Hevesvármegyei Hirlap, 1898. január-június (6. évfolyam, 5-76. szám)
1898-01-14 / 5. szám
3 POLITIKAI SZEMLE, Belföld. A képviselőház a munkás-törvényjavaslatot elfogadta s szerdán mentelmi ügyeket tárgyalt. A főrendiház pénzügyi bizottsága szerdán tárgyalta a vám- és bankügy ideiglenes szabályozásáról szóló javaslatot s azt elfogadta. A plénum szombaton veszi azt tárgyalás alá. A fiumei állapotok ugyancsak kedvezőtlen képet mutatnak. A képviselőtestület minap tartotta alakuló ülését. Megválasztotta a polgármestert. Az új polgármester pedig kijelentette, hogy nem tesz esküt a magyar törvényekre, azoknak engedelmességet nem ígér, mert azokat nem a városi képviselet jóváhagyásával és beleegyezésével léptették Fiuméban életbe. Ez a közjogi hóbort határozott betegség tünete. A bajon nem lesz könnyű dolog segíteni. A kormány intézkedett arra az esetre, ha a képviselőtestület feloszlatása szükségessé válik. HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, 1898. január 14. HIREK. Eger, január 13. * Kossuth Lajos szobra és a főváros, Budapest székesfőváros tanácsa átirt városunkhoz, hogy mivel január 2-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a Kossuth Lajos szobrára begyült s még befolyandó pénzt központi pénztárában fogja kezelni és a szobor, valamint a mauzóleum létesítésére szükséges intézkedéseket megteszi a gyűjtőíveket az összegyűlt pénzadományokkal együtt a főváros központi pénztárához küldje be. A beküldés határidejéül 1898. év márczius hó végső napjait tűzte ki. * Dalárdánk estélye. Az egri dalkör —■ mint említettük — folyó hó 22-én tartja meg hangversenyét pártoló lagjai részére. A műsort a dalkör és a katonai zenekar fogja betölteni élvezetes műdarabjaival. A hangverseny programmját egyik közelebbi számunkban hozni fogjuk. * Félév vége a jogakadémián. Az egri jogakadémián az első félév a jövő héten fog végződni, amikor is az előadások rövidebb időre megszűnnek s egyúttal index-aláírás lesz. A félévi eltávozások miatt az akadémia kebelében fennálló egyesületek tisztikarában is történik némi változás, melyre a választásokat a jövő csütörtökön fogja az ifjúság megtartani. * Az első tombola tárgy. Tegnap este küldötték be a kaszinóba a 15-iki jogászestélyre szánt első tombola-tárgyat. Volt is kíváncsiság a rendező-bizottság körében, mit rejt a csomag. Felbontották s benne találták egy bogárszemü kis leánynak pompás ajándékait, melyeknek ismertetését ez alkalommal elhallgatjuk. * A Vitkovics-kör jubileuma. Az egri főgimnáziumban fennálló Vitkovics önképző-kör ez évben tölti be fennállásának 25-ik évfordulóját Ezen önképző-kör beléletéről csak a gimnáziumi értesítőkben foglalt kimutatások alapján értesül a közönség, mert nyilvános ünnepélyeket a kör ritkán szokott tartani. Pedig nagyon is kívánatos dolog volna, ha a közönség önmaga meggyőződhetnék arról a lelkes munkálkodásról, mit a növendékek e körben évről-évre kifejteni szoktak. A kör kéthetenként szokott gyűléseket tartani, melyeknek tárgyait szavalások s a beadott írásbeli dolgozatok bírálata képezik. S ezen benyújtott munkácskák szép számát eléggé mutatják a kör statisztikai adatai s az u. n. „Zsengetár“, melyben az elfogadott munkálatokat felvenni szokták. Ez, az ifjúsági életre rendkívül jótékony hatással lévő önképző-kör ez évben üli 25 éves jubileumát. A tagok — mint halljuk — zárógyűlésükön fogják ez évfordulót megünnepelni. * A terjedő szoczializmus. A szikra, mely utóbbi időben mind félemletesebben adott életjelt magáról, nemcsak nem hamvadt el, de naprólnapra nagyobb lángokban tör ki. Megírtuk már, hogy megyénk területén Detk község a szoczializmus főfészke. Itt már nemcsak a legkomolyabb emberek is belevegyültek az áradatba, de újabban a szoczializmus terjesztői azon kvalifikálhatatlan eljárást követik czéljaik elérésére, hogy a gyermekek zsengekorát sem kímélik meg romboló tanaiktól ; őket is