Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - A Hidrológiai Társaság és a vízgazdálkodás ötéves terve

a terv célkitűzéseinek tudományos megalapozásá­ban ismét fontos feladat hárul. Ahhoz, hogy jól felkészülhessen, hogy szerepét sikeresen betölt­hesse, foglalkoznia kell a terv legfőbb gazdasági célkitűzéseivel és az ezekből származó alapvető tudományos feladatokkal. A második ötéves terv irányelvei már ismerete­sek. Ezek alapján az egyes népgazdasági ágazatok elkészítették direktíva-javaslataikat. A célkitűzé­sek jól átgondoltak. Sikeres végrehajtásuk az élet­színvonal jelentős emelkedését fogja magával hozni. Elkészült a vízgazdálkodás ötéves terv­javaslata is. Sajnos a vízgazdálkodás részére bizto­sítható keretek nem teszik lehetővé, hogy az egyes vízgazdálkodási ágazatokban évtizedek alatt be­következett nagymértékű lemaradást behozzuk. Különösen fontos feladatunk tehát, hogy lehetőségein­ken belül beruházásainkat úgy válasszuk meg, és úgy hajtsuk végre, hogy azok a leghatékonyabban szolgálják más népgazdasági ágak fejlesztési cél­kitűzéseit. Ezt a törekvést tükrözi a vízgazdálkodás direktíva-javaslata. Bár az ötéves terv szám­szerűen még nincs jóváhagyva, már kialakultak soron következő legfőbb feladataink körvonalai. Legtöbb a tennivalónk kétségtelenül a víz­ellátás és a csatornázás terén. Az előirányzott be­ruházási összegnek kb. felét fogjuk regionális és városi közművek, törpe vízművek fejlesztésére, közkútépítésre, valamint szennyvíz csatornázásra fordítani. Egyik fontos célkitűzésünk az ipari víz­ellátás leválasztása az ivóvízművekről új ipari vízművek létesítése révén. A beruházások ered­ményeként a közműves ellátást a jelenlegi 34%­ról 40%-ra, a csatornázást pedig 22%-ról 26%-ra tervezzük felemelni a tervidőszak folyamán. Másik súlyponti feladatunk azoknak a víz­gazdálkodási ágaknak a fejlesztése, amelyek köz­vetlenül vagy közvetve a mezőgazdaság fejlesztését, szocialista átalakítását szolgálják. Belvízrendezésre, mezőgazdasági vízhasznosításra, kultúrmérnöki munkákra az összes beruházásoknak kb. egy­negyede fordítható. Belvízrendezésünket olyan mértékben kíván­juk fejleszteni, hogy a belvízvédelmi művek faj­lagos vízlevezető képessége a jelenlegi 20 l/sec/ km2-ről 23 l/sec/km2-re emelkedjék. Ezáltal a bel­vizek levezetési időtartama 30 napról 27 napra csökken. A fejlesztésben az eddig is követett alap­elveket kívánjuk szem előtt tartani , a beruházá­sokat egyes kijelölt súlyponti területekre össz­pontosítjuk. A mezőgazdasági vízhasznosítás terén az öntö­zések és halastavak fejlesztése kb. 50—60 m3/sec új vízigény kielégítését jelenti. Az új öntözések között kimagasló szerepe lesz az esőszerű öntözés­nek. Foglalkoznunk kell az újonnan felmerült expressz- és csőkutas öntözésekkel is. A kisvízfolyások rendezése terén arra törek­szünk, hogy azoknak mintegy 29%-a —a jelen­legi 22%-kal szemben — rendezett legyen. Nem lebecsülendők természetesen egyéb víz­gazdálkodási feladataink sem, így például, lénye­gesen fokozni kell árvízvédelmi műveink védő­képességét. Itt 18%-os fejlesztést irányoztunk elő. A folyamszabályozás terén fontos feladat lesz a Dunán az árvizek kártétel nélküli levezetését és a zavartalan jéglevonulást biztosító egységes fő-­­meder kialakítása, a Tiszán gázlerendezések végre­hajtása, partvédőművek építése stb. Célkitűzéseink megvalósításához a tudományos kérdések egész sorát kell megoldani. Ezeknek cím­szószerű felsorolása is nagy feladatot jelentene. Részletes ismertetésük nem­ is lehet célom. Szük­ségesnek érzem azonban, hogy tudományos kuta­tási feladataink közül kiragadjam a legfontosab­bakat, a legjellemzőbbeket, azokat amelyeknek megoldása a legszélesebb tudományos és műszaki nyilvánosságot, megfontolást és megvitatást igényli. Egészen természetes, hogy a vízellátás és csa­tornázás nagymértékű fejlesztése a velük kap­csolatos tudományos kutatások kiszélesítését köve­teli meg. Vonatkozik ez elsősorban a VITUKI-ra, ahol a vízminőségi osztály létszámát fokozatosan emelni fogjuk, hogy az új kutatási feladatokat el tudja látni. Az alapvető kutatási feladatok : a felszíni vizeink szennyvízzel való terhelhetőségé­nek megállapítása, a vízellátás és vízelőkészítéssel kapcsolatos kutatások, a mechanikai és biológiai szennyvíztisztítás kérdései, az ipari szennyvíz­tisztítás gazdaságos technológiája. Külön kiemelem tározási lehetőségeink fel­tárásának folytatását,­ valamint a talaj­vízdúsítás elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálatát. A második ötéves terv végrehajtása évente újabb 100 millió m3 ivóvíz és 250 millió m3 ipari víz biztosítását igényli, a már említett kb. 7—800 millió m3 mezőgazdasági célt szolgáló vízmennyi­ségen kívül. Ennek a vízmennyiségnek az előterem­tése nagyon komoly feladat. Természetes vízkész­letünk erre már nem elegendő, s így — különösen az iparvidékeken — a vízszerzés alapját a víztározók létesítése képezheti, hiszen a felszíni vizek táro­zása révén a mai teljes vízfelhasználás 50%-a biztosítható. Ivóvízellátásunk nehéz helyzetén pedig a talaj­vízdúsítás révén könny­íthetünk. Mezőgazdaságunk belterjesebbé válása,­­ az öntözéses gazdálkodás terjedése, fokozott felada­tokat ró belvízrendezésünkre is. A belvízvédelmi kutatásoknak biztos alapot kell adni a tervezés részére a levezetendő vízmennyiségek tekintetében. Ennek érdekében tovább kell folytatni a fajlagos lefolyás meghatározására vonatkozó kutató mun­kát, a vízháztartásnak a belvizek keletkezését és lefolyását megszabó folyamatának vizsgálatát. Irányelveket kell kidolgozni a gazdaságosság mér­legelésére az építés számára. A közvetlen belvíz­védelem hatékonyabbá tétele céljából fejleszteni kell az irányító szolgálatot és a belvízi helyzet­jelentésekre és előrejelzésekre vonatkozó mód­szereket. "Az öntözési kutatási feladatok körét két fő szempont határozza meg. Az egyik szempont az elmúlt évek nagyarányú fejlesztésével kapcsolato­san jelentkező hiányosságok, kedvezőtlen tapasz­talatok figyelembevétele, a másik szempont pedig célkitűzéseinkhez való legszorosabb alkalmaz­kodás.

Next