Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

Láthatatlan beruházások VERSENYKÉPESSÉGET Keli építeni. Minőséget, tartósságot, korszerűséget. Bele teli építeni az iparba, az ipar szerkezetébe, a termelő munkába, a termékekbe. Íz is beruházási program, országos méretű Nem olyan látványos, mint egy cementmű építése: ágaskodó állványok nélkül folyik rajztermekben, mórószobákban, laboratóriumokban. Most a 70 es években már egy-egy új gyár vagy gyárépület felhúzása nem jelenti következésképpen és egyértelműen a népgazdaság vagy egy vállalat gyarapodását Az eredmény szempontjából ma már sokkal döntőbb az, hogy mi kerül egy-egy új épület falai közé: milyen technológia és milyen gyártmány? Sőt a hasznothajtóbb technológia és gyártmány telepítéséhez nem kell új épület: ezeket a régi falak közé is beruházhatjuk. Gyorsabban, mintha az építőkkel is időt kellene egyeztetni. Az idő pedig a versenyképesség szempontjából döntő motívum. A negyedik ötéves terv legösszetettebb feladatának értékelhetjük a versenyképesség fokozását. A népgazdasági tervnek az életszínvonal javítását célzó valamennyi célkitűzése, azok mértéke, lényegében annak feltételezésével fogalmazódott meg, hogy a gazdaság ezt a feladatot teljesíti. A versenyképesség javítása feladat a népgazdaság egészét tekintve: növekedjék a korszerű, hatékony ágazatok súlya, aránya az ipar szerkezetében. Ezt a népgazdasági terv kiemelt programokkal segíti elő. Ezek közé tartozik az energiastruktúra átalakításának folytatása, a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztése az olefmkémiai program, a számítástechnikai és járműprogram, a mezőgazdaság belterjességének fokozása. A versenyképesség ugyanakkor, s nem kisebb súllyal vállalati ügy is: valamennyi vállalatnak korszerűbb, jobb minőségi és gazdasági jellemzőkkel rendelkező gyártmányszerkezetet kell kialakítani. A vállalatok negyedik ötéves tervének ez tehát fő programja. Mindez a műszaki kutató és fejlesztő munka — a láthatatlan beruházások — rangját, szerepét helyezi előtérbe. A KÖVETKEZŐ öt esztendőben az előző tervidőszakhoz képest valamivel többet a nemzeti jövedelem 2,4— 2,5 százalékát fordíthatjuk tudományos kutatásra, műszaki fejlesztésre. A párt tudománypolitikai Irányelveiből, s a negyedik ötéves terv idevonatkozó részéből kitűnik, hogy ezt az összeget főképp arra szükséges fordítanunk, hogy a már rendelkezésre álló kutatási-fejlesztési bázison a hazai és nemzetközi kutatási eredmények minél gyorsabb gyakorlati alkalmazását szorgalmazzuk, főképp a fejlesztési átfutási idő rövidítésével. Alapkutatásra csak ott szabad gondolni, ahol abban már hagyományaink vannak, s az az adottságainknak, lehetőségeinknek megfelel. Az országos kutatási program összeállításához benyújtottak egy olyan témát is, amelyen pl. egy francia intézetben már évek óta több mint kétszázan dolgoznak, s amelyben gyors és biztos sikert — a szakirodalom szerint — csak egy négyezres létszámot a témára állítani tudó laboratórium érhet el. A javaslat benyújtói mar akarták kezdeni a munkát — alapkutatást — 8 emberrel!... A nemzeti jövedelem 2 és fél százaléka ugván nem kis összeg, de azért illúziókra nem futja belőle, a már megteremtett kutató-fejlesztő bázis, hagyományaink, anyagi lehetőségeink mind amellett szólnak, hogy számunkra gyors, és biztos eredménnyel az alkalmazott, az adaptáló fejlesztő kutatások szolgálhatnak. ErRe a felismerésre alapszanak általában az ágazati kutatási programok. A gépipar ebben is kulcsszerepet tölt be, hiszen lényegében az egész népgazdaságot ennek az ágazatnak kell ellátni korszerű, jó minőségű, nagy tudású berendezésekkel. Nincs itt hely arra, hogy részleteiben is kitérjünk — a KGM programja kapcsán — a tervezett fejlesztőekre, amlyek a koszerű acélgyártási technológiák elterjesztését hozzák majd magukkal, az öntödék, a hengerelt áruk gyártásának fejlődését, a számirányítású integrált gyártórendszerek megjelenését, a híradás és vákuumtechnikai ipar fejlődését, vagy hogy kitérjünk a számítástechnikai programra, amelyért döntően ez a tárca felelős. Ezek a nagy fejezetek. A kisebbek — mint pl. a zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztés gépesítése is több mint 300 millió forinttal szerepel az ágazat kutatási, fejlesztési programjában. 