Hévíz, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Laczkó András: 1848 - baudelaire-i nézőpontból (esszé)

LACZKO ANDRÁS 1848 - baudelaire-i nézőpontból Nem gyanakvás föl­ébresztésének szándékával írtam le a címet. Tudom, hogy Petőfi, Jókai, Vö­rösmarty, Vajda János, Kemény Zsigmond és sokan mások versei, naplói, visszatekintő esszéi szá­mos érdekes közelítési lehetőséget kínálnak. Akkor miért Baudelaire nézőpontja érdekes? Mert sok­sok kortársához hasonlóan ő is résztvevője volt az 1848-as forradalomnak, s még ő is húszas évei­ben járt (alig két évvel idősebb Petőfinél), amikor a párizsi polgárok megmozdulásainak hatására puskát fogott a kezébe. Személye indítékai is voltak erre (mostohaapjával akart leszámolni), de az már attól független, hogy átélte, elfogadta a mást akaró közösség mámorát 1848 tavaszán. A forra­dalmi mámor pedig független az országhatároktól. Hogy mennyire az, annak bizonyságául olvassunk bele Petőfi naplójába. A következő sorokat két nappal március idusa után írta Pesten: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reg­geli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története (...) Minden szavát, minden betűjét szívembe vészem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez­ jutottak­­nak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem!” Romantikus fokozást lássunk ebben? Ha a költőnek volt is ilyen szándéka, feljegyzésének lényegi üzenete mégsem ez, hanem az, hogy ugyanúgy jelezze az utókornak az 1848-as tavasz mámorító pillanatait, ahogyan Charles Baudelai­re tette a folyamatosan ír Meztelen szívem egyes részeivel. A forradalmi mámor összekapcsolhat távoli alkotókat, s el is választja őket, hiszen a feladatok és a körülmények eltérőek. Baudelaire-nek és társainak cselekvési körét nem határolta be a hatalmi ágak más-más helyszíne. A párizsi győzelem döntő jellege mellett a pest-budai vértelen forradalom csak lokális sikert hozhatott. Pest-Buda akkor csak harmadrendű színhely a hatalom szemszögéből. Minden kikényszerített, megszerzett eredményt egyeztetni kellett Pozsonnyal, s onnan Béccsel. A magyar vidék lakói „fölnéztek” Pest-Budára, de ne feledjük, hogy a figyelmen a fővárosnak osztoz­nia kellett Párizzsal, Béccsel, Pozsonnyal. Baudelaire polgártársainak az idő ( a gyorsan haladó) nem volt gond, annál inkább Petőfiéknek. Nem a türelmetlenség, legalább annyira a rohanó idő írott le az úrbért eltörlő országgyűlésről: „szebb lett volna, ha ezt előbb teszi." Útjaink hiába sürgettek azonnali döntést, ezen a tájon akkor is mindenkinek - az egyetemi ifjúságtól a helytartótanácsig - időre volt szüksége. Baudelaire és társai Párizsban ellenállásba ütköztek, fegyvert kellett szerezniük, s a gerjesztő hatásnak nem állhattak ellent - harcoltak. Pest-Budán - legalábbis 1848 márciusában - erre nem volt szükség. Sőt, egyik-másik visszaemlékezés azt sugallja, sokan még azt sem tudták, miért és ki ellen kell föllépni. Március 15-én reggel hajóval Pestre érkező Degré Alajos szokatlan mozgást látott, heves be­szédet hallott. S megpillantott egy ismerőst: „Deletter Jean fodrász volt. Egy csapat élén ő is sietett. Magamhoz intettem. - Mondja, kérem. Jean, mi történt? - Nem tudja? - Messze vidékről jövök, s három nap óta hírlapot sem láttam. - Hát Bécsben forradalom. - És itt ? - Itt csak lárma és nyugtalanság. Hát ki ellen is lehetne itt fordulni? - ezzel köszönt, s vissza­ .

Next