Hevesvármegyei Hirlap, 1900. július-december (8. évfolyam, 78-156. szám)

1900-07-01 / 78. szám

a Egy kis élelmesség kellene városunkban, amely nem csak belső tespedő társadalmát pezs­­dítené fel, hanem külfelé is sikerre tudná ve­­zetni a város érdekeit. Amint az a közigazgatási iskola tervezve van, annak vezetésére megtalálja a miniszter a szellemi erőket mindenfelé, mert a hivatalno­kokból tölti be a tanári állásokat, mert másként nem is kapna tanárt évi — 300 forint tisztelet­­díjért. A magánjogra büntetőjogra és perrendtar­tásra a bíróságok, az adótörvényekre a pénzügyi hivatalnokok, a többi tárgyakra pedig a közigaz­gatási tisztviselők fogják a professzorokat szol­gáltatni. „Tanárt“ tehát nem igen nyernek a váro­sok, a­melyek ily tanfolyamot kapnak, de tanu­lókat igen. Átlagos számítás szerint egy-egy évfolyamra legkevesebb 40—50 tanuló számítható. Ezek fe­jenként legalább is 300 forint bevételt biztosíta­nak az illető városnak, ahol laknak. Ebből azu­tán kiszámíthatjuk, mennyivel több pénz jött volna városunkba, ha ily iskolát kapunk. 34000 korona tehát legalább is tisztán készpénzben 34 ezer koronával lehettünk volna évenként gazdagabbak ha — élelmesebbek lettünk volna. 7­­ 1 igazgató után ........... ... ... 1000 korona 10 tanár után.................................. 6000 „ 45 tanuló után .......................... 27000 „ HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, 1900. julius 1 H­IRE­K. Eger, 1900. junius 30. * Esküvő. Be­ringer Károly cs. és kir. 60. gyalogezredbeli főhadnagy a napokban tar­totta esküvőjét Hevesen Remenyik József föld­­birtokos leányával, Sárikával. * A tűzoltók mulatsága. Az egri önkén­tes tűzoltó- és mentő-egyesület e hó 28 és 29-ikén tartotta díszgyakorlattal egybekötött szo­kásos nyári tánczm­ulatságát. Az az érdeklődés, mely tűzoltóinkat ténykedésükben kíséri, az idén sem csappant, mert mind a gyakorlat, mind a kerti mulatság óriási közönség részvétele mellett ment végbe. Csütörtökön este kevéssel 7 óra előtt érkeztek tűzoltóink a díszgyakorlat színhe­lyére, a Kossuth­ térre. Az adott jelre megkezdő­dött a roham, felemelkedtek a létrák s ontották a vízsugarakat a háztetőkre. Majd a minoriták templomának első emeleti ablakából ugrás, köté­len ereszkedés volt, s egy mentési esetet is be­mutattak. A gyakorlat befejezése után a tisztikar előtt befilirázást tartottak. 29-én, Péter-Pál nap­ján pedig az egyesület nagy mulatságot rendezett az érsekkertben. Már kora délután ember-ember hátán tolongott, estefelé pedig alig lehetett moz­dulni is. És ennek a nagy­­ néptömegnek a szó­rakoztatására tűzoltóink mident elkövettek. Az ezen alkalomra felállított sátrakból maguk a tűz­oltók szolgálták ki kellő pontossággal a közön­séget, mely a hosszú asztalokat annyira elárasz­totta, hogy alig lehetett helyet kapni. Volt bő­ség a különböző fajtájú halakban, melyeket kitű­nően készítette­k a szakácsok, a­kik szintén a tűz­oltók közül kerültek. Vacsora után megkezdő­dött a táncz. A katonai zenekar s a czigány­­banda felváltva húzta a talp­alávalót. Volt jó kedv, s a táncz a késő éjféli órákba belenyúlt. * A harmadik egyetem Régi dolog, hogy az ország harmadik egyeteméért eddig kü­lönösen Szeged és Pozsony versenyeztek. Most harmadik versenytársnak fellépett Kassa városa. Kassa vezető férfiai ugyanis mozgalmat indítot­tak, hogy a harmadik egyetem ott állíttassék fel. A mozgalom élén Takács Menyhért, a kassai premontrei gimnázium volt igazgatója, jelenleg a a jászói prépost koadjutora áll, ki ebben az ügy­ben 24-én értekezletre hívta ös­sze az összes kassai tanárokat, tanítókat és hírlapírókat. * A nőipariskola kiállítása. Pénteken, a hó 29-ikén nyílt meg a Menner Etelka úrhölgy vezetése alatt álló korona-utczai nőipariskolában