80 millió forintot tervez kiadni a tárca 1985-ig az állattenyésztés komplex gépesítésének kutatására, fejlesztésére, így a láthatatlan beruházások egész sora indul el a negyedik ötéves tervben egyetlen ágazatnál is a közös, a fő cél elérése , a versenyképesség fokozása érdekében. A kutatási-fejlesztési munka kapcsán létezik még egy rendkívül fontos tényező, éspedig a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése. S ezen belül különösen a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fokozása. Elsősorban a nemzetközi tudományos együttműködés bővítése a baráti országokkal. Ez mindenképp növelné adott anyagi erőforrásaink hatékonyságát. Koncentrálni — kölcsönösen — egy-egy adott cél érdekében. NAPJAINKBAN szerte a világon szakemberek százai dolgoznak azon — pl. nálunk is, épp a KGM-ben—, hogy megfelelő számítási modellt szerkesszenek, amellyel pontosan meghatározhatják, előre kiszámíthatják egy-egy kutatási, fejlesztési program hozamát. Nem vitás, jó azt előre tudni, mennyi lesz a bevétel, hiszen a kutatásban mindig rejlik elkerülhetetlen kockázat. Azt azonban különösebb matematikai bizonyítás nélkül is állíthatja bárki: a legtöbb kockázat, sőt a bztos veszteség, a lemaradás, a nemzetközi mezőnytől, de a hazaitól is — abban rejlik, ha valahol nem vállalkoznak az újításra, vagy csak lassan, óvatoskodva alkalmazzák a legújabb termelőerőt — a tudományt. G. F. Ssobrássgrép Figerben Évek óta foglakozik a Heves megyei Bútoripari Vállalat stílbútorok készítésével. Faszobrászai nagyobb részét saját idős mestereik képezték ki tehetséges ipari tanulókból. Rajtuk kívül fél éve egy Olaszországból behozott szobrászgép is dolgozik a bonyolult faragásokon, ahol ez a folyamat egyáltalán gépesíthető. A szerkezet a bonyolult ornamentikáú, hajladozó vonalú barokk mintadarabokat letapogatja és egyszerre több példányban másolja le. Termelésüknek csak 10 százalékát, 6 millió forintot teszik ki a stílbútorok. Ezt a mennyiséget azonban teljes egészében nyugati exportra küldik. (MTI fotó : Kunkovács László) — A hajvágást gépesítették, van villanyborotva, de amíg világ a világ, a szőlőt meg kell metszeni. Maklár hagyományosan kertészkedő község. Mégis , abbahagyjuk, nincs munkaerő. De a szőlőt nem lehet otthagyni, Polonkai Lajos tsz-elnök t megszívja a cigarettát, lassan fújja a füstöt, úgy mondja: — Megoldás? Biztosan van, csak én nem látok megnyugtató megoldást. A legidősebb tagunk 1881-ben született. A dolgozó tagok száma 233, a nyugdíjasoké, járadékosoké 275. Húsz fiatal dolgozik a termelőszövetkezetben, ezek villanyszerelők, gépszerelők, traktorosok. A nyugdíjasok, járadékosok bejönnek dolgozni de mint komoly munkaerőre nem számíthatok rájuk. Megoldás? Biztosan van. Csak én nem látom ezt a megnyugtató megoldást. Számok, adatok: A négy egri termelőszövetkezetből háromszázan mennek nyugdíjba a közeli hegekben. Az egri Petőfi Termelőszövetkezetnek 466 tagja van, ebből 198 nyugdíjas, az idén hatvanan válnak nyugdíjjogosultakká. A termelőszövetkezet közgyűlése és vezetősége elé két fiatal terjesztette be bevételi kérelmét. Az egri Dobó István Termelőszövetkezet átlag életkora 65 év. A gyöngyössolymosi Mátra Termelőszövetkezetben hétszáz termelőszövetkezeti tag van. A termelőszövetkezetben hat fiatal dolgozik a ,»gépeknél A növénytermesz—A faluban minden évben végez negyven-ötven általános iskolás. Közülük egy sem marad itt a tsz-ben — mondja Kerek Sándor, a gyöngyössolymosi termelőszövetkezet elnöke. — Próbálnak-e valamilyen reklámot, propagandát csinálni a fiatalok között, hogy a