Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Öten a csuvas testvérbrigádsból• A Csuvas ASZSZK-ból testvérlátogatásra megyénkbe érkezett barátságvonat utasai a program során Heves megye lakóival, üzemi munkásokkal, termelőszövetkezeti tagokkal, fiatalokkal és idősebbekkel találkoztak. E baráti találkozókra készülő vendégeink között öten már a tervezett indulás előtt az autóbuszokhoz siettek, csomagokat, táskát szorongattak a hónuk alatt és láthatóan sürgették volna az indulást, elsők akartak lenni már azon az autóbuszon is, amelyik Visontára indul. Amikor több mint háromszáz emberről van szó, nehéz kielégíten mindenki igényeit, de amikor Rudenko Alekszej Prokopjef társai nevében kérte, hogy nagyon szeretnének Visontára utazni, a program szervezői azonnal intézkedtek. — Miért olyan fontos nektek Visonta? — kérdezték társaik az öt férfitől. Válaszuk rövid volt: — Találkoznunk kell a Petőfi-brigáddal... Aztán elmondták, hogy megbízásuk van a csebokszári Villamos Szerszámgépgyár 53 tagú kommunista munkabrigádjának tagjaitól: minden körülmények között keressék fel a Thorez Külszíni Bányaüzem Petőfi szocialista brigádjának tagjait. Amíg a hőerőműből a Thorez-bányáig tartott az út, gyorsan elmondták, hogy munkatársuk, Nyikolaj Alexandrovics Koroljov —, aki a felszabadulási ünnepségeinkre érkezett csuvas párt-és állami delegációval látogatott hozzánk — vitte Csebokszáriba a Petőfi-brigád első üzenetét. Kapcsolatuk a visontai brigád kezdeményezésére jött létre. Amikor I. P. Prokopjev, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának titkára, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság csuvas tagozatának elnöke, M. Ny. Jakimov, a Csuvas ASZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyetttese és Ny. A. Koroljov, munkatársuk, a „Kommunista munka hőse” itt járt április 2-án. Bene Ernő brigádvezető rájuk bízta a Petőfibrigád zászlaját, egy díszes kötésű emlékalbumot a brigád tagjairól, hogy „hozzák össze” őket a testvéri csuvas nép egyik üzemi kollektívájával. Azóta történt néhány levélváltás a két brigád között és ez az első alkalom, hogy személyesen is találkozhassanak. Ők is magukkal hozták a brigád zászlaját, egy értékes műszert azok közül, amiket készítenek, ajándékokat és természetesen néhány üveg vodkát, hogy a „bélyegzőről se feledkezzenek meg. A nyelvi nehézségek hamar megoldódtak, a Petőfi szocialista brigád mérnöktagja, Horgos Tamás ugyanis vállalta a tolmács szerepét. A bemutatkozásban a csebokszári testvérbrigádon volt a sor. R. A. Prokopjev, mint rangidős szólt . először. — 1961-ben értük el első alkalommal a kommunista brigád címet — mondta — azóta minden évben teljesítjük a követelményeket. A gyárban mi vagyunk a legjobbak, nálunk van több mint négy éve a versenyzászló, ötvenhárman vagyunk, összeforrott kollektívát alkotunk. Munkatársaink közül több mindig szerepel az üzemi dicsőségtáblán. Dolgozóink magas képesítésű géplakatosok és szerelők, ránk bízzák az új konstrukciók nullszériáinak elkészítését. Konsztantyirov Iván Konsztantyinovics fiatalember, két éve dolgozik ennél a részlegnél, máris élvezi társai megbecsülését, őt választották párttitkárnak. A testvérbrigád küldöttségének harmadik tagja Zaharov Fjodor Zaharovics, esztergályos. Huszonegy éve dolgozik a műhelyben, élmunkáskánt tartják számon, a „Kommunista munka hőse”. Irzin Alekszander Ivanovics most fejezte be katonai szolgálatát. Ő is elnyerte a „Kommunista munka