Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Kongresszusra készülve a megítélés mércéje A beszámoló, s a kong­resszusi irányelveket megvi­tató párttaggyűléseken egy­aránt, sok szó esett, illetve esik a gazdasági, műszaki ve­zetők tevékenységéről. Az el­múlt esztendők egyik fontos jellemzője kétségtelenül a ve­zetés színvonalának napi­rendre kerülése volt. Érthe­tő tehát, ha maguk a veze­tők is a figyelem kereszttü­zébe kerültek. Működésüket beosztottjaik kritikusan szemlélik, s ugyanakkor a felsőbb irányító szervezetek is nekik címezik az észrevé­teleiket, bírálatokat. Mindezt egészségesnek, mert segítő szándékúnak ítélhetjük meg. Egy valamin azonban érde­mes elgondolkodni: reális-e mindenkor a megítélés mér­céje? A gondolatot egy naggyű­­lesen hallott felszólalás su­gallta. A­ szót kérő műveze­tő a gyár derék emberei közé tartozik, nehéz helyzetben sűrűn bizonyította rátermett­ségét, szakmai hozzáértését s lelkesedését. Jó szándéka tehát elvitathatatlan, mégis, szavaiban furcsa elegyet al­kotott a jogos bírálat az ok­talan követelődzéssel, a meg­tehető, de meg nem tett cse­lekedetek számonkérése az irreálissal, a meg nem tehe­tővel. Elmarasztalta például, a gyárvezetést, azért, mert újabb egy évvel elhalasztot­ták az energiarendszer re­konstrukcióját, az energiate­lep olajtüzelésre való átállí­tását. A válaszadáskor kide­rült: bár valóban minden esz­köz rendelkezésre áll a re­konstrukcióhoz, a halasztást azért határozták el, mert két év múlva a gyár rákapcsol­hatja vezetékeit az országos földgázhálózatra. Az elma­rasztalt „tétovázás­’ tehát na­gyon is céltudatos előrelá­tás, távlatokban való gon­dolkodás. Kétféle tanulsága is van az említett felszólalásnak. Az egyik: mivel jogos és jogta­­­­lan ■ .keveredve, a­ szavakban, a megbírált gazdasági veze­tők azt sem szívlelték meg, fogad­tál­­ el, amiben valóban vétkesek, amiért elmarasztal­­­hatós­ A másik: ha jobb a gyáron belüli információs rendszer, ha a vezetők fon­tosnak tartják az emberek tájékoztatását, akkor nem él­hetett volna a köztudatban, hogy a tervezett rekonstruk­ciót tehetetlenkedés akadá­lyozza, hanem értesülnek a földgáz bevezetésének lehe­tőségeiről, előnyeiről, s en­nek megfelelően alakítják ki véleményüket. A figyelem kereszttüze, a sokfelől egy helyre címzett bírálatok feszült idegállapo­tot teremthetnek, s abban ne­hezebb dolgozni, hisz’ az ide­gesség és a tárgyilagosság, a hevesség és az alapos meg­fontoltság nem éppen édes­testvérek. Ezért fontos a meg­ítélés mércéje, az, hogy a megtehető és a megtett ke­rüljön mérlegelésre. A veze­tés, helyzeténél fogva, sűrűn kénytelen kétféle nyomás sodrát is állni. Egyik oldal­ról a törvények, rendelkezé­sek, felsőbb utasítások alkot­ják a cselekvés medrét, a má­sik oldalról meg az egyéni és a csoportérdekek, a jogos és jogtalan kívánalmak for­málják vagy szeretnék for­málni e medret. A meder szélessége, mély­sége, a partvonal egyenessé­ge nemcsak geográfiáikig meghatározója a víz sodrá­nak, hanem képletesen, pél­dánk esetében is. A vezetés­nek — különböző mértékig ugyan — igazodnia kell a mederre, a cselekvésre ható erőkhöz, akár föntről, akár lentről is származzanak azok. Igazodnia, azaz: mérlegelnie, mi hasznos, mi nem, mi a kötelező, s mi az önkéntes, mi a törvényes, s mi a tör­vénytelen. S ez még mindig csak a dolgok egyik része. Hiba lenne ugyanis elfe­ledkezni arról, hogy a gaz­dasági, műszaki vezetésnek nemcsak a lehetőségekkel, hanem