Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

őrjáratok a pekingi utcákon Az utóbbi napokban ismét megerősített katonai őrjára­tok láthatók a pekingi utcá­kon. Különböző irányba ka­tonákkal megrakott teherau­tók száguldoznak. Pekingben élő külföldi megfigyelők sze­rint ez afféle erőfitogtatás az­zal a céllal, hogy megfélem­lítsék a ,,kulturális forrada­lom” ellenfeleit Ezzel ma­gyarázhatók az egymást érő katonai találkozók és összejö­vetelek, amelyekről a sajtó úgy ad hírt, mint a „Mao Ce­­tung műveit tanulmányozó aktivisták találkozóiról”. A pekingi házak falait és a kerítéseket újra ellepték a jelszavak, amelyek követelik Mao Ce-tung „legközelebbi fegyvertára”nak, Lin Piao marsall honvédelmi minisz­ternek a megvédését és sür­getik mindazok megbünteté­sét akik Lin Piaort támadni merészelik, vagy utasításaival szembeszegülnek. Hasonló­képpen megfenyegetik a fal­ragaszok szerzői azokat is, akik nem értenek egyet Mao Ce-tung feleségének, Csiang Csingnek a nézeteivel és „út­mutatásai” ellenére cseleked­nek. A vörösgárdsisták röplapjai összetűzésekről számolnak be a vidéki városokból és tarto­mányokból, így például „vé­res összetűzések” voltak Sanhszi tartományban, ahol — külföldi hírügynökségi je­lentések szerint — legalább háromszáz ember vesztette életét illetve sebesült meg A ritka tibeti jelentésekből ítélve, a hadsereg folytatja harcát az úgynevezett „tibeti­ felkelők” ellen. A lhászai rá­dió például figyelmezteti Mao Ce-tung ellenfeleit arra, hogy a hadsereg ,,szigorúan eljár” azokkal szemben, akik inci­denseket idéznek elő. Westmoreland katonát kér Újabb 25 ezer amerikai fiatal kerü­l • „húsdarálóba” WASHINGTON (MTI)­ A Pentagon sürgős intéz­kedéseket tesz, hogy rövid időn belül újabb 25 000 ame­rikai katonát szállíthasson Vietnamba. A saigoni ameri­kai parancsnokság további erősítéseket kér, hogy meg­akadályozza a szabadsághar­cosok offenzívájának tovább­fejlesztését Egyes jelenté­sek szerint Westmoreland tábornok azt javasolta, hogy az amerikai expedíciós had­erő létszámát emeljék fel 700 000 főre. Johnson elnök a 25 000 főnyi erősítést már korábban jóváhagyta, azon­ban nem döntött még West­moreland újabb kéréséről. Az elnök egyébként hétfőn két beszédében is kijelentet­te, hogy az Egyesült Álla­moknak „ki kell tartania Vietnamban” és „az USA nem szegi meg adott sza­vát”. Egy diákvezetőkkel folytatott megbeszélésén pe­dig kijelentette: „Az Egye­sült Államok bármikor kész a tárgyalásokra, de Vietnam­ban kitart jelenlegi politi­kája mellett, mert minden más elképzelés megvalósítá­sa sokkal rosszabb következ­ményekkel járna.” Jelentés a magyarokról Autransban kedden dél­előtt kedvezett az időjárás a női 5 km-es sífutás rész­vevőinek. Balázs Éva, aki négy nap­pal ezelőtt 24. lett, nem tu­dott javítani, 26-nak rajtolt és 27. helyen végzett a rend­kívül erős mezőnyben. 3 km-es női sífutásban olimpiai bajnok: Tom­i Gus­taf­sson (Svédország) 16:45,2 perc. 2. Galina Kulakova (Szov­jetunió) 16:48,4 perc. 4. Barbro Martinsson (Svédország) 16:51,6 perc. 5. Marjatta Karosmaa (Finnország) 16:54,6 perc. 6. Rita Askina (Szovjet­unió) 16:55,1 perc. ... 