Hevesvármegyei Hirlap, 1902. január-június (10. évfolyam, 1-78. szám)

1902-03-26 / 37. szám

Tizedik évfolyam: Eger, 1302. márczius 26. szerda SÍT. Issám» HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy nelyben házhoz küldve: mely évre .....................................12 korona Fél évre_ _ _ _ _ _ 6 „ Negyed évre_ _ ... _ _ 3 „ Megjelenik mitiáen szerdán, pénteken !$ Vasárnap. l&giy&s számára lO Iliiéi’. ..= Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési dijak és hirdetések küldendők : Egri Nyomda-részv.-társaság-Kéziratokat nei.. adunk vissza. S* r*r-H n-'«t''»?CV<lW CiCV Ölesé vér. Olcsó vér a magyar vér kezdettől fogva. Az a maroknyi csapat, amely Ázsiából annyi sok baj és küzdelem közt idáig vergődött, felesen elhullott vándorújának minden nagyobb állomásán. Mikor a kereszténységet behozták az országba, igazi vérkeresztség volt, idegen segedelemmel verték le a nemzeti pártot, amely mint az annálók kritikus vizsgálódása bizonyítja, nem annyira a vallás ellen, mint a Szent Istvántól idecsőditett idegen elem és annak zsarnoki uralma ellen küzdött. Mert a magyar embert még a legnagyobb ellenségei sem vádolhatják vallási fanatizmussal. A magyar mészárlása folytatódott, mikor királyaink elkezdték azt a szerencsétlen politikát, hogy az ifjabb testvéreknek osztogatták az ország harmadrészét, amiből véres küzdelmek keletkeztek, tenger magyar vérnek az árán. A tatár majdnem teljesen kiölte az ország lakosságát, a török nem különben. Hanem mi magunk is derekasan segítettünk neki. A legújabb történeti kutatások kiderítik, hogy a felső-vidék nagy részét, ahol csak művelhető volt a föld, túlnyomóan magyar lakosság foglalta el — még a Rákóczi-szabadságharcz idején is. Akkor tették földönfutóvá ott a magyarságot, mert protestáns volt; helyükbe cseh, morva népet telepítettek, csak azért, mert katholikus volt. Csakis így történhetett, hogy még az oly régi, tősgyökeres magyar város is, mint Kassa, amely a kunuczságnak főerőssége volt, teljesen eltótosodott. A magyarság csakis ott tudta magát fenntartani, ahol nagy tömegekben lakott, bár a városokban oda is telepítettek németeket, tótokat, de ezek szerencsére elmagyarosodtak, s így itt, de csakis itt a nemzetellenes politika csütörtököt mondott. Erdély azonban, ahogy most áll a dolog, körülbelül elveszett a magyarságra nézve. Az Apaffy-korszak előtt dúló török háborúban elveszett a nemzet virága, helyét az oláhság foglalta el. Azóta nagyobb tömegben a magyarság csak a székely földön lakik. Csakis innen indulhatott volna ki Erdély meghódítása a magyarság részére. De ami itt történt és történik, a miatt mindnyájunk arczát égetheti a szégyen. E gyalázat vádja alól alig tisztázhatja ki magát úgy a kormány, mint a magyar társadalom. Szegényi Széchenyi azt mondta, hogy olyan kedvesen vagyunk, még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni! Mi követj tük is Széchenyi mondását, odaadtuk a magyarság százezreit és millióit Erdélyben az oláhságnak, a felföldön a tótiágnak. Odaadtuk még akkor is, mikor 35 hosszú esztendőn keresztül legalább belügyeinkben önállóan rendelkeztünk, odaadtuk avval, hogy tűrtük a nemzetiségi népiskolákat, ahelyett, hogy teljes erővel népiskolával kapcsolatos magyar óvóiskolát teremtettünk volna mindenütt. A székelységet századok óta egyenesen odadobtuk az oláhság prédájának. Rettenetes dolgokat írnak azok, akik nem restellik a székelység dolgait Romániában és Erdélyben saját szemükkel megfigyelni. A székely földről ezrével, meg ezrével vándorolt ki a székelység Romániába, ott városokat, falvakat, ipart teremtett, de már az első kivándorló fitogtatta, hogy ő oláh, gyermekei pedig már végképen eloláhosodtak, még magyar eredetöket is eltagadták. így népesítettük be hű románokkal Oláhországot, Erdélyben meg nyakunkra növeltük az oláhságot. Az oda nem való erdő- és legelő-törvényekkel koldusbotra juttattuk a székelyt, a ki teljesen züllőfélben van s most már nem csak Oláhországba, de Amerikába széled. Földbirtokaiba beleül az oláh, nagyobb birtokait megszerzi a külföld, s ott dolgoztat krajnai vagy tót napszámosokkal. A szegény székelység pedig hadd széledjen el a világ minden tájéka felé. És még most se tudunk észbekapni. Erdélybe legfeljebb bankettezni mennek a miniszterek, s beszédekben ünneplik a székelyt. És ebben nagyobb bűne van a magyar társadalomnak, amely 35 év óta tűri a nyakán az olyan mindenféle kormányt, aki ezer milliárdos költségmn—• «.rms [UNK]:'iu.