termelőszövetkezet friss munkaerőhöz jusson? — Reklámról szó sincs. Sajnos, a termelőszövetkezet elég elszomorítóan hat a fiatalokra. Tudom én, mi a baj. A kapa. De hát ez az a szerszám, amit soha nem lehet eldobni a mezőgazdaságban. Nem véletlen, hogy a növénytermesztés a legelhagyatottabb. Manapság senki nem törekszik a fizikai munka felé. Szakemberekkel nincs baj. Telítve vagyunk. Minden kulcspozícióban felsőfokú végzettségű ember van. Egy technikumot végzett, a többi egyetemet. Húsz-harminc fiatal kellene a növénytermesztésbe. Igyekszünk mindent, amit lehet, gépesíteni, egyre nagyobb ütemben térünk rá a kemizálásra. Ma már rengeteg vegyszer van, ami könnyíti az ember munkáját, de csak könnyíti. Itt van például a szőlő. Négyszáz hold nagyüzemi telepítésünk van, az idén kivégezzük az utolsó huszonöt hold régi szőlőt. Talán ez is kedvet csinál a fiataloknak, ha látják, nincs annyi baj vele, mint azelőtt. Jelenleg még komoly munkaerőhiánnyal nem küzdünk, de öt év múlva nálunk sem lesz elég munkás, ha ez a tendencia folytatódik. — Miben látná a megoldást? — Szerintem okvetlenül szükséges a munkaszervezésben valami gyökeres változást végrehajtani. Gyöngyösön van néhány üzem, ide telepedett az izzó. 1968 óta érezhetően emelkedett az ipar elszívó hatása. A mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell a konkurenciához és versenytársnak kell lennie az iparral, a munkaerőért. Vannak olyan elképzeléseink, amelyekkel megnyerhetjük magunknak a munkaerőt. Sajnos, nem tudok teljes mértékben egyetérteni, hogy állandóan napirenden tartjuk a mezőgazdasági dolgozók teljes foglalkoztatottságát. Természetes, vannak olyan területek, ahol elengedhetetlen, de nem az a lényeg, hogy az iparban egész évben tud dolgozni valaki, a termelőszövetkezetben meg csak esetleg nyáron. Az a lényeg, hogy ez alatt az idő alatt mennyit keres meg. Nekünk azt kell kihasználni, ahol az ésszerűség engedi, hogy a falusi ember, természetéből adódóan, nem szereti a percre való időhöz kötöttséget. 1972-ben azt tervezzük, hogy egységnyi területet rábízunk egy munkacsapatra, megállapítanánk rá a bért és a várható átlagos termést és ettől függően premizálnánk a munkacsapatot, amely saját idő- és munkabeosztással dolgozna. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén Rabecz Lajos, a termelőszövetkezet elnöke bejelentette, hogy kísérletet tesznek a termelőszövetkezetben az ötnapos munkahét bevezetésére. Fodor Margit, a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet üzemgazdásza, a KISZ kb tagja. — Milyen gyakorlati jelentőségét látja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a KISZ-kb között kötött megállapodásnak, amely az ifjúság helyzetének sokrétű javítását mondta ki határozatban? — A határozatot jónak és időszerűnek tartom, mégsem fűzök hozzá vérmes reményeket. A határozatot a termelőszövetkezetekben kell gyakorlati valósággá változtatni, ám az esélyek kicsik. Itt van a mi példánk. A zárszámadó közgyűlésen elvileg már az új határozat alapján valamit bele lehetett volna venni az alapszabályba. Ez nem történt meg. 1972 márciusában lesz az új vezetőségválasztás, akkor bekerülhet az új alapszabályba. — Van a termelőszövetkezeteknek KISZ-szervezete? — Van. Tizenöten vagyunk. 1989-ig voltam KISZ-titkár. Négy évvel ezelőtt belefogtunk egy lakásépítési akcióba. Az idősebbeknek mind van saját házuk. Négy fiatal jelentkezett a termelőszövetkezetből, hárman az állami gazdaságból. Többször tárgyaltunk a lakásépítési akcióval kapcsolatban a községi tanáccsal. Úgy néz ki, hogy az idén megindul az építkezés. — Milyennek látja a fiatalok helyzetét a termelőszövetkezetben? — Hiányzanak a fiatalok a termelőszövetkezetben. A növénytermesztésben hatvan fiatalra, de mindenképpen aktív munkásra volna szükség, hogy flottul menjen minden. — Az elmúlt évben új taggal gyarapodott-e a termelőszövetkezet? — Igen. Tizennégy új termelőszövetkezeti tag lépett be 