Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

MTI...TaSzsz...afp...upt...reuter...ctk...ap...mti... tas­sz ...afpt...tas­sz... afp...upt...reuter...ctk... ap...mti... tas­sz ... afp ...reuter.:s 24 óra a külpolitikában­ KÖZELEDIK NOVEMB­ER 5., az amerikai választá­sok napja, teljes erőbedobással küzdenek a jelöltek a kam­pány finisében. Humphrey alelnök a Pennsylvania állam­beli Eriében elismerte ugyan, hogy az eddigi szondázások szerint Nixon vezet, de azt állította, hogy hátránya csök­kenőben van és a választás napjáig előnnyé változik. Is­mét felszólította republikánus ellenfelét, fejtse ki vélemé­nyét bizonyos „életbevágó kérdésekről”, elsősorban Viet­­namról. Nixon eddig valóban megpróbált kibújni a kül­politikai állásfoglalások elől és kampányát igyekezett a „törvény és rend” belpolitikai jellegű demagógiájára kor­látozni. A vietnami nép hősies harcának ereményességére, az amerikai kudarc nagyságrendjére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még a „kemény” húrokon játszó Nixon is csak azt tudta maximumként ígérni választóinak: „igyek­szik tisztes békét elérni Pá­izsban”. Nyilatkozata felért a vietnami katonai-erkölcsi-politikai vereség látványos be­ismerésével. ( A KATONAI KAPACITÁS növeléséről, az európai tagállamok nagyobb „any­agi áldozatvállalásáról” beszélt Dean Rusk külügyminiszter egy NATO-beli kollégái szá­mára általa adott „munkavacsorán”. Ezen Brandt nyu­gatnémet külügyminiszter is megjelent és újabb jelek vannak arra, hogy a state deepartment az északatlanti tömbben az eddiginél is nagyobb szerepet szán­jonnak. A TASZSZ emlékeztet arra, hogy a hét végén éppen a nyugatnémet fővárosban tartják meg a NATO nukleáris tervező csoportjának ülését, amelyen a hadügyminiszte­­reken és magas rangú katonai vezetőkön kívül részt vesz Brosio, a szervezet főtitkára is. Először fordul elő — hang­súlyozza a TASZSZ —, hogy a Rajna partjára ilyen ma­gas rangú NATO-személyiségek érkeznek és ennek nyil­vánvalóan köze van ahhoz, hogy a Csehszlovákiával kap­csolatos atlanti remények meghiúsultak. TORINO: A FIAT Művek bejelen­tette, hogy rövidesen új autó­típust hoz forgalomba. A „124 Special” jelzésű, 1­438 köbcentiméter űrtartalmú motorral rendelkező, 10 ló­erős kocsi óránkénti legna­gyobb sebessége 150 kilomé­ter. Árát egyelőre nem hoz­ták nyilvánosságra. TOKIÓ: A hét végén megkezdik an­nak a tenger alatti kábelnek a lefektetését, amely a Szov­jetunión keresztül állandó te­lefon- és táví­óösszeköttetést tesz majd lehetővé Japán és Európa között. BUKAREST: Hivatalosan bejelentették, hogy Corneliu Manescu ro­mán külügyminiszter októ­ber 11. és november 6. kö­zött latin amerikai látoga­tást tesz. A román külügy­miniszter Mexikóba, Kolum­biába, Venezuelába, Argen­tínába és Uruguayba utazik. NYUGAT-BERLIN: A Die Wahrheit, a Nyugat- Berlini Német Szocialista Egységpárt lapja keddi szá­mában kommentárt fűz a kommunista- és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozásá­nak előkészítésével foglalkozó bizottság legutóbbi budapes­ti ülésszakának eredményé­hez, amely újabb csalódást okozott az imperialistáknak — hangsúlyozza a lap. Rádió-villamossági szaküzleteinkbe gyakorlattal rendelkező eladót felveszünk. H. Iparcikk