\'x^ics::iaa^iszrztmtwi—1 fr.i .«■'ownimj H ffirlap“ tárczája. j Eger. — A „Heves vármegyei Hírlap" eredeti tárczája. — írta: Málói. j (Folytatás és vége.) II. Eger éghajlata és növényzete. Egerben télen igen hideg van, nyáron pedig i_ien meleg van, s fő jellemvonása a klímának az, hogy soha sincsen jó idő. Az eső ugyan nem esik mindisz, s különösen nem esik akkor, amikor szükség volna reá, ellenben akkor, mikor mindenki egy kis napos időért kéri az egek Urat, úgy dűl az ég csatornáiból lefelé a víz, mintha csak második vízözön volna készülőben. Vannak azonban bizonyos napok, amikor akár kell, akár nem, van eső. Ily napok at évenként tartani szokott négy vásár, a servitai búcsú, az úrnapi körmenet, a tűzoltó és öreg honvédmajális, végül pedig a turisták társas kirándulásának napja. Ami a téli hideget illeti, az inkább nedves, mint száraz; amit bizonyít az is, hogy a korcsolyázó egyleti pályán olyan szépen hullámzik a víz, a legcsikorgóbb hidegekben is, mint a quarnerói tengeröböl. Igaz azonban, hogy e helyett még a legbájolabb női arczot gyöngéden takaró slájer alól is paprika verességben tündököl ki a náthától átjárt orrocska. És csodálatos! a gesztenyesütők mellett gubbasztó tálján bajuszáról mégis akkora csapokban csüng le a jég, mint egy jól megtermett sárgarépa. Ha eső esik, feneketlen sár van. És mégis ilyenkor sétál a legszívesebben az arany fiatalság az utczán, s nagy élvezettel szemléli azt, ami az elegáns japánok alól ki-ki villan, bár néha csalódottan fordul el egyik-másik jó fiú, és az otthona — nyél nélkül heverő pipájára gondol. Ami a növényzetet illeti, az általános európaitól kevés az eltérés. Egerben is, mint a flórától legtöbb helyen a rózsák részint a rózsafán, részint a szép hölgyek arczán, míg a borvirág kizárólag a joviális férfiak orrán díszült. A fiatalság itt is jobban szereti az ártatlan liliomokat a zárda templomában szemlélni, mint a Péró kertész üvegházában. Az ártatlan ibolyák itt is félrehúzódva illatoznak, míg a jó mák virágok secessiós színétől szinte rikít a Fő-utcza. Itt, közbe legyen mondva, a Fő-utcza egyébiránt igen emlékeztet a déli klímára, s az ember majd azt gondolja, hogy Italia citrom erdeiben sétál, majd pedig Afrika kaktuszait véli látni ott, ahol kevesebb műérzékkel bíró városokban az utczaseprő kontárkodik nyírfavesszőivel. Egyébként vannak a Fő utczán este nyiló lotus virágok szép számban, úgy hogy gyakorta kell rájuk felhívni a tüzes pillantásokra nem reagáló rendőrség figyelmét az antivegetarianus bús honfiaknak. A hegyek növényzetét a szőllő (vitis vinifera) alkotja. Ez egy különös növény, mely az ember politikai hitvallására nézve felette nagybefolyással van, amit bizonyít az a tapasztalati tény, hogy már boldogult emlékű Rákócziak idejében is, aki e növény bogyójából sokat evett, az menten — labanczczá lett, mig, aki az édes szőlőbogyó megsavanyodott nedűjéből öntött fel a garatra, abból olyan kurucz lett, hogy még az angyalokat is frakkjuknál fogva húzta le az égből. Különben az egri szőllő nedvének tűzgyújtó hatása van. E hatás kipróbálására a jövő nyár folymán kongresszust tartanak az ország tűzoltói. A jó egri bikavér bizonyára le fogja győzni a tűzoltás nemes bajnokait, de ez eszük a mi dicsőségünk lesz. Sőt a dicsőség mellé alighanem egy kis haszon is járul, mert tudvalévőleg a a kefekötők után a tűzoltók a legjobb borfogyasztók. Egerre nézve pedig nagyon reá férne már a mai szűkvilágban egy kis jó kuncsaft. Amíg Egernek parlamenti basarózsája a finánczrminiszter volt, addig jó bort csak ellenzéki korcsmában lehetett kapni. Ma már ide sem mehet teljes lelki nyugalommal az ember, mert van az ellenzéknek revíziópárti eleme is.