Hevesvármegyei Hirlap, 1908. július-december (16. évfolyam, 53-105. szám)

1908-07-02 / 53. szám

pályák valamelyikén is a kellő tudás, a kellő rá­termettség s a fáradságot nem ismerő szorgalom nélkül akar megélni. Az ilyen alak csak ideig-óráig úszik az árral, de tunyasága csakhamar beleviszi abba az ör­vénybe, amelynek mélye elégedetlenséggel, sze­génységgel, nyomorúsággal van tele. Ne az életpályákat vizsgálják hát a pálya­­választók első­sorban, hanem a saját énjü­ket, mert minden életpályának az é­n adja meg a maga karakterét, becsületét, jövedelmezőségét. Az é­n szer­zi meg az egyes életpályáknak a te­kintélyt, a tiszteletet. Ennélfogva tehát mindenki csak azt az élet­hivatást válassza a maga részéről, amelyről érzi magában, hogy annak becsülettel s tisztességgel meg tud felelni. De nem csak meg tud felelni, hanem a tucat-emberek közül ki is tud majd emelkedni, hacsak egy angol-sarok magasság­­nyira is. Az ilyen ember, legyen az közhivatalnok, ügyvéd, kereskedő, avagy iparos, akkor is tisztelt tagja lesz a társadalomnak, míg ha gyöngének bizonyul akár tehetségre, akár szorgalomra, akár a jellemre, akkor soha sem lesz belőle egész ember. Akkor csak a szakszervezetek tarthatják ideig-óráig a felszínen, de ezek sem mint egyént, hanem csak mint emberszámot­tévő munkást, a kinek elvtársi mivoltánál fogva szintén meg kell kapni a minimális napibért. Ily bérért dolgozni pedig nem lehet ambí­ciója egyetlen törekvő embernek sem. HÉV­EsI V­ÁRMEG­Y­EI HIRLA­P 1908. julius 2. Eger, 1908. julius 1. Tájékoztató. Julius 1., 2., 3. Beiratások a főreáliskolában. „ 5. Az egri vasutasok táncmulatsága a Koronában. „ 5., 6. és 7. Országos vásár Egerben. „ 5. A közigazgatási bizottság ülése. „ 5. Vasutasok mulatsága a Koronában. „ 6. A tanítók szföjd-tanfolyamának megnyitása. .. 6. Katonai utóállitás. „ 6. A hatvani főszolgabiró tárgyalási napja Horton. „ 8. A tiszafüredi főszolgabiró tárgyalási napja Sa­rudon. „ 15. Az egri főszolgabiró tárgyalási napja Füzes­abonyban. * Jászberényi Miklós kitüntetése. Vármegyénk­nek ezt a tehetséges és rendkívüli szorgalmú köz­ségi jegyzőjét szép kitüntetés érte. A Magyar Községi és Körjegyzők Országos Egye­­s­ü­l­e­t­e hétfőn tartott közgyűlésén főjegyzővé választotta. Az országos egyesület valóban aligha találhatott volna erre az állásra érdemesebb fér­fiút, mint Jászberényi Miklós, kinek neve valóságos fogalommá lett. Nincs ugyanis nemes és szép dolog, a­melyet ő a legnagyobb lelkese­déssel ne támogatna. Eddigi alkotásait felsorolni fölöslegesnek tartjuk, mert a közönség úgyis jól ismeri. Tekintettel arra, hogy mintegy ötezer jegyzője van az országnak, ezt a megtisztelő figyelmet és bizalmat nagyfontosságúnak kell te­­kintenünk s nem túlozunk avval, ha ezt várme­gyénk jegyzői karára is megtiszteltetésnek minő­sítjük. Mi a magunk részéről csak gratulálunk az országos egyesület új főjegyzőjének avval a jó­kívánsággal, hogy a közélet terén eddig kifejtett sokoldalú és áldásos munkásságát minél tovább folytassa és szerezzen még úgy önmagának, mint vármegyénknek is — sok ilyen babért. * Papszentelésre vonatkozó hírünk kiegészí­téséül közöljük, hogy az egri servita-rendház nö­vendékpapjai közül Doratho Lotharingot, Nesti Ervaristot, Pesci Peregrinot és Pirino Sebestényt alszerpapokká, illetve az utóbbit szerpappá szen­telte Szmrecsányi Lajos püspök . * Az újságkiadók jubileuma. A Magyar Újság­kiadók Orsz. Szövetsége vasárnap Sopronban tartotta jubiláris közgyűlését tízéves fennállásának alkal­mából. A közgyűlés vasárnap délelőtt tizenegy órakor volt a városháza dísztermében. A megje­lentek közt volt Baán Endre főispán és Töpler polgármester is. Zilahi elnök hosszabb beszédben ismertette a szövetség tízéves múltját és törekvé­seit, mi­után a főispán és polgármester szólaltak fel és szívélyes szavakkal üdvözölték a szövetsé­get. Majd Illés József, a Szövetség titkárának jelentésére került a