A Nap, 1994. április (1. évfolyam, 15-39. szám)
1994-04-01 / 15. szám
2 A MAP___________________________________________________MEGYEI TÜKÖR__________________________________1994. ÁPRILIS 1., PÉNTEK feldolgozó üzem Recsken taálható egy faluvégi tanya épületeiben. Jelenleg még holt szezon van, az udvaron a tavalyi „termés” kiürült házai állnak, garmadában. A kezdetben az egri ÁFÉSZ égisze alatt működő Helix Kft. átalakult magyar-amerikai Pomatia Export Kft-vé. Az átalakulás a csigákat nem érintette, őket továbbra is feldolgozzák annak ellenére, hogy az állatok védettek - világosít fel bennünket Kóti Zsuzsanna, a kft. képviselője. — Hogyan dolgozhatják fel akkor ezeket az állatokat, ha védelem alatt állnak? - Négy éve alapítottuk a céget, és tavaly vonták be a csigát a védett állatok körébe. Ezután hozták létre a terméktanácsot, amelyet a csigákkal foglalkozó cégek alkotnak. A tanács bizonyos mennyiségű csigák összegyűjtésére kapott engedélyt, s ezen az ülésen a cégek ezt a mennyiséget osztották föl egymás között. Tavaly 300 tonnát gyűjthetett és dolgozhatott föl 18 cég. -A Pomatiának mennyi házas állatot sikerült tavaly összegyűjtenie? - Sajnos tavaly nem volt túl sok csiga a természetben Magyarországon. Ez az időjárás függvénye. Probléma volt még az is, hogy nem sokan jelentkeztek a csigaszedésre, és még kevesebben a feldolgozás műveletére. így Romániából hoztunk nagyobb feldolgozható szállítmányt, az idén pedig reméljük Ukrajnából is jönnek hozzánk csigák. — Nem pusztul ki az országból ez az állatfaj az üzemi feldolgozás következményeképpen ? - Ez csak a magyar természetvédők elmélete. Igaz, Franciaországban is volt egy olyan időszak, amikor bőszen védték ezeket az állatokat, majd ez a tevékenységük alábbhagyott. A lényeg az, hogy csigák még mindig szép számmal élnek a francia természetben. A törökök 20 éve szedik és dolgozzák fel ezeket az állatokat, mégsem haltak ki. - Magyarországon közel 20 cég foglalkozik ezzel a tevékenységgel, ezek szerint a fejlett országokba inkább innét szállítják a feldolgozott állatokat. Nem függ ez össze mégis azzal, hogy ott is szigorúan védik őket. - Inkább azzal függ össze, hogy ott már hiányzik az a réteg, amelyik összeszedné az állatokat, és valljuk meg, errefelé a munkaerő is sokkal olcsóbb. - A recski csigaüzem mikor kezdi meg az idén a működését? - Májusban szoktunk indulni, és szeptemberben, októberben zárunk be ismét. Most az előkészítéssel foglalkozunk, dolgozókat keresünk erre az idénymunkára. Amikor ide települtünk, nem gondoltuk, hogy ez lesz a legnehezebb. Azt hittük, hogy ahol ilyen magas a munkanélküliség, ott sokan jelentkeznek, ha munkalehetőség akad. Tévedtünk. Ennek ellenére fejlesztéseket tervezünk, a félkész termékek helyett kész árut szeretnénk a francia üzletekbe szállítani, amit töltött csigának neveznek. A magyar csigák továbbra is Európába mennek, mi továbbra is csak a kertben szeretjük nézegetni a házukat cipelő állatokat. (sárközi) Recski csigák a franciák tányérján A védett puhatestűek csak engedéllyel szedhetők Nemsokára előbújnak a csigák. Ekkor indulnak meg vödreikkel a csigagyűjtők, akik a harmatos fűből kiemelik a házukba visszahúzódott riadt állatokat A csigák napjai innét meg vannak számlálva: a vödörből a feldolgozó forró vizébe és futószalagjára kerülnek, ott megfosztják házaiktól, zacskókba pakolják, azokat pedig a fagyasztókamrába. A mélyhűtött állatok ezután útra kelnek, és némi gasztronómiai változás után a francia, olasz és görög ínyencek asztalára kerülnek. Az állatokat megették a gallok... Lokálpatrióta-frakció Egerben Tudatos kiugrási akció? 1. rész Bizony ritkán adatik meg, hogy akkor, amikor a különböző rendszerek váltják egymást, viszonylag közelről szemügyre vehessük azt, hogy a helyi hatalom - egy településpolitikai elitje - milyen folyamatokon keresztül, milyen szempontok szerint szerveződik. 