az adottságokkal, sőt, az örökséggel is számolnia kelk Azzal például nagyon sok gyár esetében, hogy a géppark jelentős hányada el­öregedett, korszerűtlen. Az­után: a munkaerő képzettsé­gével, az anyagmozgatás helyzetével, a kooperáló part­nerek vállalta határidőkkel, mindazzal, amik szerepet játszanak a termelési körül­mények és feltételek bonyo­lult összességében. Ide tar­tozik az is, hogy sok tekin­tetben még hat a régi irányí­tási rendszer — objektív és szubjektív értelemben egy­aránt — működnek a beideg­ződések az irányítás, a veze­tés, a végrehajtás minden szintjén, hogy a vezetés lé­nyegében átmeneti időszakot él át, amikor sok dolog a már nem és a még nem ál­lapotában található. Közhely, hogy nem kön­­­nyű vezetőnek lenni, s ezt — a többi között — a kong­resszusi előkészületek jegyé­ben lezajló taggyűlések is igazolják. A kommunista kol­lektíva józan szigorúsága, mérlegelő képessége a bizto­sítéka annak, hogy a meg­ítélés mércéje mint minden másban, a gazdasági, műsza­ki vezetők tevékenységének esetében is a realitás, a va­lós lehetőségek és a tényei­ összevetése legyen. A másik biztosítékot maguk e vezetők nyújthatják. Azzal, hogy tisz­ta képet adnak tevékenysé­gükről, őszinte tájékoztatás i. S azzal is, hog­gy elfogadják azt, ami jogos észrevétel, bí­rálat, s türelmes, okos, ér­velő szóval győzik meg a té­­vedőket, a mércét irreális magasságra helyezőket. Egy valami ugyanis két­ségtelen. Bár sokféle és so­kak állította a mérce, az ér­dekek végső soron egybees­nek, s az eredmények — ahogy az esetleges kudarcok is — közösek. m. O. Ez a divat. A Margitszigeti Nagyszál­­lóban kedden megkezdődött a Divattervező Vállalat őszi­téli divatkollekciójának há­romnapos bemutatósorozata. Ezt megelőzően Nádor Vera, a vállalat művészeti vezető­je tájékoztatta a sajtó kép­viselőit arról, mit ajánl a di­vattervező a divatosan öl­tözködni vágyó nőknek, fér­fiaknak. Elmondotta, hogy a szok­nya hossza már kevésbé vi­tatott. A fiatalokat nem akarják lebeszélni a mini­ről, a nem túl fiataloknak viszont inkább a midit ajánlják­. A lábközépig érő kabát egyébként is minden testalkatra a legszebb, legelő­nyösebb. A régi kabátok átalakítá­sához számos ötletet ad az új kollekció. Ami a divat­színeket illeti, divatos a vul­kanikus földszín, a lila, a fekete, a barna minden ár­nyalata és a fehér. A pártkongresszus tiszteletére A székesfehérvári Videoton dolgozói a X. pártkongresszus tiszteletére nagy jelentőségű felajánlást tettek: vállalták, hogy „rádiós” tervüket túlteljesítik, s 25 ezerrel több rádió­készüléket ad­nak át a kereskedelmi­ek. A legújabb — és máris népszerű , autórádióból pedig november 30-ig 11 ezer darabot készítenek. Képünkön, futószalagon készülnek a rádiókészülékek. (MTI fotó Jászai Csabai embert mindig érik meglepetések, mert a tudomány mindig módot ad arra, hogy meglepődjön az ember. Itt van például a víz, a H­­ O, amelyet szénsavval fricecsnek iszunk, amelyben mosdunk, amelyen hajók járnak, amelyben a plankton és az ember­­evő cápa él. Ezen a vízen óceánjárók úsznak, ez a víz malmot hajt, sőt gőzzé fejlesztve, elektromos áramot termelve, modern vona­tokat is szédületes gyorsaságra késztet. Most azt mondják, hogy autót is hajt. Az egy rész oxigént eldobják, a megmaradt két rész hid­rogén pedig valamilyen csodálatos szerken­tyű révén autót hajt. Fél liter víz 100 kilo­méterre elég! Állítólag! Hogy mik vannak­­! Még a végén megérem, hogy azt olva­som, miszerint feltalálták a benzinüzemű gépautót! Hogy mik vannak! És hogy mik lesznek? Lesznek például kacsával hajtott autók. Fél liter kacsazsírból kivonják a sárgáját, s az hajtja a csodaautót. Víz helyett kacsa: egyre megy. ■­­ [UNK] •?