Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

A szállítások első fele már befejeződött Vetőmag - tavaszra Az évszaktól eltérő rend­kívül enyhe időjárás máris érezteti hatását a mezőgaz­daságban. A közös gazdasá­gokban befejezéséhez köze­lednek a tavaszi előkészüle­tek. A meghibásodott gépe­ket többnyire kijavították és sok helyen már vetnek. A vetésekhez azonban jó minő­ségű vetőmagvakra van szük­ség. De van-e elegendő ve­tőmag megyénk termelőszö­vetkezeteiben? Erre a kér­désre kértünk választ Nagy Istvántól, a Vetőmagtermel­tető Vállalat Észak-magyar­országi Központjának fő­mérnökétől. Elmondta, hogy a vállalat a múlt évben piackutatást végzett és felmérték a közös gazdaságok vetőmagigényét kalászosokból, kukoricából, hüvelyesekből és burgonyá­ból. A felmérés alapján szer­ződéseket kötöttek az érté­kesítésre és a megrendelt ve­tőmagvak leszállítására. Az idei megrendelések mennyi­sége nagyobb, mint a tavalyi volt. Ez elsősorban annak tu­lajdonítható, hogy a múlt évi rendkívül kedvezőtlen időjá­rás következtében a vető­magvak nagy része nem csí­rázott ki megfelelően, s így ezeket vetésre nem lehetett felhasználni. Az idei vetőmag-ellátással sincs különösebb probléma, mivel a belföldön megter­melt magvakon kívül jelen­tős mennyiségű importvető­mag is érkezett, így zabból öt vagon, lucernából tíz va­gon importvetőmag érkezett Heves megyébe. Ezeken kí­vül számottevő mennyiséget szállítottak a konyhakerti nö­vények magvaiból is. Nagy István arról is tájé­koztatott, hogy a megrendelt vetőmagvak szállításának el­ső szakasza befejeződött a megyében. Eddig mintegy hetven-nyolcvanezer hold vetéséhez szükséges vetőmag került a közös gazdaságokba, főként kalászosokból, borsó­ból, bükkönyből, lucernából, valamint a primőrökből, pap­rikából, ■ paradicsomból, salá­tából. Rövidesen megkezdik a kukoricamagvak szállítását is. Az egyes hibridfajták tu­lajdonságainak és agrotech­nikájának megismertetésére propagandakiadványokat ké­szítettek, amelyeket minden közös gazdaságba eljuttatnak. Ez annál is inkább szüksé­ges, mert az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján megyénk­ben sok helyen ragaszkodtak a késői érésű kukoricafajták vetéséhez, holott a tájjelleg adottságai éppen a korai vagy a középérésű fajták vetését, illetve termesztését indokol­ná. Ennek jelentőségére szak­mai tanácsadásokkal hívják fel a termelőszövetkezetek fi­gyelmét. A vállalat, bár ki tudja elégíteni a közös gazdaságok idei vetőmagigényeit, a jövő­ben arra törekszik, hogy csökkentse az importvető­magvak felhasználását. Ezt úgy kívánják elősegíteni hogy még több hazai üzem­mel termeltetnek magvakat természetesen kedvezőbb ter­melői feltételek mellett. A magvakat pedig az eddiginél magasabb áron vásárolják meg, főként a konyhakerti növények: a sárgarépa, pet­rezselyem, kelkáposzta, hagy ma magvait. Felkészültek a vetőmagból tok ellátására is. A virág­kedvelők számára több száz fajta virágmag, valamint pá­zsitfűmag került az üzletek­be, ahol várják a vásárlókat A vállalat ezúton is arra kéri a megye mezőgazdasági­ üzemeit, hogy időben, tehát már most mérjék fel az őszi vetésekhez szükséges vető­magmennyiségeket, mert ez­zel nagyban hozzájárulnak a szállítási torlódások elkerü­léséhez, és így időben meg­kapják az igényelt