belevonják a szövetségbe. Eme tünet kétségkívül még veszélyesebb képben állítja elénk a mozgalmat s a jövő veszélyeit megjósolja. Detken a szoczializmus szóvivői a tanköteles gyermekek közül már többet bevettek maguk közé. Megyénk főispánja most felhívja az alispánt, hogy a mindinkább növekedő szoczialista mozgalmakról kimerítő, pontos jelentést tegyen, hogy a szükséges védőintézkedéseket megtehesse. Bizony már nagyon elérkezett ennek az ideje. * A 48-as honvéd özvegye. Egy összeesett öreg anyóka panaszolta ma el nekünk nyomorúságos életet. Pit1inger Mihálynénak hívják a szegény asszonyt s férje a szabadságharczot mint honvéd-őrmester szolgálta végig. Több sebet kapott, úgy, hogy ezek felújulása következtében halt meg 28 évvel ezelőtt. S azóta özvegye folytonosan a legnagyobb nyomorban élt, küzködött az élet viszontagságaival, melyek a keserves koldus tarisznyát akasztották a nyakába. Alamizsnát soha sem kért, nem akart az embereknek alkalmatlankodni. De a mostani hideg tél s a ránehezülő aggkor miatt dolgozni képtelen. A fagyos szoba tüzelőt kíván, az eddig munkával keresett élelmet az öreg asszony képtelen már megszerezni. Ezt panaszolta el nekünk Pillinger Mihályné, ki a szalóki utca 49. sz. alatt lakik, hogy segítsünk nyomorán. Elmondtuk panaszát s hisszük, hogy a jószivű emberek segiteni fognak a szabadságharcz egyik bajnokának elerőtlenedett s nagy szegénységben sínylődő özvegyén. * Az egy napos vásárok kérdésében a pétervásári szolgabíróságnak jelentése megérkezett. A szolgabíróság területén kihallgatott összes érdekeltek az egy napos vásárok mellett nyilatkoztak, azért is a főszolgabíró kéri az alispánt, hogy a vásárrendtartást helyesbítse. A legnagyobb valósziűség szerint a többi szolgabiróságok’ól is ily vélemény fog érkezni. * Névmagyarosítás. Hőssó Antal egri lakos vezetéknevét „Kovács“-ra változtatta. * A debreczeni vásár elmarad. A debreczeni országos sertésvásár, melynek napjaiul január 15. és 16-a tüzetett ki, melyre vármegyénkből is sokan szoktak menni, a városban és vidéken pusztító sertésvész miatt elmarad. * Az ebek összeírása. Mikor behozták az ebadót, volt nagy pusztítás szegény kutyákban. Különösen faluhelyeken oly válogatott kínzásokkal ritkították meg soraikat érettük fizetni nem akaró gazdáik, hogy az ember szinte megborzadt e kegyetlenségektől. Hanem azután belenyugodtak az ebadóba is, s bár kelletlenül fizették, de mégis csak fizették. Az ebből befolyó összeg épen nem mondható jelentéktelennek, de van ennek egy sajátsága, hogy évről-évre apad. Pedig a tapasztalat egyenesen azt bizonyítja, hogy a kutyák az adó behozatalakor eszközölt inkvizíczió után nem hogy fogytak volna, sőt évről-évre szaporodtak. Tehát az ebadó nem teljes befolyásának okát természetszerűleg a nem pontos összeírásokban kell keresni. Ennek megakadályozása végett megyénk alispánja rendeletet bocsátott ki a főszolgabirákhoz, hogy a hatóságuk alatt lévő területeken az ebeket házanként pontosan összeírják s erről szóló kimutatásaikat a jövő hó végéig hozzá beterjesszék. * Elfogott siket-néma. A jászladányi csendőrség értesítette a városi rendőrkapitányt, hogy a napokban egy siketnémát csavargás miatt elfogott s a vármegyei közkórházban helyezte el. Az illető valószínűleg a közeli megyék valamelyikéből származik, azért hozzátartozóit ezekben kell nyomozni. Az illető egyén személygalommal növeltek, gyarapitottak. Az izzó alföldi nap sugárzó melegének mintegy visszfénye ragyogott ezeken a duzzadt, egészséges arczokon és ezt a hozzájuk tapadt, velük született szint nem tudta lekoptatni az unokák egynémelyikéről még a főváros gőze-pora sem. A családapák is külön csoportban diskuráltak. A hat Bajsay-fiú szeretettel és tekintetükön lerajzolódó gyönyörűséggel kérdezősködik egymás famíliájáról, jószágáról. Van köztük ügyvéd, orvos, gazdálkodó (a gazdálkodó kordováncsizmában, zsinóros nadrág és