sor; a közgyűlés köszönetét fejezte ki Illésnek könyvalakban is megjelent munkájáért, mely a Szövetség tízéves működését ismerteti. — Lapunk kiadóhivatalának képvisele­tében König Ferenc igazgató vett részt a köz­gyűlésen. * Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, a­kik a tanári működésemnek huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett jubiláris ünneplésben akár személyes megjelenésükkel, akár levél­ vagy teleg­ram utján részt venni — s evvel csekély érde­meimet értékén túl is méltányolni kegyesek vol­tak­, ez után is szivem mélyéből hálás köszönetet mondok. Eger, 1908. julius elején. L­á­s­z­l­ó János: * Tanítónők találkozója. Madárcsicsergéshez hasonló vidám zajtól volt hangos az angol kisas­­­­szonyok nevelőintézetének folyosója hétfőn, a­mi­kor azok jöttek össze találkozóra, a­kik most öt éve kaptak tanítónői oklevelet. Tisztelegtek a fő­nöknőnél, a volt tanároknál és — a jó példa vonz — társasebédet is rendeztek a Koronában, melyen Pogátsehnigg és Révész volt ta­nárok voltak jelen. Tószt csak egy volt, a Ré­vész Károlyé, de egyéb beszéd, természetesen — annál több, az ilyenkor szokás és természetesen — a tömeg. A tömeg, amely azt követeli, hogy az asszony ugyanolyan gyötrelmeknek vettessék alá, mint amilyeneket áldozatai kiáltottak. A hatóság csak a legnagyobb erőfeszítéssel, segélycsapatok, lovas­ság kirendelésével tudta megvédeni a vádlottat attól, hogy rajta ezt a sommás ítéletet azonnal végre ne hajtsák. Egy elvetemült házaspár két gyermekét nélkülözésekkel, testi sanyargatásokkal , fél­holtra kínozta. A szomszédság véletlenül fel­jelentette : akaratlanul, szószátyárkodás közben, amelyben egy polgári rendőr is részt vett. A rend­őrség megszállta a házat, elfogta a bűnösöket s dacára a tömegnek, amely kiszolgáltatásukat kö­vetelte — nemcsak szóval, hanem késsel, sőt revolverrel, is — a kerületi rendőrállomásra szál­lította. Az épületet egész éjjel vívta a nép, hogy a nyomorultakat, akiket már úgyis félholtra vert, hatalmába kerítse s — „igazságot tegyen.“ Két­száz rendőr karddal, revolverrel az öklében védel­mezi a gazembereket — a becsületesek ellen. Más eset. Egy béres darabokra vagdalja fejszével, fűrésszel a gazdáját, aztán asztalhoz ül s a maga pittoreszk stílusában megírja az egész esetet, végül hozzáteszi, hogy az áldozat „vérzett, mint egy disznó“ — s aláírja a nevét. Mire a hatóság mozgolódik, a gyilkost agyonverte a tömeg; a véres holttestét rugdalják. Mindenütt kitör a tömegből a­­ ragadozó. Az ősember halhatatlan: feltámad bennünk, mi­. Hevesvármegye monográfiájának előmunká­latait már megkezdette. V­e­n­d­e Aladár az Or­szágos Monográfiai Bizottság szerkesztője, a­ki egy hét óta a megye területén tartózkodik. szerkesztő-bizottság névsora már csaknem telje­­­sen kész és az eddig megnyert helyi munkatársak teljes biztosítékot nyújtanak a mű nagy sikerére vonatkozóan. * Tűzoltó gyakorlat és majális. Mint jeleztük is, szombaton este hét órakor tartották derék tűzoltóink a szokásos díszgyakorlatot a Kos­suth Lajos­ téren. Természetes, hogy nagy érdek­lődő közönség nézte végig a különféle mentő, má­szó, taktikai támadó stb. gyakorlatokat, a­melyek­nek sikeres volta sok éljent csalt a hálás publi­kum ajkára. A gyakorlatok színtere különben a minoriták templomának tornya és a város közhá­zának épülete volt. A fecskendő vizéből — mint minden évben — egy kicsit az idén is kapott a közönség ízleltetőnek. Ez volt a dolog víg oldala, a komoly pedig az, hogy önkéntes tűzoltóink hi­vatásuk magaslatán állanak. A vasárnapi mu­latság nagy közönséget vonzott s úgy a pénz­tárnál, mint a konyhán pompás bevétele volt az egyesületnek. Remélhető is, hogy tiszteletreméltó összeg marad az egyesület céljaira. A mulatságot különben földműves részről megzavarta egy kis parázs harc, a­mely azonban a rendőrségi rovatba tartozik és az úri mulató közönségre semmi ha­tással nem volt.