Hevesvármegyei Hirlap, 1905. január-június (13. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-01 / 1. szám
2 E bizottság megbízásában eljárván, előadója, Hanák Gyula főjegyző terjedelmes jelentést olvasott fel. A jelentés lényege az, hogy a krónikus fizetési zavarok onnan származnak, mert régibb időtől kezdve a költségvetés egyes pontjait nem tartották be; ezenfelül a közgyűlés éveken keresztül gyakorolta azt a szokást, hogy megszavazott kisebb-nagyobb összegeket s utalványozni rendelte anélkül, hogy tekintettel lett volna arra, van-e reá fedezet. Végül a reáliskola évi fenntartási költségeit a miniszter éveken keresztül tévesen évi 6000 koronában követelte akkor is, mikor már VIII. osztályúvá fejlesztetvén ez iskola, a szerződés szerint 12000 korona volt a hozzájárulási összeg. Midőn pedig e tévedést felfedezték a minisztériumban, egyszerre több évi részletet követeltek a városon, miáltal a fizetési zavarok nagyban emelkedtek. A bizottság tehát javasolja, hogy jövőre a közgyűlés szigorúan ragaszkodjék a költségvetés tételeihez és soha se szavazzon meg olyan összegeket, amelyekre fedezet nincs. Hosszabb vita után a javaslatot elfogadták — Alföldi azon módosításával, hogy a tanács minden esztendő elején a múlt évi zárószámadás kapcsán mutasson be jelentést arról, hogy az egyes czímeket kimerítették-e és nem lépték-e át. Több városi polgár azon kérelmét, hogy a csatornázási költségekhez való hozzájárulásukat részletekben fizethessék meg, a közgyűlés akként teljesítette, hogy három részletben fizethetik, azonban január 1-től folyó 5 százalékos késedelmi kamatokkal. Müller Gusztáv és neje kérelmét, hogy Loór Gyula volt fogyasztási adóellenőr tiszti óvadékára törlési engedélyt kapjanak, a közgyűlés teljesítette Remenyik Kálmán lemondása folytán a kövezetvám-bizottságba tagai dr. Grósz Kálmánt választotta meg a közgyűlés. A tanács előterjesztésére a kavics-szállításra vonatkozóan Friedman Sámuellel kötött szerződést kölcsönös beleegyezés alapján megszüntették, mivel a város a mai viszonyok között olcsóbb szállítási szerződést is köthet. HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, 1905. január 1. HÍREK. Eger, 1904. deczemDer 31. Buék. Kik kívánnak nekünk Buék-ot? A kéményseprők, levélhordók, lámpagyujtogatók, a vasúti fuvarlevelek kézbesítője, hivatalszolga és nem hivatalszolga; kocsisaink, cselédeink, alárendeltjeink és alkalmazottaink. Hát még ezenkívül? Ezenkívül: csak hírből ismert jóbarátaink, soha nem sejtett huszonhetedik izbeli rokonaink és tiszteletbeli tisztelőink. Ki hisz a Buék őszinteségében ? Én sem, te sem, ő sem. És kik szokták megköszönni az ilyen gyöngéd figyelmet és jókívánságot? Én is, te is, ő is. Hát lesz az furcsa. De igy vagyon. Tagadhatatlanul igy. És megindult már az irtóháboru a Buck ellen időtlen időktől fogva. És nem vezetett eredményre eddig és nem vezet időtlen idők múltán sem Miért ? Mert czéltalannak tartom a Buék-ot én is, te is, ő is. De ha százával nem kapok, megharagszom és figyelmetlenségről panaszkodom — én is, te is, ő is. Ha megkapok, megköszönöm és viszonzom — én is, te is, ő is. * Megsemmisített választás. A legutóbbi megyebizottsági tagválasztás alkalmával Fejér Henriket és Búzást Domoszlón, André Lászlót pedig Bodonyban választották meg megyebizottsági tagokká. A nevezettek választását azonban a vármegye igazoló választmánya a napokban megsemmisítette : az elsőket a választási eljárás szabálytalansága miatt, az Andréét pedig azért, mert még nem lakik 2 éve a vármegye területén. * Tartalékosok előléptetése: 1905. január 1- étől kezdődő ranggal a 10-ik honvédgyalogezred tartalékában hadnagyokká neveztették ki a következő hadapród tiszthelyettesek: Fodor Lajos, Kocsák Béla, Oláh Dezső, dr. Sammt Dezső, dr. Tóth Ferencz, Adriányi Béla és Papp Jenő. — Tartalékos hadapród-tiszthelyettesekké neveztettek ki a következő tartalékos hadapródok : Maczky György, Jankovics Gyula, Balczer György, Baróthy István, Nemes Béla és Pusztay Lajos. Tartalékos hadapródokká neveztettek ki a következő hadapródjelöltek: dr. Lancsa Gyula, Jellmann Béla és Bajusz Ernő. A honvédség kötelékéből elbocsáttatott Nemess András 10. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagy. * Az Ipartanács és Iparkamara uj tagjai. Vármegyénk közigazgatási bizottsága az ipartanács uj tagjaiul az 1905. évre megválasztotta Fógel Ágostont és Ringelhann Imrét rendes, Barna Manót és Horánszky Istvánt pedig póttagokká. A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara rendes tagjaiul megválasztotta Weisz Fülöp és Tancsa Lajos, póttagokul pedig Balkay István és Czekkel János egri iparosokat, illetve kereskedőket. * Eljegyzés: Terstyánszky Gyula főgimnáziumi tanár eljegyezte Hérán Jenny kisasszonyt Egerben. — Engel Jenő, az „Adriai biztositó társaság“ tisztviselője eljegyezte özv. Róth Lázárné leányát, Rezsinkét. * Uj magániskola. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, hogy Székely Mihály oki. tanító Poroszló községben magániskolát állíthasson fel. * A hevesmegyei községi és körjegyzők egylete e hó 29-én tartotta tisztujitó közgyűlését. Megválasztott tisztviselők: Elnök: Maczki Emil, alelnök: Ficzere Gábor, főjegyző: Jászberényi Miklós, II. jegyző: Himfy Géza és pénztárnok: Pap János. * Színi előadások. A múlt hétről elmaradt két színielőadást — mint már jeleztük — 1905. január 3-án (kedden) és 4-én (szerdán) tartják meg. Az első este Parasztszivek egyfelvonásos népdráma kerül színre, melyhez a zenét — a különösen hangulatos intermezzóval — ifj. Bokor József írta. Balláné, Gáthy K., Balázsy S. és Sziklay Miklós a főszereplők. Ugyanez este Souppé bájos operettjét, Szép Galatheát mutatják be B. Csik Irén, Lányi Edit, Sziklay Miklós és Barna Andorral. Szerdán Lecocq Kis herczeg czimű 3 felvonásos operettje lesz a műsoron, Balláné, Lányi Edit, Tóth Stefi, Gáthy Kálmán és Sziklay Miklóssal a főszerepekben. Jegyek mindkét előadásra hétfőn, 1905. év január 2-án délután 3 órától válthatók. * A Hevesmegyei Kör művészestéje. A budapesti „Plevesmegyei Kör“ — mint már lapunkban jeleztük — a tél folyamán egy nagyobbszabásu művészestélyt rendez a fővárosban. A rendező bizottság a napokban kérte fel városunkból Kállay Zoltán dr. főispánt a védnöki, Májzik Viktor alispánt és Jankovics Dezsőt, Eger város polgármesterét, a tiszteletbeli elnöki, Babocsay Sándort, lapunk főszerkesztőjét, dr. Rátvay Géza jogtanárt és Balog Gyulát, Gyöngyös város polgármesterét az elnöki tisztségekre Semmi kétség benne, hogy az érdekeltek a Dobó szobor és a gyöngyösi tűzkárosultak javára tervezett művészestély sikeréhez segédkezet nyújtanak ft .4toife$tfiraegyel ttirlap“ tárnája. A tanácsosok. — A „Hevesvármegyei Hírlap" eredeti tározója. — írta: Glück Zoltán. Előszó-féle.* *) A tanácsosok gyűjtő czim alatt Domonyi Mihály de Nagydomony, miniszteri tanácsos családját mutatja be szerző a nyájas olvasónak. Nagy család ez, kérem, és főként régi család, melynek igen érdekes históriája van. Meg is irom a történetüket, mihelyest időm lesz; egyelőre elég annyit tudni róluk, hogy egyik ősapjuk, Domonyi György, aki feleséges, szép ember volt, Mária Terézia királynőnk által emelteték nemességre. Ő, már mint Domonyi György, csak egyszerű gránátos volt Laczy Móricz gróf vezénylő brigadéros seregében, de arcza hamvas volt, mint egy viruló szűzé, haja szőke, mint a rengő búzakalász és szája, az a mosolygós csöpp száj, nagyon illet a császárgránátosok vaskos