Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
MTI...TaSzsz...afp...upt...reuter...ctk...ap...mti... tassz ...afpt...tassz... afp...upt...reuter...ctk... ap...mti... tassz ... afp ...reuter.:s 24 óra a külpolitikában KÖZELEDIK NOVEMBER 5., az amerikai választások napja, teljes erőbedobással küzdenek a jelöltek a kampány finisében. Humphrey alelnök a Pennsylvania állambeli Eriében elismerte ugyan, hogy az eddigi szondázások szerint Nixon vezet, de azt állította, hogy hátránya csökkenőben van és a választás napjáig előnnyé változik. Ismét felszólította republikánus ellenfelét, fejtse ki véleményét bizonyos „életbevágó kérdésekről”, elsősorban Vietnamról. Nixon eddig valóban megpróbált kibújni a külpolitikai állásfoglalások elől és kampányát igyekezett a „törvény és rend” belpolitikai jellegű demagógiájára korlátozni. A vietnami nép hősies harcának ereményességére, az amerikai kudarc nagyságrendjére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még a „kemény” húrokon játszó Nixon is csak azt tudta maximumként ígérni választóinak: „igyekszik tisztes békét elérni Páizsban”. Nyilatkozata felért a vietnami katonai-erkölcsi-politikai vereség látványos beismerésével. ( A KATONAI KAPACITÁS növeléséről, az európai tagállamok nagyobb „anyagi áldozatvállalásáról” beszélt Dean Rusk külügyminiszter egy NATO-beli kollégái számára általa adott „munkavacsorán”. Ezen Brandt nyugatnémet külügyminiszter is megjelent és újabb jelek vannak arra, hogy a state deepartment az északatlanti tömbben az eddiginél is nagyobb szerepet szánjonnak. A TASZSZ emlékeztet arra, hogy a hét végén éppen a nyugatnémet fővárosban tartják meg a NATO nukleáris tervező csoportjának ülését, amelyen a hadügyminisztereken és magas rangú katonai vezetőkön kívül részt vesz Brosio, a szervezet főtitkára is. Először fordul elő — hangsúlyozza a TASZSZ —, hogy a Rajna partjára ilyen magas rangú NATO-személyiségek érkeznek és ennek nyilvánvalóan köze van ahhoz, hogy a Csehszlovákiával kapcsolatos atlanti remények meghiúsultak. TORINO: A FIAT Művek bejelentette, hogy rövidesen új autótípust hoz forgalomba. A „124 Special” jelzésű, 1438 köbcentiméter űrtartalmú motorral rendelkező, 10 lóerős kocsi óránkénti legnagyobb sebessége 150 kilométer. Árát egyelőre nem hozták nyilvánosságra. TOKIÓ: A hét végén megkezdik annak a tenger alatti kábelnek a lefektetését, amely a Szovjetunión keresztül állandó telefon- és távíóösszeköttetést tesz majd lehetővé Japán és Európa között. BUKAREST: Hivatalosan bejelentették, hogy Corneliu Manescu román külügyminiszter október 11. és november 6. között latin amerikai látogatást tesz. A román külügyminiszter Mexikóba, Kolumbiába, Venezuelába, Argentínába és Uruguayba utazik. NYUGAT-BERLIN: A Die Wahrheit, a Nyugat- Berlini Német Szocialista Egységpárt lapja keddi számában kommentárt fűz a kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésével foglalkozó bizottság legutóbbi budapesti ülésszakának eredményéhez, amely újabb csalódást okozott az imperialistáknak — hangsúlyozza a lap. Rádió-villamossági szaküzleteinkbe gyakorlattal rendelkező eladót felveszünk. H. Iparcikk Kisker. V. Központ, Eger, Bajcsy-Zs. u. 9. mi. október 9. szerda 4 Losonczi Pál fogadta a finn parlamenti küldöttséget Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délelőtt az Országház Munkácsy-termében fogadta a finn parlamenti küldöttséget, amely Veikko Johan Kokkola, a parlament első alelnöke vezetésével tartózkodik hazánkban s szívélyes eszmecserét folytatott a delegációval. A látogatásnál jelen volt, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, valamint Érdem Olavi Raustila a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. NATO-munkavacsora Csupán Izland és Portugália külügyminisztere hiányzott a NATO külügyminiszterek New York-i „munkavacsorájáról”. Brandt nyugatnémet külügyminiszter és Brasso, a NATO főtitkára szintén részt vett a megbeszélésen. A hírek szerint vezető