dolmányban); Bajsay Pál uramnak nagy vaskereskedése van a főutczán, a hatodik (mert ketten maradtak meg úri parasztnak) nagy ur, főszolgabíró a megyénél. Nem sok hija, hogy alispán — hanem hát — lesz az úgy van, hogy nem sokat törődik a dolgával. Ennek az okát igen értelmesen adja elő az alsóvégi Bajsaiak ezüsthajú öregje, Bajsai András (mert hogy ne essék csorba a tekintélyen és hogy megkülönböztetődjék a birtokszerző ükapa családja egyéb oldalhajtásoktól, a törzsfamilia y-t ir a neve végihez, semmi más okon, minthogy j az ükapa idejében a nevek végén az i betűt is y-nak írták vala). Elég az hozzá, hogy Bajsai András urambátyám, a kinek hosszú, ezüsthaját görbe fésű szorítja hátra és a ki báránybőrös ködmenét a világ minden kincséért nem hagyná künn az előszobában, a mindenféle enyveskezű frások közt, egyszer-kétszer végigsimitja sugár növésű, tömött, még mindig legényesen kipödrött, de ezüstfehér bajszát és halk, dörmögő hangon, amit csak a körülötte állók értenek meg, felel az uriasan elegáns, fehér selyemnyakkendős fiatalság kiváncsi kérdéseire. — Hát biz’ az úgy van, hogy csak én tudom a sorát Mihály uram öcsém bajának. Együtt nevekedtem Istenben boldogult felsővégi komámmal, együtt tanultunk úszni a kis érben és — no, mi nem jut az ilyen öreg ember eszébe — együtt tömtük a szalonnát a zsidó árendás karikalábú ivadéka torkába. No, követem alássan, fuldoklott is tőle a pálinkamérgező náczió és ordítozott, mint a karóba került kutya. így nevelődtünk csendecskén, míg nem én kijutottam a pusztára a karámba, iskolapajtásomat meg sok bölcseséggel, még józan tudományossággal megáldott ura-atyja bevitte a városi gimnáziumba, hogy hát, — mint az én megboldogult uramatyámnak mondogatta, egy kicsit megfésülgessék a heje-huja rakonczátlan eszét. Ugyan nem soká fésülgették, mert hogy hamarosan ő fésülgette a vékonypénzü deákokat, úgy annyira, hogy némelyiknek be is lyukadt a feje lágya! Haj, sosem is lesz többé olyan idő! A visszaemlékezés nagyon is hatalmába kerítette Bajsai András uramat, mit is semmi jobban nem bizonyított, mint hogy a görbe csontfésűt kihúzta hajából, meg visszadugta, miközben Bajsay Ferkó, aki gépészmérnöki pályán akarja bebizonyítani a család őserejének sokoldalúságát, ingerkedve szól közbe: — Már biz’ Andris bácsi, fejet betörni most is lehet. Pesten most mindenért karddal törik be az ember fejét, nem ám furkós bottal. Tudja urambátyám, mi az a párbaj ? András bá’ méltatlankodva igazítja be véglegesen a fésűt hajába és nagy komolyan, valami becsületes szomorúsággal hangjában, folytatja: — Amondó vagyok, hogy a kardnak vagy háborúban a helye, vagy a tekintély kedvéért. A kelmétek ükapja is hordozta a franczia háborúban, én is eskolapajtásommal, későbbi komámmal együtt, aprítottuk a németet Kápolnánál és mikor elveszett a szabadság, akkor sem löktük el, mint valami kiszolgált jószágot, hanem ha eldugtuk, elástuk is, hogy szabadott elővenni, elővettük, tekintély okáért sokszor fel is kötöttük, mikortájt bandériumokkal fogadtuk a megyés püspökünk e főtisztelendő méltóságát. Azért mondom, hogy a kard vagy dicsőség legyen a háborúban, vagy tisztesség és tekintély a békében, nem pedig hogy megreparálják az urak a szétszakadozott becsületet. Az én együgyű eszem szerint az a vágás csak még jobban széjjelszaggatja azt úgyis. No de ez az urak dolga. Elég az hozzá, hogy nagy jó komám mihelyest kikerült a gimnáziumból, ura-atyja keze alatt neki adta magát a gazdálkodásnak és olyan becsületes, dolgos gazdalegénynyé növekedett, hogy hét vármegyében mustrája volt minden korú és nemű fiatalságnak. Mikor aztán bevezette ebbe az újon épült házba, — már akkor az én ivadékom téglát adogatott a pallér keze alá, — a nemzetes asszonyt, kit is az Úristen jelen hetven éves születésnapja alkalmából sok számos éven át tartson meg jó erőben és egészségben... Már alkonyodott, a leszálló nap vörös fénye