Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Öten a csuvas testvérbrigád­sból• A Csuvas ASZSZK-ból test­vérlátogatásra megyénkbe érkezett barátságvonat utasai a program során Heves me­gye lakóival, üzemi munká­sokkal, termelőszövetkezeti tagokkal, fiatalokkal és idő­sebbekkel találkoztak. E ba­ráti találkozókra készülő vendégeink között öten már a tervezett indulás előtt az autóbuszokhoz siettek, cso­magokat, táskát szorongattak a hónuk alatt és láthatóan sürgették volna az indulást, elsők akartak lenni már azon az autóbuszon is, amelyik Visontára indul. Amikor több mint három­száz emberről van szó, nehéz kielégíten mindenki igényeit, de amikor Rudenko Alekszej Prokopjef társai nevében kérte, hogy nagyon szeretné­nek Visontára utazni, a prog­ram szervezői azonnal intéz­kedtek. — Miért olyan fontos nek­tek Visonta? — kérdezték társaik az öt férfitől. Válaszuk rövid volt: — Találkoznunk kell a Petőfi-brigáddal... Aztán elmondták, hogy megbízásuk van a csebok­­szári Villamos Szerszámgép­­gyár 53 tagú kommunista munkabrigádjának tagjaitól: minden körülmények között keressék fel a Thorez Kül­színi Bányaüzem Petőfi szo­cialista brigádjának tagjait. Amíg a hőerőműből a Tho­­rez-bányáig tartott az út, gyorsan elmondták, hogy munkatársuk, Nyikolaj Ale­­xandrovics Koroljov —, aki a felszabadulási ünnepsé­geinkre érkezett csuvas párt-és állami delegációval láto­gatott hozzánk — vitte Cse­­bokszáriba a Petőfi-brigád első üzenetét. Kapcsolatuk a visontai brigád kezdeménye­zésére jött létre. Amikor I. P. Prokopjev, az SZKP Csu­vas Területi Bizottságának titkára, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság csuvas tago­zatának elnöke, M. Ny. Jaki­­mov, a Csuvas ASZSZK Leg­felsőbb Tanácsának elnökhe­­lyetttese és Ny. A. Koroljov, munkatársuk, a „Kommunis­ta munka hőse” itt járt áp­rilis 2-án. Bene Ernő brigád­vezető rájuk bízta a Petőfi­­brigád zászlaját, egy díszes kötésű emlékalbumot a bri­gád tagjairól, hogy „hozzák össze” őket a testvéri csuvas nép egyik üzemi kollektívá­jával. Azóta történt néhány le­vélváltás a két brigád között és ez az első alkalom, hogy személyesen is találkozhassa­nak. Ők is magukkal hozták a brigád zászlaját, egy érté­kes műszert azok közül, ami­ket készítenek, ajándékokat és természetesen néhány üveg vodkát, hogy a „bélyegzőről se feledkezzenek meg. A nyelvi nehézségek hamar megoldódtak, a Petőfi szo­cialista brigád mérnöktagja, Horgos Tamás ugyanis vál­lalta a tolmács szerepét. A bemutatkozásban a cse­bokszári testvérbrigádon volt a sor. R. A. Prokopjev, mint rangidős szólt . először. — 1961-ben értük el első alkalommal a kommunista brigád címet — mondta — azóta minden évben teljesít­jük a követelményeket. A gyárban mi vagyunk a leg­jobbak, nálunk van több mint négy éve a versenyzászló, ötvenhárman vagyunk, ös­­­szeforrott kollektívát alko­tunk. Munkatársaink közül több mindig szerepel az üze­mi dicsőségtáblán. Dolgo­zóink magas képesítésű gép­lakatosok és szerelők, ránk bízzák az új konstrukciók nullszériáinak elkészítését. Konsztantyir­ov Iván Konsz­­tantyinovics fiatalember, két éve dolgozik ennél a rész­legnél, máris élvezi társai megbecsülését, őt választot­­­ták párttitkárnak. A testvér­brigád küldöttségének har­madik tagja Zaharov Fjodor Zaharovics, esztergályos. Hu­szonegy éve dolgozik a mű­helyben, élmunkáskánt tart­ják számon, a „Kommunis­ta munka hőse”. Irzin Alek­­szander Ivanovics most fe­jezte be katonai szolgálatát. Ő is elnyerte a „Kommunis­ta munka hőse” kitüntetést. Andrejev