a munka kiállítás. A lefolyt tanév munkálkodásának eredménye valóban meglepő, melyet csakis oly szakképzett oktatás és vezetés mellett lehet el­érni, mint azt Menner úrhölgy tette. A finom, női tapintattal elrendezett kiállítás minden izében kedves, megragadó , dicsérik az oktatónőt, de di­csérik a tanítványokat is. A nagyszámú, művészi kivitelű szalon- és díszmunkákon kívül, melyek a kiállítás termét szinültig megtöltik, a majo­lika-, arczkép- és olajfestészet is szép számmal van képviselve, melyben szintén kiképzést nyer­tek s szép eredményt értek is el. A kiállítást szép számú intelligens közönség látogatja; még vasárnap lehet megtekinteni, mert hétfőn már becsukják. * Tanévzáró-ünnepély a főreáliskolá­ban. Az egri m. kir. állami főreáliskolában ju­nius hó 29-én, pénteken tartatott meg a tanév­­záró-ü­nnepély, ekkor kapták kezükhöz a növen­dékek a tíz hónapi munkálkodásuk eredményét feltüntető bizonyítványt. A záróünnepély az in­tézet tágas rajztermében folyt le, a­melynek széksorait nagyszámú intelligens közönség fog­lalta el. Az ügyesen összeállított programm a kö­vetkező számokból állott: 1. „Ballet“ Szulamit­ból, előadta az ifj. zenekar. 2. Grószbauer József, igazgató jelentése az elmúlt tanév neve­zetesebb eseményeiről. 3. Dürner: „Viharban“ ez, hatásos kvartettje, előadta az ifj. énekkar. 4. Magyar szavalat, előadta Hochberger Rezső VII. oszt. tan. 5. „Keringő“, előadta az ifj. zenekar. 6. Német szavalat, előadta Hacker Jenő VI. oszt. tan. 7. Magyar népdalok, énekelte az ifj. ének­kar. 8 Franczia szavalat, előadta Deutsch Endre IV. o. tan. 9. Magyar népdalok, előadta az ifj. zenekar. 10. Igazgatói záró­beszéd és a jutalmak kiosztása. 11. „Bucsu-induló“, énekelte az ifj. énekkar. 12. „Elito-induló“, előadta az ifj. zene­kar. A szavalók derekasan megfeleltek feladatuk­nak, mind a hárman sok tapsot kaptak. Különö­sen meglepte a hallgatóságot az ifjúsági ének­es zenekar szabatos előadása. Az előbbit Izsépy Béla egri áll. ev. isk. tanító, az utóbbit C­h­o­­chola Ferencz főszékesegyházi zenész vezeti, mindketten dicséretreméltó ügyességgel. A most bemutatott tanévzáró-ünnepély egy szép kép volt az intézet életéből. A jelenlevő szülőközön­ség ebből is meggyőződhetett arról, hogy Grósz­bauer József igazgató és az ügybuzgó tanári­kar milyen irányban vezetik a rájuk bízott nö­vendékeket. * Jegyzői vizsgák: A törvényhozás mind­két háza elfogadta már a közigazgatási tanfolya­mokról szóló törvényjavaslatot és életbeléptetése csak hónapok kérdése. Épen azért a belügymi­niszter rendeletileg tudatta az ország összes tör­vényhatóságaival, hogy azon jegyzőgyakornokok, kik még az új törvény életbelépte előtt le akar­ják tenni szigorlatukat, ez iránti kérvényüket minél előbb nyújtsák be, mert ez év augusztus hó 31-én túl szigorlatot tenni nem lehet. E ren­delet értelmében az alispán a főszolgabírák útján értesítette a megye összes jegyzőgyakornokait, hogy szigorlataik letételére határidőül augusztus hó 3-ik és 4-ik napját tűzi ki. A­kik tehát a jegyzői vizsgát akkor le akarják tenni, kérvényei­ket haladéktalanul nyújtsák be. * Nemzetközi diákkongresszus. A nem­zetközi diákszövetség (Corda Fratres) idei köz­gyűlését Párizsban tartja meg. A kongresszus augusztus 5-én kezdődik és 13-ig tart.