1990-ben, a rendszerváltásnak mondott időszakban mindenesetre a szemünk előtt zajlottak ezek az események. Ennek az évnek az őszén került sor a helyhatósági választásokra. Két alapvető választási koalíció működött a városban. Az egyik az SZDSZ, a FIDESZ, az Ipartestület és a Zöldpárt, a másik pedig a jelenlegi kormánypártok szövetsége, tehát a KDNP, a kisgazdák és az MDF. A végeredmény úgy alakult, hogy az önkormányzati testületben lett egy szocialista párti, egy kisgazda, négy kereszténydemokrata, öt MDF-es, egy független, négy fideszes képviselő, az SZDSZ pedig 15 tagot juttatott a testületbe. Az új testület tehát ilyen felállásban kezdett el dolgozni: nyilvánvalóvá vált, hogy az SZDSZ és a FIDESZ abszolút szövetségesként szavaz, s akkoriban még biztosított volt a többségi liberális fölény a 31 tagú önkormányzatban. Az első közgyűlések után az történt, hogy a választott testület kialakította viszonyát a hivatallal, amely rengeteg előterjesztéssel bombázta a városatyákat, mondván, az ügyek a rendszerváltás miatt húzódnak, késnek, éppen ezért gyors döntésekre van szükség. A frakcióknak eközben nem volt markáns elképzelésük, habár a választások előtt mindegyikük egy komoly programfüzetet tett le az asztalra, ebben elmondták, megválasztásuk esetén mit csinálnak majd. Mint kiderült, ezek kívülről jövő vágyálmok voltak, a realitást maga a hivatal jelentette, azaz a napi problémák. Ekkor még csak polgármestere van Egernek: 21 szavazattal dr. Ringelhann Györgyöt juttatják erre a posztra, ő egyébként az SZDSZ és a FIDESZ polgármester- jelöltje volt. Az SZDSZ viszont egy frakciógyűlésen felkérte, mint a politikai csoportokon felül álló tisztviselő, ne is tekintse magát szabaddemokrata frakciótagnak. Teltek a hetek, s egyes vélemények szerint az új polgármester - aki először került ilyen helyzetbe - egyedül nem birkózott meg a rengeteg feladattal, az apparátussal, ezért jelezte, alpolgármesterekre van szüksége: egy ülés végén bejelentette saját jelöltjét, Habis Lászlót. (Ő egyébként a megyei tanács egykori osztályvezető-helyettese, s az ottani hajdani pártalapszervezet vezetőségi tagja volt) Tehát ezen okok miatt az SZDSZ-es frakciónak sikerült a polgármestert rövid időre „eltántorítania” ötletétől. Ezek után tárgyalások kezdődtek a szabad demokraták köreiben, s az a döntés született, hogy teljesíteni kell a polgármester döntését, ellensúlynak pedig Katonáné Galló Rékát (SZDSZ) jelöljék, illetve válasszák meg Habis mellé a helyettesi posztra. Néhány héttel ezután, az egyik közgyűlésen, napirend előtt bejelentette Mészáros György, a kulturális bizottság elnöke, hogy párton kívüli lokálpatrióta frakciót hoznak létre. Részlet Eger Megyei Jogú Város közgyűlése 1991. február 5-én megtartott ülésének jegyzőkönyvéből: „Mészáros György: Városunk sorsa, jövője iránti mély felelősségtől áthatva, mi alulírott képviselők bejelentjük Eger város polgárainak és a Tisztelt Közgyűlésnek, hogy 1991. február 4-én megalakítottuk a Pártonkívüli lokálpatrióta képviselők csoportját. Programunknak egyetlen vezérelve van: Eger város társadalmi és gazdasági életének megújítása, fejlesztése, életminőségének jobbítása. Bennünket nem a pártfegyelem köt, hanem az erkölcsi kötelesség, és az a történelmi léptékű felelősség, amely a bekövetkezett korszakváltásból reánk nehezül. Munkánkban teljes konszenzusra törekszünk. Célunk a folyamatosságot jelentő hagyományok ápolása, a város felvirágzását elősegítő lokálpatrióta szellem kialakítása. Szolgálni, felvállalni csak a város ügyét kívánjuk. Tagok: dr. Ringelhann György, dr. Löffler Erzsébet, Bíró József, Várkonyi György, Herman István, Láng András, Horváth Gyula, Irlanda Dezső, dr. Sipos Mihály, Thummerer Vilmos, Balázs Mihály, Mészáros György. Az alakuló ülésen a képviselőcsoport vezetőjének Várkonyi Györgyöt választottuk meg. Azon képviselők, akik eddig valamelyik párt frakciójához tartoztak, onnan a mai nappal magukat kilépettnek tekintik.” A lokálpatrióták közül kettő az MDF-ből, a KNDP-ből és a függetlenektől egy-egy fő, az SZDSZ-ből pedig hét tag lett új frakciótag. Közülük egy kivételével mindegyik egyéni listán került be a testületbe. És ami nem mellékes körülmény, az új frakciónak tagja lett a polgármester is. Érdekes megnézni, hogy az SZDSZ hogyan értékelte ezt az akciót, annál is inkább, mert a választásokból győztesen kikerült párt a történtek után elveszítette súlyát a közgyűlésben. Weil Zoltán, SZDSZ: - A frakció 50-60 százalékát veszítettük el. Mindezt úgy kellett értékelnünk, hogy ez arculcsapása a demokráciának, a parlamentarizmusnak, mert kifejezetten kirekesztő frakcióról volt szó. Mára ugyanis már lekopott a „pártonkívüli” jelző, és csak a „lokálpatrióta” maradt meg. Nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban az országban kifejezetten párt- és politikaellenes hangulat uralkodott. Ez a frakció gyakorlatilag ennek a hullámnak a hátán lovagolt tovább, azt állítván, hogy a pártok felett állnak, s végre a városért ténykedhetnek. Akkoriban volt jellemző nézet, hogy hatpárti diktatúra van. Sokan azt mondják, hogy a fent említett képviselők az SZDSZ hátán jutottak be az őszi helyhatósági választásokon, s ezért vitatható a lépésük. Ön most mégis azt mondja, hogy akkoriban pártellenes volt a közvélemény... - Igen, ez ilyen gyorsan megváltozott. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy néhány hét telt el csupán a taxisblokád óta, amikor is anarchia felé sodródott az ország. És voltak olyan hangok, hogy a demokrácia egy nagyon rossz formája az átmenetnek, mert csak a zűrzavar felé viheti ezt az országot. Végre tehát egy „erőskezű, rendes, becsületes emberekből álló csapat kell, akik kiemelik hazánkat a kommunizmus posványából...”. Én legalábbis így értékelem az akkori hangulatot. S ebből táplálkozott a lokálpatrióta frakció is. -Térjünk vissza arra a kérdésre, hogy ki, kinek a hátán jutott be az önkormányzatba. - Kilencven őszén olyan, szinte hihetetlen és elsöprő MDF ellenes szavazás volt, amelyre senki nem számított. Jó példa erre, hogy például Szabolcsban olyan 16 éves - amúgy nem választható - gyerekek is „bekerültek” az önkormányzatba, akik helyett aztán másokat kellett választani. Gyakorlatilag az ellenzéki pártok abszolút mértékben túlnyerték magukat, ez volt jellemző Egerre is. Amikor az SZDSZ összeállította a listát, az első három helyen kívül gyakorlatilag nem számítottunk többre, s nem is fordítottunk kellő figyelmet arra, hogy kik következnek a sorban. Szerintem egyébként mindegy, hogy ki kinek a hátán került be, igaz az országos átlagot figyelembe véve el kell mondani: szinte teljesen mindegy, hogy ki milyen ember volt, ha, jó” párt mellé írta a nevét, akkor győzött. A lényeg inkább az, hogy ilyen esetekben, amikor valaki párttámogatottsággal valahová bekerül, akkor az eljárás nem az, hogy átülünk egy másik frakcióba - ez mindenképpen elítélendő —, hanem megvan a lehetőség, hogy az illető azt mondja: köszönöm, én nem vagyok hajlandó tovább képviselni ezeket a színeket, s a lakóhelyén például elindul a saját programjával - tehát, most már a lokálpatrióta-programmal -, s akkor a választók majd döntenek. Ezt nem tartották be, ezért ezek az emberek (túl azon, hogy egy nyilatkozatban rögzítették, ők az SZDSZ-frakcióban ténykednek) szalonképtelenekké váltak. -Hogyan reagáltak a változásokra a kormánykoalíció pártjai, például az MDF? - Az MDF már a helyhatósági választások után kijelentette, hogy nem alakítanak frakciót, mert a frakciózás a város megrontásához vezetne, és nem is érzik magukat ellenzékbe került pártnak, mert ők Egerért ténykednek. Ezzel viszont azt is mondták, hogy aki ellenzékben van, az nem kíván a városért tenni. És nem is vállalták azt az ellenzék-ellenség képet, amely akkoriban az országban teljesen hétköznapi nézet volt. Végül is ők is felrúgták azt a társadalmi szerződést a szavazókkal, hogy képviselnek valamiféle egységes MDF-es vonalat. -Ön szerint ez egy megtervezett és tudatos kiugrási akció volt? - Szerintem nem, ez így alakult. Alakulhatott volna másképpen is, akkor viszont darabokra hullik a város, abban az esetben a frakciókon belül konfliktusok őrlik fel a testületet. Tehát ez egy tisztulási folyamatnak fogható fel, rossz volt ugyanis az alapfelállás, és ezt a pártok hibájának rovom fel, ugyanis végtelenül homogén közegből mentettek. A választások után derült ki jónéhányunk számára, hogy azok a pártemberek, akik ajánlgatták őket a listára, azok is egy olyan körhöz tartoznak, amelyik egy kisvárosi elit második vonalát képezte a múlt rendszerben. Gyakorlatilag egy kártyatársaság, egy vadászegyesület, vagy bejáratosak voltak egymáshoz teszem azt vacsorára, tehát egy baráti kör volt. Úgy gondolták, hogy viszonylag ismert embereket kell bejuttatni az új helyi hatalomba, akik viszont nem sározódtak be az elmúlt években. Ez volt, mondom, a második vonal. Arra persze már nem gondolt senki, hogy az illető a múlt rendszerben miért került a második vonalba. Két eset jöhet szóba: volt úgy, hogy elnyomták, s volt úgy, hogy hülye volt. Jellemzőbb volt - legalább is az utóbbi években-, hogy alkalmatlannak bizonyult arra, hogy az első vonalba kerüljön. (Folytatjuk) Havas András