Heves Vármegye Hivatalos Lapja, 1919 (44. évfolyam, 1-37. szám)

1919-10-09 / 31. szám

126 HEVESVARMCUYK HIVATALOS LAPJA, 1919. október 9. főreáliskola és a rk. tanítóképző-intézet vallásos és hazafias szellemben működő, érdemes igaz­gatóit állásukból elmozdította s helyükbe direktó­riumokat állított, hogy az egyházak és templomok értéktárgyait lefoglalta és köztulajdonba vette. Ezt Németi „elvtárs“ (volt pincér) meghatalma­zása alapján és a nép által „hóhér“ jelzővel meg­bélyegezett Nagy János vádbiztos (szintén pin­cér) társaságában hajtotta végre, ő rendelte el szigorú hírlapi ukázzal és ő ellenőrizte a hitok­tatás azonnal való megszüntetését és a feszületek levételét az összes egri iskolákban. (NB. A vár­megye igen sok iskolájában, pl. a a gyöngyösi áll. jellegüekben is — hála a helyi hatóságoknak és jóérzésű tanítóknak — a hitoktatás mindvégig rendesen tovább folyt.) Majd éretlen diákgyere­kek kvalifikálhatatlan hangú vádirata alapján ugyancsak m­egrendszabályozta az érseki Szent József-internátus igazgatóságát. Természetesen ex offo erős propaganda­­­munkát kellett végeznie a vörös hadsereg és a tanítók agitációs tanfolyamainak sikere érdeké­ben is. Mindez logikus konzekvenciája volt annak, hogy tagja volt a katona-, munkás- és paraszttanácsnak, rövid időre a direktóriumnak is, később pedig a városi, járási és a megyei intéző­bizottságoknak. Ennyi és ily lázas tevékenység mellett nem csoda, ha a hivatali adminisztrációt a legfelüle­tesebben és tág lelkiismeretességgel vezette, amivel nemcsak egyeseknek, hanem a kincstár­nak is tetemes kárt okozott. Ha mindezek ellenére még ma is akadnak pártfogói, annak egyrészt az az oka, hogy az illetők nincsenek beavatva tevékenysége részle­teibe , másrészt az, hogy nagy a száma azoknak is, akik mint munkájának részesei most vele összekapaszkodnak. Szolgáljon a jóhiszeműek mentségére, hogy más volt a kulturbiztos a proletár-diktatúra első és más annak a második szakaszában. Az első időkben a proletárizmus hőse és diktátora, a másik időszakban ellenben már csak egy sülyedő hajónak circumspectuosus és konciliáns kormányosa volt. l­r. Kalovits Alajos kulturbiztosi működésé­nek váz­­­alött"timtffelése után még csak azt kell megjegyeznem, hogy ellene az igazoló eljárást éppen most folytatja le a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter ur központi kiküldöttje. Ilyen vezetés és irányítás mellett nem csoda, ha a néptanítók közül is sokan megtévelyedtek, egyesek egészen megvadultak. Ezek közül a leg­többre vitte J.oó .Gyürgy,­­hatvani áll. el. iskolai tanító, aki a helyi háztöngok hivatalos jelentései szerint már a proletár-diktatúra kikiáltása előtt felajánlotta szolgálatait a hatvani szocialista párt­körnek; ennek a munkások és gazdák között házról-házra tagokat toborzott és pénzt gyűjtött, a tanítóság körében szakszervezetet alakított, a tanítási órák alatt puhította a bomlasztó tanok iránt kevésbé fogékony tanítónőket, a május 1-i kommunista­ ünnepség mentői fényesebb sikere érdekében oly lázas buzgalmat fejtett ki, hogy gyalog már nem is győzte, hanem kocsin látott­­futott. Parancsára a tanítónők tanítás helyett napokon át varrtak, sátrakat díszítettek s végül pénzt pumpoltak a kommunizmus céljaira. Leg­­ocsmányabb cselekedetei közé tartozik, hogy május 4-én igazgatóját, Csontos Alajost és Drá­­veczky Zoltán nevű kollegáját a Lenin-fiúkkal elfogatta s szuronyos terror­csapattal a város­házára hurcoltatott, majd utóbb az összes hatvani népoktatási intézetek vezetőjéül tolta föl magát. Emellett a vörös hadsereg főparancsnoksága közélelmezési népbiztosságának katonai propa­gandistája és rekvirálója volt, mely minőségében százezrek fordultak meg a kezén. Nagyon természetes, hogy őt és még hat társát nyomban szabadságoltam, ellenük az iga­zoló eljárást megindítottam s ennek befejezte után a fegyelmi eljárás megindítása és felfüg­gesztésük iránt a legközelebbi ülésen javaslatokat fogok tenni. Ez csak kezdete a megtorló intéz­kedéseknek, mert — sajnos ! — aránylag igen nagy a száma azoknak a magukról, hivatásbeli kötelmeikről és hazájukról megfeledkezett taní­tóknak, kik a proletár­diktatúra előkészítésében, támogatásában és szolgálatában buzgólkodtak. Teljes névsort adnom ma még a lehetetlen pos­tai közlekedési viszonyok miatt nem áll mó­domban. A tisztító munka, amely rám vár, szinte emberfeletti erőt kiván. Hogy kötelességemet a nemzet jövője­ érdekében sikerrel teljesíthessem, tisztelettel kérem a méltóságos kormánybiztos úr és a tekintetes közigazgatási bizottságnak 13 éven át tapasztalt bizalmát és hathatós támoga­tását. Eger, 1919 szeptember 29. Alpáry Lajos, áll. tanfelügyelő, előadó. A törvényhatósági állami állatorvos jelen­tése a vármegye közigazg. bizottságához. F. évi február hó óta, midőn utoljára tettem jelentést a tekintetes közig. bizottságnak, Heves­vármegye állategészségügyi állapota állandóan kedvezőtlenebbé vált. A rendkívül rossz forgalmi viszonyok, az anyaghiány ezt a rosszabbodást csak elősegítette.

Next