Vállalatunk szakszervezeti bizottsága 1987. november 24-i ülésén értékelte a bizal­mi csoportok tavalyi tevé­kenységét. Megállapította, hogy ez a munka a központi szervezeteknél és az ipari főüzemnél eléri a kívánt szintet, máshol alacsonyabb a színvonal. A termelőszer­vezeteknél a munkahe­lyek szétszórtsága miatt a bizalmi csoportok munkája szerteágazó. A főbizalminak körülményes a vidéki mun­kahelyen dolgozó bizalmival a kapcsolattartás, az infor­mációátadás. Könnyebb helyzetben vannak a központban dolgo­zók. Itt minden hónapban rendszeresen megtartják a bizalmiak megbeszélései­ket, melyen elosztják a szo­ciális segély- és OMB-kere­­teiket, megbeszélik az aktu­ális problémákat, a soron következő feladatokat. Át­­tanulmányozák az szb kö­vetkező ülésének anyagát, ily módon segítséget nyújta­nak a munkájához. Ilyen megbeszéléseken lehetőség nyílik arra is, hogy az e te­rületen dolgozók mindenna­pi problémáit megismerjék, az apró-cseprő munkahelyi ügyekben jó tanácsokkal segíthessenek egymásnak. Feltétlenül javítani szük­­­séges az információ megfe­lelő áramoltatását (vissza­csatolását) az agitációs mun­ka erősítése érdekében. A partner gazdasági vezetők és a bizalmiak kapcsolata — a központ területén — megfelelő. Javaslataikat, vé­leményüket figyelembe ve­szik. A vezetők a munka­helyi demokrácia érvénye­sítésére törekszenek. A bi­zalmiak munkájában hiá­nyosságként említem, hogy nem foglalkoznak eleget a megfelelő munkahelyi lég­kör kialakításával. Nem ér­zik eléggé csoport-össze­tartó felelősségüket. Nehe­zen nyilvánítanak véle­ményt, közösségformáló ha­tásuk nem érvényesül elég­gé. Tóthné Rácz Anna főbizalmi KOMMUNISTA KÖZÖSSÉGEK A pártcsoport A pártcsoport az alap­szervezet része. Teendőit el­sősorban az alapszervezet feladatai határozzák meg. Mivel igen szoros, közvetlen kapcsolatban van munkate­rületeivel, az ott dolgozó emberekkel, minden felve­tődő politikai kérdésre konk­rétan kell válaszolnia. A pártcsoportok munkája ezért rendkívül változatos. Moz­gósítják, szervezik a párt­tagságot a taggyűlés, a párt­­vezetőség által megjelölt fel­adatok végrehajtására. Határozatot nem hozhatnak, de a feladatok egységes ér­telmezésének kialakításán, a munka megszervezésén nagy önállósággal kell munkálkodniuk. A párt­­csoportok tevékenységében fejleszteni kell a politizáló légkört, a párt helyi felada­tainak kialakításában való részvételt, a végrehajtást akadályozó nézetek és je­lenségek elleni következetes harcot. A pártcsoport ren­dezvényei, a kötetlen esz­mecserék a tagság eszmei, politikai-szervezeti egysé­gét, az alapszervezetek kom­munista közösségének erő­södését szolgálják. Körülte­kintően kell foglalkoznunk az egyéni gondok, személyi problémák megoldásáv­al. Fontos feladatuk a párt­tagok, valamint a párton­­kívüliek nevelése, a párt és a tömegek közötti kapcso­lat erősítése. Nagymérték­ben reájuk hárul a párt po­litikájának terjesztése, a pártmegbízatások kiadása, teljesítésük ellenőrzése és az egyes tagok munkájának értékelése. Tevékeny közre­működésük nélkül nem le­het sikeres a taggyűlések előkészítése, a párttagság véleményének, javaslatai­nak megismerése és haszno­sítása. Nélkülözhetetlenek a munkahelyi kollektíva po­litikai arculatainak és han­gulatának elemzéséhez és alakításához. Alapvető fel­adataik közé tartozik a termelési teendők megoldására való mozgósí­tás, a munkaverseny, a szo­cialista brigádmozgalom fej­lesztése. Megkülönböztetett­­ figyelmet kell fordítaniuk a szocialista brigádmozga­­lomra. Nagy részük egyre inkább szorgalmazza a bri­­­gá­dmozigalomim­a­l szlembeni követelményeket, a „Szo­cialista módon élni, dolgoz­ni, tanulni” jelszó megvaló­sítását. Ebben a munkában szorosan együtt dolgoznak a szakszervezeti és K­ISZ- i bizal­miakkal. Fejlődő tö­megkapcsolatuk eredmé­nyeként a termelőmunká­ban, a társadalmi tevékeny­ségben legjobban kitűnt pártonkívüliek közül javas­latot tesznek az alapszerve­zet vezetőségének, a párt­vezetőségnek tagfelvételre és segítik erre való felké­szültségüket. A pártcsoport­vezető rendszeres feladata a tagsági díj beszedése. Mindezeket a feladatokat a pártcsoportjaink csak ak­kor láthatják el eredmé­nyesen, ha szervezeti éle­tük folyamatos és rugalmas. Értekezleteiket két taggyű­lés között, de ha a felada­tok indokolják, szükség sze­rint hívják össze. Eredmé­nyes működésük fontos fel­tétele, hogy a vezetőség szá­mít munkájukra, ad ré­szükre