vetőmag­vakat. (mentusz) Nincs gond tovább a tv-készülékre Egyedülálló kezdeményezés a (si LK­A-nál Végre egy olyan ötlet, amely minden részében a ve­vőt szolgálja! Ennek az ör­vendező megállapításnak a realitását a GELKA kezde­ményezése nyújtja. Érdemes néhány mondatot szentelni erre. Az ajánlat a következő: a tv-készülék tulajdonosa ha­vonta fizessen harminc fo­rintot a GE­LKÁ-nak, és en­nek az összegnek az ellené­ben minden hibát aznap és további pénz nélkül megja­vít a szerviz a tv-készülék­­ben. Minden hibát tehát akár egy elromlott képcsövet is kicserél. Egy fillér nélkül, csupán a havi harminc fo­rintos átalány ellenében. A kezdeményezés egyelőre a gyöngyösi kirendeltségnél valósul meg március 1-től. A kezdeti időszakban pedig Gyöngyös és Parád területén köthető meg a szerződés. Lényegében arról van szó, hogy a havi átalány ellen­szolgáltatásaként a tv-tulaj­­donos meghosszabbítja ön­kéntes almon a garanciális javait. Ebből következik: amennyiben a GET.hA a hi­bát nem tudja tizenöt nap alatt megjavítani, akkor cse­rekészüléket ad az ügyfél­nek. A készülékek szállítása is díjmentes. A szerelő a hi­ba bejelentése napján felke­resi a tv üzemeltetőjét a la­kásán, és kiszállási díjat nem számít fel. További érdekessége az ajánlatnak, hogy különböző kategóriákat kínál fel. Attól függően, milyen idős a ké­­­­szülék, milyen szolgáltatáso­­­kat akar az ügyfél igénybe venni: a havi átalány lehet tizenöt forint és negyvenöt forint is. A két összeg hatá­rán belül tizennyolcféle lehe­tőség között válogathat az ember. A GELKA kezdeményezé­­se meglepő, de feltétlenül korszerű Bizonyára nem va­lami jótékonykodási szándék késztette erre a vállalatot, hiszen a nagy számok törvé­nye szerint nem fizet rá az üzletre Azt is fel kell téte­lezni, hogy ennek a szolgál­tatásnak a megvalósítására minden szükséges adottság­gal rendelkezik is, akár tár­gyi, akár személyi szükség­letek te­rvének is azok. Valószínűleg abban sem tévedünk, ha kimond­uuk: ép­pen a fejlődés tette időszerű­vé ennek a szolgáltatásnak a bevezetését, aminek előnyét a tv-tulajdonos élvezheti. (ganf) Költöznek, a fák •, Napok óta figyelem azt a serény munkát, amit Eger parkjaiban végeznek az emberek. Nagy, mély gödröket ásnak, ültetik a fákat. Szélesítik a Lenin utat, s az utat kísérő parkból kell kimetszeni a szélesí­tés méreteit. A parkban pe­dig fák vannak: tuják, hársak. Kivághatnák vala­mennyit. Gyilkolni, a fá­kat elpusztítani a legkön­­­nyebb. Ám ezek az embe­rek nem gyilkolnak. Való­ságos életmentők. Óvják, mentik az egészséges fákat. Nagy körben ássák a göd­röt, vigyázva, nehogy szer­számaikkal halált okozón megsértsék a gyökereket . c törzsek körül föld­kockákat hagynak. Géppel emelik ki a törzseket, s még vastag papírt is te­kernek a szárítókötelek alá, hogy épségben maradjanak a kérgek — ha már a gyö­kereket megóvták, másutt se kapjon szárító sebet a fa-Lépésben halad a gép a forgalmas utcákon, úgy viszi ágas-bogas „terhét”, mintha attól félne, elbot­­lik, s összetörik az élet. Új helyre költöztetik a fákat. Naponta, velem együtt százak és százak követik éber figyelemmel a munka menetét, hogyan halad az „áttelepítés”. Fi­gyeljük a szertartáslépésű gépet. Jó érzéssel nyug­tázzuk, mennyire meghit­ten folyik a munka. Nem mindenikünkben