27. Balázs Éva (Ma­gyarország) 18:05,8 perc. A Martos fivérek szerdán a gyorskorcsolyázásban részt vesznek az 500 m-es bajnoki számban Kedden utolsó ed­zéseiket tartották. Szombaton az 50 km-es sí­futásban mindkét magyar sportoló, Holéczy és Holló is rajtol. Nehéz feladat előtt állnak, mert Magyarországon 1952 óta nem rendeztek 50 km-es sífutást. Az éremtáblázat és a pontverseny Állása Kedd délutánig 17 szám­ban dőlt el a téli olimpián az aranyérmek sorsa. Jelen­leg így fest az éremtáblázat élcsoportja: arany ezü­st bronz 1. Franciao.3 2 1 2. Norvégia2 2 1 3. Hollandia2 1 2 4. Svédország2 — 1 5. Olaszország 2 — — 6. Szovjetunió 1 3 2 7. USA1 3 1 A nem hivatalos pontver­seny állása kedd délután: 1. Szovjetunió 41 pont 2. Finnország 40 pont 3. Franciaország 39 pont 4. Ausztria 37 pont 5. Norvégia 35 pont 6. USA 31 pont 7. Hollandia 27 pont 8. Svédország 25 pont 9. Olaszország 17 pont 10. Svájc 14 pont Magyarország 1 ponttal a 18. helyen álL KAIRO: Kairóban újabb gabonaszál­lítási egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az EAK kép­viselői. Ennek értelmében az eddigi négyszázezer tonnás szállítás mellett további két­százezer tonna gabonát kap az EAK a Szovjetuniótól. NEW YORK: Jemen ENSZ-megbízottja levelet juttatott el a világ­­szervezet titkárságához, amelyben tiltakozott az el­len, hogy Szaúd-Arábia to­vábbra is fegyvereket szállít a jemeni királypárti erőknek. A levél hangsúlyozza, hogy a szaúd-arábiai kormány ezzel megszegi a khartoumi egyez­ményt. MOSZKVAI Szkalkin, a Pravda hírma­gyarázója megjegyzéseket fűz az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési értekezlete (UNCTAO) jelenleg Delhiben folyó má­sodik ülésszakának eddigi eredményeihez. Megállapítja, hogy a konferencia a fejlődő országok és az imperialista monopóliumok érdekeit tükrö­ző neokolonialista gazdaság­­politika összecsapásának színterévé vált. KAIRO: Dr. Gunnar Jarring, az ENSZ közel-keleti megbízott­ja kedden Nicosiából Kairó­ba érkezett Jarring két na­pig tartózkodik az EAK fővá­rosában. TOKIÓ: A Japán Szocialista Párt, a Japán Kommunista Párt és a Koanetto Párt kedden közös határozattervezetet terjesztett a parlament felső háza elé „Japán atomfegyverkezés­ének megakadályozásáról és az atomfegyverek teljes betiltá­sáról.” ATHÉN: TheodoraMsz, a világhírű zeneszerző és karmester, kö­zölte, hogy a görög hatósá­goktól nem kapott választ ki­utazási kérelm­ére. Theodora­­kiszt több országba, a többi között Hollandiába, Olaszor­szágba hívták meg hangver­­senykörútra. (MTI) 2 MmnslE 2 Az FBI Martin Collinst a legnagyobb titokban Texas­­ba, egy félreeső farmra szál­lította. Dullestnek esze ágá­ban sem volt, hogy kiadja foglyát az amerikai igazság­ügyi szerveknek. Ügynökei napokig faggatták, de sem­mire se mentek vele. Végül üzletet ajánlottak neki: — Nézze, mi nagyon jól tudjuk, hogy ön nem Martin Collins, hanem a szovjet kémszolgálat embere. Abel ezredes. A biztos halál he­lyett, az életet kínáljuk ön­nek. Visszavisszünk New Yorkba, és szabadon, gond­talantól élhet tovább. Cseré­be csak azt kérjük, hogy idő­ről időre, pontosan tájékoz­tasson minket, milyen fela­datokat kap Moszkvától. És még valamit: néha olyan in­­form­ációkat szállítson a vörö­söknek, amit mi adunk át önnek. Mi a válasza, Ábel ezredes? — Uraim, önök összetévesz­tenek engem valakivel. Na­gyon sajnálom, de nem adha­tók rendelkezésükre. Allen Dulles toporzékolt dühében, amikor megtudta, hogy emberei semmire se ju­tottak Ábel ezredessel. Az volt a tervük, hogy kettős kémnek alkalmazzák Ábelt, és felhasználják a Szovjetu­nió elleni titkos háborúban.