Kisker. V. Központ, Eger, Bajcsy-Zs. u. 9. mi. október 9. szerda 4 Losonczi Pál fogadta a finn parlamenti küldöttséget Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden délelőtt az Or­szágház Munkácsy-termében fogadta a finn parlamenti küldöttséget, amely Veikko Johan Kokkola, a parlament első alelnöke vezetésével tartózkodik hazánkban s szí­vélyes eszmecserét folytatott a delegációval. A látogatás­nál jelen volt, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alel­nöke, valamint Érdem Olavi Raustila a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. NATO-munkavacsora Csupán Izland és Portugá­lia külügyminisztere hiány­zott a NATO külügyminisz­terek New York-i „munka­­vacsorájáról”. Brandt nyu­gatnémet külügyminiszter és Brasso, a NATO főtitkára szintén részt vett a megbe­szélésen. A hírek szerint vezető he­lyet kapnak az új tervekben a katonai elképzelések. A New York Times értesülése szerint a NATO illetékes szervei által előterjesztett do­kumentum intézkedéseket ja­vasol a katonai kapacitás növelésére, elsősorban a je­lenlegi keretek feltöltésével, a fegyverzet korszerűsítésé­vel, de nem javasolja a NATO-egységek létszámának jelentős növelését. Ugyanak­kor amerikai részről nyo­mást igyekeznek kifejteni an­nak érdekében, hogy az eu­rópai NATO-tagállamok tel­jes mértékben teljesítsék katonai kötelezettségeiket, s ezt tekintik az amerikai hoz­zájárulás növelése feltételé­nek. ítéletek Görögországban Egy athéni katonai bíróság fegyverrejtegetés vádjával 18 havi börtönre ítélt egy nyugalmazott tengerészkapi­­tányt, akit még maga a fő­ügyész is a második világhá­ború hőseként­ jellemzett. Loundrasz kapitány, a jelen­leg Londonban élő lapkiadó Vladhos asszony férje, háló­szobájában egy fiókban el­zárva egy revolvert és né­hány hozzávaló töltényt tar­togatott, mint mondotta, leg­alább 16 éve. A 53 éves ka­tonatisztet augusztus 13-án tartóztatták le a Papadopu­­losz miniszterelnök ellen el­követet sikertelen merénylet után. A kapitány cáfolta, hogy bármi köze lenne a me­rénylethez. Az ítélet kihir­detése után megbilincselve szállították az athéni központi börtönbe. Ugyanaz a katonai bíróság 3 fiatal lányt és egy fiatal­embert ítélt rövidebb-hos­­­szab börtönbüntetésre, azzal a váddal, hogy összesküvést szőttek a fennálló társadalmi rend ellen és „kommunista­­típusú hatalmi­ rendet ké­szültek létrehozni”. Az egyet­len konkrét vád, amelyet az ügyész bizonyítani is tudott: a fiatalok olyan röpcédulá­kat terjesztettek, amelyek tiltakoztak a katonai junta túlkapásai ellen. Humphrey­­.a béke embere­i Vietnam­ és az amerikai választási kampány Nixon köztársasági párti elnökjelölt az UPI hírügy­nökség szerkesztői előtt tar­tott beszámolót néhány kül­politikai elképzeléséről. Kijelentette, ha elnökké választják, „ütőkártyául” próbálja majd felhasználni a VDK ellen intézett részleges bombatámadásokat. Azt állí­totta, hogy az Egyesült Álla­moknak idő előtt nem szabad kijátszania lapjait a párizsi vietnami—amerikai tárgyalá­sokon. E félreérthetetlenül „erőpolitikusi”, megnyilatko­zása után Nixon azt bizony­gatta, hogy Párizsban igyek­szik tisztes békét kötni és er­re csak ő alkalmas, mert Humphrey alelnök — amen­­­nyiben elnök lenne — kény­telen volna Johnson háborús