1970-ben. Mindannyian harminc év körüli dolgozók. Jól keresnek. Állítom, hogy egyik üzem sem fizet meg úgy a mezőgazdaságban dolgozó fiatal szakmunkásokat, ha jól dolgoznak, mint a termelőszövetkezetben. — Ezt sehol nem hangoztatják. — Nem csinálunk nagy propagandát neki. — Miért nem? Nincs szükség rá? De volna, nagyon is volna. De ahhoz, hogy propagandát, kedvet csináljunk az ifjúságnak, olyan körülményeket kell teremteni, hogy az ifjúság célját és értelmét lássa annak, hogy a mezőgazdaságban éljen és dolgozzék. Ha ez megvan, akkor széles körű és nagyon is alapos propagadát, vagy ha úgy tetszik, reklámot kell csinálni, mert utánpótlásra nagyon gyorsan szükség van. Lehet, hogy a huszonnegyedik órában vetődött fel ilyen élesen a kérdés. Szigethy András Mi less veled, utánpótlás ? tésben egyetlen fiatal sem dolgozik. Magyarázzuk az új lakástörvényt A lakbérhozzájárulás Az új lakástendezek közül eddig a lakáselosztásról, a lakás-használatbavételi díj mértékéről, a lakások felméréséről, illetőleg az ennek alapján július 1-től fizetendő lakbérek nagyságáról, a különböző szociális kezdvezményekről írtunk. Köztudott, hogy a rendeletek egyike — a 4/1971. Korm. számú rendelet — a jelenlegi és a majdani lakbérek közötti különbség bizonyos fokú megtérítésével, annak feltételeivel foglalkozik. Lényegében arról van szó, hogy a kormány gondoskodik arról, hogy a bérlakásokban élő lakosság nagy részének — különösen a kisebb fizetésűeknek — ne jelentsen a megnövekedett lakbér visszaesést a korábbi életszínvonalukhoz viszonyítva. A rendelet szerint a lakbérhozzájárulást valamennyi bérből, fizetésből élő, továbbá szövetkezeteknél rendszeres munkát végző kereső, nyugdíjas, illetőleg rendszeres ellátásban részesülő csökkent munkaképességű és egyéb kersőképtelen bérlő, valamint a bérlő jogán a második kereső részére a munkáltatónak kell folyósítani. A hozzájárulás mértéke első esetben a korábbi lakbér és az új lakbér közötti különbségből tevődik össze, s évenként a kereset, illetve a jövedelem növekedésétől függően arányosan csökken. Ez azt jelenti, hogy egy év eltelte után a bérlőnek igazoltatnia kell a havi átlagjövedelmében beállott változást, s amennyiben az növekedett, a növekedés 25 százalékával csökkenteni kell a lakbérhozzájárulást. A kereső részére megállapított lakbérhozzájárulást minden év január elsején kell módosítani az említett feltételek esetében. A rendelet végrehajtási utasítása külön szabályozza a lakbérhozzájárulás alapjául szolgáló keresetkiszámítás feltételeit is. Eszerint az átlagkereset kiszámításánál a munkáltatóval fennálló munkaviszony alapján az összehasonlított időszakokban ténylegesen kifizetett, s a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjának megállapításánál alapul szolgáló munkabérként számításba vehető bruttó juttatásokat kell figyelembe venni. Így ilyen juttatásoknak számít a bérköltség, illetőleg a béralap terhére fizetett munkabér, szövetkezeti tagoknál a munkadíjat a bérpótlékkal együtt számítva, továbbá a részesedési alap terhére fizetett prémium, célprémium, céljutalom és nyereségprémium. Ugyancsak a megállapított keresethez kell hozzászámítani a munkáltató által vállalt külső megbízási munkák díjbevételéből jogszabály alapján folyósított díjazás, valamint a másodállásból és mellékfoglalkozásból származó keresetet is. Ugyanakkor a kereset összegének kiszámításánál nem vehető figyelembe a nyereségrészesedés, az egyszeri jutalom, a túlóradíj,pótlék és díjátalány, ügyeleti és készenléti díj, a jubileumi jutalom, a bányászatban fizetett hűségjutalom, a munkáltató külön megbízása alapján a kereső munkakörébe nem tartozó vizsgadíj, fordítói díj, valamint a más munkáltatóval létesített megbízási jogviszonyban végzett munkáért folyósított díjazás, s a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó részére az újításhasznosítási szerződésben rögzített anyagi elismerés. HW, február 2&, pémem,