­ Ezért sem tartóztatták le hi­vatalosan kémkedés gyanúja miatt Az FBI csupán a be­vándorlási törvény megsze­gésével vádolva fogta le. Az amerikai jog szerint Ábelt azonnal a brooklyni bíróság elé kellett volna állítani, eb­ben a negyedben lakott ugyanis. Az FBI azonban a remélt nagy cél érdekében az időt húzta. Három nap után jelentették, hogy minden egyezkedés teljesen remény­telen Ábel ezredessel. Egyet­len szót sem hajlandó mon­dani, és nem is vall be sem­mit Nem sikerült a múltjá­ról se megtudni semmi lé­nyegeset. Allen Dulles ek­kor utasította apparátusát, hogy az Ábel ezredes előéletére vonatkozó minden adatot tár­janak fel a lehető legsürgő­sebben. — Mindenáron meg kell tudni, hogy valójában ki ez az ember — mondotta. Rudolf Ábel ezredes igazi nevét sohasem ismerte meg az amerikai titkosszolgálat A CTA „Abel”-dossziéja sze­rint 1902. július 2-án született Moszkvában. Nagyapja a cá­rok idején kisebb beosztású hivatalnokként dolgozott Ábel már gyermekkorában rendkívül tanulékony és fel­tűnően intell­gens volt. A környezete egészen természe­tesnek tartotta, hogy a ta­nári pályát választotta hiva­tásának. Tanulmányai során feltűnő tehetséget árult el a nyelvek iránt. Húszéves ko­rában már angol, német és lengyel nyelvet tanított egy moszkvai középiskolában. Később, 25 éves korában megnősült, majd önként je­lentkezett a külföldi hírszer­zési osztályon. Eleinte az volt a feladata, hogy a szovjet kémelhárítás embereit idegen nyelvekre tanítsa. Nem lehe­tett 30 évesnél több amikor első külföldi megbízatását kapta. A CI­A dokumentumai — enyhén szólva — néhány alapvető tévedésre épültek. Ábel ezredes, igazi nevén Alekszander Ivanovics Belov, 1903-ban született Nyelvta­nári oklevele mellé rádiómér­nöki diplomát is szerzett. Tu­dományos kutatónak készült, és gondolatvilágától távol állt minden kalandosság. Még ál­mában sem gondolt arra, hogy valaha is hírszerző tiszt legyen. A Komszomol meg­bízásából került fiatal em­berk­ént a szovjet kémelhárí­táshoz. Az az igazság, hogy egyáltalán nem örült megbí­zatásának, új munkakörének. Egészen más elképzelései voltak jövőjéről és nem is tudta elképzelni magát, mint sikeres hírszerzőt. Fegyelme­­zett ember volt azonban és elhatározta, hogy legjobb ké­pességei szerint igyekszik helytállni. Hogyan lett Alekszander Ivanovics Belovból Ábel ez­redes? Elöljáróiban csak ennyit: a fasizmus elleni háború ide­jén sok bátor, önfeláldozó szovjet hírszerző működött a németek által megszállt Franciaországban. Valamen­­­nyien Ábel néven adták Moszkvának jelentéseiket. Ekkor született először az Ábel-legenda, és évtizedek múltán még egyszer életre kelt. Ábel ezredes történetéhez szorosan hozzátartozik a vi­lágpolitika alakulása is. Is­meretes, hogy 1940-ben Lett­erezig, Mlrúnia és fiszterszig csatl­akozott e S­zovjetunió­­hoz A nomccOio kétoldalú szerződést kötöttek a Szov­jetunióval, amelynek értel­mében a balti országokból hazatelepítik náci Németor­szágba az önként jelentkező, magukat birodalmi németnek valló embereket. A fasiszta Németország azon­ban már jóval korábban kiterjesztette politikai befo­lyását a balti államok terü­letére, fasiszta szervezeteket épített ki, és a Ges­apónak is széles körű, fegyelmezett besúgóhálózata működött. E hálózatnak két alapvető fela­data volt. Mindenekelőtt biz­­tosítania kellett azoknak a személyeknek áttelepülését Németországba, akikre a ha­digépezet erősítése érdekében feltételenül szükség volt. El­sősorban tudósokat, techni­kusokat, műszaki szakembe­reket kellett eljuttatniuk a náci birodalomba Ugyanilyen fontos feladatnak tartották azonban egy jól kiképzett hírszerző hálózat felállítását is, amely bázisa lehet a Szov­jetunió ellen folyó hírszerzés­nek. Később, ha megindul a Szovjetunió ellen a hitleri hadi gépezet, ez a hálózat