politikáját képviselni. Nixon emlékeztetett arra, hogy szüntelenül bírálta a Johnson — kormányzatot, amely csak elfecsérelte az Egyesült Államok katonai erejét. Humphrey alelnök, az ame­rikai demokrata párt elnökje­­löltje a UPI szerkesztőinek és kiadóinak értekezletén mondott beszédében javasol­ta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió rendszeres időközökben, legalább éven- Az mws­ mr £ felhívása Huszonhárom évvel ezlőtt, 1945. október 8-án tartotta első, alakuló kongresszusát a Szakszervezeti Világszövet­ség. Az évforduló alkalmából az SZVSZ felhívást intézett a világ dolgozóihoz. A felhívás egyebek között hangsúlyozza, hogy a Szakszervezeti Világ­­szövetség jelenleg, jobban mint bármikor, fegyver a nemzetközi szakszervezeti mozgalom kezében az egy­ségért, a demokráciáért és az osztályérdekek érvényesíté­séért folytatott harcban, te csúcsértekezleten vitassa meg a legfontosabb nemzet­közi problémákat. Az alelnök a vietnami kér­déssel foglalkozva ismét „a béke emberének” igyekezett magát feltüntetni, közölte, hogy elnökké választása ese­tén hajlandó vállalni a VDK bombázásának beszüntetésé­vel járó „kockázatot” szándé­­kában áll, hogy ebben az esetben felkéri a Szovjetu­niót, járjon közbe Hanoinál „a béke tárgy­alások előmoz­dítása érdekében”. Humphrey a közel-keleti helyzetet elemezve, hat pont­ban körvonalazta elképzelé­seit, amelyek nagyjából fedik az izraeli érdekeket. George Wallace, az ame­rikai független párt elnök­jelöltje washingtoni sajtó­klubban kijelentette: az or­szág külpolitikáját arra az alapra kell helyezni, hogy „segítsük barátainkat, akik­kel együttműködünk és is­merjük fel ellenségeinket, akikkel ennek megfelelően járunk el”. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak „erősnek kell lennie”. Wallace hétfőn megismétel­te korábbi kijelentéseit győ­zelmi esélyeiről egy Baltimo­re-i nagygyűlésen. A gyűlés előtt és alatt több száz tünte­tő fújolta a fajüldözők elnök­jelöltjét és kisebb összecsapá­sokra került sor Wallace hí­vei és a tüntetők között. A NATO és a „csehszlovák sokk” Augusztus 21-e előtt, vagyis az öt szocialista or­szág közös csehszlovákiai fellépését megelőzően, a legsötétebb pesszimizmus uralkodott atlanti berkek­ben a NATO jövőjét illető­en. Néhány héttel a „cseh­szlovákiai fordulat” előtt — az International Herald Tribune július 23-i számá­ban . C. L. Sulzberger, a tekintélyes amerikai publi­cista a húsz évre kötött észak-atlanti szerződés 1969. áprilisában esedékes megújításának kilátásait la­tolgatva, így jellemezte az atlanti tömb állapotát: „A NATO helyzete hatalmas épülethez hasonlítható, amelynek alapjai lassan a sárba süllyednek. Egyelőre még nincs mérnök, aki ki­dolgozta volna az épület megmentésének tervét... A NATO fénye alaposan meg­kopott. Évről évre növek­szik a nyomás a tagállamok részéről, hogy csökkentsék évi hozzájárulásukat anya­giakban és katonákban egy­aránt. . . Ahogy enyhül a hi­degháború és növekszenek a vietnami forró háború be­fejezésének lehetőségei, a katonai nyomás, amely ere­detileg összehozta a NATO-t, nem jelent többé összeforrottságot fenntartó erőt”. Hogyan fest ez a hatal­mas katonai építmény, amelynek alapjai — Sulz­berger szavai szerint „lassan a sárba