Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

A kongresszusra készülve A legnagyobb osztály (2.) A munka és a munkás rangja S3 A negyedik­­ ötéves terv... az egy főre jutó jövedelem 25—27 százalékos, az egy ke­resőre jutó reálbér 16—13 százalékos növelését irá­nyozza elő. A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének növe­kedési üteme azonos legyen... Az átlagosnál nagyobb mér­tékben emelkedjék a jól dol­­gozó, a társadalomnak töb­bet nyújtó munkások és al­kalmazottak keresete, terme­lőszövetkezeti tagok jöve­delme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, foko­zatosan mehet végbe .. .»* (Az MSZMP Központi Bi­zottságának X. kongres­­­szusi irányelveiből.) A pártalapszervezetek kong­resszusi irányelveket megvi­tató és vezetőséget választó taggyűlésein a járási, váro­si, megyei pártértekezleteken a legtöbbször szóba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb mun­kások fokozott megbecsülé­se, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Voltak, akik az eddig elért eredmé­nyekre alapozva kívánták ezt a többet, mások arról szóltak, hogy néhány eszten­deje a fizikai munka anyagi megbecsülése a kelleténél jó­val kisebb mértékben haladt előre. Nehéz, mert bonyolult összefüggésekkel terhes kér­déscsoport ez. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka meg­becsülése nem fejlődött az elmúlt években. Ugyanak­kor azt sem lehet állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben. Változó jövedelmek Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásréte­gek. Vannak jól, közepesen és szegényen élő munkás­­családok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántuk, hogy a munkásosztályon belül is je­lentősek az eltérések, akár a keresleteket a­kár a család egy -egy tagjára jutó jövedelme­ket tekintve. A harmadik öt­éves terv eddig lezárult négy esztendejében a reálbérek évi átlagban 3,1 százalékkal, a társadalmi juttatásokat is tartalmazó és a foglalkozta­­tottság változását is magá­ban foglaló reáljövedelmek pedig 5,1 százalékkal emel­kedtek. E növekedési ütem jóval nagyobb, mint ame­lyet a második ötéves terv esztendeiben sikerült elérni. A jövedelmek általános nö­vekedése azonban nem je­lenti azt, hogy a munkás­­osztály minden tagja, min­den munkáscsalád jobban, könnyebben él, mint három, vagy öt esztendeje. Ezt egy­részt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a kategóriájában, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a­­ havi 800 forintot, még mindig sok munkáscsalád található, más­részt az, hogy a bérek nem eléggé differenciált emelése továbbra is gyakran össze­mossa a jó és a gyenge munkás közötti határvona­lat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvona­lának emelkedésében alig, vagy egyáltalán nem mérhe­ti le munkája értelmét. A mérce: az* érték A taggyűléseken erről el­hangzott vélemények nem­csak megszívlelendők, ha­nem egyenesen kötelezik is az érintetteket a határozott cselekvésre. Igazuk van azoknak, akik joggal köve­telik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossága, ér­téke kell hogy legyen. S a mércétől soha, egyetlen esetben és sehol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mér­ce felel meg a munkások —, s általában a becsületes em­berek — igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy tehetségű színész, s más alkotó jöve­delmét, a gyárat felvirá­goztató igazgató, vagy mű­szakiak keresetét, annyira felháborítónak tartják a ha­szonlesők, a konjunktúra-lo­vagok manipulációit. Érde­mes azonban itt néhány mondat erejéig elidőzni. Amellett, hogy tökéletesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtá­sait, s követelik azok minél határozottabb, s m­inél előb­bi nyesegetését, hangsúlyoz­nunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka fokozott megbecsülése nem állítható szembe más tevékeny­ségei, anyagi elismerésével. Nem arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mér­nök, a közgazdász, a százak munkáját irányító középszin­tű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészét dirigáló igazgató és helyettese, ha­nem arról, hogy a bérpoliti­ka tökéletesítésével, a jöve­delemelosztás korszerűsíté­sével, a törvényes rendelke­zések szigorú betartásával, fokozott ellenőrzéssel, az adózási rendszer egyértel­műbbé tételével kell megte­remteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelel­nek a munkásosztály érde­keinek, mint a