haj­taná végre a terror- és diver­­záns cselekményeket a szov­jet hátországban. E hosszabb időre szóló ter­vek nem maradtak titokban a szovjet állambiztonsági szervek előtt sem. Felkészül­tek és megfelelő intézkedése­ket tettek az elhárító szolgá­lat szervezésére a balti orszá­gokban. Ugyanakkor jól fel­épített kombinációkat dolgoz­tak ki a német tervek gyors, hatékony felderítésére, és in­tézkedések történtek arra is, hogy beépüljenek a német hírszerző szervek állományá­ba. Ilyen feladatot kapott, hosszas, részletes kiképzés után Alekszander Ivanovics Belov szovjet hírszerző tiszt is. A rendkívül tehetséges fiatalembernek kiváló nyelv­érzéke volt, többek közt né­metül is tökéletesen beszélt Előnyére szolgált, hogy rend­kívüli tehetséget árult el a festészetben is. Szinte csodá­val határos emlékezőtehet­sége lehetővé tette, hogy egy­szeri olvasásra nehéz, csak szakemberek számára érthe­tő műszaki könyvekből egész oldalakat tanuljon meg kí­vülről. A kiképzés során ezt a képességét egészen a mű­vészetig fejlesztete. Bebizo­nyosodott, hogy kiváló tech­nikai érzékkel is rendelkezik. A legbonyolultabb gépeknek, motoroknak is mestere, ké­pes rejtett hibák gyors meg­találására és azok kijavításá­ra is. A szovjet kémelhárí­tás Alekszander Ivanovics Belovot Johann Weiss néven Lettországba telepítette. (Folytatjuk) Jk kommunista és mun­­káspártok nagy nem­zetközi összejövetelei az el­múlt évtizedekben — a vál­tozó történelmi viszonyoknak megfelelően — általában a stratégia és taktika ki­dolgo­zásának feladatát állították a tanácskozások elé. A kommu­nista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása — pártunk s a testvérpártok többségének véleménye sze­rint — nem tűzi majd napi­rendjére a nemzetközi kom­munista mozgalom stratégiá­jának és taktikájának egé­szét. Az erre vonatkozóan ki­dolgozott korábbi dokumen­tumok legfontosabb követ­keztetései ma is érvényesek. A február végi budapesti előkészítő konzultatív érte­kezleten tehát olyan témákat készítenek elő a nagy tanács­kozás napirendjére, amelyek alkalmasak az antiimperialis­­ta akcióegység fokozására. Miért vált ez szükségessé? A világhelyzet alakulása — a szocialista országok erősö­dése és a gyarmatok felszaba­dulása következtében — az elmúlt időben kedvezőbb fel­tételeket teremtett a szocia­lizmus és a haladás erői szá­mára, ezzel párhuzamosan az imperializmus, s elsősorban annak faltörő kora, az ameri­kai militarizmus agresszíveb­bé vált. Politikájában a fel­forgatás, a puccsok, a katonai agressziók kerültek előtérbe, amelyek átmenetileg bizonyos helyi sikerekkel jártak. Mind­ez annak is a következménye, hogy az imperialisták kitvasz­nalh­atják a kommunista és munkásmozgalom egységének megbomlását. Az elmúlt években nyilván­valóvá vált, hogy az Egyesült Államok visszakanyarodott a hírhedtté vált Dulles-féle hi­degháborús politikához. E politika lényeg­ét az úgyne­vezett globális stratégia fejezi ki. Ennek egyik megnyilvá­nulási formája a „Johnson doktrína”, amelynek alapján az Egyesült Államok felha­talmazva érzi magát, hogy fellépjen a világ bármely pontján, ahol megítélése sze­rint „fennáll a kommunista rendszer létrejöttének veszé­lye”, beavatkozzék más népek belügyeibe és elfojtson min­den demokratikus mozgalmat. Erre a doktrínára épül — fi­gyelembe véve a világban ki­alakult, a szocializmus szá­mára kedvező erőviszonyokat — a helyi háborúk taktikája, mindenekelőtt Ázsiában és az úgynevezett „harmadik világ”-ban. Azt vallják ugyanis, hogy az USA pozí­cióit