süllyed­nek”? Ez év elején 352 000 volt az Európában állomásozó amerikai fegyveres erők létszáma. Zömük — 225 000 fő — az NSZK területén, közvetlenül a Német De­mokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határvonaláig előretolt nyugatnémet had­testek mögött helyezkedik el. A NATO, az un. Szövet­séges Hatalmak európai fő­parancsnoksága alá tartozó fegyveres erők ma 58,4 szá­razföldi hadosztályból, 5500 harci repülőgépből és ve­gyes haditengerészeti erő­ből állnak. A Földközi-ten­ger térségében a 6. amerikai flotta 30 000 tengerész és 50 hajója alkotja a fő ütő­erőt. Háború esetén a tag­államok nemzeti haderői — összesen több mint hatmil­lió katona — automatiku­san a NATO amerikai fő­­parancsnoka alá kerülné­nek. A NATO egyesített európai fegyveres erőiben, amelyek Görögországtól Norvégiáig félkörben „öve­zik” a szocialista országok, az amerikai kontingensek mellett a Bundeswehr fél­milliós hadserege tölti be a „kard” szerepét az amerikai ellenőrzés alatt álló „atom­pajzs” mögött. A NATO fegyveres erői­nek fenntartása 18 esztendő alatt 1200 milliárd dollárba került. Ennek a csillagászati összegnek a háromnegyedét az amerikai adófizetők fe­dezték. Erre utalt nemrégi­ben Stuart Symington de­mokrata párti szenátor, az amerikai légierő volt mi­nisztere, amikor azt indít­ványozta a szenátusban, hogy „hozzák haza a fiú­kat” és csupán 50 000 főnyi jelképes amerikai haderőt hagyjanak a „hálátlan” Eu­rópában. A 25 éves katonai támogatást — fakadt ki ke­serűen a szenátor — Euró­pa azzal viszonozza, hogy egyetlen katonát sem haj­landó küldeni Vietnamba”. Az Egyesült Államok eu­rópai politikájának „gyöt­­relmes felülvizsgálatával” fenyegetőző indítványok nem először kerültek napi­rendre az amerikai tör­vényhozásban. Valahány­szor a múltban a nemzet­közi „olvadás” elsüllyedés­sel fenyegette a NATO-t, avagy az atlanti tömbben fellépő centrifugális erők kérdésessé tették az Egye­sült Államok vezető szere­pét, Washington mindan­­­nyiszor katonáinak kivoná­sával vagy legalábbis lét­számuk „drasztikus” csök­kentésével ijesztgette atlan­ti partnereit. Ezt azonban sem a partnerek, sem az amerikai kormánykörök nem vették túlságosan ko­molyan. A New York Times július 21-i számában James Bos­ton így érvelt: „Rendkívül ironikusan hatna, ha az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikájának kudar­cára azzal reagálna, hogy most tönkretenné a viszony­lag sikeresnek bizonyult há­ború utáni európai politiká­jának eredményeit, és ép­pen abban az esztendőben, amikor ez a politika hozzá­járul a kelet-európai kom­munista államok szabadság­­vágyának és nemzeti törek­­­­véseinek megerősödéséhez”. Augusztus 21-e óta az at­lanti vezérkarban derűlá­tás váltotta fel a komor pesszimizmust. Azt remélik, hogy ismét megtalálják a „félelem nélkülözhetetlen kötőanyagát” a NATO szét­hulló darabjainak­­ összera­­gasztására.