Hevesvármegyei Hirlap, 1900. július-december (8. évfolyam, 78-156. szám)
1900-07-01 / 78. szám
a Egy kis élelmesség kellene városunkban, amely nem csak belső tespedő társadalmát pezsdítené fel, hanem külfelé is sikerre tudná vezetni a város érdekeit. Amint az a közigazgatási iskola tervezve van, annak vezetésére megtalálja a miniszter a szellemi erőket mindenfelé, mert a hivatalnokokból tölti be a tanári állásokat, mert másként nem is kapna tanárt évi — 300 forint tiszteletdíjért. A magánjogra büntetőjogra és perrendtartásra a bíróságok, az adótörvényekre a pénzügyi hivatalnokok, a többi tárgyakra pedig a közigazgatási tisztviselők fogják a professzorokat szolgáltatni. „Tanárt“ tehát nem igen nyernek a városok, amelyek ily tanfolyamot kapnak, de tanulókat igen. Átlagos számítás szerint egy-egy évfolyamra legkevesebb 40—50 tanuló számítható. Ezek fejenként legalább is 300 forint bevételt biztosítanak az illető városnak, ahol laknak. Ebből azután kiszámíthatjuk, mennyivel több pénz jött volna városunkba, ha ily iskolát kapunk. 34000 korona tehát legalább is tisztán készpénzben 34 ezer koronával lehettünk volna évenként gazdagabbak ha — élelmesebbek lettünk volna. 7 1 igazgató után ........... ... ... 1000 korona 10 tanár után.................................. 6000 „ 45 tanuló után .......................... 27000 „ HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, 1900. julius 1 HIREK. Eger, 1900. junius 30. * Esküvő. Beringer Károly cs. és kir. 60. gyalogezredbeli főhadnagy a napokban tartotta esküvőjét Hevesen Remenyik József földbirtokos leányával, Sárikával. * A tűzoltók mulatsága. Az egri önkéntes tűzoltó- és mentő-egyesület e hó 28 és 29-ikén tartotta díszgyakorlattal egybekötött szokásos nyári tánczmulatságát. Az az érdeklődés, mely tűzoltóinkat ténykedésükben kíséri, az idén sem csappant, mert mind a gyakorlat, mind a kerti mulatság óriási közönség részvétele mellett ment végbe. Csütörtökön este kevéssel 7 óra előtt érkeztek tűzoltóink a díszgyakorlat színhelyére, a Kossuth térre. Az adott jelre megkezdődött a roham, felemelkedtek a létrák s ontották a vízsugarakat a háztetőkre. Majd a minoriták templomának első emeleti ablakából ugrás, kötélen ereszkedés volt, s egy mentési esetet is bemutattak. A gyakorlat befejezése után a tisztikar előtt befilirázást tartottak. 29-én, Péter-Pál napján pedig az egyesület nagy mulatságot rendezett az érsekkertben. Már kora délután ember-ember hátán tolongott, estefelé pedig alig lehetett mozdulni is. És ennek a nagy néptömegnek a szórakoztatására tűzoltóink mident elkövettek. Az ezen alkalomra felállított sátrakból maguk a tűzoltók szolgálták ki kellő pontossággal a közönséget, mely a hosszú asztalokat annyira elárasztotta, hogy alig lehetett helyet kapni. Volt bőség a különböző fajtájú halakban, melyeket kitűnően készítettek a szakácsok, akik szintén a tűzoltók közül kerültek. Vacsora után megkezdődött a táncz. A katonai zenekar s a czigánybanda felváltva húzta a talpalávalót. Volt jó kedv, s a táncz a késő éjféli órákba belenyúlt. * A harmadik egyetem Régi dolog, hogy az ország harmadik egyeteméért eddig különösen Szeged és Pozsony versenyeztek. Most harmadik versenytársnak fellépett Kassa városa. Kassa vezető férfiai ugyanis mozgalmat indítottak, hogy a harmadik egyetem ott állíttassék fel. A mozgalom élén Takács Menyhért, a kassai premontrei gimnázium volt igazgatója, jelenleg a a jászói prépost koadjutora áll, ki ebben az ügyben 24-én értekezletre hívta össze az összes kassai tanárokat, tanítókat és hírlapírókat. * A nőipariskola kiállítása. Pénteken, a hó 29-ikén nyílt meg a Menner Etelka úrhölgy vezetése alatt álló korona-utczai nőipariskolában