Hevesvármegyei Hirlap, 1905. január-június (13. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-01 / 1. szám

2 E bizottság megbízásában eljárván, előadója, H­a­n­á­k Gyula főjegyző terjedelmes jelentést olvasott fel. A jelentés lényege az, hogy a kró­nikus fizetési zavarok onnan származnak, mert régibb időtől kezdve a költségvetés egyes pont­jait nem tartották be; ezenfelül a közgyűlés éve­ken keresztül gyakorolta azt a szokást, hogy megszavazott kisebb-nagyobb összegeket s utal­ványozni rendelte a­nélkül, hogy tekintettel lett volna arra, van-e reá fedezet. Végül a reáliskola évi fenntartási költségeit a miniszter éveken keresztül tévesen évi 6000 koronában követelte akkor is, mikor már VIII. osztályúvá fejlesztetvén ez iskola, a szerződés szerint 12000 korona volt a hozzájárulási összeg. Midőn pedig e tévedést fel­fedezték a minisztériumban, egyszerre több évi részletet követeltek a városon, mi­által a fizetési zavarok nagyban emelkedtek. A bizottság tehát javasolja, hogy jövőre a közgyűlés szigorúan ragaszkodjék a költségvetés tételeihez és soha se szavazzon meg olyan ös­szegeket, a­melyekre fedezet nincs. Hosszabb vita után a javaslatot elfogadták — Alföldi azon módosításával, hogy a tanács minden esztendő elején a múlt évi záró­számadás kapcsán mutasson be jelentést arról, hogy az egyes czímeket kimerítették-e és nem lépték-e át. Több városi polgár azon kérelmét, hogy a csatornázási költségekhez való hozzájárulásukat részletekben fizethessék meg, a közgyűlés akként teljesítette, hogy három részletben fizethetik, azonban január 1-től folyó 5 százalékos késedelmi kamatokkal. Müller Gusztáv és neje kérelmét, hogy Loór Gyula volt fogyasztási adóellenőr tiszti óvadékára törlési engedélyt kapjanak, a közgyűlés teljesítette­ Remenyik Kálmán lemondása folytán a kö­­vezetvám-bizottságba tagai dr. Grósz Kálmánt választotta meg a közgyűlés. A tanács előterjesztésére a kavics-szállításra vonatkozóan Friedman Sámuellel kötött szerződést kölcsönös beleegyezés alapján megszüntették, mivel a város a mai viszonyok között olcsóbb szállítási szerződést is köthet. HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, 1905. január 1. HÍREK. Eger, 1904. deczemDer 31. Buék. Kik kívánnak nekünk Buék-ot? A kéményseprők, levélhordók, lámpagyujto­­gatók, a vasúti fuvarlevelek kézbesítője, hivatal­szolga és nem hivatalszolga; kocsisaink, cselé­deink, alárendeltjeink és alkalmazottaink. Hát még ezenkívül? Ezenkívül: csak hírből ismert jóbarátaink, soha nem sejtett huszonhetedik izbeli rokonaink és tiszteletbeli tisztelőink. Ki hisz a Buék őszinteségében ? Én sem, te sem, ő sem. És kik szokták megköszönni az ilyen gyön­géd figyelmet és jókívánságot? Én is, te is, ő is. Hát lesz az furcsa. De igy vagyon. Tagadha­tatlanul igy. És megindult már az irtóháboru a Buck ellen időtlen időktől fogva. És nem vezetett ered­ményre eddig és nem vezet időtlen idők múltán sem Miért ? Mert czéltalannak tartom a Buék-ot én is, te is, ő is. De ha százával nem kapok, megha­ragszom és figyelmetlenségről panaszkodom — én is, te is, ő is. Ha meg­kapok, megköszönöm és viszonzom — én is, te is, ő is. * Megsemmisített választás. A legutóbbi me­gyebizottsági tagválasztás alkalmával Fejér Hen­riket és Búzást Domoszlón, André Lászlót pedig Bodonyban választották meg megyebizottsági tagokká. A nevezettek választását azonban a vármegye igazoló választmánya a napokban meg­semmisítette : az elsőket a választási eljárás sza­bálytalansága miatt, az Andréét pedig azért, mert még nem lakik 2 éve a vármegye területén. * Tartalékosok előléptetése: 1905. január 1- étől kezdődő ranggal a 10-ik honvédgyalogezred tar­talékában hadnagyokká neveztették ki a követ­kező hadapród tiszthelyettesek: Fodor Lajos, K­o­c­s­á­k Béla, Oláh