Nyikolaj Petrovics a tudományos munkaszerve­zési osztály vezetője. Érthető büszkeséggel újságolta, hogy mintegy öt hónappal koráb­ban befejezik az ötéves terv­feladatukat, s ebben jelentős része van a brigádnak is. Levelekből tudják, hogy a vi­sontai barátok az MSZMP X. kongresszusára készülnek, ők az SZKP XXIV. kong­resszusa tiszteletére tettek munkafelajánlásokat. A két brigád v­ersenyét­ ezyn­al na­­­gyobb­ érdeklődéssel figyelik. A brigádtalálkozó résztve­vőinek még nagyon sok mon­danivalója lett volna, de az idő rövidsége miatt mindenre nem kerülhetett sor. Meg­egyeztek abban, hogy a vi­sontai brigád tagjai hos­­­szabb látogatásra utaznak majd Cseboks­záriba, és a csuvas barátok is eljönnek a brigád vendégeiként. (p. e.) Képünkön: fehér asztal mellett köszöntik csuvas vendégeinket. Szabadtéri falumúzeum néprajzi értékeit összegyűjtő falumúzeumot. Az építkezés első fele 1973-ra készül el, négy katasztrális holdon. Ekkorra 11 lakóház, 8 pajta és a gazdasági épületek készülnek el. A szombathelyi múzeum munkatársai választják ki a legjellemzőbb néprajzi érdekességeket, amiket a helyszínen bontanak szét és a szabadtéri falumúzeum területére szállítanak, ahol a falakat az eredeti módon készítik el, úgynevezett „töméses” technológia segítségé­vel. A falakra ezután beépítik az eredeti tartógerendákat és a tetőszerkezetet és a zsúp­­tetőt ugyancsak az eredeti építésnek megfelelően. Képünkön: hagyományos technológiá­val, ún. töméssel készül a sárfal. (MTI Fotó : Hadas János felvétele.) O­lyan társadalomban élünk, ahol az állam­­hatalom és a nép célja lé­nyegileg azonos: a szocializ­mus teljes felépítése. A tár­sadalmi és állami berendez­kedés politikai alapja is azo­nos: a munkás-paraszt szö­vetség. Társadalmunk egy­ségének erősödése szilárdítja a hatalom erejét, államhatal­munk­ pedig arra törekszik, hogy erőit a társadalmi cé­lok minél következetesebb megvalósítására fordítsa. Szocialista fejlődésünk minden eddigi tapasztala­ta azt tanúsítja, hogy a ha­ladás annál gyorsabb és biz­tonságosabb, minél szilár­dabb az államhatalom és a társadalom egysége, minél szorosabb a munkásosztály és a társadalom egysége, mi­nél szorosabb a munkásosz­tály és a parasztság szövet­sége. Gondok és feszültségek akkor keletkeznek, ha ez az egység, ha ez a szövetség megbomlik, gyengül. Az az egység nem olyan, hogy ha egyszer létrehoztuk, attól kezdve örökkévaló. A társa­dalom életében — akár csak egy-egy családban — állan­dóan keletkeznek ellentmon­dások, feszültségek. A politi­ka helyességét éppen azon lehet­­ lemérni, hogy a kelet­kező­­ konfliktusokat idejé­­­ben felismeri-e, s képes-e a megoldásukra? A párt- és a kormány mun­káspolitikát, osztálypolitikát folytat. Osztálypolitikát, amelytől elválaszthatatlan a szövetségi politika. Ez az osztálypolitika tükröződött a IX. kongresszus határoza­taiban, ennek szelleme hatja­­ ü a X. kongresszus irány-: HP elveit is. Igaz, az elmúlt esz­tendőkben több olyan intéz­kedést hajtottak végre, amelyek könnyítették a pa­rasztság helyzetét: egyes me­zőgazdasági termékek ter­melői árának emelése, a tsz­­tagok nyugdíj- és szociális ellátásának, a termelőszövet­kezetek hiteleinek, adóssá­gainak rendezése tartozik ide, hogy csak néhány tény­re utaljunk. Ezek az intéz­kedések azonban nem az ér­dekellentéteket növelték, el­lenkezőleg: régen meglévő ellentmondások megoldását, enyhítését szolgálták a szo­cializmus építése érdekében, tehát a munkásosztály, az egész nép érdekében. A régi felvásárlási árak ** többségét még akkor alakították ki — s általában a valóságos értéknél lénye­gesen alacsonyabban —, amikor az volt a cél, hogy egyrészt megakadályozzák az egyéni parasztgazdaságok kapitalista irányba történő fejlődését, másrészt, hogy a mezőgazdaságból teremtse­nek forrásokat a szocialista állam hatalmas beruházásai­hoz, egyebek között épp a szocialista iparosításhoz. Me­zőgazdaságunk azóta — épp a munkásosztály támogatá­sával, osztályharca eredmé­nyeként — a szocialista út­ra tért, szocialista nagyüze­mekbe szerveződött. Tehát nem visszafogni, hanem elő­segíteni kell ezeknek a nagy­üzemeknek a fejlődését. A nagyüzemi termelés kialakí­tásához a mezőgazdaságban is jelentős összegek szüksé­gesek, a régi árrendszer ke­retei között viszont a ter­melőszövetkezetek jelentős része az önmagát fenntartó egyszerű újratermelésre is alig volt képes, nem hogy a fejlődést biztosító bővített újratermelésre. Történelmi tény, hogy a munkásosztály mindig áldo­zatkészen segítette a paraszt­ságot. Győzelemre vitte hu­szonöt éve a földreformot s a földreform megvédésében is ő vállalta a döntő szere­pet. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése érdekében nemcsak agitáltak a munká­sok, hanem megteremtették annak ipari feltételeit is. Ugyanakkor látni, kell azt is, hogy a mezőgazdaság sem „eltartott szektora” a nép­gazdaságnak, hanem jelen­tős a szerepe a népgazdaság eszközeinek felhalmozásá­ban. A külgazdaságban is fontos helyet foglal fel. Ex­portunk tekintélyes hánya­da, a tőkés országokba irá­nyuló kivitel csaknem fele a mezőgazdaságból származik, s tegyük hozzá: általában gazdaságos devizaforrásnak bizonyul. S ha munkásaink megelégedéssel olvasták az irányelvekben, hogy „az ipa­ri termelés öt év alatt 34 százalékkal emelkedett”, pa­rasztságunknak sem kell szé­gyenkeznie, hisz a „mező­­gazdasági termelés — csök­kenő létszám mellett — 16 —17 százalékkal emelkedett, gyorsabban, mint az előző években”. A magyar parasztság a ** munkásosztály segít­ségével, de nem érdekei el­lenére lépett a szocialista mezőgazdaság útjára. Ellen­kezőleg: éppen az alapvető érdekazonosság, osztály- és egyéni céljainak helyes fel­ismerése segítette a döntő lépés megtételében, s az el­múlt évtizedben mindennapi élete során győződött meg a munkásosztály politikai cél­jainak helyességéről. Akadhatnak munkások, akik egy-egy intézkedésben ,,paraszt-politikát” látnak s nem ismerik fel alapvető osztályérdekeiket. Lehetnek olyan parasztok, akik aggo­dalmaskodnak a jövőt ille­tően. Mégsem ez a jellemző a­­ munkásosztály vezette nagy szövetségre. Növekszik a felismerés: nem egymás jövedelmi helyzetét, élet­­színvonalát kell elsősorban féltékenyen figyelni, hanem tenni mindannyiunknak a maga dolgát. Van belőle elég, ez is kiolvasható a kongresszusi irányelvekből. Tenni a magunk dolgát, mert ettől erősödik szövetsé­günk is, munkásoké és pa­rasztoké. S e szövetség erő­södésének fóruma lesz a párt X. kongresszusa is. A párté, amely „a munkásosztály pártja, annak szocialista cél­jait valósítja meg s ezzel az egész társadalom érdekeit szolgálja.” Csefeasz Róbert Kongresszusra készülve: A nagy szövetség Nem telep, városrész lesz Alajioizák az egri Cseboknyári vszK*o§i*ész első épületét — Valamennyi technológiára felkészültek — Folytatás az ötödik ötéves tervben — Zöld útja van az építkezésnek AKIK LÁTTAK — már­pedig sokan, többször is volt rá lehetőség — az egri észa­ki városrész makettjét, azok­nak már aligha kell bemu­tatni, dicsérni Eger leendő, új, „vonását”. Évek