­­ A szokásos morzsa-majá­lis a maga családias jellegével hétfőn este folyt le az őrtanyán, a­hol az egész önkéntes­ testület, no meg a sok meghívott vendég pompásan mu­latott a fehér asztal mellett, élvezve egyebek kö­zött a sok jó­­ pohárköszöntőt is . Országos vásár. Az aratási vagy nyári vá­sár vasárnap és hétfőn, e hónap 5-én és 6-án lesz, még­pedig a rendestől eltérő módon mind­két napon lesz úgy kirakodó, mint állat­vásár. * Az állatorvosok vándorgyűlése legközelebb Gyöngyösön lesz és pedig szeptember hó elején, a Gazdasági Egyesület által rendezendő mező­gazdasági kiállítással kapcsolatosan. * Jegyzők mulatsága, Borsod-, Gömör- és Hevesvármegyék jegyzői karának internátusi igaz­­gató-választmánya e hó 25 én Egerben tartott ülése alkalmával elhatározta, hogy az internátus fentartásának javára a Diósgyőr község tulajdonát képező Tapolca fürdőben ez évi julius hó 25-ik napján zártkörű nyári mulatságot rendez. — Ez a mulatság azért érdekel bennünket, mert a szó­ban forgó internátus Egerben van s most — fennállásának harmadik évében — már 25 tanu­lónak ad helyet és nevelést. A belügyi kormány, méltányolván a három vármegye jegyzői karának nemes törekvését, három évre évi 4000 korona se­gélyt biztosított az intézménynek. Az „j Mestfánt­egyei fCírlap“ tárcája. — A „Hevesvármegyei Hírlap" eredeti tárcája. — Páris, 1908. junius hó. Egy nevezetes magyar szociológus munkájá­ban olvastam egyszer ezt: „Az emberek nagy tö­­megének van esze, ha az egyeseknek hiányzik is.“ Az álláspont — megvallom — nem az enyém, — nem is tudtam magamévá tenni — nem is volt szándékomban. Igyekeztem azonban megfigyelni az élet mindennapi eseményeiből azokat a momentumokat, amelyek alapot adhat­tak hasonló axióma felállítására. Erre a megfigyelésre utóbbi időben kivált a kriminális élet, a bűnesetek krónikája szolgáltat anyagot. A megfigyelés eredménye azonban — sajnos — nem szolgál az említett tétel előnyére. Néhány esetet akarok csak megemlíteni az utóbbi napok alatt történtek közül, a­melyekből könnyen le lehet szűrni azt, a­mi a „tömegek psychológiájának“ szempontjából érdekes lehet. A többi szempontra most nem terjeszkedem ki. Egy hisztérikus asszony, hogy radikus kéj­vágyát kielégítse, gyermekeket fojt meg. Rövid idő alatt hét gyermek hal meg a keze között, elsők a sajátjai. Minden esetben terheli a gyanú, de véletlen körülmények összejátszása folytán mindig felmentik, mig végre az utolsó esetnél tetten érik. Csendőrök, hatósági közegek stb. mint helyt az alkalom rákészteti s legjobb alkalom a gyilkosság látása. Nem szabad, nem kellene raga­dozókat egy­begyűjteni, vagy összesereglésüket tűrni, amikor vértől nedves a föld. Mint a tigris, mely ketrecéből nyájba szabadult, az ősbarbár emancipálja magát s elégtételt vesz a hosszú bebörtönözésért, mihelyt a rács megnyílik előtte gyilkol, nem is kell benne a vérengző hajlamot felébreszteni, pedig felébresztik, megmutatva neki a példát. Az egyes egyén nem öl, csak ha abnormális, ha beteg, de minden tömeg beteg, lázas és neuro­­pathikus, jóformán esztelen. Nem kell más bizo­nyíték, csak a tömegek sadizmusa, ez a vad vágy, amely nyivános tortúrákban, véres látványokban, kivégzésekben lel kielégülést s amelynek jellege tisztán, kimondottan beteges, pathologikus. A civilizáció átalakított bennünket — ez bizonyos, csakhogy külsőleg inkább, mint belső­leg, látszatra inkább, mint valóságban; hogy semmivé tegyük ennek a hosszú nevelésnek mo­rális, intellektuális jótékony hatásait, csak csupán egybe kell gyűlnünk: tömeget alkotnunk. Tíz ember összegyűl, az intelligencia eltűnik, össze­gyűl ezer, elpárolog az ítélet, mérlegelő képesség, lelkiismeret. Egy bizottság egyenértékű egy tudat­lannal, egy tömeg egy vadállattal. Röviden: egye­nes arányban fejlődünk vissza az ősember felé a számmal, amennyien vagyunk. Az ítélet, a lelkiismeret szorosan egyéni. Megsemmisül az érintkezés által, mint minden

Next