Vasárnapi Heves Megyei Hírlap, 2006. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)
2006-01-22 / 3. szám
4 Sztorik, esetek2006. január 22., vasárnap FONTOS MONDAT HILLER ISTVÁN, az MSZP elnöke: „Nem fogok beírni az ellenőrzőjébe, de Szanyi Tibornak nem kellett volna megjelennie Kende könyvének bemutatóján.” FÁBRY SÁNDOR: showman: „Amikor a Klubrádióban Darvas Iván kezét megfogja a színezett szőrzetű, haditudósításait általában szállodai szobákból adó Orosz József, és a magának milliárdokat privatizáló volt KISZ- titkárral hármasságot alkotva együtt hüppögnek ötvenhatan, akkor nem tudok tovább hátrálni.” HORVÁTH ÉVA, a Magyar Vizsla főszerkesztője: „Amikor a Vörösmarty téri Kendermag-ellenes tüntetést szerveztük, és végig fütyültünk, két hétre rá azt mondta nekem valaki: remek volt, tudod, hogy az egész Fidesz-vezetés a térdét csapdosta a röhögéstől..." BICSKEI BERTALAN, labdarúgóedző: „Egy finn szakember szerint a mai európai profi labdarúgó 200-250 nagyon intenzív mozdulatot hajt végre egy mérkőzésen. Mármost ezután én kimentem egy magyar bajnokira, és leteszteltem egy játékost. Tudtam, hogy egy nem igazán intenzíven játszó labdarúgót figyelek. Mégis megütköztem az eredményen. Azt a döbbenetes tényt tapasztaltam, hogy egyetlen intenzív mozdulata sem volt a meccsen!” CSERHALMI GYÖRGY, színész: „Húszévesnek lenni a legjobb. Nekem az volt. Ötvennyolc évesen pedig azt gondolom, hogy minden évet jól meg kell élni, mert gyorsan elmegy." Betörőt lelőni nem kell félnetek? Szlovákiában január 1 -je óta a polgárok akár meg is ölhetik a betörőt. Ha utólag bebizonyosodik, hogy csak a tulajdonukat védték, nem kell tartaniuk a büntetéstől. Nálunk egy ilyen módosítás alkotmányba ütközne - pedig lenne rá igény. Igazából maguk a szlovákok sincsenek tisztában az új jogszabállyal, és félnek is a szabadabb fegyvertartás veszélyeitől. (Éles maroklőfegyvereket egyébként csak a járási rendőrség jóváhagyásával lehet birtokolni.) A többség úgy véli, az emberek ne akarjanak, és ne is tudjanak lövöldözni. A törvénymódosításnak talán csak a vadász- és fegyverboltok örülnek. A szlovák közvélemény viszont inkább attól tart, hogy a drákói szigort egyesek a saját érdekeik szolgálatába állítják, s nemsokára megemelkedik a fegyverekkel való visszaélések száma. Azt ugyanis utólag már nagyon nehéz eldönteni, hogy egy portán belüli fegyverhasználat milyen körülmények között történt: valóban önvédelemről volt-e szó, vagy a tulajdon jogos megvédésének álcázott gyilkosságról? Akárhogy is lesz a jövőben Szlovákiában, egy biztos: a magyar törvények a hasonló szituációkat jelenleg az arányosság elve alapján ítélik meg. - A vagyon elleni bűncselekményt nem lehet elhárítani élet elleni támadással - jelentette ki lapunknak dr. Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője, az ELTE egyetemi tanára. Szerinte a tulajdon sohasem érhet többet az emberi életnél, még akkor sem, ha az egy bűnöző élete. „Nem az állampolgár tiszte olyan döntést hozni, amely akár a legsúlyosabb következménnyel is járhat - mondta. - A magyar jogrend szerint a vagyon, illetve a fizikai épség megvédésének mindig arányosnak kell lennie a támadás mértékével. Olykor persze előfordulhat, hogy valaki átlépi a jogos védelem kereteit, ilyenkor a bíróságnak kell mérlegelnie, hogy tettét menthető felindulásból követte-e el. A büntetés korlátlanul enyhíthető, vagy az illető akár fel is menthető, ám ezt minden esetben a körülmények alapos vizsgálata előzi