óta írunk, beszélünk már róla. Ez a téma mégis új, érdekes, mindennapos az érdeklődés, kíváncsiság irán­ta. Ezt a témát nem lehet elcsépelni. Nem is csoda. Elvégre la­kásokról van szó. Mert ha épülnek is jelenleg lakások a városban, de több száz lakás­­ra várónak mégis ez a város­rész az igazi reménye. Ezért hangzik szinte naponta el a kérdés: épülnek-e már a la­kások? Mennyi épül? Mikor­­­ra várható az első ünnepé­lyes kulcsátadás? E RIPORT MEGÍRÁSÁ­NAK azonban olvasóink kér­désein­ kívül ■ más apropója is van. Ezt azonban mondják­­ el inkább a felelős illetéke­sek: Borics László, a városi tanács vb-elnökhelyettese, és Zámbori Ferenc, az építési és közlekedési osztály vezetője.­­ Jelentős állomáshoz ér­kezett az építkezés: az építők már alapozzák az első 42 la­kásos épületet. — A hír távirati stílusban is örömteli. Folytassuk azon­ban a tervekkel, az elképze­lésekkel. — Kezdjük azzal, hogy egyszer, s mindenkorra tisz­tázzuk: a városrész neve: Csebökszári. És hogy miért? A csuvas és a magyar nép, ezen belül is a Heves me­gyeiek, az egriek barátságá­nak a jelképe. És nem telep lesz, mint a Hadnagy úti, ha­nem modern, korszerű, ele­gáns városrész. Külön-külön nevekre „hallgató” utcákkal, kereskedelmi, kulturális, egészségügyi, sportlétesítmé­nyekkel. A szó legnemesebb értelmében városrész lesz. — GYAKRAN TESZIK FEL A KÉRDÉST: — Miért nem a Hadnagy úti telep építését folytatják? — Mert, ha a Hadnagy úton folytatnák ezt a nagy építkezést, akkor nem keve­sebb, mint 1160 lakást kel­lene szanálni. Azt hiszem, ez a tény, ez a szám mindent megmagyaráz. — Bár a negyedik ötéves terv tervezett beruházásai csak ezután kerülnek meg­vitatásra, elfogadásra, mégis: az elkövetkező öt évben kö­rülbelül hány lakás épül majd a Csebökszári város­részben? — Ezen a területen mint­egy ötezer állami, illetve szövetkezeti lakást tervezünk építeni. Az építkezést termé­szetesen az ötödik ötéves tervben is folytatjuk. Mennyien lakják majd az új városré­st i ? — Közel húszezren. — A BERUHÁZÁS TERVEZÉSEKOR sok vita folyt, hogy milyen technológiával készüljenek majd az új épületek. Végül is hogyan döntöttek? — Úgy, hogy valamennyi technológiával épülhetnek a lakások. Ez attól függ majd, hogy hány szintes épületről lesz szó. A lehetőségeket va­lamennyi technológiához biz­tosítottuk. — Ezek szerint nincs külö­nösebb akadálya a folyama­tos munkának? — Nincs. Zöld útja van az építkezésnek. — Melyik vállalat a kivi­telező? — Az egyik az ÉVM He­ves megyei Állami Építőipa­ri, a másik pedig a Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Az utóbbi már több mint egy éve dolgozik a területen, a Heves megyei építők pedig augusztus óta. Párhuzamosan folyik az építkezés és a te­rület közművesítése is. — EGER TÖRTÉNETÉBEN ilyen nagy volumenű beru­házás még nem volt. És ha ehhez még azt is hozzáves­­­szük, hogy a városi tanács mindössze két-három éve végez, irányít önállóan beru­házásokat, akkor az igazság követeli kimondatni: az új városrész építésének előké­szítése, az építkezés feltéte­leinek biztosítása rendkívül eredményes és jól szervezett, szakavatott munka volt. — Valóban nagyon össze­tett, bonyolult feladat volt, mi is nagyon örülünk, hogy végre eljutottunk az első épület alapozásáig. — VÉGEZETÜL MÉG EGY KÉRDÉST. Annál is inkább, mert ezért a dátumért legalább annyian drukkolnak, mint az egész vá­rosrészért. Az első lakók kö­rülbelül mikor költözhetnek a Csebokszári városrészbe? — A jövő év második felé­ben. Koós József I. szeptember 37., vasárssss

Next