>' (—0) SZERVEZETI MÓDOSÍ­TÁS változtatott a kategóri­án, s ehhez egy nagyobb re­konstrukció igazította az üzemet úgy, hogy a gyáregy­­egységi rangot ma már ke­vésbé lehet túlzásnak tartani az egri öntödében. Megújhódott, megfiatalo­dott a tihaméri ipartelep az utóbbi években: a hajdani, elavult kis műhelyeket fel­váltották a korszerűbb üzem­részek, amelyekben sokkal elviselhetőbb a munka mint azelőtt, s a kiegészítő szociá­lis létesítményekből — öltö­zőből, fürdőből — jutott a nőknek is. A korábbi teljesítményeket mindez természetesen még inkább fokozta, az egriek, többet, jobbat adnak mint azelőtt, növelték szolgáltatá­­s­ukat, mind tökéletesebben kielégítik megrendelőik — közöttük­ a márkás, jól is­mert Diósgyőri Gépgyár, az Ipari Szerelvénygyár,­­ vagy éppenséggel a Szivattyú Ktsz — igényeit. Féléves eredmé­nyeik a legjobbak az orszá­gos vállalatnál, s a kedvező piaci kilátások még többet ígérnek a további hónapok­ra. Ilyen körülmények között — mint ahogyan Hesz János igazgató mondta — termé­szetesen valamivel nagyobb a kedvük a kísérletezgeté­sekhez, az újabb üzletszer­zésekhez is. Vállalkozni mer­tek például már olyanra is, amitől mások idegenkedtek: megpróbálták szürke önt­vényből készíteni a Diesel­motorok exportra kerülő hengerfejeit. Új technológia kialakításával — a héjfor­mázással — sajátos mód­szerrel előbb csak 30 ilyen hengerfejet gyártottak pró­baképpen. Az első tíz darab­ból még csupán kettő sike­rült, de a második tízből már négy, míg a harmadik — ugyanekkora — szériából kilenc. Azóta pedig már ott tartanak, hogy húsz henger­fej közül mindössze egy­­kettő a selejt! Meglehetősen izgalmas, ér­dekes ez a munka — ma­gyarázta az igazgató­k a gyáregységben fantáziát lát­nak benne. Olyannyira, hogy komolyan számolnak a héj­üzem fejlesztésével. S lehet, hogy ennek során a jövőben a nőkre alapoznak, mert az itteni munka nem olyan ne­héz, a lányok, asszonyok is végezhetik. A TERVEZÉS, a további feladatokra való készülődés persze nem ilyen egyszerű, ma még sajnos, sok minden nehezíti. Az Öntödei Válla­lat egri gyáregységében — több más mellett — nem csak egyszerű létszámhiány­ról, hanem ezen belül minő­ségi gondokról is beszélnek. Több ember kellene az egyes szakterületekre. Aztán hiába volt ugyan a nagy rekonst­rukció, hiába folytatják ma is a műszaki fejlesztést, a gépesítést: egy tonna öntvény előállításához még mindig hattonnányi anyagot kell megmozgatni! S meg kell vallani, hogy jogos az elége­detlenség — vagy éppen a gyáregységtől való húzódozás — a fizetések miatt is, hi­szen még az idei, ötszázalé­kos bérfejlesztés ellenére sem érik el az emberek a KGM-hez tartozó öntödék­ben kialakult keresetek át­lagát. Elsősorban csakis a törzs-,­gárdisták türelmére, megér­tésére, további igyekezetére, a munkaidő általános jobb kihasználására számíthatnak az egriek. Maguknak kell megoldaniuk a szakképzést is, hiszen ipari tanulót nem kapnak — ha lenne is je­lentkező, azzal a néhány fia­tallal aligha foglalkozna az intézet — csak a meglévő dolgozók oktatása, vizsgára való előkészítése vezethet megoldáshoz. Szerencsére a helyi KISZ-szervezet már vállalkozott is például a magkészítők nevelésére. Re­mélhető, hogy az