csákószíjja fölé. Ha már most én rossz májú ember volnék, könnyen ráfoghatnám Domonyira, hogy neki is a szája szerezte meg a nemességet, mint a bo~donyi Horváth Nácziét. No akkor nem szólnék igazat. Domonyi György a kardjával szerezte azt meg, amikor is egymaga kilencz burkus kurasszirt szalasztott meg és egy szekérre való hadiszert zsákmányolt. El is mondják ezt a krónikák szépen, szép rímes beszédben, sőt képet is festött hozzá a piktor, akár kettőt is. Az egyik azt a jeles hadicselekedetet ábrázolja, amint Domonyi kivont karddal üldözi a kilenczszál kalasszirost, a másik képen meg az látható, amint felséges királynőnk, Mária Terézia, en parányi kacsóival tűzi fel széles mellére kedvencz gránátosának a csillogó hadi medáliát. Pedig nem úgy volt az akkoriban, mint teszem manapság is nagyon, hogy fizetni kell, amint az ember kitüntetéshez, holmi egyéb máshoz juthat. Ekkor még dominium járt a kitüntetéshez; föld, ember, jószág, meg ami ezekhez való. Kapott is Domonyi négyezer holdat egy tagban, Biharországban. De nagy ideje már ennek. Azótától megfakult a nemesi kutyabőr, a föld elherdálódott, mert hiába, régi igazság, hogy vérén szerzett földjét kártyán veszti el a magyar. Az a kártya, no meg a bor, meg az asszonyok. Hisz jó dolog ez mind a három. Tüzes bor, szép asszony-szó mellett végig kártyázni az életet: nem kutya bolondság. Lelke rajta, aki nem irigyli őket. A Domonyiaknak meg volt hozzá módjuk is, pénzük is. Ha tönkre mennek, az ő bajuk, nem a másé. Ez a baj hamarosan el is következett. A földre rájött a víz, jószágra a dög, föld elúszott, jószág elhullott, csak az ősi czimerben csillogott ragyogón, kihívóan a széles markolatu kard, büszkébben mint valaha. Hogy oszt’ a sor igy esett, az egész família behúzódott a kastélyba és onnan nézte a napok múlását, idők rohanását. Nem tört meg köztük egy is; megmaradtak maguknak, egymás között, mert egy Domonyi csak adhat, de el nem fogadhat semmit. Azzal töltötték az időt, hogy naphosszat vitáztak: ki, melyik ősükre hasonlít. De hogy ne soká szaporítsam a szót, mert hisz mondottam már, nem a család történetét akarom én most elmondani, az egyik Domonyi gyerek, Domonyi Mihály tisztára elvesztette az eszét. Hogy azt mondja, ő megunta már ezt az üres életet az ősi kúrián, ő biz’ kimegyen a világba, mert élni, dolgozni akar. Szólt és hirtelen otthagyta az egész úri famíliáját. De jól is tette, hogy olyan nagyon igyekezett, mert bizony mondom, könnyen megjárhatta volna, a tulajdon vérbeli nagybátyja akarta lelőni, a többi fiatalok is nagyon tüzeskedtek, de az öregek megnyugtatták őket, mert azok már ismerték a Domonyi fajtát. Domonyi vér — bolond vér. Akadt köztük már olyan is, aki bécsi színésznőt vett hites feleségül, a másik tubákkal sózta a levest, ennek meg ez a mániája. Visszajön az rövidesen, mert hogy mielőbb ráun a tanulásra, az holt bizonyos. De rosszul számítottak, mert Mihály mégsem ment haza, sőt esze ágában sem volt hazamenni. Mint mondani szokás, már nyeregben ült. Mint fiatal jogász ugyanis bejutott a „Haladás“ czimü laphoz riporternek és szidta a kormányt, ellenzéket vegyesen. Ha nem volt pénze, akkor egyszerre szidta mind a kettőt. Amely utóbbi állapot mentül többet fordult elő Domonyinál. Ép ilyen időtájt hallatlan szerencse érte. Suba alatt megtudta ugyanis, hogy a második transversális alföldi vasút építésénél használt kavicsot fogadott el a főmérnök a vállalkozótól, ki őt megvesztegette. Domonyi dicséretére legyen mondva, egy pillanat alatt átlátta a helyzetet, hogy evvel a fogással megállapíthatja a karrierjét. Lévén a főmérnök a vasutügyi miniszter sógorának az öccse. Felkereste tehát a főmérnök urat és tud- * * * *) Egy készülő félben levő nagyobb mű bevezetése.