Hevesvármegyei Hirlap, 1908. július-december (16. évfolyam, 53-105. szám)
1908-07-02 / 53. szám
pályák valamelyikén is a kellő tudás, a kellő rátermettség s a fáradságot nem ismerő szorgalom nélkül akar megélni. Az ilyen alak csak ideig-óráig úszik az árral, de tunyasága csakhamar beleviszi abba az örvénybe, amelynek mélye elégedetlenséggel, szegénységgel, nyomorúsággal van tele. Ne az életpályákat vizsgálják hát a pályaválasztók elsősorban, hanem a saját énjüket, mert minden életpályának az én adja meg a maga karakterét, becsületét, jövedelmezőségét. Az én szerzi meg az egyes életpályáknak a tekintélyt, a tiszteletet. Ennélfogva tehát mindenki csak azt az élethivatást válassza a maga részéről, amelyről érzi magában, hogy annak becsülettel s tisztességgel meg tud felelni. De nem csak meg tud felelni, hanem a tucat-emberek közül ki is tud majd emelkedni, hacsak egy angol-sarok magasságnyira is. Az ilyen ember, legyen az közhivatalnok, ügyvéd, kereskedő, avagy iparos, akkor is tisztelt tagja lesz a társadalomnak, míg ha gyöngének bizonyul akár tehetségre, akár szorgalomra, akár a jellemre, akkor soha sem lesz belőle egész ember. Akkor csak a szakszervezetek tarthatják ideig-óráig a felszínen, de ezek sem mint egyént, hanem csak mint emberszámottévő munkást, a kinek elvtársi mivoltánál fogva szintén meg kell kapni a minimális napibért. Ily bérért dolgozni pedig nem lehet ambíciója egyetlen törekvő embernek sem. HÉVEsI VÁRMEGYEI HIRLAP 1908. julius 2. Eger, 1908. julius 1. Tájékoztató. Julius 1., 2., 3. Beiratások a főreáliskolában. „ 5. Az egri vasutasok táncmulatsága a Koronában. „ 5., 6. és 7. Országos vásár Egerben. „ 5. A közigazgatási bizottság ülése. „ 5. Vasutasok mulatsága a Koronában. „ 6. A tanítók szföjd-tanfolyamának megnyitása. .. 6. Katonai utóállitás. „ 6. A hatvani főszolgabiró tárgyalási napja Horton. „ 8. A tiszafüredi főszolgabiró tárgyalási napja Sarudon. „ 15. Az egri főszolgabiró tárgyalási napja Füzesabonyban. * Jászberényi Miklós kitüntetése. Vármegyénknek ezt a tehetséges és rendkívüli szorgalmú községi jegyzőjét szép kitüntetés érte. A Magyar Községi és Körjegyzők Országos Egyesülete hétfőn tartott közgyűlésén főjegyzővé választotta. Az országos egyesület valóban aligha találhatott volna erre az állásra érdemesebb férfiút, mint Jászberényi Miklós, kinek neve valóságos fogalommá lett. Nincs ugyanis nemes és szép dolog, amelyet ő a legnagyobb lelkesedéssel ne támogatna. Eddigi alkotásait felsorolni fölöslegesnek tartjuk, mert a közönség úgyis jól ismeri. Tekintettel arra, hogy mintegy ötezer jegyzője van az országnak, ezt a megtisztelő figyelmet és bizalmat nagyfontosságúnak kell tekintenünk s nem túlozunk avval, ha ezt vármegyénk jegyzői karára is megtiszteltetésnek minősítjük. Mi a magunk részéről csak gratulálunk az országos egyesület új főjegyzőjének avval a jókívánsággal, hogy a közélet terén eddig kifejtett sokoldalú és áldásos munkásságát minél tovább folytassa és szerezzen még úgy önmagának, mint vármegyénknek is — sok ilyen babért. * Papszentelésre vonatkozó hírünk kiegészítéséül közöljük, hogy az egri servita-rendház növendékpapjai közül Doratho Lotharingot, Nesti Ervaristot, Pesci Peregrinot és Pirino Sebestényt alszerpapokká, illetve az utóbbit szerpappá szentelte Szmrecsányi Lajos püspök . * Az újságkiadók jubileuma. A Magyar Újságkiadók Orsz. Szövetsége vasárnap Sopronban tartotta jubiláris közgyűlését tízéves fennállásának alkalmából. A közgyűlés vasárnap délelőtt tizenegy órakor volt a városháza dísztermében. A megjelentek közt volt Baán Endre főispán és Töpler polgármester is. Zilahi elnök hosszabb beszédben ismertette a szövetség tízéves múltját és törekvéseit, miután a főispán és polgármester szólaltak fel és szívélyes szavakkal üdvözölték a szövetséget. Majd Illés József, a Szövetség titkárának jelentésére került