meg.” Arra a felvetésre, hogy egy váratlan tettenérés esetén vajon elvárható-e bárkitől, hogy néhány másodperc alatt felmérje a helyzetet, és a támadással arányos védekezés szabályai szerint reagáljon, a kriminológus azt felelte: autóvezetés közben is másodpercek alatt kell dönteni, s akkor is emberéletek múlhatnak egy-egy szituáció helyes megítélésén. A jelenlegi törvények tehát csak akkor biztosítanak büntetlenséget egy bűnöző életét kioltó állampolgárnak, ha utólag a bíróság előtt sikerül bebizonyítania, hogy a támadás is emberéletet fenyegetett. Amerikában más a gyakorlat. Ott a magántulajdon szentsége bizonyos esetekben felülírhatja az emberi élethez fűződő jogot: ha például valaki a birtokán illetéktelen behatolóra bukkan, s lepuffantja az illetőt, a bíróság nagy valószínűséggel felmenti őt, hiszen csak megvédte azt, ami az övé. Ám az ottani jogrendszer egészen más gyökerekről fakad. A kriminológus szerint az amerikai szemlélet történelmi hagyományai még az amerikai polgárháború idejére nyúlnak vissza, amikor a fegyveres önvédelem a mindennapok része volt. A fegyverhasználat társadalmi beágyazottságán azóta sem tudtak változtatni. Szlovákiában viszont más a helyzet. Az ottani szigorításnak dr. Kerezsi Klára szerint politikai okai vannak. „A büntető jogrend rendkívül könnyen átpolitizálható - jelentette ki. - Egy ilyen szigorítással szavazatokat lehet nyerni, méghozzá azért, mert az emberek félnek. Igazából senki nem tudja, hány bűncselekmény van az országban, s a többség általában sokkal rosszabbnak hiszi a helyzetet, mint amiről a statisztikák árulkodnak, de meglovagolják, sőt sokszor irányítják is ezeket a megfoghatatlan félelmeket. ” A szlovákiaihoz hasonló szigorítás nálunk egyébként nem is volna összeegyeztethető az alkotmánnyal - állítja dr. Kolláth György alkotmányjogász. A magyar alaptörvény ugyanis világosan rögzíti az élethez fűződő abszolút jogot, ezért az alkotmány egész rendszerét kellene felforgatni. „A magyar jogrend ebben a tekintetben szerintem jó, és nem is volna helyes ezen módosítani” - jelentette ki Kolláth. Bár a gyakorlatban más elvet követett, elméleti síkon hasonló a véleménye Fontányi Gábornak, hazánk egykori bécsi nagykövetének is. Ő két évvel ezelőtt a lakásán sörétes puskával fenékbe lőtt egy pisztollyal fenyegetőző bolgár betörőt, s a későbbi vizsgálat is megállapította a jogos önvédelmet. „Szerintem csak a védekezés, a támadás elhárítása védhető jogi szempontból, az emberi élet kioltásának nincs értelme - mondta. - A szlovákiai szigorítással szerintem csak visszaélni lehet, s ezt ott is hamarosan be fogják látni.” Dián Tamás Furcsamód Fontányi Gábor, volt bécsi nagykövet aki pedig puskával lőtt a betörőre, ellenezné, ha a törvény megengedőbb lenne DR. BÁRÁNDY GYÖRGY ODAPÖRKÖLNE „AKI A JOGTALANSÁG talaján áll, az vállalja jogsértő tettének minden következményét!” Ez dr. Bárándy György ügyvéd véleménye, aki hivatkozik érvelésének alátámasztására egy 1920- as tankönyvre is. Szerinte nekünk is a szlovák gyakorlatot kellene követni. „A magyar törvények szerint a védelemnek mindig a jogtalan támadás elhárítását kell céloznia" - mondta. AMIKOR A KARATEKLUBOKBAN emberek tízezreit tanítják arra, hogyan kell puszta kézzel úgy odaütni, hogy a másik belehaljon, egy eszköz nélküli támadás is lehet életveszélyes. A megtámadott nem tudhatja, hogy támadója birtokában van-e ilyen tudásnak, tehát akár a fegyverhasználat is arányos védekezésnek minősíthető a részéről.” Duma