­­ A „félelem­kampányban” élenjáró Kiesinger nyugatnémet kancellár az „európai kato­nai egyensúly felborításá­ról” és az NSZK „Súlyos fe­nyegetettségéről” beszél. A kancellár azonban óv­­ta­­­nul elárulta, hogy voltakép­pen mire gondol, amikor kijelentette: „Az európai status quo megőrzésére irá­nyuló szovjet törekvéssel szembe kell szegezni azt az eltökéltséget, hogy megvál­toztatjuk ezt a status quót.” Figyelemre méltó ellent­mondás: dr. Kiesinger sze­rint a katonai erőegyensúly kibillent a Varsó Szerződés hatalmai javára s ezen az alapon sürgeti a status quo megváltoztatását az atlanti tömb javára! Nyilvánvaló, hogy a cseh­szlovákiai fejleményeket az atlanti körök csupán ürügy­nek tekintik; olyan lélekta­ni tényezőnek, amellyel el­nyomhatják az atlanti töm­böt feszegető centrifugális erőket. Richard Nixon köz­társaság párti elnökjelölt máris elküldte külügymi­niszter-jelöltjét, Scranton kormányzót Európába, hogy tapogatózzék, miként lehet­ne „új életet lehelni” a NATO-ba. Nixon világos utiprogramot adott: a cseh­szlovákiai események által kiváltott aggodalmakat hangoztatta — „Ameriká­nak arra kell felhasználnia, hogy kampányt folytasson a nyugati katonai és diplomá­ciai szövetség újjáélesztése érdekében”. Bízvást megjósolhatjuk, hogy a hidegháborús erők legfeljebb átmeneti sikere­ket érhetnek el, éppúgy, mint 12 évvel ezelőtt. Az atlantisták nehézségeire jel­lemző, hogy szeptember 13-én a New York Times már aggódva kérdezte ve­zércikkében, vajon a „cseh­szlovák sokk” hatása „el­tart-e elég hosszú ideig ah­hoz, hogy hajtóerőt szolgál­tasson a NATO régóta ese­dékes katonai és politikai újjászervezéséhez?” Köves Tibor Befejeződik a „k­iá­nyítás” ? H &SSIsoBi­^amiSh találkozó © ni3r«i^iori»an egyenjogú félként vehesse­nek részt az ország ügyeinek intézésében. A nemzetközös­­ségügyi minisztérium hang­súlyozottan, „rendkívül óva­tos” nyilatkozatokat tesz és azt állítja, hogy nem volt tit­kos kapcsolat a két kormány között, de rámutat, hogy James Bottombey, a nemzet­­közösségi ügyek államtitkár­helyettese nemrég Salisbury­­ben járt. Mindenki előtt vilá­gos, hogy a két fél alaposan megismerhette egymás állás­pontját és alighanem a meg­állapodás végleges formába öntése van hátra. Angol megfigyelők nehezen képzelik el, hogyan egyezhet bele Smith az ország lakos­­ságának kilencvenöt százalé­kát kitevő afrikaiak egyen­jogúsításába, annál is inkább, mivel Smith néhány nappal ezelőtt éppen az angol tele­vízió riporterének jelentette ki, hogy ..legalább száz-két­­száz év telik­ el, mielőtt az af­rikaiak felVe im­ám részt ve­hetnek a hatalomban”. A „kiárusítás” — ha létre­jön — heves bírálatot kelt majd nemcsak a nemzetkö­zösség londoni csúcsérte­kezletén, hanem a brit Mun­káspárt baloldali köreiben is. Londonban hivatalosan be­jelentették, hogy Wilson brit miniszterelnök szerdán Gib­raltárban találkozik a Fear­less (Rettenthetetlen) brit cir­káló fedélzetén Ian Smith­­szel, a rhodesiai fehér telepes kormány elnökével. Úgy tudják, hogy a talál­kozó három-négy napig is el­tarthat. Angol baloldali körökben attól tartanak, hogy Wilson ezúttal befejezi a „kiárusí­tást” és végleg lemond arról, hogy a rhodesiai afrikaiak A Füzesabony és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet azonnali felvételre keres 1 fő Zetor-vezelőt és 1 fő g­épkocsivezetőt Jelentkezni lehet a Füzesabony, Rákóczi u. 15. sz. alatti központi Irodában. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mind­azoknak, akik édesapánk, DEÁKY FERENC temetésén megjelenésük­kel vagy virágaikkal fejez­ték ki részvétüket. A gyászoló család .1

Next