Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
1-2. szám - A hidrológiai kutatás jelentősége a magyar tervgazdálkodásban
A hidrológiai kutatás jelentősége a magyar tervgazdálkodásban Az országos 5 éves terv, a 10 éves öntözési és a 10 éves energiagazdálkodási terv hatalmas perspektívát vetít elénk, nagyszerű kutatási lehetőségeket tár fel a hidrológiai tudományok művelői számára. Amikor szemünk előtt végigpereg azonban az eddig még nem látott nagy feladatok sokasága, az öntözés, a folyócsatornázások és sok egyéb víziépítkezés, továbbá a bányászat, az ivóvízellátás, a csatornázás, a gyógyfürdők, a halászat stb. hidrológiai kérdései, akkor azt érezzük, hogy a felmerülő tudományos problémák nemcsak kutatási lehetőséget, hanem a Magyar Hidrológiai Társaságra szigorú kötelezettségeket is rónak. A felsorolt feladatkörök számos olyan hidrológiai vonatkozású munkaterületre ágaznak el, amelyeken tudományos vizsgálatok eredménye alapján kell dönteni olyan kiviteli változatok között, amelyeknek költsége esetleg több millió forinttal tér el egymástól. Aminthogy a gyáriparban a tervgazdálkodás egyik legfontosabb célkitűzése a termelési önköltség csökkentése, ugyanúgy a nagyszabású víziépítkezéseknél is arra kell törekednünk, hogy a befektetések minél kisebbek legyenek, anélkül azonban, hogy a megoldás műszaki és egyéb szempontból értékéből veszítene, vagy a költségcsökkentés a biztonság kárára volna. De nemcsak a nagy vízépítkezéseknél, hanem az előbb felsorolt feladatkörök mindegyikénél, különösképpen pedig a bányászatban kell a biztonság követelményeire alapos gondot fordítani. Az érintett ágazatok némelyikében csak anyagi biztonságról, de a víziépítkezésekkel és a bányászattal kapcsolatban falvak és városok lakosainak, dolgozók ezreinek életbiztonságáról is szó van. A tervszerű hidrológiai kutatástól joggal vár az ország dolgozó népe kimagasló eredményeket a forrásvizek, karsztvizek, gyógyvizek feltárásában és gazdaságos hasznosításában is. A nagy vízépítési műtárgyak— duzzasztóművek, vízerőművek, hajózsilipek — korszerű tervezéséhez és építéséhez szükséges a hidrotechnikai laboratóriumok állandó fejlesztése, sőt bővítése. Most, a nagy vízügyi tervek készítésekor látjuk világosan, hogy mennyire fontos folyóink vízjárására, a medertározásra, a csapadék és vízlefolyás összefüggéseire, a jégképződésre és jéglevonulásra vonatkozó törvényszerűségek fokozottabb tanulmányozása, az észlelő hálózatok bővítése, a mérések kiterjesztése. Az ivóvízellátással, a csatornázással, a gyógyvizek és fürdővizek helyes hasznosításával, a szennyvíztisztítással kapcsolatban pedig a víz kémiai vizsgálati módszereit, a limnológiai és halélettani kutatásokat kell még szélesebb alapokra helyeznünk. Végül említem meg azt a kérdést, amely talán a legelső helyre kívánkoznék: az ország talajvíz kérdéseinek átfogó feltárása, a folyók vízállása és a talajvízszín közötti összefüggések tudományos vizsgálata, a talajvízszivárgás fizikai és kémiai tényezőinek kutatása, talajvíztérképek szerkesztése. Ezeknek a tudományos munkálatoknak a fontossága nyilvánvaló, ha arra gondolunk, hogy a csatornázás révén felduzzasztandó folyók, továbbá a nagy kiterjedésű öntözések, vagy a talajvízből való ivóvízbeszerzés számottevő beavatkozást jelentene majd a talajvízszínek alakulására. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy rövid idő alatt több száz millió forint megtakarítást eredményezhet a viszonylag kis költséggel felszerelt korszerű laboratóriumokra, megfelelő műszerekre és könyvtárakra támaszkodó hidrológiai kutatás. Minthogy pedig tudjuk, hogy ez a megtakarítás, továbbá a feladatoknak tökéletesebb és biztonságosabb megoldása csakis a magyar nép dolgozóinak életszínvonalát emeli majd, nem kétséges, hogy tudományos Társaságunk minden tagja a rendelkezésre álló összes eszközzel dolgozni kíván a cél megvalósításáért. Dr. Mosonyi Emil.