a munka kiállítás. A lefolyt tanév munkálkodásának eredménye valóban meglepő, melyet csakis oly szakképzett oktatás és vezetés mellett lehet elérni, mint azt Menner úrhölgy tette. A finom, női tapintattal elrendezett kiállítás minden izében kedves, megragadó , dicsérik az oktatónőt, de dicsérik a tanítványokat is. A nagyszámú, művészi kivitelű szalon- és díszmunkákon kívül, melyek a kiállítás termét szinültig megtöltik, a majolika-, arczkép- és olajfestészet is szép számmal van képviselve, melyben szintén kiképzést nyertek s szép eredményt értek is el. A kiállítást szép számú intelligens közönség látogatja; még vasárnap lehet megtekinteni, mert hétfőn már becsukják. * Tanévzáró-ünnepély a főreáliskolában. Az egri m. kir. állami főreáliskolában junius hó 29-én, pénteken tartatott meg a tanévzáró-ünnepély, ekkor kapták kezükhöz a növendékek a tíz hónapi munkálkodásuk eredményét feltüntető bizonyítványt. A záróünnepély az intézet tágas rajztermében folyt le, amelynek széksorait nagyszámú intelligens közönség foglalta el. Az ügyesen összeállított programm a következő számokból állott: 1. „Ballet“ Szulamitból, előadta az ifj. zenekar. 2. Grószbauer József, igazgató jelentése az elmúlt tanév nevezetesebb eseményeiről. 3. Dürner: „Viharban“ ez, hatásos kvartettje, előadta az ifj. énekkar. 4. Magyar szavalat, előadta Hochberger Rezső VII. oszt. tan. 5. „Keringő“, előadta az ifj. zenekar. 6. Német szavalat, előadta Hacker Jenő VI. oszt. tan. 7. Magyar népdalok, énekelte az ifj. énekkar. 8 Franczia szavalat, előadta Deutsch Endre IV. o. tan. 9. Magyar népdalok, előadta az ifj. zenekar. 10. Igazgatói záróbeszéd és a jutalmak kiosztása. 11. „Bucsu-induló“, énekelte az ifj. énekkar. 12. „Elito-induló“, előadta az ifj. zenekar. A szavalók derekasan megfeleltek feladatuknak, mind a hárman sok tapsot kaptak. Különösen meglepte a hallgatóságot az ifjúsági énekes zenekar szabatos előadása. Az előbbit Izsépy Béla egri áll. ev. isk. tanító, az utóbbit Chochola Ferencz főszékesegyházi zenész vezeti, mindketten dicséretreméltó ügyességgel. A most bemutatott tanévzáró-ünnepély egy szép kép volt az intézet életéből. A jelenlevő szülőközönség ebből is meggyőződhetett arról, hogy Grószbauer József igazgató és az ügybuzgó tanárikar milyen irányban vezetik a rájuk bízott növendékeket. * Jegyzői vizsgák: A törvényhozás mindkét háza elfogadta már a közigazgatási tanfolyamokról szóló törvényjavaslatot és életbeléptetése csak hónapok kérdése. Épen azért a belügyminiszter rendeletileg tudatta az ország összes törvényhatóságaival, hogy azon jegyzőgyakornokok, kik még az új törvény életbelépte előtt le akarják tenni szigorlatukat, ez iránti kérvényüket minél előbb nyújtsák be, mert ez év augusztus hó 31-én túl szigorlatot tenni nem lehet. E rendelet értelmében az alispán a főszolgabírák útján értesítette a megye összes jegyzőgyakornokait, hogy szigorlataik letételére határidőül augusztus hó 3-ik és 4-ik napját tűzi ki. Akik tehát a jegyzői vizsgát akkor le akarják tenni, kérvényeiket haladéktalanul nyújtsák be. * Nemzetközi diákkongresszus. A nemzetközi diákszövetség (Corda Fratres) idei közgyűlését Párizsban tartja meg. A kongresszus augusztus 5-én kezdődik és 13-ig tart. A nagygyűlésre a világ minden részéről sereglenek oda a diákok, köztük az egri jogmczeumnak a debreczeni diákkongresszus által kiküldött képviselője is. A kongresszus keretében sok fényes és nagy ünnepélyről is gondoskodik a párisi rendezőség. * A fölébredt halott. Borzalmas eset történt a minap Bihar vármegye egyik kis községében, Kresznyában. Fürdői levelek. — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárczája. — Irta: Mucsus. Isten bocsássa meg a