Hidrológiai Közlöny 1934 (14. évfolyam)

Szilágyi Gyula: Sajó Elemér emlékezete

­ Szilágyi Gyula 1897-ben, 22 éves korában lépett a földmívelésügyi miniszté­rium vízügyi műszaki szolgálatába. Pályája kezdetén a Ferenc­csatorna óbecsei zsilipjének építésénél, azután a budapesti kultúr­mérnöki hivatalnál, majd a Bega csatornázási munkálatainál mű­ködött. 1906-ban került a Soroksári Dunaág rendezési munkálatai­hoz, ahol 1928-ig előbb mint tervező és építő mérnök, később mint a kikötőépítés kormánybiztosának helyettese a Budapesti Keres­kedelmi és Ipari Kikötő megvalósításának egyik legszívósabb har­cosa és irányítója volt. Itt tanúságot tett céltudatos akaraterejéről és csüggedhetetlen hitéről, amikor úgy látszott, hogy a kikötőépí­tés továbbvitele elé pénzügyi nehézségek miatt leküzdhetetlen aka­dályok tornyosulnak, kitartó szívóssággal folytatott meggyőző ér­velésével sikerült az illetékes tényezőket meggyőzni a budapesti kikötő életbevágó közgazdasági jelentőségéről. Ezalatt az idő alatt számos tanulmányt írt nagyrészben a föld­mívelésügyi minisztérium kiadásában megjelenő Vízügyi Közlemé­nyek hasábjain és ezeknek keretén túl is különösen két műve érde­mel említést. Egyik A beton című könyv, amelyet közvetlen munka­társával, Lampl Hugó mérnökkel együttesen állított össze és ebben a terjedelmében is hatalmas műben laboratóriumi tanulmányaik és építéskiviteli tapasztalataik alapján a beton szerkezetének és tulaj­donságainak elméleti fejtegetéseit és gyakorlati alkalmazásának módjait foglalták össze. Ennek a könyvnek a jelentőségét a ma­gyar műszaki irodalomban minden betonnal foglalkozó mérnök jól ismeri, jellemzésül szolgáljon az, hogy a Magyar Mérnök és Építész Egylet nagy aranyéremmel tüntette ki. Másik kiemelkedő tanul­mánya Víziutak és vasutak hazánkban és a külföldön címmel jelent meg 1909-ben. Ebben bontakozott ki először műszaki és közgazda­sági tudásának, veleszületett érzékének szerves kapcsolata, az el­jövendő szervező talentum. 1928-ban, amikor már a budapesti vámmentes kikötő, petro­leum kikötő, gabona tárház nagyszabású munkálatai a megvalósulás stádiumába jutottak s az ő nagyvonalú kezdeményező és szervező munkásságára ott már nem volt szükség, a földmívelésügyi minisz­térium vízügyi szolgálatában központi beosztást nyert, ahol nem­zetközi vízügyekkel és egyik kedves témájával, a Balaton ügyeivel foglalkozott. Végül 1930-ban elérkezett pályájának csúcspontjára, amikor a magyar vízimérnökök legmagasabb tisztét, a vízügyi cso­port vezetői állását foglalta el. Zseniális képességei itt bontakoznak ki teljes nagyságukban.

Next