helyet kapnak az új tervekben a katonai elképzelések. A New York Times értesülése szerint a NATO illetékes szervei által előterjesztett dokumentum intézkedéseket javasol a katonai kapacitás növelésére, elsősorban a jelenlegi keretek feltöltésével, a fegyverzet korszerűsítésével, de nem javasolja a NATO-egységek létszámának jelentős növelését. Ugyanakkor amerikai részről nyomást igyekeznek kifejteni annak érdekében, hogy az európai NATO-tagállamok teljes mértékben teljesítsék katonai kötelezettségeiket, s ezt tekintik az amerikai hozzájárulás növelése feltételének. ítéletek Görögországban Egy athéni katonai bíróság fegyverrejtegetés vádjával 18 havi börtönre ítélt egy nyugalmazott tengerészkapitányt, akit még maga a főügyész is a második világháború hőseként jellemzett. Loundrasz kapitány, a jelenleg Londonban élő lapkiadó Vladhos asszony férje, hálószobájában egy fiókban elzárva egy revolvert és néhány hozzávaló töltényt tartogatott, mint mondotta, legalább 16 éve. A 53 éves katonatisztet augusztus 13-án tartóztatták le a Papadopulosz miniszterelnök ellen elkövetet sikertelen merénylet után. A kapitány cáfolta, hogy bármi köze lenne a merénylethez. Az ítélet kihirdetése után megbilincselve szállították az athéni központi börtönbe. Ugyanaz a katonai bíróság 3 fiatal lányt és egy fiatalembert ítélt rövidebb-hosszab börtönbüntetésre, azzal a váddal, hogy összesküvést szőttek a fennálló társadalmi rend ellen és „kommunistatípusú hatalmi rendet készültek létrehozni”. Az egyetlen konkrét vád, amelyet az ügyész bizonyítani is tudott: a fiatalok olyan röpcédulákat terjesztettek, amelyek tiltakoztak a katonai junta túlkapásai ellen. Humphrey.a béke emberei Vietnam és az amerikai választási kampány Nixon köztársasági párti elnökjelölt az UPI hírügynökség szerkesztői előtt tartott beszámolót néhány külpolitikai elképzeléséről. Kijelentette, ha elnökké választják, „ütőkártyául” próbálja majd felhasználni a VDK ellen intézett részleges bombatámadásokat. Azt állította, hogy az Egyesült Államoknak idő előtt nem szabad kijátszania lapjait a párizsi vietnami—amerikai tárgyalásokon. E félreérthetetlenül „erőpolitikusi”, megnyilatkozása után Nixon azt bizonygatta, hogy Párizsban igyekszik tisztes békét kötni és erre csak ő alkalmas, mert Humphrey alelnök — amennyiben elnök lenne — kénytelen volna Johnson háborús politikáját képviselni. Nixon emlékeztetett arra, hogy szüntelenül bírálta a Johnson — kormányzatot, amely csak elfecsérelte az Egyesült Államok katonai erejét. Humphrey alelnök, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje a UPI szerkesztőinek és kiadóinak értekezletén mondott beszédében javasolta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió rendszeres időközökben, legalább éven- Az mws mr £ felhívása Huszonhárom évvel ezlőtt, 1945. október 8-án tartotta első, alakuló kongresszusát a Szakszervezeti Világszövetség. Az évforduló alkalmából az SZVSZ felhívást intézett a világ dolgozóihoz. A felhívás egyebek között hangsúlyozza, hogy a Szakszervezeti Világszövetség jelenleg, jobban mint bármikor, fegyver a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kezében az egységért, a demokráciáért és az osztályérdekek érvényesítéséért folytatott harcban, te csúcsértekezleten vitassa meg a legfontosabb nemzetközi problémákat. Az alelnök a vietnami kérdéssel foglalkozva ismét „a béke emberének” igyekezett magát feltüntetni, közölte, hogy elnökké választása esetén hajlandó vállalni a VDK bombázásának beszüntetésével járó „kockázatot” szándékában áll, hogy ebben az esetben felkéri a Szovjetuniót, járjon közbe Hanoinál „a béke tárgyalások előmozdítása érdekében”. Humphrey a közel-keleti helyzetet elemezve, hat pontban körvonalazta elképzeléseit, amelyek nagyjából fedik az izraeli érdekeket. George Wallace, az amerikai független párt elnökjelöltje washingtoni sajtóklubban kijelentette: az ország külpolitikáját arra az alapra kell helyezni, hogy „segítsük barátainkat, akikkel együttműködünk és ismerjük fel ellenségeinket, akikkel ennek megfelelően járunk el”. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak „erősnek kell lennie”. Wallace hétfőn megismételte korábbi kijelentéseit győzelmi esélyeiről egy Baltimore-i nagygyűlésen. A gyűlés előtt és alatt több száz tüntető fújolta a fajüldözők elnökjelöltjét és kisebb összecsapásokra került sor Wallace hívei és a tüntetők között. A NATO és a „csehszlovák sokk” Augusztus 21-e előtt, vagyis az öt szocialista ország közös csehszlovákiai fellépését megelőzően, a legsötétebb pesszimizmus uralkodott atlanti berkekben a NATO jövőjét illetően. Néhány héttel a „csehszlovákiai fordulat” előtt — az International Herald Tribune július 23-i számában . C. L. Sulzberger, a tekintélyes amerikai publicista a húsz évre kötött észak-atlanti szerződés 1969. áprilisában esedékes megújításának kilátásait latolgatva, így jellemezte az atlanti tömb állapotát: „A NATO helyzete hatalmas épülethez hasonlítható, amelynek alapjai lassan a sárba süllyednek. Egyelőre még nincs mérnök, aki kidolgozta volna az épület megmentésének tervét... A NATO fénye alaposan megkopott. Évről évre növekszik a nyomás a tagállamok részéről, hogy csökkentsék évi hozzájárulásukat anyagiakban és katonákban egyaránt. . . Ahogy enyhül a hidegháború és növekszenek a vietnami forró háború befejezésének lehetőségei, a katonai nyomás, amely eredetileg összehozta a NATO-t, nem jelent többé összeforrottságot fenntartó erőt”. Hogyan fest ez a hatalmas katonai építmény, amelynek alapjai — Sulzberger szavai szerint „lassan a sárba süllyednek”? Ez év elején 352 000 volt az Európában állomásozó amerikai fegyveres erők létszáma. Zömük — 225 000 fő — az NSZK területén, közvetlenül a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határvonaláig előretolt nyugatnémet hadtestek mögött helyezkedik el. A NATO, az un. Szövetséges Hatalmak európai főparancsnoksága alá tartozó fegyveres erők ma 58,4 szárazföldi hadosztályból, 5500 harci repülőgépből és vegyes haditengerészeti erőből állnak. A Földközi-tenger térségében a 6. amerikai flotta 30 000 tengerész és 50 hajója alkotja a fő ütőerőt. Háború esetén a tagállamok nemzeti haderői — összesen több mint hatmillió katona — automatikusan a NATO amerikai főparancsnoka alá kerülnének. A NATO egyesített európai fegyveres erőiben, amelyek Görögországtól Norvégiáig félkörben „övezik” a szocialista országok, az amerikai kontingensek mellett a Bundeswehr félmilliós hadserege tölti be a „kard” szerepét az amerikai ellenőrzés alatt álló „atompajzs” mögött. A NATO fegyveres erőinek fenntartása 18 esztendő alatt 1200 milliárd dollárba került. Ennek a csillagászati összegnek a háromnegyedét az amerikai adófizetők fedezték. Erre utalt nemrégiben Stuart Symington demokrata párti szenátor, az amerikai légierő volt minisztere, amikor azt indítványozta a szenátusban, hogy „hozzák haza a fiúkat” és csupán 50 000 főnyi jelképes amerikai haderőt hagyjanak a „hálátlan” Európában. A 25 éves katonai támogatást — fakadt ki keserűen a szenátor — Európa azzal viszonozza, hogy egyetlen katonát sem hajlandó küldeni Vietnamba”. Az Egyesült Államok európai politikájának „gyötrelmes felülvizsgálatával” fenyegetőző indítványok nem először kerültek napirendre az amerikai törvényhozásban. Valahányszor a múltban a nemzetközi „olvadás” elsüllyedéssel fenyegette a NATO-t, avagy az atlanti tömbben fellépő centrifugális erők kérdésessé tették az Egyesült Államok vezető szerepét, Washington mindannyiszor katonáinak kivonásával vagy legalábbis létszámuk „drasztikus” csökkentésével ijesztgette atlanti partnereit. Ezt azonban sem a partnerek, sem az amerikai kormánykörök nem vették túlságosan komolyan. A New York Times július 21-i számában James Boston így érvelt: „Rendkívül ironikusan hatna, ha az Egyesült Államok délkeletázsiai politikájának kudarcára azzal reagálna, hogy most tönkretenné a viszonylag