társadalom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy ugyan fokozatosan, de az eddigi­eknél sokkal következete­sebben szükséges érvényt szerezni a munkások körén belül is a differenciálás el­vének. Napjainkban ugyanis, bár mindenki egyetért a jó és a gyenge munka és mun­kás megkülönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvé­nyesítésére kerül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne néhányan kapjanak többet, hanem inkább töb­ben kapjanak kevesebbet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igénylő munkát végzők keresete alig marad el a betanított mun­kásokétól, s hogy ez utóbbi­ak szintén alig valamivel kevesebbet keresnek, mint a szakmunkások. A többért többit A munkásosztály egészé­nek helyeslésével találko­zott — ez ismét példa a munkásosztály érdekeinek érvényesítésére — a párt- és a kormán­yvezetés azon ha­tározott álláspontja, amely szerint a vállalati nyereség gyarapodásával arányban ke­rüljön első helyre a munká­sok közötti keresetek diffe­renciálása, a jelenlegi bér­skála széthúzása. Aki többet tud, nagyobb rutinnal dolgo­zik, aki igyekvő és szívvel­­lélekkel végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra, hogy mellékállással, fusizással nö­velje jövedelmét, hanem ta­lálja meg számítását a gyá­ron belül, azaz a többén ott kapja meg a többet. Ha en­nek fokozatosan és minde­nütt érvényt szereznek, ha majd a munkások éppúgy, mint a társadalom egésze azt tapasztalhatja, hogy a kiváló képességű, kvalifikált szakmunkás a képessége leg­javát adva a kétszeresét, a háromszorosát is megkeresi annak, mint a rutinmunkát végző, vagy az önállótlanul, ímmel-ámmal dolgozó, ak­kor a fizikai munka megbe­csüléséről már nem kell sok szót ejteni, hiszen beszéde­sen vallanak arról a tények. A munka és a munkás rangja természetesen nem kötődhet kizárólagosan a bérekhez. Közrejátszik ebben az erkölcsi elismerés sokféle lehetőségének kihasználása éppúgy, mint a párt és a kormány szociálpolitikájá­nak érvényesítése. Ez utób­bira gondolva, s a példákat találomra választva, hivat­kozhatunk a családi pótlék tervezett emelésére, a nyug­díjrendszer fejlesztésére, a munkakörülmények javítá­sára, elsősorban a nehéz fi­zikai igénybevételt megkö­vetelő, illetve az egészségre ártalmas munkakörökben, s az egészségügyi és szociális ellátás egyéb területein ter­vezett fejlesztésekre. A fize­tési borítékon kívül is tehát növekszik a társadalom el­ismerése a fizikai munka, s a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is következe­tesebbé, világosabbá válik, ha a munkásosztály kevésbé tu­datos tagjai számára is fel­ismerhetővé lesz, akkor a ma még nem egyszer meg­kérdőjelezett mondat, hogy anyagi és erkölcsi értelem­ben rang-e munkásnak len­ni, kijelentő módba kerül, mert tények serege bizonyít­ja majd a kijelentő mód jo­gosságát. K. S. WVWv - K­onsgremtiiv küldötteink Úszta Gyula altábornagy, Heves me­gye országgyűlési képviselője, a Magyar Partizánszövetség főtitkára, dr. Tamás László, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Heves megyei­­ * Bizottságának titkára. Hegedűs Jánosné, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet tagja.Br. Szalay György, a komp­olti me­zőgazdasági kutatóintézet igazgatója. ^VWVvVWWVNAAAA/WWNA^/W\A/WWSWS/WWWWVVVW\AA/WVWWWW\MAA/VWVWW\AWWWW'/\AAAA/‘. „Célunk: a kommunizmus győzelme" Beszélgetés Poor­an Malaival, a brit-guayanai ifjúsági mozgalom képviselőjével Több tízezer kilométernyi távolságból, Brit-Guayanából érkezett a vendég, Pooran Mohai, a haladó ifjúsági mozgalom szervező titkára, a Brit-guayanai Népi Haladó Párt propagandaosztályának munkatársa, hogy részt ve­gyen a Budapesten nemrégi­ben megrendezett DIVSZ­­-kongresszuson. Közel egyhó­napos itt-tartózkodása során két napra Heves megyébe is ellátogatott, hogy találkozzék a kommunista ifjúsági m­oz­­galom megyei vezetőivel, s tanulmányozza a mozgalom módszereit, tapasztalatait. Ez alkalommal interjút is adott lapunk munkatársának.