mindenütt — de elsősor­ban Ázsia stratégiailag fontos területein — fenn kell tarta­ni, mert ezek elvesztése ese­tén összeomlana külpolitikai és hadászati koncepciójuk — az i­n­ Akcióegység sperial­izmus ellen véres harcot kell folytatni; másokban a demokratikus szabadságjogokért vívott küz­delem, vagy a nem kapita­lista úton való következetes haladás a feladat. A szocia­lista országokban ma általá­ban a termelőerők gyors üte­mű fejlesztése, a gazdaság­­irányítás tökéletesítése az egyik fő kérdés. Más szo­cialista országnak viszont minden erejét az amerikai szoldateszka elleni élethalál­harc közi le­­lk világhelyzet bonyolult­­sága következtében a tennivalók meghatározása nem egyszerű dolog De ép­pen e differenciált feladatok teszik égetően szükségesség hogy az antiimperialista harc tennivalóit egyeztessék s ez­­által erejét meghatványozzák. A pártok közötti vélemény­­különbségek, akár a szocia­lizmusért folytatott harc módszereire, akár a világ­helyzet perspektívájára vo­natkozzanak, nem lehetnek akadályai az internacionalista egységnek az imperializmus elleni harcban. Valamennyi ország kommunistái és haladó erői akkor harcolhatnak leg­eredményesebben saját fel­adataik megoldásáért is, ha maguk mögött tudják a nem­zetközi munkásmozgalom egé­szét, az ebben megnyilvánuló szolidaritás lebírhatatlan ere­jét. A budapesti konzultatív ta­lálkozó hasznos eszköznek ígérkezik a kívánt akcióegy­­ség útjának egyen­getéséhez. Boros Béla1068. február 14„ szerda magyarán nem tudnák többé betölteni „a világ csendőre” szerepét. Az imperialisták jól tud­ják, hogy a szocializmus és az imperializmus kö­zött kialakult erőviszonyokat közvetlen katonai összecsa­pással nem képesek a maguk javára megváltoztatni. Úgy vélik azonban, hogy Ázsiá­ban, vagy a fejlődő országok­ban még van „keresnivaló­juk”, ott még feltartóztat­hatják a nagy méretekben ki­bontakozó antiimperialista mozgalmakat. E felmelegített agresszív amerikai stratégia következtében a nemzetközi helyzet kiéleződött példaként elegendő utal­ni a vietnami eszkalá­ció kiszélesítésére, az ameri­kaiaktól bátorított izraeli ag­resszió következtében a Kö­zel-Kelet térségében kialakult politikai válságra, a görög ka­tonai puccsra, a ciprusi vál­ság fejleményeire, az indonéz helyzetre, a ghánai reakciós fordulatra. Európában figye­lemre méltó tény ebben a vo­natkozásban — mint ahogy ezt a Karlovy Vary-i érte­kezlet is megállapította — a Német Szövetségi Köztársa­ság, ugyancsak amerikai se­gédlettel folytatott, revansis­­ta politikája, a nyugatnémet újfasizmus aktivizálódása, történelmi szükségsze­­­ [UNK]­rűség s a nemzetközi méretű osztályharc érdeke egyaránt azt diktálja, hogy az amerikai imperializmus „glo­bális stratégiájával” szem­ben kialakul­jon a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom antiimperialista akció­egysége. Ezért szükséges lé­péseket tenni a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom egységének helyreál­lítására, és ezért kell egyez­tetni az antiimperialista harc tennivalóit. Világos ugyanis, hogy az imperializmus elleni eredményes harc előfeltétele a marxista—leninista pártok egysége; anélkül nem kerülhet sor az összes haladó és forra­dalmi erők összefogására sem. A bonyolult világhelyzet tehát mélyreható marxista elemzést igényel. Hiszen — például — van olyan tőkés ország, ahol a kommunisták tagjai a kormánynak, más or­szágokban viszont a burzsoá­zia osztálybírósága ítélkezik felettük. Egyes, nemrég még gyarmati országokban fegy­

Next