la­kozik jó érzés. Vannak fá­kat szidalmazó, káromló értetlenek. Magam is ta­lálkoztam ilyenekkel, mi­nap reggel, a Népkert egyik sétányán. Asszonyok voltak, idősek, totyogósak, és — uram bocsá! — rossz arcúak. így beszélgettek: — Tele van lyukkal ez a Népkert. Hát minek ás­ták?! — Idehozzák a fákat, és elültetik... — Minek az? Teljesen felesleges, a pénznek po­csékolása ez! — Hát igaz. Vágták vol­na ki valamennyit, leg­alább lett volna belőlük ol­csó tüzelő. Másra aligha jók... Nem szóltam nekik, s tudom megalkuvón visel­kedtem. Ám bevallom, na­gyon vártam, hogy l eltajól­­nak hozzájuk a vastag gesztenyeágak, hogy kira­gadják kezükből botjaikat,­­ a botjaikat, amire épp támaszkodtak. Ha megtör­ténik, nem lett volna cso­da... (pataky) R­ózsaszentmárton­=műanyagbázis Aki ritka vendég Rózsa­szen­tmár­ton hajdani bánya­telepén, s legalább egy esz­tendeje nem járt itt, most alaposan meglepődhet. Ugyanis még be sem lép a kapun, amikor már a szemé­be tűnik egy impozáns üzem­i csarnok, amely nemcsak ezen a helyen, hanem bizony az egész községben szokatlanul új látvány. Olyannyira ide­gen, hogy az ember valóság­gal azt hiszi: eltévedt. Közép- Euró­pában is nevezetes Mert nemrég csak a bá­nyától örökölt épületekkel ta­lálkozhatott, s a szétszórt műhelyek a meghonosított műanyagiparnak csupán böl­csői voltak. Az új létesít­mény viszont már külsősé­geivel is egy „felnőtt” szak­máról árulkodik, a korábbi­nál összehasonlíthatatlanul számottevőbb munkát sejtet Ürmös Imre, a rokonszen­ves, fiatal telepvezető —, aki maga is új a „parancsnoki” poszton — észrevehetően él­vezi a hatást készséggel vál­lalkozik a „tolmács” s egy­szersmind kalauz szerepére és leplezetlen büszkeséggel ma­gyarázza: — Nincs ugyan még vég­számla a csarnokról, hiszen annyira frissek a falai, de a­z tudomásom szerint 14 millió forintos beruházással készült. A múlt héten volt a műszaki átadása ... Érdekessége, hogy még épült, amikor az NSZK- ból importált száltekercselő géppel már hozzákezdtünk a kísérletekhez, illetve később, február elején, a sorozat­­gyártáshoz. A minimális em­beri munkát igénylő, lyuk­­kártyarendszeres programve­zérlésű automata közép-eu­rópai viszonylatban is jelen­tős. A segítségével üvegszál­lal erősített polyester szívó­nyomó csöveket készítünk a vízügyi vállalatoknak, 300— 600 milliméteres átmérőkben. A nagyobb méretűeket —, amelyek szélső határa egyéb­ként 2500 milliméter — tar­tályokként szállítjuk megren­delőinknek. Egy kis kombi­nációval gyártjuk a silókat, amik granulátumtárolóként, adagolóként mostanában egy­re keresettebbek a korszerű sertéstelepeken. Róluk, jelen­leg éppen az Agárdi Állami Gazdasággal tárgyalunk... 50 milliós termelés Üzemi sétánk, amelynek során különben a korábbról ismert sokféle töltőtoll mel­lett újabb termékként kü­lönböző műanyag perselye­ket — közöttük a tv népsze­rű barkochbájának malackáit is látjuk — s motorosoknak szánt bukósisakokat vehe­tünk észre, a telepvezető iro­dájában ér véget — Az idén már 50 millió forintos termelési program­mal dolgozunk — beszéli Ür­mös Imre. — Gyártmányaink zömmel üvegszállal erősített polyester termékek, a muta­­tottakon kívül gépalkatré­szek, védőburkolatok, ioncse­rélő oszlopok. Most pedig konténerek szállítására ké­szülődünk. Termelésünk ki­sebb