hőse” kitüntetést. Andrejev Nyikolaj Petrovics a tudományos munkaszervezési osztály vezetője. Érthető büszkeséggel újságolta, hogy mintegy öt hónappal korábban befejezik az ötéves tervfeladatukat, s ebben jelentős része van a brigádnak is. Levelekből tudják, hogy a visontai barátok az MSZMP X. kongresszusára készülnek, ők az SZKP XXIV. kongresszusa tiszteletére tettek munkafelajánlásokat. A két brigád versenyét ezynal nagyobb érdeklődéssel figyelik. A brigádtalálkozó résztvevőinek még nagyon sok mondanivalója lett volna, de az idő rövidsége miatt mindenre nem kerülhetett sor. Megegyeztek abban, hogy a visontai brigád tagjai hosszabb látogatásra utaznak majd Csebokszáriba, és a csuvas barátok is eljönnek a brigád vendégeiként. (p. e.) Képünkön: fehér asztal mellett köszöntik csuvas vendégeinket. Szabadtéri falumúzeum néprajzi értékeit összegyűjtő falumúzeumot. Az építkezés első fele 1973-ra készül el, négy katasztrális holdon. Ekkorra 11 lakóház, 8 pajta és a gazdasági épületek készülnek el. A szombathelyi múzeum munkatársai választják ki a legjellemzőbb néprajzi érdekességeket, amiket a helyszínen bontanak szét és a szabadtéri falumúzeum területére szállítanak, ahol a falakat az eredeti módon készítik el, úgynevezett „töméses” technológia segítségével. A falakra ezután beépítik az eredeti tartógerendákat és a tetőszerkezetet és a zsúptetőt ugyancsak az eredeti építésnek megfelelően. Képünkön: hagyományos technológiával, ún. töméssel készül a sárfal. (MTI Fotó : Hadas János felvétele.) Olyan társadalomban élünk, ahol az államhatalom és a nép célja lényegileg azonos: a szocializmus teljes felépítése. A társadalmi és állami berendezkedés politikai alapja is azonos: a munkás-paraszt szövetség. Társadalmunk egységének erősödése szilárdítja a hatalom erejét, államhatalmunk pedig arra törekszik, hogy erőit a társadalmi célok minél következetesebb megvalósítására fordítsa. Szocialista fejlődésünk minden eddigi tapasztalata azt tanúsítja, hogy a haladás annál gyorsabb és biztonságosabb, minél szilárdabb az államhatalom és a társadalom egysége, minél szorosabb a munkásosztály és a társadalom egysége, minél szorosabb a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Gondok és feszültségek akkor keletkeznek, ha ez az egység, ha ez a szövetség megbomlik, gyengül. Az az egység nem olyan, hogy ha egyszer létrehoztuk, attól kezdve örökkévaló. A társadalom életében — akár csak egy-egy családban — állandóan keletkeznek ellentmondások, feszültségek. A politika helyességét éppen azon lehet lemérni, hogy a keletkező konfliktusokat idejében felismeri-e, s képes-e a megoldásukra? A párt- és a kormány munkáspolitikát, osztálypolitikát folytat. Osztálypolitikát, amelytől elválaszthatatlan a szövetségi politika. Ez az osztálypolitika tükröződött a IX. kongresszus határozataiban, ennek szelleme hatja ü a X. kongresszus irány-: HP elveit is. Igaz, az elmúlt esztendőkben több olyan intézkedést hajtottak végre, amelyek könnyítették a parasztság helyzetét: egyes mezőgazdasági termékek termelői árának emelése, a tsztagok nyugdíj- és szociális ellátásának, a termelőszövetkezetek hiteleinek, adósságainak rendezése tartozik ide, hogy csak néhány tényre utaljunk. Ezek az intézkedések azonban nem az érdekellentéteket növelték, ellenkezőleg: régen meglévő ellentmondások megoldását, enyhítését szolgálták a szocializmus építése érdekében, tehát a munkásosztály, az egész nép érdekében. A régi felvásárlási árak ** többségét még akkor alakították ki — s általában a valóságos értéknél lényegesen alacsonyabban —, amikor az volt a cél, hogy egyrészt megakadályozzák az egyéni parasztgazdaságok kapitalista irányba történő fejlődését, másrészt, hogy a mezőgazdaságból teremtsenek forrásokat a szocialista állam hatalmas beruházásaihoz, egyebek között épp a szocialista iparosításhoz. Mezőgazdaságunk azóta — épp a munkásosztály támogatásával, osztályharca eredményeként — a szocialista útra tért, szocialista nagyüzemekbe szerveződött. Tehát nem visszafogni, hanem elősegíteni kell ezeknek a nagyüzemeknek a fejlődését. A nagyüzemi termelés kialakításához a mezőgazdaságban is jelentős összegek szükségesek, a régi árrendszer keretei között viszont a termelőszövetkezetek jelentős része az önmagát fenntartó egyszerű újratermelésre is alig volt képes, nem hogy a fejlődést biztosító bővített újratermelésre. Történelmi tény, hogy a munkásosztály mindig áldozatkészen segítette a parasztságot. Győzelemre vitte huszonöt éve a földreformot s a földreform megvédésében is ő vállalta a döntő szerepet. A mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében nemcsak agitáltak a munkások, hanem megteremtették annak ipari feltételeit is. Ugyanakkor látni, kell azt is, hogy a mezőgazdaság sem „eltartott szektora” a népgazdaságnak, hanem jelentős a szerepe a népgazdaság eszközeinek felhalmozásában. A külgazdaságban is fontos helyet foglal fel. Exportunk tekintélyes hányada, a tőkés országokba irányuló kivitel csaknem fele a mezőgazdaságból származik, s tegyük hozzá: általában gazdaságos devizaforrásnak bizonyul. S ha munkásaink megelégedéssel olvasták az irányelvekben, hogy „az ipari termelés öt év alatt 34 százalékkal emelkedett”, parasztságunknak sem kell szégyenkeznie, hisz a „mezőgazdasági termelés — csökkenő létszám mellett — 16 —17 százalékkal emelkedett, gyorsabban, mint az előző években”. A magyar parasztság a ** munkásosztály segítségével, de nem érdekei ellenére lépett a szocialista mezőgazdaság útjára. Ellenkezőleg: éppen az alapvető érdekazonosság, osztály- és egyéni céljainak helyes felismerése segítette a döntő lépés megtételében, s az elmúlt évtizedben mindennapi élete során győződött meg a munkásosztály politikai céljainak helyességéről. Akadhatnak munkások, akik egy-egy intézkedésben ,,paraszt-politikát” látnak s nem ismerik fel alapvető osztályérdekeiket. Lehetnek olyan parasztok, akik aggodalmaskodnak a jövőt illetően. Mégsem ez a jellemző a munkásosztály vezette nagy szövetségre. Növekszik a felismerés: nem egymás jövedelmi helyzetét, életszínvonalát kell elsősorban féltékenyen figyelni, hanem tenni mindannyiunknak a maga dolgát. Van belőle elég, ez is kiolvasható a kongresszusi irányelvekből. Tenni a magunk dolgát, mert ettől erősödik szövetségünk is, munkásoké és parasztoké. S e szövetség erősödésének fóruma lesz a párt X. kongresszusa is. A párté, amely „a munkásosztály pártja, annak szocialista céljait valósítja meg s ezzel az egész társadalom érdekeit szolgálja.” Csefeasz Róbert Kongresszusra készülve: A nagy szövetség Nem telep, városrész lesz Alajioizák az egri Cseboknyári vszK*o§i*ész első épületét — Valamennyi technológiára felkészültek — Folytatás az ötödik ötéves tervben — Zöld útja van az építkezésnek AKIK LÁTTAK — márpedig sokan, többször is volt rá lehetőség — az egri északi városrész makettjét, azoknak már aligha kell bemutatni, dicsérni Eger leendő, új, „vonását”. Évek óta