feladatokat és elis­meri véleményüket. Tevé­kenységük jelentős része az emberek ügyes-bajos dolga­ival való foglalkozás. A pártcsoport tagjai jól isme­rik egymást, kommunista közösség tagjai, akik fele­lősséggel tartoznak egymá­sért. Fejlesztik az összetar­tozás, a segítés érzését és annak gyakorlatát. A kom­munista elvszerűségből és elvtársiasságból adódik, hogy a jól dolgozó pártcso­port tagjai megosztják egy­mással örömüket, gondjai­kat, időben fellépnek a hi­bákkal szemben, megvédik egymást és más munkatár­saikat is, a jogtalan sérel­mektől, az eszméinktől ide­gen életmód és magatartás hatásától. A pártcsoportjaink lét­száma nyolc-tíz fő között van, ez optimálisnak tekint­hető. A pártcsoportok mun­káját a csoportgyűlésen megválasztott, a taggyűlés­­ általi jóváhagyott pá­rtcso­­portvezetők irányítják. Te­vékenységüket a vezetőség fogja össze, irányításukat elsősorban a szervezőtitkár végzi. Vállalatunk pártcsoportjai a kötelező napirendeket fel­dolgozzák. Munkájuk szín­vonalát nagymértékben meghatározza a csoportveze­tő tájékozottsága, egy-egy csoporttag informáltsága. A mostani önértékelés és a gyakorlati tapasztalat alap­ján szükségessé válik a pártcsoportmunka újraérté­kelése, a csoportok létszá­mának felülvizsgálata, ér­deklődési kör szerinti cso­portok kialakítása, a rend­szeres csoportgyűlések meg­tartásának ösztönzése. Meg kell találni a módját, hogy ezeknek a kis sejteknek a tevékenységét, pezsgővé, életképessé tegyük. A párt­csoportok tevékenységét szükséges az alapszervezeti taggyűléseken is megvitat­ni. Az alapszervezeten belüli differenciákat ki kell egyen­líteni, a jól menő csopor­tok tapasztalatait át kell adni a gyengébben funkci­­onálókna­k. A pártcsoport­munka gyengesége tükröző­dik az egyes pártfeladatok teljesítése színvonalakon is. Titkári értekezleten, de pártbizottsági és végrehaj­tóbizottsági szinten is fog­lalkoztunk az információs tevékenység végzésével. Er­re a nagyon fontos tevé­kenységre több alapszerve­zetünk nem fordít megfelelő gondot. Az alapszervi önértékelé­sek a pártfeladatok teljesí­tését jónak tartják, de több esetben szóvá teszik, hogy némelyeknek szükség lenne feladatot adni... Mi A RENDELTETÉSE? Bér és juttatás Mi a rendeltetése a szo­ciális juttatásnak és — kü­lönösképpen, ha készpénz­ben fizetik ki —, mi külön­bözteti meg a bértől? A szociálpolitika pontos és tömör meghatározása mind­máig vitatott. Értő szerzőtől olvastam egy szellemes de­finíciót: „az az állampolgár, aki tehetségéhez mérten ele­get tesz a társadalommal, a családjával, és saját magá­val fennálló kötelezettsé­geinek, biztonságos és de­rűs életkörülmények kö­zött élhessen, még olyan helyzetben is, amikor önhi­báján kívül nem tud dol­gozni”. Körülbelül ez a lé­nyege.­. Éppen ezért a szociálpoli­tika célja — többek között — az időleges, vagy végle­ges jövedelem­ kiesés — leg­alábbis részleges — ellen­­súlyozása. Ide tartozik a nyugdíj, a táppénz vagy a gyermekgondozási segély. Fontos az is, hogy azok, akik népesebb család el­tartását vállalják, ne ke­rüljenek túlzott hátrányba az egyedülállókkal, vagy az egy-két gyermekes csa­ládokkal szemben. Ezeket a különbségeket mérsékli a családi pótlék vagy a sok­­gyermekeseknek, a kicsi­nyeiket egyedül nevelő dol­gozó anyáknak nyújtott se­gélyek. Ha a szociális juttatások alacsony színvonalúak, óha­tatlan, hogy a munkahelyen nemcsak a teljesítményt, a végzett munka mennyisé­gét veszik tekintetbe a fi­zetések elosztásakor, hanem többé-kevésbé azt is, ki mi­lyen körülmények között él. Pedig ez nagyon igaz­ságtalan. Egy lusta ember se kapjon érdemtelenül ma­gas órabért, jutalmat, ha öt gyereke van. Senkit ne al­kalmazzanak mondjuk „szakértőnek" kizárólag azért, mert jól jönne egy kis kiegészítés a nyugdíjához. Vagyis a bért mindig a munkával érdemeljük ki, a szociális juttatásnál vi­szont a rászorultság, a hát­rányos körülmények javítá­sa az irányadó. Nyilvánvaló, hogy a szo­ciális ellátás bármiféle fej­lődésének, javulásának ki­zárólag az ésszerűbb, haté­konyabb termelés, a jobb gazdálkodás lehet az alap­ja. Ehhez viszont szorosan hozzátartozik az is, hogy a vállalat okosan, ösztönzően, a valódi teljesítmények alapján differenciálva gaz­dálkodjon a bérekkel, s hogy a vállalati szociálpo­litika mindennapi gyakor­latában is előrelátóan te­gyenek különbséget, érdem szerinti fizetés és a szük­ség alapján megítélt szo­ciális juttatás között.

Next