Dezső, dr. S­a­m­m­t Dez­ső, dr. Tóth Ferencz, Adriányi Béla és P­a­p­p Jenő. — Tartalékos hadapród-tiszthelyettesekké neveztettek ki a következő tartalékos hadapródok : M­a­c­z­k­y György, Jankovics Gyula, B­a­l­­­czer György, B­a­r­ó­t­h­y István, Nemes Béla és Pusztay Lajos. Tartalékos hadapródokká neveztettek ki a következő hadapródj­elöltek: dr. Lancsa Gyula, Jellmann Béla és Bajusz Ernő. A honvédség kötelékéből elbocsáttatott Nemess András 10. honvéd gyalogezredbeli tar­talékos hadnagy. * Az Ipartanács és Iparkamara uj tagjai. Vár­megyénk közigazgatási bizottsága az ipartanács uj tagjaiul az 1905. évre megválasztotta Fógel Ágostont és Ringelhann Imrét rendes, Barna Manót és Horánszky Istvánt pedig póttagokká.­­ A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara ren­des tagjaiul megválasztotta Weisz Fülöp és Tancsa Lajos, póttagokul pedig Balkay István és Czekkel János egri iparosokat, illetve kereskedőket. * Eljegyzés: Terstyánszky Gyula főgim­náziumi tanár eljegyezte Hérán Jenny kisas­­­szonyt Egerben. — Engel Jenő, az „Adriai bizto­sitó társaság“ tisztviselője eljegyezte özv. R­ó­t­h Lázárné leányát, Rezsinkét. * Uj magániskola. A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter megengedte, hogy Székely Mihály oki. tanító Poroszló községben magániskolát állít­hasson fel. * A hevesmegyei községi és körjegyzők egylete e hó 29-én tartotta tisztujitó közgyűlését. Meg­választott tisztviselők: Elnök: Maczki Emil, alel­­nök: Ficzere Gábor, főjegyző: Jászberényi Mik­lós, II. jegyző: Himfy Géza és pénztárnok: Pap János. * Színi előadások. A múlt hétről elmaradt két színielőadást — mint már jeleztük — 1905. január 3-án (kedden) és 4-én (szerdán) tartják meg. Az első este Parasztszivek egyfelvoná­­sos népdráma kerül színre, melyhez a zenét — a különösen hangulatos intermezzóval — ifj. Bokor József írta. Balláné, Gáthy K., Balázsy S. és Sziklay Miklós a főszereplők. Ugyanez este Souppé bájos operettjét, Szép Galatheát mu­tatják be B. Csik Irén, Lányi Edit, Sziklay Mik­lós és Barna Andorral.­­ Szerdán Lecocq Kis herczeg czimű 3 felvonásos operettje lesz a műsoron, Balláné, Lányi Edit, Tóth Stefi, Gáthy Kálmán és Sziklay Miklóssal a főszere­pekben. Jegyek mindkét előadásra hétfőn, 1905. év január 2-án délután 3 órától válthatók. * A Hevesmegyei Kör művészestéje. A buda­pesti „Plevesmegyei Kör“ — mint már lapunkban jeleztük — a tél folyamán egy nagyobbszabásu művészestélyt rendez a fővárosban. A rendező bizottság a napokban kérte fel városunkból K­ál­lay Zoltán dr. főispánt a védnöki, Máj­zik Viktor alispánt és Jankovics Dezsőt, Eger város polgármesterét, a tiszteletbeli elnöki, B­a­­bocsay Sándort, lapunk főszerkesztőjét, dr. Rátvay Géza jogtanárt és Balog Gyulát, Gyön­gyös város polgármesterét az elnöki tisztségekre Semmi kétség benne, hogy az érdekeltek a Dobó szobor és a gyöngyösi tűzkárosultak javára terve­zett művészestély sikeréhez segédkezet nyújtanak ft .4toife$tfiraegyel ttirlap“ tárnája. A tanácsosok. — A „Hevesvármegyei Hírlap" eredeti tározója. — írta: Glück Zoltán. Előszó-féle.* *) A tanácsosok gyűjtő czim alatt Domonyi Mihály de Nagydomony, miniszteri tanácsos csa­ládját mutatja be szerző a nyájas olvasónak. Nagy család ez, kérem, és főként régi csa­lád, melynek igen érdekes históriája van. Meg is irom a történetüket, mihelyest időm lesz; egye­lőre elég annyit tudni róluk, hogy egyik ősapjuk, Domonyi György, aki feleséges, szép ember volt, Mária Terézia királynőnk által emelteték nemes­ségre. Ő, már mint Domonyi György, csak egy­szerű gránátos volt Laczy Móricz gróf vezénylő brigadéros seregében, de arcza hamvas volt, mint egy viruló szűzé, haja szőke, mint a rengő búza­­kalász és szája, az a mosolygós csöpp száj, na­gyon illet a császárgránátosok