­­*■ A Dél-Amerika észak­i­­ ré­szén elterülő sok­nemzetisé­gű kis országban nagy sze­­repet játszanak a haladó mozgalmak­. A marxizmus— leninizmus elveit hirdető né­­pi haladó párt bekerült a kormányba is. — 1952. végén, 53 elején meghívást kaptunk a DIVSZ- től — mondta Pooran Molai —, hogy mi is képviseltessük magunkat a szervezetben. A párt elnöke, dr. Jagan el is utazott tárgyalni, de a bel­politikai figyelem az idő tájt a választási harcok felé for­dult, így kevesebb gondot fordítottak az ifjúsági moz­galom megszervezésére. A választási győzelem után meg arra helyezett érthetően nagyobb súlyt a párt, hogy n­e jobban megerősítve po­zícióit, minél nagyobb hatást tudjon gyakorolni a belpoli­tikai életre. Ez a kormány azonban csak néhány hóna­pig maradt hatalmon, mert az anyaország, Nagy-Bri­­tannia nem aészó je asim­­mel, hogy a kommunista el­vek ilyen erősen­­ jussanak kifejezésre Brit-Guayana kormányában. (Ez idő tájt Dél-Amerikában több prog­resszív kormány is létezett, például Brazíliában Gulart elnök vezetésével alakult meg a haladó kormány, Gua­temalában pedig Benzin ju­tott hatalomra.­­Nagy fon­tosságát látták ekkor annak, hogy a haladó erőket egyesít­ve aktív ifjúsági­ mozgalom alakuljon Brit-Guayanában is, így született meg az első szerv, a pionír ifjú liga. De nem volt hosszú életű, veze­tőit sorra bebörtönözték. Az 1957-es újabb választási győzelem után vette fel szer­vezetünk a haladó ifjúsági mozgalom nevet. A mai na­pig ez a legaktívabban mű­ködő ifjúsági szerv az ango­lul beszélő Dél-Amerikában. — Mit jelent Guayana szá­mára a brit gyámkodás? , — Jelen pillanatban külö­nösebb hatással nincs ez a tény az ország életére. Ha azonban Anglia belép a Kö­zös Piacba, valami változást Guayanában is hozhat. Hogy mit, ennek lehetőségeit most vizsgálják nálunk. — , Milyen­­ módszerekkel dolgozik a haladó if­júsági mozgalom? — Úgy érzem, 1969-ben si­került végre helyére tenni és megerősíteni ifjúsági moz­galmunkat a kezdeti nehéz­ségei­ után. Célkitűzéseink is határozottabbak. Például ; a három legfontosabb feladat szerepel a programunkban a szocializmus kivívásának a lehetőségeit, a nemzeti kul­túra megerősítésének for­máit vizsgáljuk, s meghatá­­rozzuk a mozgalom necéves tervének feladatait. A Gunya­na­ Haladó Ifjúsági Mozga­lomnak jelenleg 40 ezer tag­ja van. (Az ország lakossága 750 ezer fő — 47 százalék indiai, — magam is indiai vagyok —, 35 százalék néger, 40 pedig az indián lakosság száma, 20 százalék a beván­dorló. Például 20—30 000 vietnami, hét orosz és öt magyar is él Brit-Guayaná­ban ...) Harminchét tagú központi bizottság és 16 tagú végrehajtó bizottság irányít­ja az ifjúsági mozgalmat. A vb tagjai közül 12-en Moszk­vában végeztünk politikai is­kolát. A tanult emberekből több csoportot szerveztünk, akik­ járják a falvakat és a városokat, előadásokat tarta­nak, agitálnak. Vasárnapon­ként tömeggyűléseket és tö­meg­oktatásokat szerveznek. A különböző sportrendezvé­nyeket is felhasználjuk az if­júsági propaganda céljaira. Megjegyzem még, hogy a haladó ifjúsági mozgalom tagjai egyúttal más szerveze­teknek is tagjai, így a pro­paganda szélesebb körben terjed. —■ Érdekképviseleti felada­tát miképpen tölti be a szer­vezet? — Fő célunk a kommuniz­mus győzelmének kivívása. Az ezzel kapcsolatos napi feladatok szívós küzdelmet igényelnek. * Például nagy harc volt a­­ sztrájkjog kiví­vása. Ez összefügg azzal a problémával, hogy például a fiatalok egy­harmada munka­­nélküli, egyharmada pedig nem a számukra jó,és alkal­mas munkahelyeken dolgo­zik. Bár a sztrájkjogot ki­harcoltuk — ettől függetle­nül­ a rendőrök mindig ott vannak ... Harcolunk azért is, hogy a választójog kor­határát a 18. életévre szállít­suk le. Gyakran küldünk de­legációkat különböző fontos követelésekkel az ifjúságügyi miniszterhez, s ezek küldeté­süket sokszor sikerrel is tel­j­esí­tik. — Tervez-e kapcsolatot a guayanai ifjúsági szövetség a magyar kommunista fiata­lokkal? — Jelen pillanatban még nincsen közöttünk komo­lyabb kapcsolat. Erre azon­ban a későbbiekben nyílik lehetőség, mivel már több vezető is járt hasonló céllal Magyarországon. Sok közöt­tünk­ a rokonvonás az alap­vető elképzelésekben, így meggyőződésem, hogy ki le­het építeni olyan szoros együttműködést a magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­séggel is, mint például a né­metországi­ FDI-tal, vagy a szovjet Komszomollal. Kátai Gábor Új létesítmények Mezősze­k­teré­n Az eltelt öt év alatt meg­oldották Mezőszemere teljes vízművesítését: 12 artézi ku­tat fúrtak és a vizet cső­rendszereken keresztül a köz­ség minden pontjára elvezet­ték. Bevezették a vizet az is­kola, a bölcsőde, a napközi otthon és még több köz­épület helyiségeibe is. Szem 1;-tűnőé': -/’pék a község diszperz.:-.., amelyek­ összesen 1200 y"z.:’. "létez­njü tém­­.id. A község IV ötéves tervé­nek legnagyobb beruházása az új művelődési ház «öitesö law

Next