­ A nagy­gyűlésre a világ minden részéről sereglenek oda a diákok, köztük az egri jogm­czeumnak­ a deb­­reczeni diákkongresszus által kiküldött képvise­lője is. A kongresszus keretében sok fényes és nagy ünnepélyről is gondoskodik a párisi rende­zőség. * A fölébredt halott. Borzalmas eset tör­tént a minap Bihar vármegye egyik kis községé­ben, Kresznyában. Fürdői levelek. — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárczája. — Irta: Mucsus. Isten bocsássa meg a bűnömet, hogy a fenti czimet tettem jelen irka-firkám fölé, de nem le­het mást, mert a fürdői levelekről akarok írni. Igen bizony, édes olvasóm, nem fürdői leve­let, hanem a fürdői levelekről akarok írni, ne nézz tehát rám oly ijedt arczczal, mintha a la Ponpadour fésülném a hajamat és a krinolint öl­töttem volna magamra ünneplő ruhaként. Mert bizony szó, a mi szó, de mainapság a fürdői levelek írása s még inkább az olvasása jobban kiment divatból, mint, hogy nagyot ne mondjak —• tüsszentés után az egészségére kívánás, vagy pedig hónap végén az éjjeli zene. Nem is írok hát fürdői levelet. Isten ment­sen tőle, hiszen úgy ki­naftalinoznának miatta fürdőző úri asszonyaink, mintha moly volnék, vagy a hozzájuk czimzett boritékon csak úgy szobalányosan „Úrnő Ő nagyságának“ ti­tulálnám őket. Hja, a divat ebben is divat, még pedig praktikus. Az „úrasszony“ és az „urleány“ czi­­met nem igen vindikáltatják maguknak a Pan­nik és Juczik, mert hát, „Nagyságák“ azok is lehet­nek, de „Urleányok“ és „Úrasszonyok“ már nem, mert hisz vagy szakácsnők, vagy szobaleányok, de cselédek, ergo szolgák. Az is igaz azonban, hogy e bölcselkedés megczáfolásául hallottam már ilyenfajta meg­szólítást is: „Herr Lohndiner“, na de ez nem baj, és nem is tartozik a fürdői levelekhez. A fürdői leveleknek eredeti rendeltetés sze­rint fürdőn kellett volna íródnia, minthogy azon­ban a fürdőző közönség legnagyobb része olyan sablonos, mint egy esküdtszéki tárgyalás, hova tovább ép úgy a szerkesztőségi zöld asztalok mellett íratták meg a fürdői leveleket is, mint a­hogy teszem fel sok ideig Egerben íródtak egy fővárosi divatlapnak „Párisi divattudósításai“. Minthogy azonban az ilyen szerkesztőségi asztal melletti munka igen egyhangú, mert az írónak teszem fel Tátra-Füredről, vagy Parádról évről-évre egy és ugyanazon lexikonból kellett a fürdői ismereteket merítenie, az igy készült fürdői levelek is hova­tovább egyhangúakká váltak, s olyan unalmasan adták elő, hogy milyen unal­mas élet van a fürdőn, hogy a közönség utóbb már csak oly fürdőhelyet mert felkeresni, a­mely­ről nem íródtak fürdői levelek, így azután, mint teljesen czéltalan intézmé­nyek, melyek a fürdőre nézve inkább károsak, mint hasznosak voltak, elvesztették létjogosult­ságukat, s szégyen­szemre hamarébb a feledé­­kenység homályába tűntek, mint a megfagyott kéményseprő, vagy a fiumei czápa. Na, de hát pótolták őket a­­ fürdői képes levelező­lapok. Ezek folytán azután megismerkedett a pub­likum egy-két pavilonnal és aztán jó volt minden. A­ki már volt fürdőn, az ismét ment, a­ki pedig nem volt, az szeretett volna menni. A képes levelezőlap azonban csak múló sze­szély volt, úgy, hogy mainapság már valóságos becsületsértésnek vesszük, hogy ha valakitől ké­pes levelező­lapot, kapunk. Hja, gyerekek mulatságává lett, s ott is ha­mar megunatott, elannyira, hogy mai napság már a legnagyobb „afrikai“ divatra vall képes lapot kérni, emlékkönyvbe íratni és hajfürtöt ajándékozni. Ez a sok badarság pedig onnan jut eszembe, hogy a napokban egy előkelő tudós férfiú abban találta a fürdői élet eltespedésének az okát, hogy­­ nem íródnak többé fürdői levelek. Hát bizony, bizony van benne valami. A mi fürdőinkről csak sablonszerű hirdetések jelen­nek meg, a­melyeket már csak az olvas el, a­ki halálra ítéltetvén szabadságot kap arra, hogy egy újságot elolvasson. Érzelgősségtől ment, tárgyilagos, de azért hangulatos ismertetéseket kellene adni az egyes fürdő­helyekről. Hadd lássa s hadd ismerje és hadd kívánja meg mindenki, a­kinek pénze és hitele van, a kedves,fürdői életet. Akkor aztán ... de ne töltsük haszonta­­lanságokkal az időt. Messze vagyunk még mi attól, hogy a krédóból is reklámot tudjunk csi­nálni, mint az élelmes amerikaiak.

Next