van, a hülyeség pártsemleges Néha a magyar politikusok is Political Capitalnek nem volt oldalas könyvet összehoznia. Ki akart lökni a szobájából, miközben azt ordította: takarodjak onnan, és szidta az anyukámat. Ezután egy széket rántott, és azzal kergetett ki a szobából” - mondta a sajtónak Hanó Miklós kisgazda-képviselő 2001-ben Pallag László képviselőtársáról. Ettől az esettől legfeljebb fanyar mosolyra futja, mert felidézi a nagy elánnal indult olajbizottságosdi idejét, amelyeket azóta más témák, más bizottságok váltottak fel. Történelem ma már ez a mondat is: „A párt tele volt lelkileg sérült, deformált emberekkel. Sokszor úgy éreztem magam, mint egy ideggondozóban, ahol én vagyok a pszichiáter.” Ezt a remeklést az azóta már nem létező szocdem párt félrebeszélnek, így a nagy kunszt egy 106 hajdani elnöke, Petrasovits Anna követte el. Volt olyan politikus, Bokros Lajos, aki bár nem volt népszerű, nem is kereste, de néha nem volt választás, nevetni kellett rajta, ha megvillantotta humorát a parlamentben. „Igen Tisztelt Elnök Úr! És mélyen tisztelt képviselő úr!” - szólalt fel a parlamentben egy őt támadó politikus kritikája után Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere. „Most bevallom önnek utólag, hogy a diplomámat nem ötven dollárért, hanem huszonötért vettem. Tudnillik, kettőt vettem egyszerre, és ezért kaptam árengedményt az indiánoktól”. (Az önirónia egyébként azóta is úgy hiányzik a hazai közbeszédből, mint rossz viccből a csattanó.) Van olyan, akin azért nevettünk, mert nem nagyon volt humora: „Én azt gondolom, hogy nem tudom, mi az, hogy kampány” - mondta egy stúdióban Medgyessy Péter, aki ezt is elárulta: „Én egyre vagyok büszke ebben a kormányban: mindenkinek van egy szakmája.” Persze, léteznek telitalálatok is. A már elhunyt Gyuricza Béla fideszes képviselő egyszer így fogalmazott: „Torgyán politikája jórészt arra épül, hogy az emberek felejtenek.” Gyuricza Béla nem láthatott a jövőbe, nem tudhatta, hogy 1998-ban Orbán Viktor azzal a Torgyán Józseffel alakít majd kormányt, aki szerinte a rossz memóriára építkezik. Azt sem sejthette, hogy Orbán ellenfelei milyen erővel ragaszkodnak majd közleményeikben ahhoz, hogy azt a kormányt Orbán- Torgyán kormányként emlegessék. Deutsch Tamás egy bulvárlapnak a Fidesz kormányzása idején mondotta Szent István királyról: „Bátran vállalta a rövid távon népszerűtlen intézkedéseket”. Arról, hogy Koppány felnégyelését rövid távú népszerűtlen intézkedésnek gondolja-e Deutsch, nincs adat. A mai szélkakasos időkben pedig feltétlenül említést érdemel Csurka István 1999-ben, a parlamentben ismertetett madártani értekezése, a mai szélkakasos MSZP-kapmány előhangja: „a galamb és a héja hibridje a szélkakas, és a szélkakas akkor is visszataszító, ha vörös.” Kumin Ferenc politológust arról kérdeztük, hogy Zuschlag János szocialista képviselőn kívül bukott-e magyar politikus nyilvánosan elmondott ostoba szöveg miatt 1989 óta. Kumin nem emlékszik hasonló esetre, de az biztos, hogy felelőtlen kijelentések nagy károkat tudnak okozni a pártoknak. A kiadó kedvence az SZDSZ 1999-ben kiadott szabadelvű hitvallásának az a mondata, amely kissé távol áll a párt politikájától. „Az állam alapvető feladata az emberek boldogságának megszervezése.” A Félrebeszélős kiadványt bővítik. Duma van bőven. Izing Antal A párt tele volt lelkileg sérült, deformált emberekkel Úgy éreztem magam, mint egy pszichiáter. Alkalom bőven van, hogy a politikus félrebeszéljen