bűnömet, hogy a fenti czimet tettem jelen irka-firkám fölé, de nem lehet mást, mert a fürdői levelekről akarok írni. Igen bizony, édes olvasóm, nem fürdői levelet, hanem a fürdői levelekről akarok írni, ne nézz tehát rám oly ijedt arczczal, mintha a la Ponpadour fésülném a hajamat és a krinolint öltöttem volna magamra ünneplő ruhaként. Mert bizony szó, a mi szó, de mainapság a fürdői levelek írása s még inkább az olvasása jobban kiment divatból, mint, hogy nagyot ne mondjak —• tüsszentés után az egészségére kívánás, vagy pedig hónap végén az éjjeli zene. Nem is írok hát fürdői levelet. Isten mentsen tőle, hiszen úgy kinaftalinoznának miatta fürdőző úri asszonyaink, mintha moly volnék, vagy a hozzájuk czimzett boritékon csak úgy szobalányosan „Úrnő Ő nagyságának“ titulálnám őket. Hja, a divat ebben is divat, még pedig praktikus. Az „úrasszony“ és az „urleány“ czimet nem igen vindikáltatják maguknak a Pannik és Juczik, mert hát, „Nagyságák“ azok is lehetnek, de „Urleányok“ és „Úrasszonyok“ már nem, mert hisz vagy szakácsnők, vagy szobaleányok, de cselédek, ergo szolgák. Az is igaz azonban, hogy e bölcselkedés megczáfolásául hallottam már ilyenfajta megszólítást is: „Herr Lohndiner“, na de ez nem baj, és nem is tartozik a fürdői levelekhez. A fürdői leveleknek eredeti rendeltetés szerint fürdőn kellett volna íródnia, minthogy azonban a fürdőző közönség legnagyobb része olyan sablonos, mint egy esküdtszéki tárgyalás, hova tovább ép úgy a szerkesztőségi zöld asztalok mellett íratták meg a fürdői leveleket is, mint ahogy teszem fel sok ideig Egerben íródtak egy fővárosi divatlapnak „Párisi divattudósításai“. Minthogy azonban az ilyen szerkesztőségi asztal melletti munka igen egyhangú, mert az írónak teszem fel Tátra-Füredről, vagy Parádról évről-évre egy és ugyanazon lexikonból kellett a fürdői ismereteket merítenie, az igy készült fürdői levelek is hovatovább egyhangúakká váltak, s olyan unalmasan adták elő, hogy milyen unalmas élet van a fürdőn, hogy a közönség utóbb már csak oly fürdőhelyet mert felkeresni, amelyről nem íródtak fürdői levelek, így azután, mint teljesen czéltalan intézmények, melyek a fürdőre nézve inkább károsak, mint hasznosak voltak, elvesztették létjogosultságukat, s szégyenszemre hamarébb a feledékenység homályába tűntek, mint a megfagyott kéményseprő, vagy a fiumei czápa. Na, de hát pótolták őket a fürdői képes levelezőlapok. Ezek folytán azután megismerkedett a publikum egy-két pavilonnal és aztán jó volt minden. Aki már volt fürdőn, az ismét ment, aki pedig nem volt, az szeretett volna menni. A képes levelezőlap azonban csak múló szeszély volt, úgy, hogy mainapság már valóságos becsületsértésnek vesszük, hogy ha valakitől képes levelezőlapot, kapunk. Hja, gyerekek mulatságává lett, s ott is hamar megunatott, elannyira, hogy mai napság már a legnagyobb „afrikai“ divatra vall képes lapot kérni, emlékkönyvbe íratni és hajfürtöt ajándékozni. Ez a sok badarság pedig onnan jut eszembe, hogy a napokban egy előkelő tudós férfiú abban találta a fürdői élet eltespedésének az okát, hogy nem íródnak többé fürdői levelek. Hát bizony, bizony van benne valami. A mi fürdőinkről csak sablonszerű hirdetések jelennek meg, amelyeket már csak az olvas el, aki halálra ítéltetvén szabadságot kap arra, hogy egy újságot elolvasson. Érzelgősségtől ment, tárgyilagos, de azért hangulatos ismertetéseket kellene adni az egyes fürdőhelyekről. Hadd lássa s hadd ismerje és hadd kívánja meg mindenki, akinek pénze és hitele van, a kedves,fürdői életet. Akkor aztán ... de ne töltsük haszontalanságokkal az időt. Messze vagyunk még mi attól, hogy a krédóból is reklámot tudjunk csinálni, mint az élelmes amerikaiak.