írunk, beszélünk már róla. Ez a téma mégis új, érdekes, mindennapos az érdeklődés, kíváncsiság iránta. Ezt a témát nem lehet elcsépelni. Nem is csoda. Elvégre lakásokról van szó. Mert ha épülnek is jelenleg lakások a városban, de több száz lakásra várónak mégis ez a városrész az igazi reménye. Ezért hangzik szinte naponta el a kérdés: épülnek-e már a lakások? Mennyi épül? Mikorra várható az első ünnepélyes kulcsátadás? E RIPORT MEGÍRÁSÁNAK azonban olvasóink kérdésein kívül ■ más apropója is van. Ezt azonban mondják el inkább a felelős illetékesek: Borics László, a városi tanács vb-elnökhelyettese, és Zámbori Ferenc, az építési és közlekedési osztály vezetője. Jelentős állomáshoz érkezett az építkezés: az építők már alapozzák az első 42 lakásos épületet. — A hír távirati stílusban is örömteli. Folytassuk azonban a tervekkel, az elképzelésekkel. — Kezdjük azzal, hogy egyszer, s mindenkorra tisztázzuk: a városrész neve: Csebökszári. És hogy miért? A csuvas és a magyar nép, ezen belül is a Heves megyeiek, az egriek barátságának a jelképe. És nem telep lesz, mint a Hadnagy úti, hanem modern, korszerű, elegáns városrész. Külön-külön nevekre „hallgató” utcákkal, kereskedelmi, kulturális, egészségügyi, sportlétesítményekkel. A szó legnemesebb értelmében városrész lesz. — GYAKRAN TESZIK FEL A KÉRDÉST: — Miért nem a Hadnagy úti telep építését folytatják? — Mert, ha a Hadnagy úton folytatnák ezt a nagy építkezést, akkor nem kevesebb, mint 1160 lakást kellene szanálni. Azt hiszem, ez a tény, ez a szám mindent megmagyaráz. — Bár a negyedik ötéves terv tervezett beruházásai csak ezután kerülnek megvitatásra, elfogadásra, mégis: az elkövetkező öt évben körülbelül hány lakás épül majd a Csebökszári városrészben? — Ezen a területen mintegy ötezer állami, illetve szövetkezeti lakást tervezünk építeni. Az építkezést természetesen az ötödik ötéves tervben is folytatjuk. Mennyien lakják majd az új városrést i ? — Közel húszezren. — A BERUHÁZÁS TERVEZÉSEKOR sok vita folyt, hogy milyen technológiával készüljenek majd az új épületek. Végül is hogyan döntöttek? — Úgy, hogy valamennyi technológiával épülhetnek a lakások. Ez attól függ majd, hogy hány szintes épületről lesz szó. A lehetőségeket valamennyi technológiához biztosítottuk. — Ezek szerint nincs különösebb akadálya a folyamatos munkának? — Nincs. Zöld útja van az építkezésnek. — Melyik vállalat a kivitelező? — Az egyik az ÉVM Heves megyei Állami Építőipari, a másik pedig a Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Az utóbbi már több mint egy éve dolgozik a területen, a Heves megyei építők pedig augusztus óta. Párhuzamosan folyik az építkezés és a terület közművesítése is. — EGER TÖRTÉNETÉBEN ilyen nagy volumenű beruházás még nem volt. És ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a városi tanács mindössze két-három éve végez, irányít önállóan beruházásokat, akkor az igazság követeli kimondatni: az új városrész építésének előkészítése, az építkezés feltételeinek biztosítása rendkívül eredményes és jól szervezett, szakavatott munka volt. — Valóban nagyon összetett, bonyolult feladat volt, mi is nagyon örülünk, hogy végre eljutottunk az első épület alapozásáig. — VÉGEZETÜL MÉG EGY KÉRDÉST. Annál is inkább, mert ezért a dátumért legalább annyian drukkolnak, mint az egész városrészért. Az első lakók körülbelül mikor költözhetnek a Csebokszári városrészbe? — A jövő év második felében. Koós József I. szeptember 37., vasárssss