sikeresnek bizonyult háború utáni európai politikájának eredményeit, és éppen abban az esztendőben, amikor ez a politika hozzájárul a kelet-európai kommunista államok szabadságvágyának és nemzeti törekvéseinek megerősödéséhez”. Augusztus 21-e óta az atlanti vezérkarban derűlátás váltotta fel a komor pesszimizmust. Azt remélik, hogy ismét megtalálják a „félelem nélkülözhetetlen kötőanyagát” a NATO széthulló darabjainak összeragasztására. A „félelemkampányban” élenjáró Kiesinger nyugatnémet kancellár az „európai katonai egyensúly felborításáról” és az NSZK „Súlyos fenyegetettségéről” beszél. A kancellár azonban óvtanul elárulta, hogy voltaképpen mire gondol, amikor kijelentette: „Az európai status quo megőrzésére irányuló szovjet törekvéssel szembe kell szegezni azt az eltökéltséget, hogy megváltoztatjuk ezt a status quót.” Figyelemre méltó ellentmondás: dr. Kiesinger szerint a katonai erőegyensúly kibillent a Varsó Szerződés hatalmai javára s ezen az alapon sürgeti a status quo megváltoztatását az atlanti tömb javára! Nyilvánvaló, hogy a csehszlovákiai fejleményeket az atlanti körök csupán ürügynek tekintik; olyan lélektani tényezőnek, amellyel elnyomhatják az atlanti tömböt feszegető centrifugális erőket. Richard Nixon köztársaság párti elnökjelölt máris elküldte külügyminiszter-jelöltjét, Scranton kormányzót Európába, hogy tapogatózzék, miként lehetne „új életet lehelni” a NATO-ba. Nixon világos utiprogramot adott: a csehszlovákiai események által kiváltott aggodalmakat hangoztatta — „Amerikának arra kell felhasználnia, hogy kampányt folytasson a nyugati katonai és diplomáciai szövetség újjáélesztése érdekében”. Bízvást megjósolhatjuk, hogy a hidegháborús erők legfeljebb átmeneti sikereket érhetnek el, éppúgy, mint 12 évvel ezelőtt. Az atlantisták nehézségeire jellemző, hogy szeptember 13-én a New York Times már aggódva kérdezte vezércikkében, vajon a „csehszlovák sokk” hatása „eltart-e elég hosszú ideig ahhoz, hogy hajtóerőt szolgáltasson a NATO régóta esedékes katonai és politikai újjászervezéséhez?” Köves Tibor Befejeződik a „kiányítás” ? H &SSIsoBi^amiSh találkozó © ni3r«i^iori»an egyenjogú félként vehessenek részt az ország ügyeinek intézésében. A nemzetközösségügyi minisztérium hangsúlyozottan, „rendkívül óvatos” nyilatkozatokat tesz és azt állítja, hogy nem volt titkos kapcsolat a két kormány között, de rámutat, hogy James Bottombey, a nemzetközösségi ügyek államtitkárhelyettese nemrég Salisburyben járt. Mindenki előtt világos, hogy a két fél alaposan megismerhette egymás álláspontját és alighanem a megállapodás végleges formába öntése van hátra. Angol megfigyelők nehezen képzelik el, hogyan egyezhet bele Smith az ország lakosságának kilencvenöt százalékát kitevő afrikaiak egyenjogúsításába, annál is inkább, mivel Smith néhány nappal ezelőtt éppen az angol televízió riporterének jelentette ki, hogy ..legalább száz-kétszáz év telik el, mielőtt az afrikaiak felVe imám részt vehetnek a hatalomban”. A „kiárusítás” — ha létrejön — heves bírálatot kelt majd nemcsak a nemzetközösség londoni csúcsértekezletén, hanem a brit Munkáspárt baloldali köreiben is. Londonban hivatalosan bejelentették, hogy Wilson brit miniszterelnök szerdán Gibraltárban találkozik a Fearless (Rettenthetetlen) brit cirkáló fedélzetén Ian Smithszel, a rhodesiai fehér telepes kormány elnökével. Úgy tudják, hogy a találkozó három-négy napig is eltarthat. Angol baloldali körökben attól tartanak, hogy Wilson ezúttal befejezi a „kiárusítást” és végleg lemond arról, hogy a rhodesiai afrikaiak A Füzesabony és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet azonnali felvételre keres 1 fő Zetor-vezelőt és 1 fő gépkocsivezetőt Jelentkezni lehet a Füzesabony, Rákóczi u. 15. sz. alatti központi Irodában. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mindazoknak, akik édesapánk, DEÁKY FERENC temetésén megjelenésükkel vagy virágaikkal fejezték ki részvétüket. A gyászoló család .1