a sor; a közgyűlés köszönetét fejezte ki Illésnek könyvalakban is megjelent munkájáért, mely a Szövetség tízéves működését ismerteti. — Lapunk kiadóhivatalának képviseletében König Ferenc igazgató vett részt a közgyűlésen. * Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik a tanári működésemnek huszonötödik évfordulója alkalmából rendezett jubiláris ünneplésben akár személyes megjelenésükkel, akár levél vagy telegram utján részt venni — s evvel csekély érdemeimet értékén túl is méltányolni kegyesek voltak, ez után is szivem mélyéből hálás köszönetet mondok. Eger, 1908. julius elején. László János: * Tanítónők találkozója. Madárcsicsergéshez hasonló vidám zajtól volt hangos az angol kisasszonyok nevelőintézetének folyosója hétfőn, amikor azok jöttek össze találkozóra, akik most öt éve kaptak tanítónői oklevelet. Tisztelegtek a főnöknőnél, a volt tanároknál és — a jó példa vonz — társasebédet is rendeztek a Koronában, melyen Pogátsehnigg és Révész volt tanárok voltak jelen. Tószt csak egy volt, a Révész Károlyé, de egyéb beszéd, természetesen — annál több, az ilyenkor szokás és természetesen — a tömeg. A tömeg, amely azt követeli, hogy az asszony ugyanolyan gyötrelmeknek vettessék alá, mint amilyeneket áldozatai kiáltottak. A hatóság csak a legnagyobb erőfeszítéssel, segélycsapatok, lovasság kirendelésével tudta megvédeni a vádlottat attól, hogy rajta ezt a sommás ítéletet azonnal végre ne hajtsák. Egy elvetemült házaspár két gyermekét nélkülözésekkel, testi sanyargatásokkal , félholtra kínozta. A szomszédság véletlenül feljelentette : akaratlanul, szószátyárkodás közben, amelyben egy polgári rendőr is részt vett. A rendőrség megszállta a házat, elfogta a bűnösöket s dacára a tömegnek, amely kiszolgáltatásukat követelte — nemcsak szóval, hanem késsel, sőt revolverrel, is — a kerületi rendőrállomásra szállította. Az épületet egész éjjel vívta a nép, hogy a nyomorultakat, akiket már úgyis félholtra vert, hatalmába kerítse s — „igazságot tegyen.“ Kétszáz rendőr karddal, revolverrel az öklében védelmezi a gazembereket — a becsületesek ellen. Más eset. Egy béres darabokra vagdalja fejszével, fűrésszel a gazdáját, aztán asztalhoz ül s a maga pittoreszk stílusában megírja az egész esetet, végül hozzáteszi, hogy az áldozat „vérzett, mint egy disznó“ — s aláírja a nevét. Mire a hatóság mozgolódik, a gyilkost agyonverte a tömeg; a véres holttestét rugdalják. Mindenütt kitör a tömegből a ragadozó. Az ősember halhatatlan: feltámad bennünk, mi. Hevesvármegye monográfiájának előmunkálatait már megkezdette. Vende Aladár az Országos Monográfiai Bizottság szerkesztője, aki egy hét óta a megye területén tartózkodik. szerkesztő-bizottság névsora már csaknem teljesen kész és az eddig megnyert helyi munkatársak teljes biztosítékot nyújtanak a mű nagy sikerére vonatkozóan. * Tűzoltó gyakorlat és majális. Mint jeleztük is, szombaton este hét órakor tartották derék tűzoltóink a szokásos díszgyakorlatot a Kossuth Lajos téren. Természetes, hogy nagy érdeklődő közönség nézte végig a különféle mentő, mászó, taktikai támadó stb. gyakorlatokat, amelyeknek sikeres volta sok éljent csalt a hálás publikum ajkára. A gyakorlatok színtere különben a minoriták templomának tornya és a város közházának épülete volt. A fecskendő vizéből — mint minden évben — egy kicsit az idén is kapott a közönség ízleltetőnek. Ez volt a dolog víg oldala, a komoly pedig az, hogy önkéntes tűzoltóink hivatásuk magaslatán állanak. A vasárnapi mulatság nagy közönséget vonzott s úgy a pénztárnál, mint a konyhán pompás bevétele volt az egyesületnek. Remélhető is, hogy tiszteletreméltó összeg marad az egyesület céljaira. A mulatságot különben földműves részről megzavarta egy kis parázs harc, amely azonban a rendőrségi rovatba tartozik és az úri mulató közönségre semmi hatással nem volt. A szokásos morzsa-majális