vaskos csákó­­szíjja fölé. Ha már most én rossz májú ember volnék, könnyen ráfoghatnám Domonyira, hogy neki is a szája szerezte meg a nemességet, mint a bo~­donyi Horváth Nácziét. No akkor nem szólnék igazat. Domonyi György a kardjával szerezte azt meg, amikor is egymaga­ kilencz burkus kurasszirt szalasztott meg és egy szekérre való hadiszert zsákmányolt. El is mondják ezt a krónikák szé­pen, szép rímes beszédben, sőt képet is festött hozzá a piktor, akár kettőt is. Az egyik azt a jeles hadicselekedetet ábrázolja, amint Domonyi kivont karddal üldözi a kilenczszál kalasszirost, a másik képen meg az látható, amint felséges királynőnk, Mária Terézia, en parányi kacsóival tűzi fel széles mellére kedvencz gránátosának a csillogó hadi medáliát. Pedig nem úgy volt az akkoriban, mint teszem ma­napság is nagyon, hogy fizetni kell, amint az ember kitüntetéshez, holmi egyéb más­hoz juthat. Ekkor még dominium járt a kitünte­téshez; föld, ember, jószág, meg ami ezekhez való. Kapott is Domonyi négy­ezer holdat egy tagban, Biharországban. De nagy ideje már en­nek. Azótától megfakult a nemesi kutyabőr, a föld elherdálódott, mert hiába, régi igazság, hogy vérén szerzett földjét kártyán veszti el a magyar. Az a kártya, no meg a bor, meg az asszonyok. Hisz jó dolog ez mind a három. Tüzes bor, szép asszony-szó mellett végig kártyázni az életet: nem kutya bolondság. Lelke rajta, aki nem irigyli őket. A Domonyiaknak meg volt hozzá módjuk is, pénzük is. Ha tönkre mennek, az ő bajuk, nem a másé. Ez a baj hamarosan el is következett. A földre rájött a víz, jószágra a dög, föld elúszott, jószág elhullott, csak az ősi czimerben csillogott ragyogón, kihívóan a széles markolatu kard, büszkébben mint valaha. Hogy oszt’ a sor igy esett, az egész família behúzódott a kastélyba és onnan nézte a napok múlását, idők rohanását. Nem tört meg köztük egy is; megmaradtak maguknak, egymás között, mert egy Domonyi csak adhat, de el nem fogad­hat semmit. Azzal töltötték az időt, hogy nap­hosszat vitáztak: ki, melyik ősükre hasonlít. De hogy ne soká szaporítsam a szót, mert hisz mondottam már, nem a család történetét akarom én most elmondani, az egyik Domonyi gyerek, Domonyi Mihály tisztára elvesztette az eszét. Hogy azt mondja, ő megunta már ezt az üres életet az ősi kúrián, ő biz’ kimegyen a világba, mert élni, dolgozni akar. Szólt és hirtelen ott­hagyta az egész úri famíliáját. De jól is tette, hogy olyan nagyon igyekezett, mert bizony mon­dom, könnyen megjárhatta volna, a tulajdon vér­beli nagybátyja akarta lelőni, a többi fiatalok is nagyon tüzeskedtek, de az öregek megnyugtatták őket, mert azok már ismerték a Domonyi fajtát. Domonyi vér — bolond vér. Akadt köztük már olyan is, a­ki bécsi színésznőt vett hites fele­ségül, a másik tubákkal sózta a levest, ennek meg ez a mániája. Visszajön az rövidesen, mert hogy mielőbb ráun a tanulásra, az holt bizonyos. De rosszul számítottak, mert Mihály még­sem ment haza, sőt esze ágában sem volt hazamenni. Mint mondani szokás, már nyeregben ült. Mint fiatal jogász ugyanis bejutott a „Haladás“ czimü laphoz riporternek és szidta a kormányt, ellen­zéket vegyesen. Ha nem volt pénze, akkor egy­szerre szidta mind a kettőt. A­mely utóbbi álla­pot mentül többet fordult elő Domonyinál. Ép ilyen időtájt hallatlan szerencse érte. Suba alatt megtudta ugyanis, hogy a második transversális alföldi vasút építésénél használt kavicsot fogadott el a főmérnök a vállalkozótól, ki őt megveszte­gette. Domonyi dicséretére legyen mondva, egy pillanat alatt átlátta a helyzetet, hogy evvel a fogással megállapíthatja a karrierjét. Lévén a főmérnök a vasutügyi miniszter sógorának az öc­cse. Felkereste tehát a főmérnök urat és tud- * * * *) Egy készülő félben levő nagyobb mű bevezetése.

Next