elképzelés­ből valóság lesz, s a jó példa ragadós: újabb, nagyobb tu­dású szakmunkások segíthe­tik így a jövőben a tervek megvalósítását. A 2400 TONNÁNYI ÖNT­VÉNYBŐL mintegy kétezer­­féle alkatrészt készítő egri öntödében — legalábbis az optimistábbak — persze így sem csüggednek, hanem a gondol­ ellenére is bizakod­nak. Eddigi teljesítményei­ket novemberben — a X. pártkongresszus köszöntése­ként — munkaversennyel, forradalmi műszakokkal akarják növelni. Szeretnék olyan eredménnyel zárni az idei évet, hogy ezzel végre megszerezhessék az élüzem Hímk —.mm.«___ÍKráeíJ Öntödei hónapok Élüzem címért dolgoznak az egriek Komputer és adatbank a mérnöki munkához A jubiláló Földmérő és Talaj­vizsgáló Vállalat sajtótájékoztatója Jubilál a mérnöki előterve­­zés egyetlen magyar szakosí­tott vállalata, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Dr. Gabos György igazgató az alapítás 20. évfordulója al­kalmából kedden sajtófoga­dáson számolt­­ be a két év­tizedes munka legjelesebb eredményeiről és­­ a további tervekről. Úgyszólván valamenny­i létesítmény tervezésének el­ső lépését a vállalat dolgo­zói teszik meg, amikor geo­déziai alaptérképeket, ala­pozási terveket készítenek, talajmechanikai vizsgálato­kat végeznek. E két évtized­ben 480 millió forint értékű munkával vettek részt az ország sokmilliárdos beru­házásaiban. A korszerű ter­vezési megoldásokkal viszont a beruházások önköltségé­ben csupán 1961 óta 460 millió forintos népgazdasági megtakarítást értek el, tehát majdnem annyit, mint amennyit a 20 éven át vég­zett munkájuk­ért kaptak. A talajvizsgálatok, az ala­pozások és egyéb munkák fejlesztésére 380 kutatási feladatot oldottak meg. Több mint 200 000 talajfúrás adatai alapján most készí­tik Budapest mérnök-geoló­giai térképét, amelyből újabb vizsgálatok nélkül, vagy a korábbinál jóval ke­vesebb munkával megálla­pítható, melyik szabad terü­leten, telken a leggazdasá­gosabb az építkezés. Hatal­mas nyilvántartásban, adat­bankban tárolják az ország­ban 1900 óta végzett építke­zések talajmechanikai ada­tait is. Ezek felhasználásával évente 15 000 méternyi talaj­fúrást takarítanak meg. Kedden avatták­ fel a vál­lalat elektronikus számító­gépét, amellyel részben gé­pesítik a tervezést és lehe­tővé teszik, hogy azonos költségek­, egy­­ helyett több tervváltozatot kapjanak a megrendelők. A gép első , feladatként Andocs község telkeinek pontos területszá­mítását oldotta meg fél óra alatt, s így a dolgozókat több hetes munkától teher­mentesítette. A további munkához, a negyedik ötéves­ terv fel­adatainak teljesítéséhez nyújt segítséget a vállalat jubileuma alkalmából szep­tember 22-én és 23-án sorra kerülő nemzetközi tudomá­nyos ülésszak is. Ezen a ta­lálkozón hat ország tudósai­val és szakembereivel együtt mérik fel a mérnöki előter­vező és előkészítő munkák eredményeit és a feladato­kat. (MTI) ̋ázkitöré« N­aj«1 tiszoboszl«a Szerencsés kimenetelű gáz­kitörést sikerült minden kü­lönösebb baj nélkül elfojta­ni Hajdúszoboszló határában. Az emlékezetes nagyhegyesi gázkitörés színhelyétől alig 500 méterre keletkezett az újabb kitörés, amikor az egyik gázkúton a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói a berende­zést javítottál­. Az iszappal feltöltött kút eddig intervi­len okból beindult és a cső­elzáró szerelvény a kiépítés alatt álló termelőcsőről le­szakadt. A kitörés elfojtása: nyomban megkezdték, ami sikerült is. lír­íf, szeptember 16, szerd*

Next