Hidrológiai Közlöny 1943 (23. évfolyam)

Dr. Mados László: A szikesedés és a víz

A szikesedés és a víz. Irta: Dr. Mados László. A víz a talajképződésben közismerten fontos szerepet játszik. Adott viszonyok között a víz mennyisége szabja meg a kőzetek talajképző­désre vezető mállásának erősségét és a víz hatómennyiségétől függ an­nak a folyamatnak előrehaladása is, amely a mozgékony mállástermé­keknek a mélység felé mutatkozó elmozdulását eredményezi és amelyet a talajtan „kilúgozódás" néven ismer. Adott helyen a víz hatómennyisége az ott uralkodó éghajlat jelle­gének függvénye, mert az éghajlat szabja meg egyrészt a föld felszí­nére kerülő csapadék mennyiségét és másrészt a csapadékot csökkentő tényezőknek, a párolgást szabályozó hőmérséklet- és páratelítettségi viszonyoknak érvényesülését is. Ha az éghajlat behatását semmi zavaró körülmény nem befolyásolja, ill. módosítja, akkor az éghajlat jellege és a hatására kialakuló talaj tulajdonságai között az összefüggés való­ban nagyon szoros. Ezen az összefüggésen alapul a talajok klíma sze­rinti osztályozása, az orosz eredetű klimazonális talajiskola, melynek lényege sok vonatkozásban a mai ismereteink alapján megítélve is helyt­állónak miinősíthető. A talajnak és az éghajlatnak összefüggésére legvilágosabban Szibircev talajosztályozási rendszere utal, amely a Dokucsajev-iskola nyomán alakult ki a múlt század 90-es éveiben. Ezen talajosztályozás szerint a nagy kiterjedésben előforduló talajféleségek főleg az éghajlat bélyegét viselik magukon. Ezek a tisztán klímahatásra kialakult talaj­féleségek az európai Oroszországban az éghajlati viszonyok változását követő hatalmas kiterjedésű, kelet-nyugati irányban húzódó övekben, ú. n. „zónák"-ban fordulnak elő s ezért Szibircev rendszere ezeket zoná­lis talajoknak nevezi. Ilyenek a laterit-talajok, a félsivatagi steppe­talajok, a mezőségek talajai, a szürke erdőtalajok, a podzolos turfás és tundra-talajok. De már Szibircev rendszere is rámutat kivételekre. Tala-

Next