hányada, több más mel­lett, a negyedévenkénti mint­egy hatvanezer golyóstoll, s a cipődíszcsalád. A létszá­munk százhetvenhat, a gár­dát és a termelési értéket te­kintve egyaránt a Fővárosi Műanyagipari Vállalat legna­gyobb telepe a miénk... Az eltelt néhány év alatt nem­csak gyökeret vertünk itt, hanem elég tekintélyes mű­anyag bázissá is sikerült fej­lődnünk. S bízom abban, hogy nem állunk meg ezen az úton...! (gyóni) Kis foci — sok „dohány”. A labdaform­ájú műanyagtermé­kek: spór kasszák. Munkában a száliekei cseregép. (Kiss Béla felvétel­i!) Magnó a vb-teremben Lényegében nem nagy figy. Arról van szó — mint ahogyan erről tegnapi tu­dósításunkban beszámol­tunk olvasóinknak —, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülé­sén jelen volt­ egy magne­tofon is. És a­mik­or bekap­csolták a készüléket, el­hangzott egy riport, meg­szólaltak az érdekeltek, így, ezen a tanácskozáson mint­ha kitárultak volna a vb­­terem falai, mintha a tes­tület tagjai között ott ültek volna mindazok, akikről és akikért vitáztak, majd dön­töttek a végrehajtó bizott­ság tagjai. És nemcsak csendes hallgatóként „ül­ték” végig a tanácskozást, beleszóltak a vitába, el­mondták tapasztalataikat, véleményüket, a felnőttok­­tatás eredményeiről, gond­jairól, mindazokról a prob­lémákról, amelyek foglal­koztatják a tanulókat, a ta­nárokat és az üzemek veze­tőit. S ha a szalagról el­hangzott vélemények mind­egyikével nem is lehet tel­jes mértékben egyetérteni, mégis jól kiegészítették a vb-tagnk tapasztalatait. Mindez nem nagy ügy Egy magnó mindössze a vb­­terem egyik asztalán. Mégis érdemes felfigyelni erre a kezdeményezésre, a tanács­kozásoknak erre az új szín­től­-ára melynek tovább­fejlesztése még számos le­hetőséget tartogat. Egy-egy napirendhez kapcsolódó magnóriport, esetleg egy néhány perces film levetí­­tése bizonyára máskor is és máshol is jól kiegészíthetné a vitát, s így hasznos szol­gálatot tehetne a döntések gyakran hi­ány nem kön­­­nyű pillanataiban. S mert a technika segít­­ségével a közvélemény még inkább jelen van, ez a móds­zer eg­yben a szocialis­­ta demokrácia evük új hajtását is jelelheti... (márkusz) Munkaterjeny Fejlődő brigád ImpaeignSom a kápolnai HFESZ-nél­ zösségek, brigádok bekapcso­­lódásáról számolhattak be a kápolnaiak. Náluk a verseny­be benevezett brigádok kö­zül egyébként hat első ízben érdemelte ki a szocialista brigád címet, tagjai pedig a brigádigazolványt és a jel­vényt. Két kollektíva — a káli 15 sz. iparcikkholt Pe­tőfi Sándor brigádja és a káli ÁBC-áruház Ságvári Endre brigádja —, immár másodízben vehette át a megtisztelő címet, s vele a hímzett brigádzászlót és a zöldkoszorús jelvényt. A szövetkezet dolgozói is­mét versenyre hívták ki egy­mást a munkában és a kö­zösségi életben egyaránt Szeretnénk, ha a megye töb­bi fogyasztási szövetkezetei is csatlakozn­ának a verseny­mozgalomhoz. Az elmúlt év februárjában tartott termelési tanácskozá­son hirdették meg a Kápolna és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ dolgozói azt a szocialista munkaversenyt, amely az 1970-es év folyamán megyei szintű munkaversennyé szé­lesedett. A közeli napokban meg­tartott idei termelési tanács­kozáson már a versenymoz­galom egyre gazdagodó eredményeiről, s újabb kö­ 1911. február 25. csütörtök

Next