a maga családias jellegével hétfőn este folyt le az őrtanyán, ahol az egész önkéntes testület, no meg a sok meghívott vendég pompásan mulatott a fehér asztal mellett, élvezve egyebek között a sok jó pohárköszöntőt is . Országos vásár. Az aratási vagy nyári vásár vasárnap és hétfőn, e hónap 5-én és 6-án lesz, mégpedig a rendestől eltérő módon mindkét napon lesz úgy kirakodó, mint állatvásár. * Az állatorvosok vándorgyűlése legközelebb Gyöngyösön lesz és pedig szeptember hó elején, a Gazdasági Egyesület által rendezendő mezőgazdasági kiállítással kapcsolatosan. * Jegyzők mulatsága, Borsod-, Gömör- és Hevesvármegyék jegyzői karának internátusi igazgató-választmánya e hó 25 én Egerben tartott ülése alkalmával elhatározta, hogy az internátus fentartásának javára a Diósgyőr község tulajdonát képező Tapolca fürdőben ez évi julius hó 25-ik napján zártkörű nyári mulatságot rendez. — Ez a mulatság azért érdekel bennünket, mert a szóban forgó internátus Egerben van s most — fennállásának harmadik évében — már 25 tanulónak ad helyet és nevelést. A belügyi kormány, méltányolván a három vármegye jegyzői karának nemes törekvését, három évre évi 4000 korona segélyt biztosított az intézménynek. Az „j Mestfántegyei fCírlap“ tárcája. — A „Hevesvármegyei Hírlap" eredeti tárcája. — Páris, 1908. junius hó. Egy nevezetes magyar szociológus munkájában olvastam egyszer ezt: „Az emberek nagy tömegének van esze, ha az egyeseknek hiányzik is.“ Az álláspont — megvallom — nem az enyém, — nem is tudtam magamévá tenni — nem is volt szándékomban. Igyekeztem azonban megfigyelni az élet mindennapi eseményeiből azokat a momentumokat, amelyek alapot adhattak hasonló axióma felállítására. Erre a megfigyelésre utóbbi időben kivált a kriminális élet, a bűnesetek krónikája szolgáltat anyagot. A megfigyelés eredménye azonban — sajnos — nem szolgál az említett tétel előnyére. Néhány esetet akarok csak megemlíteni az utóbbi napok alatt történtek közül, amelyekből könnyen le lehet szűrni azt, ami a „tömegek psychológiájának“ szempontjából érdekes lehet. A többi szempontra most nem terjeszkedem ki. Egy hisztérikus asszony, hogy radikus kéjvágyát kielégítse, gyermekeket fojt meg. Rövid idő alatt hét gyermek hal meg a keze között, elsők a sajátjai. Minden esetben terheli a gyanú, de véletlen körülmények összejátszása folytán mindig felmentik, mig végre az utolsó esetnél tetten érik. Csendőrök, hatósági közegek stb. mint helyt az alkalom rákészteti s legjobb alkalom a gyilkosság látása. Nem szabad, nem kellene ragadozókat egybegyűjteni, vagy összesereglésüket tűrni, amikor vértől nedves a föld. Mint a tigris, mely ketrecéből nyájba szabadult, az ősbarbár emancipálja magát s elégtételt vesz a hosszú bebörtönözésért, mihelyt a rács megnyílik előtte gyilkol, nem is kell benne a vérengző hajlamot felébreszteni, pedig felébresztik, megmutatva neki a példát. Az egyes egyén nem öl, csak ha abnormális, ha beteg, de minden tömeg beteg, lázas és neuropathikus, jóformán esztelen. Nem kell más bizonyíték, csak a tömegek sadizmusa, ez a vad vágy, amely nyivános tortúrákban, véres látványokban, kivégzésekben lel kielégülést s amelynek jellege tisztán, kimondottan beteges, pathologikus. A civilizáció átalakított bennünket — ez bizonyos, csakhogy külsőleg inkább, mint belsőleg, látszatra inkább, mint valóságban; hogy semmivé tegyük ennek a hosszú nevelésnek morális, intellektuális jótékony hatásait, csak csupán egybe kell gyűlnünk: tömeget alkotnunk. Tíz ember összegyűl, az intelligencia eltűnik, összegyűl ezer, elpárolog az ítélet, mérlegelő képesség, lelkiismeret. Egy bizottság egyenértékű egy tudatlannal, egy tömeg egy vadállattal. Röviden: egyenes arányban fejlődünk vissza az ősember felé a számmal, amennyien vagyunk. Az ítélet, a lelkiismeret szorosan egyéni. Megsemmisül az érintkezés által, mint minden