Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Dr. Pattanytús Á. Géza

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 37. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1957. I. NEGYEDÉV DR. PATTANTYÚS A. GÉZA 1885—1956 Eltávozott közü­lünk az örökifjú Pro­fesszor ... Váratlan, tragikus hirtelenségű halála min­denkit megrázott, aki ismerte, s ki ne ismerte volna a magyar mérnö­kök közül? Akik közelről ismer­tük, egyaránt csodál­hattuk benne az emberi nagyságot, a páratlan műszaki tudást és a sokoldalúságot. Akik műveiből, könyveiből ismerték, csodálták azt a különös adottságot, amivel a lényeges dolgokat ki tudta emelni a lényegtelenek közül, szabatos és világos stílusát, szövegének jó magyarságát. Életében az egyre fejlődő és szerteágazó mű­szaki tudománynak több nagy területét dolgozta fel és adta át a tanulóifjúságnak. Az elektrotech­nika, a gépelemek, az emelőgépek, a szállítóberen­dezések után az áramlástan és a vízgépek kérdései kötötték le végleg figyelmét. Ő maga mondta, hogy amikor egyetemi hall­gató korában a vízgép-mérés alatt három külön­féle mérőberendezéssel mérték egyidejűen a víz­mennyiséget, a három adat úgy aránylott egy­máshoz, mint 1 : 2 : 3. Bizony, ez távol állt az elektrotechnikai mérések pontosságától. Ez az emlék késztette később, már professzor korában, a vízmérési módszerek állandó fejlesz­tésére. A belvízátemelés és az öntözés vízmérésének megoldására sok energiát fordított. Ez a munka nem volt öncélú. Mint minden munkáját azért végezte, hogy a magyar emberek életét a technika fejlődése szebbé és jobbá tegye. Magyar vidékek villamosítása, a hajdúszobosz­lói földgáz hasznosítása, az Alföld ivóvízellátásá­nak megoldására végzett kutatómunka, a magyar szivattyúgyártás nemzetközi szintre emeléséért és a Duna, Tisza vízenergiájának hasznosításáért folytatott küzdelem csak néhány kiragadott rész­let életéből. Páratlan sokoldalú­sága tette alkalmassá az első magyar összefog­laló műszaki munka, a „Gépészeti Zsebkönyv" szerkesztésére. A „Gé­pek üzemtana" című könyvének hetedik ki­adása bizonyítja, hogy ez a világviszonylatban is úttörő munka olyan áttekintést ad a gépek működéséről, hogy egy mérnök kezéből sem hiányozhatik. Korszerű lengési kérdések megoldásait foglalta össze a „Gé­pészeti lengéstan" című könyvében. Élete utolsó napjaiban a „Gyakorlati Áram­lástan" új, harmadik kiadásának átdolgozását végezte. A szerkesztés alatt álló „Gépészeti Kézi­könyv" szervezési munkáiból, mint főszerkesztő tevékenyen kivette részét. A sors elszólította közülünk, de az az örökség, amelyet ránk hagyott, kötelez: nemcsak megkez­dett műveit igyekszünk befejezni, hanem az Ő szellemében küzdünk azért is, hogy a technika az ember, a magyar nép felemelkedéséhez járuljon hozzá. Mérnöknemzedékeket nevelt fel, az ifjúság kérdéseihez mindig örömmel és segítő készséggel nyúlt hozzá; a katedrán a diák nem szigorú pro­fesszort, de apai barátot talált, aki — ha a diák érdekében kellett — tudott szigorú is lenni. Életének titka, hogy lélekben sohasem öre­gedett meg, a kudarcok és küzdelmek nem fásí­tották el. Fiatalos lendülettel dolgozott élete utolsó napjaiban is, tele tervvel, ötlettel. Temetésén sok-sok tanítványa némán állta körül a sírt. A magyar mérnökök nagy halottal búcsúztak: a majd ötszáz éves dicsőséges törté­nelmére visszatekintő magyar vízgépészet olyan vezetőjét vesztette el benne, aki Segner János András, Horváth István, Jedlik Ányos, Bielek Miksa, Bánki Donát halhatatlan sorába méltón zárkózott fel. Emlékét kegyelettel őrizzük.

Next